Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-24 / 250. szám

Számvetés, közmeghallgatás Soltvadkert város képvi- selő-testülete az utolsó köz­meghallgatásra készül. No­vember 28-án, hétfőn 17 órai kezdettel a diákotthonban vár­ják a lakosságot, akik előtt Berkecz László polgármester beszámol az elmúlt négy esz­tendő önkormányzati munká­járól. Természetesen ezt köve­tően a résztvevők véleményei, észrevételek következnek. Kortárs alkotók bemutatkozása November 3-áig látható a vadkerti Ady Endre Művelő­dési Házban az a kiállítás, amelyen kortárs alkotók mu­tatkoznak be. Elhozta munkáit többek között Szász Endre, Atlasz Gábor és Kerényi Má­ria. A portrék, a festmények, az akvarellek között szép in­donéz batikokat is láthatnak az érdeklődők. November 4- étől újabb tárlat fogadja a közönséget, akik két héten át hódmezővásárhelyi kerámi­ákban gyönyörködhetnek. Kártalanításra négymillió forint A soltvadkerti földrendező és földkiadó bizottság magára : vállalta az 1992-ben megkez­dődött gázvezeték-építés so­il: rán okozott károk rendezését, azaz pénzügyi bonyolítását. A I Dégáz Rt. több mint négymil- | lió forintot adott erre a célra. Ugyanis a hálózat megvalósí­tásakor sok birtokon kényte­lenek voltak áthaladni. A kár­talanításra jogosultak még az idén megkapják a pénzt, amit szinte automatikusan intéz a bizottság, tehát semmilyen igényt nem kell beadniuk az : érintetteknek. Szokatlan szenvedély Úgy tűnik, Soltvadkerten valakinek szenvedélye lett a lobogógyűjtés. Ugyanis leg­utóbb, a városavató ünnepen | szedtek össze jó néhányat, s tegnapra virradóra szintén el­tűnt a városházára kitűzött í nemzetiszínű, címeres zászló. Testületi ülés Bócsán Az elmúlt héten is határo­zatképes képviselő-testületi ülés volt Bócsán, ahol két rendeletet is módosítottak, I majd a decemberben sorra ke­rülő önkormányzati választá- 1 son tevékenykedő bizottság összetételét határozták meg. Eszerint dr. Paizs Károly, Lenták Dezső, Vizi Ferenc, Szőke Tóth Terézia és Vidáné Baranyi Mária lesz a válasz­tási bizottságban. Cukorbetegek találkozója A soltvadkerti diabetesz- klubban hagyomány, hogy havonként egyszer összejön­nek. Egy-egy ilyen találko­zóra szaktekintélyt is hívnak, I akinek előadása után elbe­szélgetnek a cukorbetegek gondjairól, aktuális problé­máiról. A legközelebbi fog­lalkozás - amire nemcsak a 1 tagokat, hanem minden érin­tett felnőttet és gyermeket várnak - október 31-én dél­után öt órakor lesz az Ady I Endre Művelődési Házban. Az oldalt írta és szerkesztette: Pulai Sára Soltvadkert és vidéke Küldött az agrárkamarába Kápolnaszentelés Zöldhalomban • A kápolnaszentelésen ott volt (első sorban középen) Zahoránszki Ferenc is. (Fotó: P. S.) Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén - énekel­ték a hívők, s valóban zengett a harang a Bócsához tartozó Zöldhalomban, ahol tegnap dr. Dankó László Kalocsa-Kecs- kemét érseke felszentelte az új kápolnát. Az ünnepi szentmisén a soltvadkerti Király András tb. kanonok plébános elmondta, hogyan is készülhetett el eb­ben a tanyás térségben - ahol mindössze pár százan élnek - ez a templomot is helyettesítő kis kápolna, ami ezúttal való­ban kicsinynek bizonyult. Mint azt az épület falán elhelyezett márványtábla őrzi: Zaho­ránszki Ferenc és neje, Borza Vera, valamint a bócsai hívők adományából Kisboldogasz- szony tiszteletére készült. A művész - aki egyébként a Művészek a tanyavilágért mozgalom elnöke - másfél év­tizedet élt abban az egykori tanyai iskolában, ahol a régi kápolna volt. De a házaspárt a sors a fővárosba szólította, s nem akarta, hogy a ház eladá­sával ne legyen e katolikus népnek imádkozóhelye. Ezért több százezer forintot ajánlott fel az egyháznak, hogy meg­épülhessen a külön kápolna. A nagylelkű adomány felhaszná­lásával sokak serénykedtek - Józsa Imre kőműves és társai, a homokmégy i Tapolcsányi István, Jávor Ferenc bádogos, Dolgos Béla villanyszerelő és még sorolhatnánk -, hogy a hívők birtokba vehessék az egyházi épületet. Mint azt Ki­rály András is mondotta: megmutatta a keresztény kato­likus ember, hogy tud munkát, áldozatokat vállalni. Dr. Dankó László érsek, megemlékezve 1956. október 23-áról, a Himnusz szavaival Isten áldását kérte a magyar népre. Soltvadkerten, Bócsán, Táz- láron és Pirtón megalakult az agrárkamara mezőgazdasági bi­zottsága. A napokban pedig Bócsán - ahol legnagyobb volt az érdeklődés - megtörtént a küldöttválasztás. A térség ag­rárképviseletét Szomor Sándor látja el.-Falugazdászként sokan is­merik.- Vadkerti vagyok, s 30 esz­tendeje Bócsán élek. A Szőlős­kert Szakszövetkezetnél ne­gyedszázadot lehúztam. A vég­zettségem agrármérnök. Ma­gam is megkóstoltam már a munkanélküliséget, a gazdálko­dást. Mint főállású falugazdász, Bócsán és Tázláron dolgozom.- Megválasztásával e nagy térségben újabb feladatokat vál­lalt.- A termelők érdekeinek ma­ximális képviselete a feladat. Értem ez alatt a vitás ügyek in­tézését is, mint például a tisz­tességes piaci magatartás. A termékminősítéshez egyszerűen nem kap hozzájárulást az, aki hamis árut hoz forgalomba. Ezt csak egyszer teheti meg valaki. Bizonyos mértékig hatósági fel­adatok is tartoznak ránk, ha ka­punk jogosítványt, mint például a szőlő-, és gyümölcstelepítések engedélyezési eljárása, vitás ügyek elintézése. Már az első napon konkrét dologra kértek. Sokan a mezőgazdasági fejlesz­tési alapra beadták a pályázatot - többeknek elfogadott -, de csak Ígérvényeik vannak. A jövő évi mezőgazdasági támo­• Szomor Sándor gatások odaítélésénél legalább ők soronkívüliséget élvezzenek. Valóban nagy a térség. Persze nemcsak azokat fogadom, akik tagjai az agrárkamara mezőgaz­dasági bizottságának, hanem minden gazdálkodót. Számítá­saim szerint a városban és a há­rom településen több mint há­romezren vannak. Errefelé fő­leg szőlővel, gyümölccsel fog­lalkoznak, az állattartásban szarvasmarha van, a baromfifé­lék közül víziszárnyas.- Sokan legyintenek erre az új szervezetre.- Az én véleményem is az, hogy minden attól függ, meny­nyire veszik komolyan az ag­rárkamara megalakítását, ka­punk-e jogosítványt, mert anél­kül marad minden a gazdakörök szintjén. Egyszeri támogatás a kisnyugdíjasoknak Az Álláskereső a közelmúlt­ban meghirdette a Mennyiből lehet megélni? című pályázatot. Az ötletet az adta nekik, hogy állást kínálva villanyszerelőnek, titkárnőnek, főiskolát végzett fiatalembernek, és sorolhat­nánk, méltatlankodtak az ille­tők, hogy 50 ezer forintból nem lehet megélni, s inkább (hivata­losan) nem dolgoznak. Hogy ki lesz majd a nyertes, s mit vázol oldalakon át, hogy mennyiből és hogyan lehet megélni, az a november 30-ai eredményhirde­téskor kiderül. De az biztos, hogy pályázat nélkül is nyerő 251 tázlári nyugdíjas. Ők ugyanis a fenti összeg alig egyötödéből él(de- gél)nek. Nem téves a számítás, mert a helyi polgármesteri hiva­tal adatai szerint tizenegyen 7 ezer, hamrincketten 7-8 ezer, száztizenhatan 8-9 ezer forint nyugdíjat kapnak, s mindössze kilencvenketten 9 és 10 ezer fo­rint közötti összeget. Az biztos, ők életművészek amellett is, hogy néha kapnak valami ki­egészítést. Akinek ereje még futja, az a kertjében termel egy kis konyháravalót, azzal is megspórolja azt, amit végül is a nincsből kellene kiadnia. Mindezeket jól tudja a helyi önkormányzat. Ezért nemrégi­ben úgy határoztak, hogy ennek a kétszázötvenegy embernek, minden kérés nélkül, egyszeri pénzbeni támogatást adnak, hi­szen itt a télelő, kell a tűzifa, a szén, s valami tartalék ennivaló az éléskamrákba. Összesen majdnem félmillió forintot osz­tottak, illetve osztanak szét a napokban, amit postán kapnak meg az érintettek. • Özvegy Balázs Jánosnénak, Csapi Irmának és Halász And­rásnak még egyszerre nem volt tízezer forint nyugdíj a kezében, ugyanis nekik ennél kevesebbet hoz havonta a postás. Hosszas spórolás után sikerült összegyüjteniük azt a pénzt, amivel a zsanai erdőből elhozhatták a téli tüzelőt. A favágó, Balogh Jó­zsef óradíjért aprítja az öleket. AMI A NADRÁGSZÍJHÚZÓS SPÓROLÁS MÖGÖTT VAN Megkezdődött a szennyvízprogram 1 A beruházás kivitelezője a Homokhátsági Vízi Társulat. Soltvadkert történetébe az emlékezetes dátumok közé ke­rül 1994. október 20-a. U- gyanis, többéves előkészítő munka után, ezen a napon kez­dődött meg a csatornázás kivite­lezése. Az elmúlt heti képvi­selő-testületi ülés legfőbb napi­rendjeként Berkecz László elő­terjesztette a szenyvíztisztító és csatorna beruházásának bonyo­lítását. Ennek kapcsán arról is kérdeztük, milyen lakossági fo­gadtatásra számít, hogy e nagy- beruházás befejezéséig százmil­liók elköltése szükséges. Mint a polgármester képlete­sen szólva elmondta, vannak városrészek, ahol már a na­gyobb harmattól is félnek az emberek, mert feljön a talajvíz. Ezért talán szinte biztos, hogy a városlakók legtöbbje üdvözli e beruházást. Egyébként a szip­pantott szennyvíz elhelyezése megoldatlan, s emiatt sok az il­legális lerakás. Arról nem is be­szélve, hogy kár lett volna a cél- támogatási pályázatot nem be­adni, s milliókat veszíteni. Vadkert városvezetése e- gyébként már a kicsinyesség határát súrolva spórolós, de ta­lán ezért nincs hitelfelvételük. Még a gázberuházás előrehozá­sát is - ami 30 millió forintba került - kölcsön nélkül valósí­tották meg. Sokat költöttek út­építésekre, amit most éppen a csatornázás miatt felfüggesztet­tek. De van a városnak régről egy - ha úgy tetszik - szégyen­foltja. Ez pedig a gazos, évek óta csak alapjában álló kultúr- ház. Bár ha az a vállalkozó, aki most megvette e területet, tartja a szavát, akkor jövőre elkezdő­dik az eredeti tervhez hasonló építkezés. A negatívumok sorá­ban minden nyáron ott a Bü­dös-tó. Bár erre szezononként többmilliós nagyságrendű kia­dásaik vannak, de ez a pénz csak az életben tartáshoz elég. Az igencsak nadrágszíjhúzós spórolás eredményeként a többi között jutott az idén iskolaépí­tésre, fűtéskorszerűsítésre, tér­burkolatra, parkosításra, a selymesiek ivóvízellátására, a közbiztonságra, mi több, már szórakoztak is az emberek. Ez utóbbi, mármint a szüreti fesz­tivál megrendezése azért fel­tűnő, mert úgymond Vadkerten nem divat a rendezvény. Pedig a résztvevők száma, s program megvalósítóinak lelkes mun­kája ezúttal igazolta, hogy eb­ben a fiatal városban is igénylik az emberek az effajta együttlé- teket. Bocsa és Tázlár is kap földgázt A Dégáz Rt. és a bócsai ön- kormányzat a közeljövőben alá­írja azt a megállapodás-kiegé­szítést, miszerint egy ütemben valósul meg a település gázhá­lózatba történtő bekapcsolása. Az eredeti egyezség alapján csak ’96-ban fejeződne be a be­ruházás. Az újabb variáció sze­rint jövőre gázzal fűthetnek a bócsaiak. Persze ennek ára van, a második ütem forrás részét megelőlegezi az önkormányzat, ami miatt hitelfelvételre is kényszerül. A megállapodás aláírása után megkezdődik a la­kossági közműfejlesztési hozzá­járulás befizetése. Ez azért is fontos, mert őszelőn még a me­zőgazdasági termények, a szőlő betakarítása után van egy kis spórolt pénze a lakosságnak. Az sem utolsó szempont, hogy a je­lenlegi törvények alapján ebből visszajár másfél ezer forint. A bócsaiak 85 százaléka nyilatko­zott eddig úgy, hogy kérik e korszerű fűtőanyagot - mondta Eifert Ferenc polgármester. Papp Józsefné, Tázlár pol­gármestere még csak reményke­dik a szerződésmódosításban, ugyanis nem jutott még egyez­ségre a Dégáz Rt. vezérigazga­tójával. Egyelőre olyan írásuk van, hogy a faluban, bár jövőre megkezdik a gázberuházást, de a befejezése 96-ban lesz. A két községet érintően biztató, hogy Soltvadkert és Tázlár között rö­videsen elkészül a gázátadó ál­lomás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom