Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-09 / 290. szám
1994. december 9., péntek Múltunk titkai 11. oldal MILLIÓKBA KERÜLT A KECSKEMÉTIEKNEK A PÁRTVEZÉREK DÖNTÉSE Miért zúzták be az olimpiai képeskönyvet? Az amerikai zászló nem tetszett a cenzoroknak. Voltak már fontos tárgyalások, üzembővítési avatok a Petőfi Nyomdában, de egyszerre sohasem parkolt le 5 állami rendszámú autó az új telep főbejárata előtt. Ráadásul csak egy minisztériumi osztályvezető jelezte érkezését. Ha a párt így akarja Igencsak meglepődött Ablaka István igazgató, amikor betódultak az irodájába. Egyi- kükkel-másikukkal most találkozott először. Képviseltette magát a kiadói főigazgatóság, három minisztérium, a pártközpont. Azonnal a tárgyra tértek.- Hány példány készült el a Los Angeles-i olimpiát bemutató színes albumból?- Kinyomtuk a megrendelt pédányszámban, de csak 100- at köttettünk be. Két-három hét alatt szállíthatjuk valamennyit - nyugtatgatta „vendégeit” az igazgató, noha sejtette, hogy nem a könyv sürgetéséért ültek autóba a szokatlanul távolság- tartó elvtársak. A fejlemények gyorsan igazolták aggodalmát. Hiába magyarázta a tekintélyes gazdasági vezető: kaptak pecsétes papírt az illetékes minisztériumtól, igaz, egy másik osztálytól. Sajnálkozva tárták szét kezüket, amikor Ablaka István az ellentmondást nem tűrő megyei pártbizottsági utasításra hivatkozott. A gazdasági titkár bírta jobb belátásra. „Ne okoskodj, ha a párt így akarja. Békési László, a budapesti pártbizottság egyik titkára követeli indulatosán a megrendelés azonnali teljesítését.” Úgy csináltak, mintha nem Magyarországon éltek volna. - A rendeletek a pártszervekre is vonatkoznak - farizeuskodott egyikük.- Árulják el végre, hogy mi bajuk van ezzel a gyönyörű kötettel - kérdezte a jó ügy melletti elszántsággal Ablaka István.- Amerikai zászló a címlapon. Mit képzel?- Ha a Szovjetunióban rendezték volna az olimpiát, akkor a sarlós, kalapácsos lobogót tette volna a tervező a címlapra.- Jobb, ha nem juttatja eszünkbe a moszkvai olimpiát. Máig pironkodunk az elvtársak előtt, olyan silány küllemű kiadvánnyal számoltak be itthon az ott történtekről. Új technika, régi módszer- A nyomda csak azt csinálhatja meg, amit megrendelnek. Ázt kérték tőlünk, mutassuk meg, mit tud az új japán színrebontónk. Jó partnernek bizonyult a szolnoki papírgyár. Most kikísérletezett, legjobb műnyomó parírjukból nekünk szállítottak legelőször. A pártközponti elvtárs zárta le a vitát.- Majd meglátjuk, mit tehetünk, de ne nagyon reménykedjen. Az elkészült példányokat küldesse ki a kocsikhoz. Ráfázhat, ha megpróbál egyetlen példányt kicsempészni. Vegye úgy, mintha máris megkapta volna a pártfegyelmit. Telefon ide, telefon oda, mindenki sumákolt. Békési László sem tartotta a hátát, ahogyan ígérték. A főideológus: fizessen a nyomda Két hét múlva újabb fony- nyasztó parancs érkezett. Be kell zúzni a budapesti pártbizottság lektori jelentésében is javasolt sokezres „magas példányszámban” kinyomtatott albumot. A nyomdász megpróbálta menteni a menthetőt. A valós energiaellátási gondokra hivatkozó határidő-módosítást kérő levelet szerzett a szolnoki papírgyári igazgatótól. Aki időt nyer, életet nyer, bizakodott. A bomírtság se tarthat örökké. A továbbiakra így emlékezett vissza önéletírásában a néhai nyomdaigazgató. „Erre ismét kaptam egy pártfegyelmit, hogy szabotálom ezt az intézkedést. Fájó szívvel végrehajtottam az Aczél-féle butaságot. Három teherautóval szállítottuk zúzdába a könyveket. Egy fillért sem fizetett a megrendelő, a Művelődés- ügyi Minisztérium ifjúsági osztálya. Azt mondta Aczél: „A nyomda jobban kibírja ezt az összeget, mint a minisztérium”. Mért csökkent a nyereségrészesedés? Kénytelen voltam több mint ötmillió Ft-os igényünket peresíteni. Az itteni megyei bíróságon egy fiatal bírónő vezette a tárgyalást. Mindig leintett, amikor érveimmel hozakodtam elő. Végül a pert elvesztettük. Felkerestem a Legfelsőbb Bíróság elnökét, gyerekkori barátomat. Elkérte az aktákat. Egy hét múlva újra hivatott. Elmondta, beszélt a belügyminiszterrel, nem tehet semmit, az elvitt 100 példányt szétosztották a vezetők között. A következő évben a Békési László által kierőszakolt könyv kényszerű elkárolása miatt átlagosan 5000 Ft-tal kevesebb nyereségrészesedést kaptak a nyomda dolgozói. Ennél is jobban fájt néhai Ablaka Istvánnak, hogy még egy elnézést kérő levelet sem küldött a menedzser Gyárfás Tamás és a jó ügyért pártállamosan fellépő Békési László. Nevezettektől én sem kaptam választ az ügyre rákérdező, 8 hónapja elküldött leveleimre. Az újságok annak idején egy sort sem írhattak a botrányról. Most némely lapok, teleíziósok annál zajosabban elevenítik fel a kínos ügyet, a bezúzott könyvből 100 oldalnyit is közlő Sport ’94 megjelenése alkalmából. Nyilatkozott a „meghurcolt” miniszter is. Sajnálkozva tudatta. A remélt, rákáderezett főpolgármesteri szék helyett csak miniszterhelyettes lett. A Sportvilág legutóbbi számában olvasható összeállításban egyedül ő említi Kecskemétet. „A Petőfi Nyomda abban a hitben, hogy egy ilyen könyv csak siker lehet, a kiadói igazgatóság akkoriban még szükségszerű engedélye nélkül hajlandó volt az anyag kiszedésére, a kész ívek előkészítésére, majdan kinyomtatására.” Máig adósok a nyomdaszámlával A telefonparancsról, meg a több mint 5 milliós tartozásról - kamatostól legalább 20 millió Ft - hallgat, mint bagoly az odúban. A miniszter kecskeméti „emlékei” olyan messze vannak az igazságtól, mint a magyar foci a világszínvonaltól. Gyárfás Tamás ennyi év után is hálálkodva nyugtázza ügyködését. Aktív közreműködése mindenki számára nyugalmat, garanciát jelentett. A honoráriumok kiutalása legalább részben megnyugtathatta a szerzőket, a lektorokat. Hamarosan talán valamilyen kitüntetést is kiutalnak maguknak körültekintő kezdményezésü- kért, bár Gyárfás Tamás szerint „Békésinek vélhetően egy telefonjába került volna, hogy meggyőződjön a könyv majdani fogadtatásáról”. Juszt se vette föl a kagylót, mit számított egy sok gonddal küszködő vidéki vállalatra ráterhelt néhány millió. Sebesvári László, a Petőfi Nyomda Rt. mostani vezérigazgatója legalább azt elvárta volna, hogy az új kötetet jelképes kárpótlásként itt rendeljék meg. Kockázat nélkül megtehették volna, hiszen, ha minden igaz, már nincsenek mindenható pártbizottsági telefonálások. Heltai Nándor m MAGYAR SZOCIALISTA PÄRT TELEPÜLÉSEK KÉPVISELŐIT A MEGYEI KÖZGYŰLÉSBE! 1. Dr. Balogh László 2. Mózes Ernő 3. Schindler János 4. Lengyelné László Vera 5. Czaísó István Dr. Balogh László Mózes Ernő megyei közgyűlés alelnöke, pártonkívUll, tanár, pártonkívüli, Kunszentmlklós a 10.000 fő alatti megyei lista vezetője, a megyei közgyűlés elnökjelöltje Schindler János polgármester, pártonkívüli, Kecel Lengyelné László Veronika polgármester, pártonkívüli, Tompa Czakó István polgármester, pártonkívüli, Kerekegyháza BÁCS-KISKUN MEGYE FEJLŐDÉSÉRE SZAVAZ, HA RÁNK ADJA SZAVAZATÁT! m MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT 1. Gaborják József 2. Széli Péter 3. Ficsór József 4. Szabó Károly 5. Dr. Molnár Gábor Gaborják József OTP megyei igazgatója a 10.000 fő feletti megyei listavezető Széli Péter iskolaigazgató, Baja Szabó Károly tanár, Kiskunhalas Dr. Molnár Gábor orvos, Kalocsa (Fizetett választási hirdetés) (34626)
