Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-22 / 249. szám

1994. október 22., szombat 7 A FORRADALOM BAJAI NYITÁNYA Aki leverte a vörös csillagot A bajai események nyitánya október 25-én a kora esti órák­ban volt, amikor a tüntetők a vá­rosi tanács épületéről - a Gras- salkovich-palotáról van szó, a mai polgármesteri hivatalról - eltávolították az ötágú vörös csillagot. A leghitelesebben az egyik résztvevő, Maróczky Géza emlékezik:- Bementünk a pártbizott­ságra - ez akkor ott volt a Tóth Kálmán téren, a könyvtár, il­letve később a házasságkötő te­rem feletti emeleten -, és kér­tük, hogy telefonáljanak a Déri kert melletti bankba a katonák­nak, nehogy a fiatalokra lője­nek, akik levették a talapzatáról a Sztálin-mellszobrot, és be akarták hozni a pártbizottságra. Ide azonban nem engedte be őket egy híres kommunista asz- szony (a nevét most nem aka­rom mondani), így Sztálin hor­dozói megkerülték a Tóth Kál- mán-szobrot, majd irány a Fő­tér, és a mellszobrot a hídról bedobták a Sugovicába. Amint visszafelé jöttünk a téren, el­kezdték kiabálni, hogy gyerünk a csillaggal is. De baj volt, mert a tanácsháza be volt zárva. Megint felmentünk a pártbizott­ságra Szabó Endrével és László Lászlóval hármasban, hogy a csillagot valahogy le kéne venni, mert be fogják tömi a kaput. A pártbizottságról aztán tele­fonüzenet ment a tűzoltókhoz, akik azonban azt jelezték visz- sza, hogy hajlandók lennének, csakhogy hibás a nagylétra emelőszerkezete, nem tudják kinyitni. így azután az említett két társammal, meg Kecskéssel és Szabó Lajossal - egyik a vá­rosgazdálkodási, a másik a Ganz igazgatója lett később - még két pártbizottsági emberrel elmentünk a hátsó kapuhoz. Éppen idejében, mert a Müller Miska egy teherautóval vagy busszal be akarta tömi a hátsó ajtót. Mondtuk a Miskának, hogy ne csináljanak kárt, fél órán belül levesszük a csillagot. Felmentünk a tetőre. László Lászlóval ott voltunk, ahol a tú­rni van, a tetőtérben pedig Szabó Endre elfűrészelte a fő­tartó csövet. Kétoldalt mereví­tőkkel ki volt merevítve a csil­lag. Két kommunista húzta egyik oldalt, kettő a másik ol­dalt, hogy eltörjön a csövön ma­radt nyúlvány. Végül a csillag így balra eldőlt, leesett a csator­nába, majd a térre. Ott aztán a fiatalok ráugráltak. Bádogból lévén, érdekes, furcsa hangja volt. Ami a különös benne, hogy tulajdonképpen a kommu­nisták szedték le, akik többen voltak, mint mi. Maróczky Géza 3 és fél év börtönt kapott a történtekért. Gál Zoltán Ledöntötték az idegen jelképeket • A felkelők első dolga volt, hogy - a diktatúra és az idegen uralom jelképeit - a szovjet obelisz keket és a vörös csillagokat mindenhonnan eltávolítsák. A felvétel Kecskemét főterén készült. Halasi ötvenhatosok Három hónappal ezelőtt hunyt el, életének 87. évében az ’56-os halasi események talán legjelentősebb alakja, Nagy Szeder István. Az ellenállás ve­zetőjeként — az országban el­sőként — november 2-án nép­szavazást kezdeményezett. En­nek eredményeként Kiskunha­las a régi rendszert - ha csak napokra is - békésen törölte el, megválasztva a kisgazdapártot. Tevékenységéért keserves bör­tönévekkel fizetett. Az októberi történések egy másik fontos szereplője, Kur- dics József magyar-német sza­kos gimnáziumi tanár, a mun­kástanács vezetőségének tagja volt. A forradalmat követően le­tartóztatták, majd a kistarcsai intemálótáborba került. A bör­tönévek után gimnáziumban nem taníthatott tovább, általá­nos iskolákban foglalkoztatták. Az enyhülés éveiben Cegléden a Kossuth-gimnázium tanára lett, onnan is ment nyugdíjba. Új ’56-os könyvek 1956 szellemiségének tovább kell élnie, ezért rendkívül fon­tosak a 38 évvel ezelőtti forra­dalmi eseményeket bemutató könyvnek - jelentette ki a mű­velődési miniszter az 1956-os Forradalom Dokumentációs és Kutatóintézete új kiadványai­nak szerdai sajtóbemutatóján. ■ A bemutatón Fodor Gábor ar­ról is beszélt, hogy nemzedéké­nek évtizedeken át meg akarták tiltani, hogy 1956-ot megismer­hesse. A kutatóintézetnek és a Szá­zadvég Kiadónak a forradalom közelgő évfordulójára készült köteteit Hegedűs B. András, az intézet ügyvezető igazgatója mutatta be. A napokban jelenik meg a Petőfi Kör vitáinak hite­les jegyzőkönyveit feldolgozó sorozat utolsó két kötete. Pesti utca - 1956 címmel lát napvilágot egy újabb válogatás az Oral History archívumból. Az interjúkötet 12 fegyveres felkelő forradalom alatti tevé­kenységét mutatja be. A kutatóintézet tudományos munkájának tükreként mutatta be Litván György igazgató az ’56-os Intézet új - immár har­madik - évkönyvét, melyben történészek, levéltárosok publi­kálják legújabb kutatási ered­ményeiket. A mostani kötet kü­lön érdekessége a forradalom utáni emigráció első hónapjait bemutató tematikus cikk- és dokumentumcsokor. • A honvédség egységeinél is sorra megalakultak a Forradalmi Katonai Tanácsok. A katonák a civil nemzetőrökkel együtt jár- őrözve biztosították a rendet. A közös járőrözés azonban konf­liktusok forrása is lehetett, mivel október 28-a előtt a hadsereg szemben állt a forradalommal, a katonák tüzelhettek is a felke­lőkre. Ezért volt szükség a fentihez hasonló igazolványokra. Hol alakult meg a Kádár-kormány? Már 1956. november 4-én sejthető volt, hogy nem Szol­nokról olvasta be Kádár János a gyalázatos felhívását. Az okkal hallgatag tanúk megszólítása csak az utóbbi években hozta meg a bizonyosságot. A kitűnő Magyar Szemle legutóbbi, ok­tóberi számában hiteles közre­működőkkel és cáfolhatatlan dokumentumokkal újabb részle­teket tárt fel a Nagy Imrét cser­benhagyó politikus kétszínűsé­géről. November elsején nem telje­sen önszántából került a koráb­ban Rákosival is szembeforduló politikus a szovjet követségre. Gyurkó László hajbókoló „arc­képvázlata” is hallgat arról, hogy hol tárgyalt Kádár János november első napjaiban a szovjet vezetőkkel. Többet tud­nánk eltávoztatásának kiagyalá­sáról, megtervezéséről, ha élne Elbert János. Aki Andropov budapesti szovjet nagykövetnek (később - nyilván magyaror­szági érdemeiért - a KGB min­denható főnöke, majd pártfőtit­kár) volt a tolmácsa. Átmenete­iében, átvitelében döntő szerepe volt a szovjetek számára mind­végig legmegbízhatóbb Mün- nich Ferencnek. A Magyar Szemle szerint: „Sándor László - aki ezidöben az ungvári rádió magyar osztá­lyánál dolgozott — november 3-án szombaton este kapta azt a feladatot, hogy olvassa be Ká­dár János és Münnich Ferenc nyilatkozatát. Ezek szerint a ,Szolnokon megalakított’ kor­mány híre egy nappal előbb ju­tott el a Szovjetunióba, mint Szolnokra.’’ Kovács István ult­rabalos pártvezér Hruscsovhoz írt levelében is hivatkozott arra, hogy november 4-én Munká­cson tárgyalt Kádárral. Bállá László, aki 1956 novemberének első napjaiban az ungvári tan- könyvkiadó magyar szerkesztő­ségének egyik vezetője volt, Lusztig Károly újságíróval kapta feladatul a Kádár által alá­írt, de orosz szerzőtől származó felhívás magyar fordításának nyelvi ellenőrzését. Sokak sze­rint Ókemencén, a területi párt- bizottság nyaralójában az akko­riban előléptetett Brezsnyev vette kezelésbe a számukra jobb híján kiszemelt Kádárt. Heltai Nándor A MUNKÁSTANÁCS POSZTÓGYÁRI ELNÖKE Amit a lelkiismeret parancsolt Maróczky Géza hívta fel a fi­gyelmemet:- Ne engem kérdezzen! Van, amit együtt csináltunk, de róla elmondható, hogy a bajai ese­mények fő irányítója volt, dr. Vágvölgyi Ferenccel és dr. An­tony Jánossal együtt. így jutottam el Nagy István­hoz, akit bajai, Bácska téri lakásában kerestem fel. Tud­tam, mindig is szerényen ke­rülte a nyilvánosságot, ezért kü­lön is hálás vagyok - talán Ma­róczky Géza ajánlásának kö­szönhetem -, hogy velem kivé­telt tett. Akinek feltűnt a néva­zonosság, jól sejti: az Erdélyből Bajára származott jeles festő­művész fiáról van szó. Bajai küldöttség Budapesten- A bajai munkástanácsok sztrájkbizottsága október 29-én elhatározta, hogy a város üze­meiben mindaddig nem vesszük fel a munkát, amíg követelése­inket a kormány nem teljesíti - mondja Nagy István. - Még az­nap délután 2 órakor elindult velünk egy öttagú küldöttséggel a Gyapjúszövetgyár gépkocsija Budapestre, hogy átadjuk a Ide­iglenes Forradalmi Nemzeti Bi­zottság által megfogalmazott és a munkástanácsok által kibőví­tett követeléseket - emlékezett a történtekre Nagy István. Talán nem érdektelen, ha az emlékirat első pontját szó sze­rint idézem, mert mindvégig ez jellemezte a munkástanácsokat. (Forrásom a Nagy István és tár­sai elleni 73 oldalas vádirat 21. lapja.) „Kívánjuk, hogy Nagy Imre kormánya haladéktalanul vegye fel a tárgyalásokat a szabadság- harcos felkelők képviselőivel, hasson oda, hogy országos ér­vényt szerezzen a tűzszüneti felhívásnak, minden eszközzel # Nagy István akadályozza meg az orosz csa­patok fegyverhasználatát, és akadályozzon meg minden to­vábbi vérontást! A szovjet csa­patokat haladéktalanul vonják ki Budapest területéről, és mindazokból a városokból, ahol jelenleg még szovjet fegyveres alakulatok tartózkodnak.” A Tűzoltó utcai felkelők között A küldöttség a késő délutáni órákban érkezett a fővárosba, így az éjszakát a felkelők Tűz­oltó utcai szállásán, illetve Ber- zencei úti főhadiszállásán töl­tötte. (Ennek az ismeretségnek a későbbi. Bajáról indult se­gélyszállítmányoknál lesz jelen­tősége, de erről talán egy más alkalommal írhatok még.) Másnap az ország minden ré­széből érkezett delegációk egy __ körülbelül harminctagú küldött­séget alakítottak, melynek tagja lett Nagy István és Maróczky Géza is. A többiek visszaindul­tak Bajára. November hetedikén a gyap­júszövetgyáriak megválasztot­ták végleges munkástanácsu­kat. Négypontos határozatuk­ban rögzítették, hogy a Ká­dár-kormányt nem ismerik el, és a sztrájk folytatása mellett foglalnak állást. Pontosan egy hét múlva - a többi munkásta­náccsal együtt - küldöttséget menesztettek Budapestre, hogy Kádár Jánossal közöljék a baja- iak határozatát. Kádár helyett Marosán György fogadta őket. Az ellenállás élvonalában A Gyapjúszövetgyár Mun­kástanácsa november 19-én nyilvános ülést tartott, melyen a megjelent 670 dolgozó közül 546 a sztrájk további folytatása mellett foglalt állást. Ezt köve­tően a város szovjet katonai pa­rancsnoka megtiltott minden csoportosulást, kötelezte az üzemek dolgozóit a munka fel­vételére, kilátásba helyezve, hogy ellenkező esetben letartóz­tatják a munkástanácsok tagjait. Annak ellenére, hogy a le­tartóztatások megkezdődtek - amiatt, hogy a kormány a Nagybudapesti Munkástanácsot nem ismerte el -, kétnapos or­szágos sztrájkot hirdettek meg. Ez Baján már egy nappal előbb megkezdődött, mivel a Gyapjúszövetgyár munkásai már december tizedikén leáll­tak. Az események alatt Nagy István I. rendű vádlott több, a kormánnyal szemben álló, és az ellenforradalmat dicsőítő kije­lentést tett. Úgy nyilatkozott, hogy a Kádár-kormányt nem ismeri el, és több ízben kifej­tette, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt nem más, mint a régi párt, mely lejáratta magát. (Részlet a vádiratból.) Az ítélet pedig 8 év börtön és teljes va­gyonelkobzás. G. Z. Kik lőttek Kecskeméten az Újkollégiumból? Lapunk mai számának első oldalán közlünk egy kecskeméti képet 1957-ből. A felvételen látható az Újkollégium szétlőtt tornya, amelyet addig nem tud­tak kijavítani. A torony 1956. október 26-án este kapott talála­tot. A visszaemlékezések sze­rint a főtér és a Rákóczi út tor­kolatának közelében állt az a magyar tank, amelyik célba vette a tornyot, mivel onnan - valakik - lövéseket adtak le a térre. Az eseményeket követő, s a kádárista időkben megfogal­mazódott állítások szerint felke­lők (úgynevezett „ellenforra­dalmárok”) lőttek a toronyból. A felkelők közül azonban senki sem került börtönbe, vagy bíróság elé azzal a váddal, hogy fegyvert használt. Semmilyen hozzáférhető katonai, vagy egyéb jelentés sem szól arról, hogy a toronyban sebesülteket, vagy holttesteket találtak volna. Akik október 26-án meghaltak, a téren haltak meg. Semmilyen jelentés nem szól arról sem, hogy október 26-án katonai egységek vizsgálták volna át a tornyot, pedig a főteret körül­vette a Gyurkó Lajos vezérőr­nagy parancsnoksága alatt álló katonaság. Kik lőttek hát? Senki sem tudja. Egy biztos: azokban a napokban az ávósok- nak szokása volt a padlásokról való lövöldözés. Molnár Béla, a 3. hadtest századosa írta 1989-ben publikált visszaemlé­kezésében, hogy az események elcsendesülése után is előfor­dult, hogy háztetőkről, padlá­sokról szórványos lövöldözés történt. Egy katonai egység ok­tóber 30-a körül - mivel segít­séget kértek tőlük - a megyei bíróság padlását vizsgálta át, ahol fegyveres ávósokat talál­tak. (A megyei főügyész akkori tikárnője, akiknek szolgálati la­kásuk volt a házban, e sorok író­jának elmondta, hogy félelem­ben éltek, mert a fejük fölül több napon is, több alkalommal hallatszottak a lövések.) Amikor az 1956-os sortüzek utáni nyomozások megkezdőd­tek, Bátki Ferenc feljelentést tett az ügyészségen. Azt állítva, hogy ami október 26-án este történt, az sortűz volt. A Nagy­templom és az Újkollégium tor­nyából, valamint a Kálvin térről tüzeltek a téren csoportosuló emberekre. Lapunkban is közölt visszaemlékezésében nem ke­vesebbet állított, mint azt, hogy az Újkollégium posta felőli sar­kán állva látta azokat a fegyve­reseket, akik a tornyot ért találat után a helyszínt elhagyták, majd érintkezésbe léptek a Kálvin té­ren előrenyomuló katonákkal. Mivel a nyomozásról eddig semmilyen információt nem ad­tak ki, Bátki Ferencet arról kér­deztük, hogy ő mit tud.- A meghallgatásom olyan volt, mintha én lennék a vádlott. Szerintem fontos momentumok felett elsiklott az ügyészség. Levelet írtam a legfőbb ügyész­nek, kérve, hogy személyes megbízottja hallgasson meg. Úgy érzem, hogy az ügyet Kecskeméten vizsgáló ügyész elfogult. Bálái F. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom