Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-21 / 300. szám

1994. december 21., szerda Tisztelt - Szerkesztőség 11. oldal Kedves Olvasóink! Több, korábban megjelent olvasói levélre is érkezett válasz az arra illetékestől. Természetesen ezeket közöljük. Érdekes vi­szont, hogy a kecskeméti 1-es és a 11-es autóbuszjárat útvonalá­nak megváltoztatása két ellentétes véleményt is kiváltott. Kinek van igaza? Nem a mi feladatunk eldönteni. Annyit azonban hoz­záteszünk, hogy száznyolcvan aláírással azok „vezetnek”, akik elégedettek a VOLÁN vezetőinek döntésével. Szintén „buszos” téma a tragédiával is fenyegetett történet, amelyet egy édesanya írt meg lapunknak. Felhívjuk figyelmüket arra a levélre, amelyet egy orgoványi előfizetőnk írt az elpusztult erdei állatokról, elé­gett fenyvesekről az aggódó szemtanú felelősségével - a madár­tani intézet főtitkárának címezve. Továbbra is várjuk leveleiket, személyes, vagy telefonos je­lentkezésüket. A szerk. Ünnepeltek az idősek Egy anya bánata és a szabályok Mi, hetényegyházi nyugdíjasok hasonló kíváncsisággal vártuk a Mikulás ünnepét, mint azt sok évtizeddel ezelőtt, gyermekko­runkban. Tudtuk, hogy e régi szép hagyomány mellett most ünnepeljük klubtagjaink név­napjait és klubunk, a Naple­mente Nyugdíjasklub fennállá­sának egyéves évfordulóját is. A Kétoroszlán vendéglő fél­homályában gyönyörű volt a gyertyák lángjának tánca a va­csorához előkészített asztalo­kon. Mindenki előtt átlátszó csomagolásban a kis Mikulás, egy szál gyertya és egy kis fe­nyőág, az utóbbival jelképezve karácsony közeledtét. Felkö- szöntötték a nyugdíjasklub je­lenleg legidősebb tagját, a 83 éves Péczeli Józsi bácsit. A beszédek, köszöntések után klubvezetőink, Erzsiké és Zsu­zsika kétszemélyes kabarémű­sorral lepték meg az egybe­gyűlteket. A rendezvény fölött bábáskodott, és segédkezett December 12-i számukban megjelent egy cikk A Föld leg- bájosabb gyermeke verseny­ről, amelyből az olvasók csak a verseny szebbik oldalát ismer­hették meg. De arról a „remek” szervezésről, ami ott volt, nem szerezhettek tudomást. Mi en­nek szenvedő alanyai voltunk. Ugyanis 17.15-kor az ATW egyik munkatársa bejelentette, hogy a gyerekeknek az öltö­zőkben egyedül kell majd átöl­tözni az ő kolléganői segítségé­vel. Erre a bejelentésre elég nagy felháborodás keletkezett. A felháborodás hatására mégis­csak a szülők öltöztethették gyerekeiket. A második meglepetés akkor ért, amikor az öltözőhöz értünk, A Petőfi Népe 1994. december 7-i számában Roffa Istvánná kifogásolta az ÁB-AEGON Ál­talános Biztosító Rt. által a régi CSÉB-biztosítottak meghatáro­zott körének felajánlott megvál­tási lehetőséget. A CSÉB/150 és ennél ala­csonyabb díjú CSÉB-biztosítá- sok a korábbi társadalmi és gazdasági igényekhez igazo­dóan az aktív munkavállalók számára széles körű szolgálta­tásokkal kerültek kidolgozásra évtizedekkel ezelőtt változatlan díjak és változatlan összegű szolgáltatások figyelembevéte­lével, több mint tíz, sőt több CSÉB-módozat esetében. Az akkori Állami Biztosító a kor érték- és jövedelmi viszonyai­nak megfelelő, korrekt biztosí­tást ajánlott. Az inflációs folyamatok ha­tására azonban ezen biztosítá­sok szolgáltatásai jelentősen vesztettek reálértékükből és a 65 év felettieknél a feltételek szerint jóval szűkebb szolgálta­Káplár Józsi bácsi, a nyugdí­jasklub elnöke is. Miután á második félévben névnapjukat ünneplőknek átadták a gerbera virágszálakat, elkezdődött a vacsora. Erre az alkalomra a mindenki Erzsikéje, klubveze­tőnk olyan zenészeket hívott, akik a fiatal éveinket felidéző zenét játszottak. A szívósabb táncos- és nótáskedvűek éjfélig szórakoztak. A klubvezetőknek ezúton mondok köszönetét klubtár­saim nevében is, hogy mindezt figyelmes, fáradságos munká­val megszervezték. Nekünk, nyugdíjasokban szép emlék marad ez az összevont ünnep, melyet Sanda Tibor klubtár­sunk videofelvétellel örökített meg. Köszönet mindenkinek, akik e rendezvényt szervezték és segítették, hogy örömet sze­rezzenek nekünk. Végh Imréné klubtag, Hetényegyháza ugyanis ott derült ki, hogy a 8-12 éves lányoknak a fiúkkal egy öltözőben kell öltözni. Amikor ezt kifogásolni mer­tem, egy szervező hölgy odave­tette, hogy csak ez van, és eset­leg a folyosó végén megtaláljuk a férfi WC-t, ahol átöltözhet a gyerek. A harmadik meglepetés az volt, hogy a szülőktől és a hoz­zátartozóktól volt képük 350 forint belépőt szedni, hogy megnézhessék saját gyerekei­ket. Mert más nem nagyon volt kíváncsi a versenyre. Viszont volt, akinek küldtek tiszteletje­gyet. Hát csak ennyit a szerve­zésről. Tisztelettel: Gálik Csaba v Sükösd, Árpád u. 8. tásra van lehetőség ugyanazon díj megfizetése mellett is. Szá­munkra kissé érthetetlen, hogy ajánlatunkat „megszabadulási” kísérletnek tekintette. Hiszen ügyfelünk igényeinek tettünk eleget, amikor a sza­bályzattól eltérően többletszol­gáltatást, egy azonnal felhasz­nálható összeget, megváltási lehetőséget ajánlottunk a 65 év felettiek részére. Természete­sen, ha Ön nem kíván élni aján­latunkkal, változatlan feltéte­lekkel fenntarthatja a CSÉB- biztosítását. Úgy érzem, hogy ennél korrektebb ajánlatot nap­jainkban nem lehet tenni. Sajnálom, hogy ajánlatunk - melyet sokan örömmel fogadtak - Önben kedvezőtlen érzéseket keltett. Célunk ennek a korosz­tálynak a segítése és nem a hely­zetükkel való visszaélés volt, hi­szen szabadon dönthettek az ajánlatelfogadásáról, vagy abiz- tosítás további fenntartásáról. Tisztelettel: Katona Béla, igazgató Sok héttel ezelőtt kereste fel először szerkesztőségünket Könyves Mária a kecskeméti Benczúr Gyula utca 31. alatti albérletéből. Elmondta: három kisgyerekével lakik ott, havi 1500 forintért. Az idei önkor­mányzati lakáspályázaton az előkelő 2. helyre sorolták, az anyagi viszonyainak megfelelő, másfél szobás lakásra való jo­gosultsággal. Többszöri érdek­lődésére a válasz: idén már nem várható a számára megállapított nagyságú lakás megüresedése. Ugyanezt írta levélbeni ér­deklődésünkre Szalontai Mária, a kecskeméti polgármesteri hi­vatal pénzügyi és gazdasági iroda vezetője is november 7-én kelt levelében azzal a záró mondattal, hogy „amennyiben az év hátralévő részében sem fog megfelelő nagyságú lakás megüresedni, Könyves Máriá­nak 1995-ben újabb pályázatot kell benyújtania. Ezúttal megköszönjük Sza­Szemtanút keresünk Segítséget szeretnék kérni ol­vasótársaimtól, kecskeméti, vagy bárhol élő emberektől. Segítséget, hogy mérhetetlen fájdalmam, családom fájdalma legalább enyhülhessen, és kide­rüljön az igazság egy tragédiá­val kapcsolatban. Egy éve múlt a nyáron, hogy 1993. június 1-jén 17 órakor 14 éves kisfiam közúti baleset ál­dozata lett Kecskeméten, a kis­körút Csongrádi utcai torkola­tánál. Kerékpárral haladt a fiam az úton és egy Mercedes kiste- hergépkocsival - amely szamó­cát szállított - „érintőlegesen” ütközött. A baleset következté­ben drága kisfiam a helyszínen életét vesztette. A balesetről felvett jegyzőkönyv szerint a balesetnek egyetlen szemtanúja sem volt. Én ezt lehetetlennek tartom, mert az időpont, az utca forgalmas volta ezt nem jelent­heti. Szerintünk több szemtanú is van, csak meg kell találni azokat az embereket, akik lát­ták a történteket. Szeretnénk végre tudni, hogyan, kinek a hibájából történt a baleset. Kérjük azokat, akik látták, akik arra jártak, akik megáll­tak a csattanás hangjára, akik hívták a mentőt, keressenek meg bennünket személyesen, vagy levélben bármikor. Min­den apró észrevételt, informá­ciót hálás köszönettel foga­dunk. Tóth Albertné Kecskemét, Kullai köz 31. Tel.: 76/484-574 December 7-én a kecskeméti Termostar Kft.-t elmarasztaló levél és cikk is megjelent lap­jukban. Ezekre reagálva, a té­nyek rögzítésével szeretném megadni a választ. B.-né Arany János utcai la­kásában 30 óra távfűtési hiányt jegyzett fel. Ezt nincs jogom kétségbe vonni. A regisztrált órák számát két tényező okozta, melyek közül a sajnálatosabb, hogy a 30 év ga­ranciára beharangozott távveze­téken a 12. évben két lyukadás következett be. A hibaelhárítá­sokat megfelelő szervezéssel és előregyártással úgy végeztük, hogy mindkét esetben este volt fűtés a lakásokban. Az újság­ban ezt hírül adtuk, a Kecske­méti Városi Televízió pedig közvetítette e rendkívül kelle­metlen eseményt. A fűtésből „kiesett” órák másik felének lontai Mária irodavezető szer­kesztőségünknek adott korrekt válaszát, melynek azonban van egy óriási szépséghibája. Neve­zetesen: a három kisgyereket egyedül nevelő édesanya ettől még továbbra is a legnagyobb bizonytalanságban tengődik. Megpályázni újra? Minek, ha egyszer már elismerték jogo­sultságát? Hiszen aligha van nála rászorultabb ebben a vá­rosban! És ha 1995-ben sem fog megüresedni „megfelelő nagyságú lakás”, akkor 1996-ban, s ha netán akkor sem, 1997-ben újra meg újra pályázgatnia kell? Hol a ha­tár...? Pedig Könyves Máriának nincs nagy igénye. Kérte, adja­nak neki csak egyszobás lakást, de az legalább összkomfortos legyen. Kérésére a lakásgaz­dálkodási osztályon Lakos Pálné azt válaszolta: jogszabály tiltja, hogy egy szobába tegyék három kisgyerekkel, s hogy az Kérem sürgős tanácsukat az alábbi ügyben, akár levélben, akár az újságban. Ez év nyarán elhunyt édes­apánk után három gyermeke örökölte a kétszintes, hatszobás családi ház felét. Édesanyánk a haszonélvezeti jogára tekintet­tel a házban kíván maradni, el­adásától elzárkózik. Tudjuk, el­adásra nem kötelezhetjük. Mi­vel e nagy ház - melyhez ha­talmas kert, udvar és mellék- épületek is tartoznak - fenntar­tása egyedül meghaladja anyagi erejét, ezért a szobák és a kert bérbe adásával akarja ezt meg­oldani. Elképzelése szerint a haszonélvezeti jog arra is felha­talmazza, hogy a mi részünkkel is rendelkezzen, s annak anyagi hasznait is élvezhesse. Mi a ház eladását és egy igé­nyeinek megfelelő, kisebb ház vételét tartjuk jó megoldásnak, melyről ő hallani sem akar. Te­kintettel a bérbe adás negatí­vumaira (emléktárgyak, búto­rok, szobák gyors elhasználó­dása), ezt nem támogatjuk. Édesanyánk ezért azzal fenye­getőzik, hogy szülőtartásért bí­rósághoz fordul, hogy fenn tudja tartani a házat, melyhez ragaszkodik. Kérdéseim: 1. Tekintettel a haszonélve­zeti jogra, beleegyezésünk nél­kül albérletbe adhatja-e édesa­nyánk a már nevünkre írt ház­részt? 2. Kötelezheti-e a bíróság a gyermekeket olyan szülő tartá­sára, aki egyébként jobb lakás- és anyagi körülmények között okozója a külső hőmérséklet, amikor a hőszabályozók auto­matikusan leszabályoznak. Ilyenkor a radiátorok és nem a lakások a hidegek. Az épület hőmennyiségmérővel ellátott, ezért ajánlottuk fel a lakókö­zösségnek, úgy alakítjuk át az automatikus szabályozást, hogy az igényeiknek megfelelő fűtést ők maguk vezérelhessék. A ké­résünk csupán annyi, hogy a ténylegesen elfogyasztott hőt térítsék meg cégünknek. Az üzemeltetést tehát szeretnénk átengedni, és szinte észrevétle­nül szolgálni Önöket. Hoffer Lajos Furfangos tu­domány című levele kissé megdöbbentett. Ugyanis Hoffer úr mintegy két hete személye­sen felkeresett a fűtőműben, s megköszönte hosszú leveleire írt válaszainkat. Elnézést kért fennálló tartozásáért és annak egyszobás, összkomfortos re­zsijét úgysem tudná fizetni. Miért ők ítélik meg - kérdezi -, hogy ő mit tudna fizetni? Igaz, havonta csak 24 ezer forintja jön össze, de ebből igenis ki tudná spórolni a rezsit, hiszen megszokta már a fillérezést. Ezzel szemben már előzőleg felajánlottak neki először egy kétszobás, teljesen komfort nélküli, majd egy egyszo- ba-konyhás, ugyancsak kom­fort nélküli lakást. Egyiket sem fogadta el, mert mennyiben kü­lönböznek ezek az ő albérleté­től! Meg aztán: komfort nélküli egyszobásat enged a jogszabály három gyerekkel, komfortosat nem...?! Nincs itt valami el­lentmondás, akár a jogszabály­ban is...? Könyves Mária maradt a bá­natával - egyedül. Már csak abban bízik, hogy az új városi önkormányzat másképpen ke­zeli a legrászorultabbak ügyeit.- rapi ­él, mint bármelyikünk, de ezt a színvonalat nem tudja fenntar­tani, s ezért követeli gyermekei pénzügyi támogatását? Testvéreim megijedve az esetleges „szülőtartás” újabb költségétől, hozzájárultak az albérletbe adáshoz. Én ezt a le­hetőséget nem tudom elhinni! N.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) (Kedves N.-né! Édesanyjuk­nak mint hasznélvezönek nem kell kérnie az önök beleegyezé­sét ahhoz, hogy bérbe adja a ház helyiségeinek egy részét, vagy a kertet. A haszonélvezet a túlélő házastárs haláláig tart, ami annyit jelent, hogy az in­gatlanok hasznainak szedésére is ö a jogosult. Ilyen jövedelem- forrás mellett édesanyja termé­szetesen nem kérheti a szülőtar­tás megállapítását, mert arra nem szorul rá. Önök, gyerme­kek viszont kérhetik a haszonél­vezeti jog korlátozását (kii- lön-külön is), mely azonban csak oly mértékű lehet, hogy biztosítsa az özvegy szükségle­teit, megmaradjon korábbi megszokott környezetében és életszínvonalának csökkenését ne eredményezze. Tanácsunk: a fentiek figye­lembevételével - bíróság he­lyett - próbáljanak olyan meg­oldást találni édesanyjukkal közösen, hogy neki továbbra is meglegyen a megszokott meg­élhetése régi otthonában, s önöknek se kelljen bánkódni amiatt, hogy idegenek laknak a családi házban. (A szerk.) rendezéséig türelmünket kérte. A DÉGÁZ és DÉMÁSZ számláihoz hasonló havi szám­lákat novemberben egy körzet­ben, decemberben pedig már teljes körű kísérleti jelleggel bocsájtottuk ki. A számlanyom­tatványok nyomdai előállítása folyamatban van. A számlák hátoldalán rajta lesznek a leg­fontosabb tudnivalók. Az irodai ügyintézésről fo­galmazása szerint fogadtatásról Hoffer úr nem tudhat, hiszen elmondása szerint 1994-ben még nem volt ott. Az elmúlt öt negyedévben dolgozóink munkához való vi­szonya és tudása, a cég felsze­reltsége olyan átalakuláson ment át, amiről ügyfeleink po­zitívan nyilatkoznak. Mihala László ügyvezető igazgató, Termostar Kft. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Okulásul! A kecskeméti lengyelpiacon december 10-én tésztát és né­hány edényt vásárolt Kispataki Mihályné Kecskemét, Zöldfa u. 22. szám alatti lakos. Eközben kilopták télikabátja zsebéből sárgásbarna, cipzáras pénztár­cáját, benne 17 ezer forinttal, egy gyámhatósági határozattal, melyen név és a lakcím is ol­vasható. Kispatakiné azonnal szólt a piaci rendőrnek, majd a városi rendőrkapitányságon fel­jelentést tett ismeretlen tettes ellen. Tudja, soha nem látja a pénzét, hiszen nem azért lopták el, hogy visszaadják. Esetének közlését mások okulására kéri, s azért, hogy a zsebtolvajnak - ha netán olvassa e sorokat - legalább lelkiismeret-furdalása legyen amiatt, hogy nyolc gyermeket egyedül nevelő é- desanyát károsított meg, lehe­tetlenné téve karácsony előtti helyzetét. Kispatakinénak - s ezt nem titkolja - bizony jól­esne, ha ezek után valahonnan kapna egy kis segítséget. Kinek van esélye? Egy férfi kereste fel tegnap szerkesztőségünket, hogy el­mondja rokona, Csőszi Sán- domé, Kecskemét, Fazekas köz 2. szám alatti fiatalasszony „munkavállalásának” nem ép­pen vidám történetét. Az illető asszony, aki egye­dül neveli hétéves kisfiát, rend­szeres szociális segélyt kapott az önkormányzattól, havi 5 900 forintot, mivel a munka­nélküli-segélyre már nem volt jogosult. Nagyon megörült hát, amikor 1994. november 2-ával felvették az ESÉLY Szolgáltató és Kereskedelmi Bt.-hez mint bedolgozót, havi 15-20 ezer fo­rintos fizetéssel - a teljesít­ménytől függően. Ezzel elvesz­tette a rendszeres szociális se­gélyre való jogosultságát, hi­szen munkahelyet talált. Öröme azonban nem tartott sokáig. A cég ugyanis nem adott neki esélyt arra, hogy dolgoz­hasson, munkát ugyanis egyálta­lán nem kapott, sőt 1994. de­cember 2-ával felmondtak neki, a felmondás kelte december 14. Egy hónapra mindösszesen 6 ezer forint fizetést kapott és - le is út, fel is út. Most a fiatal- asszony egyetlen fillér nélkül itt áll karácsony előtt. Mire volt jó ez? Csak nem arra, hogy a fenti betéti társaság így jusson hozzá a munkahely­teremtő támogatáshoz? Cső­sziné esete ugyanis nem egyedi. Ettől a cégtől rövid idő alatt több embert küldtek el, nem törődve azzal, hogy mi lesz velük. - gál ­Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Ennyit a szervezésről A CSÉB-megváltásról Örökséget elviselni... VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Az elfogyasztott hőt kell fizetni! 4 r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom