Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-29 / 306. szám
1994. december 29., csütörtök Család És Élet 9. oldal 1994: egy év a családokért II. János Pál karácsonykor három szentmisét pontifikáit. Mindhárom alkalommal és karácsonyi üzenetének is központi témája a család volt. Nem véletlenül, hiszen a római katolikus egyház szerte a világban az 1994-es esztendőt a család évének nyilvánította, s az év egész folyamán a család intézményének megerősítésétésének útjait keresték. A társadalom tartópillérei Ha szükséges, a büntetéssel, de inkább a megelőzéssel A családok nemzetközi éve során a Bács-Kiskun megyei rendőrök is vállaltak feladatokat. Ezekről dr. Fekecs Dénes rendőrőrnagy, a főkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetője nyilatkozott lapunknak.- Először talán nézzük a statisztikákat. Bács-Kiskunban mennyire veszélyeztetettek a családok és a fiatalok?-A megyében 1994. november 30-áig 150 esetben rendeltek el nyomozást a büntetőtörvénykönyvben házasság, család és az ifjúság elleni bűn- cselekmény kategóriájába tartozó bűnügyben. Döntő többségük tartás elmulasztása volt. A kisebbik hányada pedig kiskorú veszélyeztetése címén indult. Ugyanebben az időszakban a különböző bűncselekmények sértettje 420 esetben volt kiskorú: 213 gyermek, 207 pedig fiatalkorú. Leggyakrabban lopások sértettjeivé váltak. Súlyosabb bűncselekmény, például erőszakos közösülés, rablás vagy zsarolás, csak kis számban fordult elő kiskorúak sérelmére Bács-Kiskun megyében 1994 első 11 hónapjában.- A rendőrségi krónikákba azonban a fiatalok nem csak mint sértettek kerülnek...- Valóban: 283 gyermekkorú elkövető ellen indult büntető eljárás az idén. Ezekben az ügyekben összesen 856 bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját állapították meg a nyomozók. Ismert, hogy a magyar jog szerint a gyermekkorú személy cselekvőképtelennek számít, tehát büntetőjogilag nem vonható felelősségre. Emiatt velük szemben természetesen meg kellett szüntetni az eljárást. A 11 hónap során a rendőröknek 645 fiatalkorúval szemben kellett eljárniuk, akik összesen 2160 bűncselekményt követtek el.- A rendőrség feladata volt - mint a többi bűncselekmény esetében is - a nyomozás a családok, a fiatalok ügyeiben. De segítette-e ezt a munkát a társadalom?-A bűnmegelőzésre hagyományosan nagyon kevés pénze jut a rendőrségnek. Ezért igen örültünk annak, amikor 1994. április 24-én megalakult a Bács-Kiskun Megyei Bűnmegelőzési Kábítószerelleni és Ifjúságvédelmi Alapítvány. Az alapítványon keresztül sikerült a társadalmi szervezeteket, a bűnmegelőzésben érdekelt szerveket bevonni a rendőri munkába. Nyáron az EFOTT-on az alapítvány támogatásával egy szegedi, drogellenes rockoperát mutattunk be. Az év során több drogellenes kiállítást szerveztünk, és részt vettünk a Drog és ifjúság című műsor szervezésében, amit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tartottak, Kecskeméten.-A megyei főkapitányságot az ORFK-n is úgy tartják számon, mint ahol a lakossági propagandamunka - ne beszéljünk most arról, hogy miért - nem túl sikeres. Kivételt képez ez alól a főkapitányság bűnmegelőzési osztálya...- A Petőfi Népében rendszeresen jelentkezünk családok, fiatalok, idősek részére adott bűn- megelőzési tanácsokkal. De a városi lapok és a helyi tévék is segítenek a bűnmegelőzésben. Középiskolák osztályfőnöki óráin kábítószer-ellenes felvilágosító propagandát folytatunk. Sajnos a létszámunk nem nagy, így nem jutunk el mindenhová. Végül: ebben az évben kezdtük el a DADA általános iskolai programot, elsősorban 8. osztályosoknak. Egyelőre kísérleti oktatásról van szó. A témáját a DADA mozaikszó adja: drog-, alkohol-, dohányzás- és AIDS-ellenes felvilágosításra vállalkoztak a rendőrök. Noszlopy Az izsáki Nagyék távgyereke A jászszentlászlói Fülöp család. A felvétel a család éve alkalmából megrendezett játékos vetélkedőn készült róluk. Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlament Nándorfehérvár termében fogadta több vidéken megjelenő napilap fő- szerkesztőjét - köztük dr. Lovas Dánielt, a Petőfi Népéél -, és válaszolt kérdéseikre. Az egy órás találkozón a családi kis közösségek dolgai is szóba kerültek.- Az idei év a családok éve volt. Ön milyennek látja a család helyzetét?- Nemrég két anyát tüntettem ki kiskereszttel. Azt mondtam nekik: tekintve, hogy az összes magyar anyát képviselik, úgy illett volna, hogy a legnagyobb keresztet a csillaggal adjuk. A családra szüksége van az embernek. Ha a családot védjük, akkor a család véd bennünket. Ez az a társadalmi értelemben vett anyaméh, amelyik a jövőt megszüli. Nincs külön családpolitika, nincs külön szociálpolitika, nincs külön lakás- politika. Társadalompolitika van. A család szerepe is változott. Korábban a társadalom utánpótlását két-három asszony teremtette meg egy családban. Sokkal magasabb volt a gyermekágyi halálozás és minden más, mint ma. A magyarországi asszonyok halálozási statisztikája azonban ma is Európában valahol az utolsó helyek egyikén áll, bár az ország egyes részein és tájain változó. A cigánylakosság életkora például átlagosan 42 év. Ez is azt mutatja, hogy fenyeget az ország két részre szakadása. Az utóbbi két évben szinte katasztrofálisan esett vissza a szülési kedv. Amíg a lakáspolitika nem kielégítő, addig aligha lehet számítani javulásra. A fiataloknak már induláskor munkanélküliséggel kell számolniuk, és lakásra kilátásuk sincsen. Odáig még elmegy, hogy megnősül, de nehezen vállal gyereket. Az egész magyar politikának azt a célt kell szolgálnia, hogy a társadalom szinten tudja tartani magát. Meggyőződésem, hogy ez a kormány alapjában véve szociális gondolkodású, társa- dalomcentrikus, ennek következtében családcentrikus. Bár szeretnék markánsabb gyermekvédelmi szabályokat látni, mert előbb-utóbb szembe kerülünk azzal, hogy a demográfia trendje visszaesést mutat, s a következménye az, hogy sokkal kevesebb embernek kell majd megtermelni az öregek eltartásának költségét, ami a társadalmi egyensúlyt alapjában rendíti meg.- Tapasztaljuk: gyakran vesz részt olyan eseményeken, amelyekhez szociális jellegű rendezvények kötődnek. Felesége is gyakran vállal ilyen feladatokat...- Feleségem istenáldotta személyiség, mert 70 éves korában talált magának olyan munkát, amit lehet csinálni napi 10-12 órában hittel és meggyőződéssel. Ez a magyarországi fogyatékos gyermekek ügye. Ha egy családba születik egy ilyen gyerek, az rányomja bélyegét a családra és bizonytalanság-érzést is jelent. Ez szétzilálhatja a családot is. Az állami intézetek - tisztelem és becsülöm őket, men gondoskodnak ezekről a gyerekekről - egy valamit nem tudnak adni: a család melegségét. A nyugati társadalmak 20-25 éve jutottak el oda, hogy tudják: a családnak kell lehetőséget biztosítani a gyermek ápolására, vagy pedig azt a kis közösséget kell létrehozni, amelyben a gyerek családi körben élhet. Áz elmúlt négy esztendőben próbáltak létrehozni egy jó szociális hálózatot. Ezt próbálja alapítványunk támogatni azzal, hogy segít megszerezni a társadalmi támogatást. A támogatók között vannak egyházi, teljesen állami és világi intézmények is. Az igazság az, hogy minden ilyen intézmény nehézségekkel küszködik, mindegyiknek nehéz a dolga. Remélem, hogy előbb-utóbb kialakul egy jó hálózat. Azt mondom, hogy az Isten áldja meg azokat, akik ezt lelkiismeretesen csinálják. Göncz Árpád Isten áldja meg a feleségemet, akihez már több miniszter- feleség is csatlakozott, és önként segíti a mozgalmat. Az izsáki Nagy Ferenc és felesége, Etelka másfél évvel ezelőtt lehetőséget kaptak arra, hogy a családok évét megelőző családkonferencián, mely a fo- kolare lelkiség rendezvénye volt, részt vegyenek. Nagy várakozással ültek a hatalmas olimpiai csarnok lelátóján a mintegy hatezer ember között, akik a világ minden részéről érkeztek. Hallottak beszámolókat többek között arról, hogyan tudták sokan kialakítani a család harmóniáját az evangélium segítségével. Mindenki tanúbizonyságában ott volt a kölcsönös szeretet. Voltak, akik a válás vagy az elszakadás nehéz pillanatai, a kábítószer rabjává vált gyermekeikkel való törődésük tapasztalatait, vagy a háborúban átélt borzalmaiknak a keresztény módon történt megélését osztották meg a résztvevőkkel. Nagyék - mint többen a magyarok közül - ott hallottak először a táv-örökbefogadásról. Ez a szó egy fantasztikus önzetlenséget és szabadságot tartalmaz az eddig ismert és nyugati országokban már újra divatba jött örökbefogadással szemben. A táv-örökbefogadás lehetővé teszi minden jogi formula nélkül, hogy valaki vagy valakik segítsék olyan gyerekek felnevelkedését, akik éheznek vagy árvák, de nem szakítják el a szüleiktől vagy a rokonaiktól, nem viszik az aggódó és köny- nyező gyermekeket más környezetbe, és nem kényszerítik más kultúrára. A gyerek rendszeres anyagi támogatást kap és a szeretet csatornáin - levelezés vagy látogatás, esetleg nyaralta- tás útján - kötődhet egy új családhoz, aki róla gondoskodik. A mieink több gyermekről való gondoskodásra vállalkoztak, van úgy, hogy több család, van olyan is, hogy egy iskolai osztály, vagy egy hittanos csoport vállalt kötelezettséget arra, hogy rendszeres támogatást nyújtson, így eljut a szeretet kőnkért kifejezése Boszniába, Ázsiába, Afrikába. Nagyék egy afrikait jelöltek meg. Épp a rákövetkező hetekben történt, hogy a mozgalom egy fokolarinát küldött a sivatag városába, hogy ott gyűjtse össze az övéit. Első levelében, amit a mozgalom alapítójának írt, arról számolt be, hogy milyen nehéz ott az élet. Nincs elég munka és élelem. Szinte kézzel fogható a szegénység. Találkozott olyan családdal, ahol az édesanya azért éhezik, hogy a kislánya iskolába járhasson. Amikor befejezte a levelet, megkapta az értesítést, hogy Magyarországról, Izsákról egy család az afrikai gyermek eltartásához járul hozzá. Az ő segítségük pontosan elég arra, hogy a 14 éves Edwige Burkina Faso államában iskolába járhasson amellett, hogy az édesanyja is naponta táplálékhoz juthat. Pont karácsony volt, amikor az első összeg megérkezett. Azóta már leveleznek is. Edwige egy kis textilképet ragasztott ajándékul a magyar családjának, melyen látszik, benne van minden megérzett szeretet, amit innen, távolról kap. És benne van az ő kis gyermeki sze- retete is, amit a távolba adhat. Kétezer éves helyzetjelenetek Válságban a család intézménye. E tényre a statisztikai adatokon túlmenően abból is lehet következtetni, hogy a civil társadalom és az egyházak Figyelme a családok felé fordul. Válságban a család, éppúgy, mint az emberiség történetének majd mindegyik fejezetében. Mert embernek születtünk, ideáink vannak, s azoknak vajmi ritkán sikerül tökéletesen megfelelnünk. De szeretnénk, mert a jóra való törekedés minden ember számára kötelesség. Vázoljuk fel a „családot”, amit a XX. században ideálisnak gondolunk. Már a kezdetnél, a házasságnál megakadunk. A férfi és nő egymásra találásakor. Nem véletlen, hogy minden magyar népmese ott végződik, ahol a házasság kezdődik: az ásó-kapa-nagyharang- nál. És az sem meglepő, hogy sokkal több a sikertelen, a boldogtalan frigy, mint a nem csak a látszataiban annak mondható. Hogy mitől romlik meg két ember szépnek és felhőtlennek induló kapcsolata? Annak mil- liomegy oka van. Tessék csak meghallgatni a boldogtalan férfiakat, nőket és gyerekeket. Mindegyiknek hiteles a története, hogy a másik mit rontott el. Mert a milliomegyet minimum annyival kell szorozni a boldogtalanság eléréséhez, ahány tagú a család. Gondolkodjunk „eretnekül” a Szent Család törénetéről. Ne kétezer év távlatából, hanem úgy, mintha ma élő emerek lennének. Mária teherbe esik. Jegyese, József, noha tudja, hogy nem ő a gyermek apja, nemhogy nem szakít vele, hanem feleségül is veszi. Ezért Mária, dacára a sanyarú körülményeknek, a szegénységének, a hatalomnak való kiszolgáltatottságának, nem marad egyedül a „krízishelyzetben”. Mária a szegény ácsot nem tekinti baleknak. Miután elrendeződik a gyermek státusza, nem hányja szemére, hogy társadalmilag alacsonyabb rangú, tehát éppenséggel megtiszteltetve kellene éreznie magát, hogy engedte törvényesíteni a gyermek származását. Nincs vita a múltjukon, nincs felemlegetve korkülönbség. Ott a gyermek, akit nevelni kell. És a Gyermekkel talán nincs baj? Hisz elmarad tőlük, szó nélkül a templomba megy a vénekhez, s anyját kioktatja, amikor az aggódik érte. És nem dől össze a világ. József nem hibáztatja Máriát a gyerek elhivatottságáért - ez is a te „véred”, a Dávid király-i mánia! És az anya feháborodik a kánai mennyegzőn, amikor a bor kifogytán aggodalmára a „mi dolgod neked azzal” választ kapja? Mitől szent a Szent Család? Mai szemmel nézve attól, hogy- bármely élethelyzetükben - nem keresik azt, hogy mit róhatnának fel egymás hibájául, miben vétkes a másik, min lehetne vitatkozni? Mindent alárendelnek az isteni gyermeknek, és ne feledjük: minden gyermek Isten adománya! Hány okuk lett volna „elhidegülni” egymástól! Nem lenne bíróság, aki el nem választaná őket. Csakhogy a Szent Család házassága kibírta a szakítópróbákat. Mennyivel jelentéktelenebb okokkal rohangászunk mi igazságot tetetni a válóperes bíróval? Férfiak, nők, gyermekek! Mária, József és Jézus profanizált története sem képes pédaként szolgálni arra, hogy a legfőbb feladatnak, az élet továbbadásának megfeleljünk? Nagy Mária
