Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

1994. október 26., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Változatlanul sok közlésre szánt levelet kaptunk a megye minden részéből az utóbbi héten. Annak különösen örülünk, hogy a névtelenül írók száma csaknem a nullára csökkent az utóbbi időben. Mai összeállításunkban olvashatnak a panaszok mellett elismerésekről, köszönetekről, kezdeményezésekről. He­lyet adtunk válaszleveleknek is. Figyelmet érdemelnek a Foga­dóóra rovatban megjelent írások, melyekben a szóbeli panaszo­kat foglaltuk össze röviden. Ezúttal is leírjuk: naponta 10-töI 12 óráig fogadóórákat tartunk szerkesztőségünkben, melyekre várjuk olvasóinkat, akik személyesen kívánják közölni velünk panaszaikat, észrevételeiket, javaslataikat, vagy tanácsot akar­nak kérni valamely ügyben. Természetesen várjuk további leveleiket is. A szerk. Megtorpant esélyegyenlőség? Átalakuló társadalmi rend­szerünkben sokan kényszerül­nek szakmát változtatni, pályát módosítani, s ez nem mindig és mindenkinek sikerül anélkül, hogy a meglévő egzisztenciális biztonsága és családi életkö­rülménye törést ne szenvedne. Közülük zökkenőmentes átál­lásra leginkább azok számíthat­nak, akik széles körű ismere­tekkel és alkalmazkodóképes­séggel rendelkeznek. Mindennek a megélése meg- póbáltatással jár, melyet köny- nyebb elviselni, ha az újrakez­dők, az elhelyezkedni akarók és a vállalkozásba kezdők érzik az esélyegyenlőséget. Vannak azonban olyan esetek, amikor éppen az ellenkezője látszik megvalósulni. Nem vagyok jár­tas a vonatkozó rendeletek, sza­bályok rengetegében, de hi­szem, hogy laikusként is el­mondhatom véleményem egy kecskeméti benzinkút város­széli telepítésével kapcsolatban. A józan ész azt diktálná, hogy egy robbanásveszélyes üzem nem telepíthető általános iskola, felsőfokú oktatási in­tézmény és egy több száz ágyas kórház közelében. Azt sem mel­lékesen említve, hogy egy eset­leges robbanás során Kecske­mét vízellátása is komoly ve­szélybe kerülhetne, mivel az Izsáki úti vízműtelep a benzin­kúthoz vezető út szemközti ol­dalán terül el. Arról hallottam már, hogy az tekinthető ideálisnak, amikor a lakott területekre bejövő és on­nan kimenő gépkocsik tulajdo­nosai az út mindkét oldalán ta­lálnak tankolási lehetőséget, hogy az út keresztezése nélkül üzemanyaghoz jussanak. Ez a lehetőség adott a petőfivárosi benzinkút létével. Épp ezért érthetetlen, miért szükséges forgalomlassítással sújtani még azokat is, akik nem szándékoznak bekanyarodni a kifogásolt telepítésű benzinkút­hoz. S végül, az államilag hirde­tett esélyegyenlőség alapján a másik töltőállomás tulajdonosa is megtehetné, hogy ha a forga­lom lassítása árán is, de vonzza magához a tankolni szándékozó autósokat? Mert az esélyegyen­lőség elve és betartása esetén arra következtethetünk, hogy amit szabad az egyiknek, az nem tagadható meg a másiktól sem. Lédeczi József Kecskemét VÁLASZ CIKKÜNKRE Csak a bevétel fontos? A Petőfi, Népe október 6-ai számában a City-buszról megje­lent cikk írója nem mindenben győződött meg a valóságról. Ugyanezt a szöveget a busz­irodán már másfél éve halljuk. Nem az irodán kellett volna ér­deklődni, hanem meggyőződni a menetrend betartásáról, eset­leg az utasokkal sem ártott volna elbeszélgetni. Tavasz óta ugyanis a 102-es járat a menetrendben szavatolt 20 perc helyett csak 40 percen­ként közlekedik, de gyakran már a 40 percenkénti járat sem közlekedik. A járatokat nem biztosítják, de ugyanabban az időpontban különjárataik szá­guldoznak el a várakozó utasok előtt. A mai napon (október 11-én) nem tudtunk időben be­érni munkahelyünkre, mert a já­rat kimaradt, s este is járatkima­radás volt. S hogy eddig mégis kitartot­tunk, azt annak köszönhetik, hogy rugalmasan választották meg az útvonalukat. Az utasok hangulata rossz. A rendszerte­len járatokért és a járatok csúcs­időben történő kimaradásáért senkit sem lehet felelősségre vonni? Vagy náluk is csak a be­vétel számít? Tisztelettel a 102-es járat egyik utasa: D. J.-né Kecskemét ÁSZ-műsorról kizárva Harmadik alkalommal láto­gatott Bajára az ÁSZ című ifjú­sági adás stábja, s a város arcu­lata egy ideig olyan volt, mint egy felbolygatott méhkas. Min­denki lótott-futott ajegyek után, melyeket ingyen adtak, korláto­zott számban. Végre elérkezett a nagyon várt október 15-e. Kora reggel már mindenki, aki a műsort meg szerette volna nézni, belé­pésre jogosító jeggyel vagy anélkül rohant az előadás szín­helyére. A közölt időpontnál korábban kezdődött minden. A bábeli zűrzavar ehhez képest semmiség volt. Még egy biz­tonsági őr is elveszítette a fejét, s arcul ütött egy 14 éves fiút. A műsorra várók 6.45-ig az udvarnak nevezett helyiségben gyülekeztek. Ide a korán érke­zők jegy nélkül is bejuthattak, ha nagy erejük volt, s félrelök­tek mindenkit. Valóságos kö­zelharc alakult ki a bejutásért. Aztán minden kapu bezárult, s a jogos felháborodások végtelen halmaza zúdult a rendezők fe­jére. A kintrekedtek ide-oda fut­kostak, hogy valami úton-mó- don bejuthassanak az előadásra. Minden hiábavaló volt. Jóma­gam és barátaim sem láthattunk semmit, csak a nagy összevisz- szaságot, feldúlt arcokat, dü­höngő fiatalokat. Pedig nem erre voltunk kíváncsiak. Az udvaron tartózkodó sze­rencsésebbek 8.10 és 8.25 kö­zött foglalhatták el helyüket a kijelölt teremben, ahol végre megnézhették az előadást és a díjkiosztást. Száznyolcvan em­bert, akiknek jegyük volt, nem engedtek be sehová. A városra a műsor befejezése után az elégedetlenség mélysö­tét fátyla borult. A kintrekedtek olyanok voltak, mint a leforrá­zottak. A döbbenettől sokan szóhoz sem tudtak jutni, mert arra gondolni sem mertek, hogy ilyen gyászosan ér véget ko­rábbi' nagy lelkesedésük. Kevés ember kivételével mindenkit a csalódottság kerí­tett hatalmába. Remélem, hogy az idő múlásával együtt ez is a feledés homályába vész. Mind­ezek ellenére a bajaiak őszintén sajnálják, hogy az ÁSZ stábjá­tól búcsúzni kellett. Vignalik Éva Tóth Kálmán Gimnázium, II/F osztály SZÁZEZREKET OSZTOTTAK A ROKONSÁGNAK? Nem adott, inkább kért az alapítvány Továbbra is hullámokat ka­var Baján a Marketing Me­nedzsment Alapítvány ügye. Az alapítvány PR-igazgatóját, Sz. Sándort csalással gyanúsítják, míg a kuratórium elnöke, G. István dolga az adóhatósággal gyűlt meg. Felkereste helyi szerkesztőségünket B. Horváth István, a város önkormányzati képviselője is, és meglepő in­formációkkal szolgált. Előzetesen elmondta, azért kereste meg lapunkat, mert az Elcsalt milliók nyomában című cikk elolvasása után rögtön arra gondolt, ő is megjárta az alapít­vánnyal:- Még nyár elején beszélget­tem egyik költő barátommal, és ő mondta, hogy a Marketing Menedzser Alapítvány, illetve annak elnöke, Gál István patro­nálja a bajai irodalmat. Neki már több kötetére adott pénzt. Naivan arra gondoltam, hogy mivel éppen több kötetem is megjelenés előtt áll, neves sze­mélyek lektorálják, én is támo­gatást kérek. Felkerestem Gál Istvánt, akit már korábban is­mertem és elmondtam, mit sze­retnék. Ő azt válaszolta, hogy nehéz helyzetben vannak, mert nagyon rájuk szállt, vizsgálódik az APEH, ezért nem a legjob­ban áll a szénájuk. Én nem szoktam könyörögni senkinek, ha jó szívvel nem tud segíteni, inkább elmegyek - válaszoltam. Erre közölte, ne adjam fel könnyen, ilyenkor alkudni szok­tak, és szeptemberben nézzek vissza. Megnyugodva mondtam ba­rátaimnak, hogy a Marketing Menedzsment segít, megoldód­nak problémáim. Ám hiába ke­restem újra az alapítványt, az elnök megint a rossz helyzetről beszélt, majd egy elképesztő ajánlatot tett. Eszerint ameny­nyiben én tudok szponzort sze­rezni az alapítványnak, akkor abból a pénzből magam is ré­szesülnék. Az volt az érzésem, hogy hülyének néz, hiszen ha valóban támogatják az irodal­mat, akkor éppen az a lényeg, hogy nem kell összekalapozni a pénzt. Mondtam is, ha vállalko­zóktól támogatást kapok, akkor nem egy töredékét, hanem az egészet fordítanám kötetem megjelenésére. Később mondták a barátaim, hogy minek kérek én ezektől pénzt, hiszen saját rokonaiknak osztogatják. Megneveztek két- három személyt, köztük az em­lített költőt is - tőle nem sajná­lom, mert jó költő és a barátom­nak tartom -, akik a szomszé­doknak dicsekedtek azzal, hogy több százezer forintot kaptak. Na, akkor megnyugodtam, hogy mivel nem vagyok rokon, nem kapok pénzt sem. Miért éppen Móra Ferenc? Nagylelkű segítség A kecskeméti Halasi Úti Ál­talános Iskola Damjanich János gyermekszervezete október 6- án emlékparkot avatott az aradi vértanúk tiszteletére az iskola kertjében. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani az iskola szülői munkaközöségének, az oktatási bizottságnak, a Benzol Kft.-nek, az OTP-Banknak, az Univer Áfésznek, a Városgaz­dasági Kft.-nek, a Bállá és Ka­lóz Bt.-nek, Nagy Lászlóné ta­nítónak, Horváth Dénesnének, a Beill és a Mistrán Kft.-nek, a Dutker, az Adu és a Golden Bt.-nek, a megyei sport- igazgatóságnak, a Katona Jó­zsef Múzeumnak, Szulyovszky Lászlónak és ifj. Tóth Béla tá­mogatóinknak, mert nagylelkű segítségük néjkül nem valósul­hatott volna meg ez a városunk­ban egyedülálló kezdeménye­zés. Princz Tiborné, a gyermekönkormányzat vezetője Nyolcvan beteg nevében A Petőfi Népének a megyei kórház pszichiátriai osztályát bemutató cikkével kapcsolatban írunk Önöknek. Ezúton szeret­nénk kifejezni köszönetünket a pszichiátriai osztály valameny- nyi dolgozójának, a nővérek­nek, az orvosoknak és dr. Szűcs Attila professzor úrnak! Kö­szönjük a törődést, a figyelmet, s azt, hogy minden erővel a gyógyulásunkat segítik. A pszi­chiátriai osztály második emele­tén gyógyuló nyolcvan beteg nevében: K. E. Kecskemét, Izsáki út 5. Ránk szakad a tető Három kislányomat egyedül nevelem, olyan házban lakom, hogy ha kiadósabb eső esik vagy nagyobb szél fúj, attól félek, hogy ránk szakad a tető. Ezért kérem, ha valakinek van egy olyan háza vagy szobája, amit nem használ és legalább villany van benne, bármilyen házi vagy kerti munkáért, vagy kevés pénzért adja ki nekünk albérletbe. Ahol lakunk, se víz, se villany. Hét hónapos kislányom na­gyon sokszor volt kórházban, s ez nagyon sokba kerül nekem. Ezért kérem, aki tud, küldjön fölösleges, de még használható ruhákat, cipőket, játékokat. Legnagyobb lányom 7, a kö­zépső 2 éves, a legkisebb 7 hó­napos. Kérem a szerkesztősé­get, a segíteni szándékozóknak adják meg a nevemet, címemet. H. I., Ballószög (Név és cím a szerk.-ben.) Az elnevezések, névváltozta­tások korát éljük ismét. Ez oko­zott gondot a kerekegyházi képviselő-testületnek, amikor az iskola elnevezéséről döntöt­tek. A felmerült nevek: Szent István (ez jó, hiszen a templom titulusa is ez), Szent Imre (ez már volt is, amikor apám igaz­gató, én kisdiák voltam), de hogy miért Móra Ferenc, azt nem tudhatom. Eléggé ismerem szülőfalum történetét, de még nem hallot­tam. hogy az írónak lenne va­lami kötődése a faluhoz. Téve­dés ne essék: szeretem Móra szelíd hangú írásait. Példa lehet bármelyik diák számára. Látom a kiskunfélegyházi, Daru utcai szegényes házikót, amint az ab­lak jegére fagyos ujjacskával karcolja az o betűt, hegyezi a k-t, hogy szorgalmas tanulással Kecskeméten a Széchenyivá- rosban található az a térkialakí­tás szempontjából egységet ké­pező, mégis különálló két em­lékmű, melyek Széchenyi Ist­ván munkásságára, illetve az aradi vértanúkra emlékeztetnek bennünket. Megnyerő látvány, hogy a fiatalok szervezetten vagy egyéni indíttatásból ko­szorúk, virágok elhelyezésével és gyertyák gyújtásával évente megemlékeznek a kapcsolódó neves évfordulókról. E kegyeleti megnyilvánulá­son túl, illetve egyidejűleg alka­lom nyílik arra is, hogy emlé­kezzünk történelmünkre, mely fontos és szükséges számunkra, de különösképpen ifjúságunk számára, hogy erősödjék a ha­zához, a nemzethez való kap­csolódásuk. Ugyanakkor van a kecske­méti október 6-ai megemléke­Az autóbusz-pályaudvaron nagy volt a nyüzsgés. Fürkésző tekintetem megakadt a várako­zók egy csoportján. Voltak, akik rögvest felismerték az újonnan érkezőket, míg mások gyanúsan nézegették egymást. Nem csoda, hiszen közülük egyesek mát 10-15 éve mentek nyugdíjba, s ilyen hosszú idő alatt bizony megváltozhat az ember. Lassan felkászálódnak a különbuszra, amely elindul, s a 44-es úton robog a Kunság Vo­lán Rt. jogelődjeinek dolgozói­ból verbuválódott utasokkal. A repülőteret elhagyva a hangulat egyre oldottabbá vált, megelevenedtek az emlékek, s végre a busz megérkezett a cél­állomásra, Lakitelek-Tőser- dőbe. A Kunság Volán Rt. üdü­lőjének udvarán állványra fel­függesztve főtt az ínycsiklan­dozó marhapörkölt. Az ebédlő bejáratánál a szakszervezet képviseletében Sándor Zoltánná Zsuzsa meleg kézfogással és olyan művek kerekedjenek be­lőle, mint például: Ének a bú­zamezőkről, Földnélküli János, Földhözragadt János. Attila sír­ját sem mifelénk kereste. Adhatták volna az iskolának inkább a Petőfi nevet, mert amikor „Kecskemétre menvén a vásárba” Kunszentmiklósról, errefelé vitt az útja. És ez így legalább beleillik a képbe. De lehetett volna helyi névadót is találni. Például Molnár Péter egykori tanítót, vagy Fehér Miklós professzort, európai hírű biológust, aki itt született, itt járt iskolába, az apja kántor volt. De ha már egyszer így dön­töttek - legyen. Móra Ferenc szellemében jó tanulást, jó munkát kívánok! Dr. Kozák Endre öregdiák, főorvos, Kecskemét zésnek olyan mozzanata is, me­lyet egyértelműen negatívan kell értékelni. Az égő gyertyá­kat úgy helyezik el a műalkotás talapzatán, hogy azok befüstö­lik az emlékmű falát. Az eltaka- rítatlan száraz virágok pedig azt a látszatot keltik, mintha nem lenne felelőse a Széchenyi Ist­ván ligetnek. A füst okozta szennyeződés elkerülhető lenne egy kis odafi­gyeléssel, de az emlékművek lábazatán kiképzett, 2-3 centi- méteres, vízszintes kiülésű rész ferdére való kialakításával is, hogy ne lehessen oda gyertyá­kat elhelyezni. így elérhető lenne, hogy az emberek nem vetnének bosszankodó pillantá­sokat az emlékművekre, mint teszik azt napjainkban, a káro­kozás láttán. csókkal köszöntötte a vendége­ket. A fehér abrosszal terített asz­talokon finom vajaspogácsa, üdítőital és frissen gőzölgő fe­ketekávé várta az ünnepeiteket. Asztalos Ferenc, a Kunság Vo­lán Rt. közlekedési szakszerve­zetének intézőbizottsági titkára köszöntötte a nyugdíjasokat, s tolmácsolta Hunyadi Szabolcs vezérigazgató szívélyes üdvöz­letét, aki külföldi útja miatt nem jöhetett el a találkozóra. Aszta­los úr arra kérte a jelenlévőket, hogy a jövőben is jöjjenek el az ilyen összejövetelekre. Az autóbusz délután fél 3-kor indult vissza Kecskemétre. Emelkedett hangulatban, végig dalolva, észrevétlenül telt el a félórás utazás. Elérkezett a bú­csúzás pillanata. Az arcokról vi­dámság sugárzott, s voltak, akik elérzékenyültek. Egybehang­zóan fogadkoztak, hogy jövőre ugyanitt találkoznak. Újvári József, Szabadszállás Egy megemlékezés után L. J. Kecskemét Nyugdíjasok Tőserdőben Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Lakbérvita Bősze Árpád kecskeméti la­kosnak (Mátis Kálmán u. 12. IX. 53.) lakbérvitája van a Kik- for Kft.-vel. Ugyanis a város közgyűlésének 1993 januárjá­ban hozott új lakbérrendelete szerint az átmeneti (nem szociá­lis jellegű) lakások bére négy­zetméterenként 72 forint, vi­szont a kft. 90 forintot követel tőle. Esetében ez havi 954 fo­rint, a múlt év januárjától eltelt 20 hónapra 19 080 forint több­letet jelent. Kérdése: ki értel­mezi rosszul a rendeletet? Hajléktalan Háromszobás lakásból az ut­cára került a kecskeméti Marton Béla. Hosszú évek civódásai után elhagyta feleségét és gyermekeit, mert mint mondja, pokollá vált a házassága. Má­justól októberig, a hideg beáll­táig testvére garázsában húzta meg magát, s akkor kérte orvo­sát, utalja be a pszichiátriai osz­tályra, mert nem akar csőlakó lenni. Ez meg is történt, de hát ott sem maradhat a végtelensé­gig. A válóper, melyet ő indí­tott, sokáig elhúzódik, a hajlék­talanok otthonáról hallani sem akar, mert ott mindenét ellop­nák. Marton úr egyébként hat éve 67 százalékos rokkant, idegi baj miatt rokkantosították, nyugdíja alig több mint 10 ezer forint, amiből albérletre nem futja. Mi lesz vele? Nem tudja. Ha valaki befogadná, szívesen venné, s akár dolgozna is érte. (Címe a szerkesztőségben.) Nem sok ez? A Kunság Volán 300 liter tü­zelőolajat szállított Gyenes La­jos Kecskemét, Csongrádi utca 58. szám alatti lakosnak. A szál­lításért 1200 forintot számláz­tak. Meglepődött. Ugyanis, ha hideg van, egy nap alatt elfut 10, egy hónap alatt 300 liter ola­jat, s újra meg újra szállíttatni kell a 14 ezer forint nyugdíjá­ból. Nem sok ez a szállítási költség? - kérdezi olvasónk a volánosoktól. Veszélyes! Orcsik Attiláné (Kecskemét, Vacsi köz 17.) olvasónk pana­szolja, hogy a Bethlen körúton, a Vásárhelyi-iskolánál lévő gya­logátkelőnél a zebrával szem­beni bútorbolt szállítói állan­dóan eltakarják a közlekedési lámpákat, s ezzel életveszélyes helyzeteket teremtenek. Komó­tosan, szépen pakolásznak, rendszerint reggel és estefelé, forgalmi csúcsban, amikor a gyerekek az iskolába, vagy ha­zafelé igyekeznek. Már egy éve tart ez az állapot. A minap őt is majdnem elütötte egy gépkocsi. Odafigyelhetnének az illetéke­sek. Persze egyszerűbb lenne, ha a bolt vezetője bírná jobb be­látásra a mindenkori rakodókat. Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom