Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-07 / 210. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. szeptember 7., szerda A koldus ne dicsekedjen AMILYEN A CSALÁD, OLYAN A TÁRSADALOM Többet kellene írni a szeretetről OLVASÓSZOLGÁLAT Megtisztelő érdeklődés „Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy szeret­nék a Petőfi Népe előfizetője lenni” - így kezdődik egy Tá­borfal várói érkezett levél. Örülünk, hogy ragaszkodik az újsághoz, és megkereste az olvasószolgálatunkat. A posta valóban nem vette fel az előfi­zetést a lapra, mert a Petőfi Né­pét saját terjesztőhálózatunk jut­tatja el az előfizetőkhöz, több mint 46 ezer címre. Nevét és címét átadtuk az ügynökségve­zetőnek (Kosa Pálné, Kecske­mét, Fehérvári u. 6., telefon: 328-353). Köszönjük olvasóink leveleit és telefonjait, melyekben a lap­ban tapasztalt változásokra re­agálnak. Kedvező visszhangra találtak az eddigi újdonságok, és várakozással tekintenek a to­vábbi változtatásokra. Újra indul a népszerű Sze­rencsekerék-játékunk. Az eddi­ginél több, összesen 600 aján­dék mellett ezúttal minden pá­lyázó nyerni fog. Egy év után folytatódik a szállodás játék is, amelyen eséllyel indulhat min­den olvasónk. A részleteket hamarosan közöljük az újság­ban. Ezen a héten Dunafalva lakói ismerkedhetnek az eddig sem ismeretlen Petőfi Népével. Bí­zunk benne, hogy megnyeri a tetszésüket a megye saját, leg­olvasottabb napilapja, és csatla­koznak a 270 ezer fős olvasótá­borunkhoz. Felsőlajoson, a mizsei napok záróeseményein is sokan voltak kíváncsiak lapunkra. Megtisz­telő számunkra az érdeklődés, és őrölünk az új előfizetőknek. Továbbra is várjuk levelei­ket, hívásaikat a már jól ismert címen: Kecskemét, Szabadság tér 1/A, és telefonon: 76/481-391. Vadkender, büntetés Sok ezer ember szenved a vadkendertől. Közöttük én is. Örömmel olvastam, hogy bün­tetik azt, aki a portáján nem irtja ki. Sajnos a vadkender még a város legszebb részein is méte­res magasságúra nő. Például a kecskeméti Mikszáth körút be­építetlen telkein is „gyönyör­ködteti” a szemet. Kérem tisztelettel, azt a lakót följelentik a közterület-felügye­lők, aki valamilyen anyagot vé­letlenül engedély nélkül egy-két napig az utcán tárol. De a vad- kendernél hol vannak az emlí­tett urak, miért nem szólítják fel a vadkender-tulajdonosokat? Felnőttek is nehezen viselik ezt a betegséget, de a gyereke­ket még jobban megkínozza. Aki most még egészséges, az örömmel nézegeti az ápolásra nem szoruló kerti szépséget. De lehet, hogy jövőre ő is a tüdő­kórházban várja azt a percet, amikor orvosa megpróbál segí­teni rajta. Horváth Józsefné, Kecskemét Engedjék meg, hogy én is szóljak az expóról, hiszen ál­landóan olvasok róla, de csak magamban dohogom, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem tudják felfogni, milyen pa­zarlást jelentene ez az ország­nak. Nem igaz, hogy szükség van rá! Jó lenne ez, abban az esetben, ha volna rá állami keret és ha nem minket nyúznának Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár szavam vagy tanácsom ne­kem is lenne az expóval kapcso­latban. Vannak, akik nagyon akarják a megrendezést. Ám le­gyen meg az akaratuk. De akik annyira akarják, mélyen nyúlja­nak a zsebükbe és ők fizessék ki már előre, nem pedig az adóból, Mivel annyian fordulnak a Petőfi Népe szerkesztőségéhez ügyes-bajos dolgaikkal, így én is ezt az utat választottam. 1993 novemberében vásárol­tam egy szovjet porszívót 5 500 forintért, ami 1994 máju­sában elromlott. A jótállási pa­píron a bajai Gelka Kft. (Jelky u. 1) van megjelölve, mint szer­viz, s oda be is vittük javításra. Három hét javítási idő után még két hét következett, utána be­kérték az összes alkatrészt és kaptunk helyette egy cserére jo­gosító utalványt. De jelenleg is csak papírunk van, porszívónk nincs, mert az üzlet, ahol vásá­roltuk, megszűnt és azt sem tud­ják, mi lett a sorsa. Az utalvánnyal visszamen­Már nagyon sokat bosszan­kodtam a kalocsai rendelőinté­zet bőrgyógyászata miatt, de a mai esettel betelt a pohár. Lá­nyom két évvel ezelőtt - a kalo­csai bőrgyógyászat javaslatára - a kecskeméti bőrgyógyászaton kisebb műtéten esett át, aminek következtében félévenként Ka­locsára kell járnia kontrollvizs- gálatra. Eddig „csak” annyi volt a probléma, hogy a doktornő többszöri hosszadalmas beteg­sége, nyári és egyéb szabadsága miatt vagy hiába mentünk Ka­locsára, mert nem volt rendelés, vagy többször telefonálni kellett egy-egy odautazás előtt, míg végre találtunk egy időpontot, amikor rendelés is van, és mi is el tudunk menni (ugyanis lá­nyom gimnazista, a tanév alatt nem mindig tud eljönni az isko­lából). Ezért a februári kontrollvizs- gálat a mai napig sem történt meg. Mivel iskolakezdés előtt feltétlenül szerettük volna ezt lerendezni, lányom ma reggel - előzetes telefonbeszélgetés után - leutazott Kalocsára és ekkor érte a kellemetlen meglepetés. (A levél augusztus 25-ei dá­Augusztus 27-én hajnali 4 órakor a Petőfi Népe kézbesí­tése közben megharapott egy kutya. A fájdalmam ellenére szerencsémre nagy nehezen ugyan, de még el bírtam bicik­lizni az utca végéig, ahol a fér­jem várt rám. Ő is nagyon meg­ijedt, amikor közöltem, hogy mi történt velem. Akkor már any- nyira fájt a lábam, hogy orvos­hoz kellett menni. Fél 5 körül felcsengettük dr. Tóth Zsolt körzeti orvost, aki ugyan nem volt ügyeletben, mert éjsza­kai ügyeletet Kiskunfélegyhá­zán látnak el. Ennek ellenére azonnal fölkelt, ellátta a jókora sebet, tetanúszinjekciót adott és beutalt a kiskunfélegyházi ren­delőintézetbe. Természetesen nagyon fél­tem. Végre sorra kerültem, s ahogy beléptem a sebészeti ren­delő ajtaján, szinte egyik pilla­mindenfelől, s nem külföldről koldulnánk össze a pénzt. De így, hogy milliárdokat koldu­lunk és utána egy kiállítással di­csekszünk, ez már a más tolla. Azt hiszem, ha a mi toliunkkal akarunk dicsekedni, akkor mu­togathatjuk a sok munkanélküli bálás ruhákba bújtatott fenekét. Fridrich Andrásné, Baja, Szt. László u. 11. amit azoktól is beszednek ter­mészetesen, akik nem akarják az expót. Tehát fizessenek a nagy ke­reskedő és milliomos urak, s le­gyen majd a nyereség is az övéké. Buzsik Béla, Városföld, Állami Gazdaság 45. sz. tünk a szervizbe, ahol semmi jóval nem biztattak. Azt mond­ják, hogy nézzünk be minden hónapban, hátha tudnak motort szerezni, s azzal megjavíthatják a porszívónkat. Ez mind jó is lenne, ha nem volna szüksé­günk a porszívóra, ha ez év no­vemberében nem járna le a jót­állás, ha nem kellene külterü­letről besétálgatni és ha nem lennénk már 65-75 évesek. Nyugdíjasok vagyunk, min­den fillért meg kell gondolni, hogy hová tesszük. így most egy új porszívóra már nem te­lik. Járatlanok vagyunk, nem tudjuk, hová is fordulhatnánk a gondunkkal, ezért írtunk önök­nek, hátha tudnak segíteni. Szabó Ferencné, Baja tummal íródott. A szerk.) A bőrgyógyászat asszisztense durva, agresszív hangnemben egyszerűen elutasította, mert nem volt beutalója a háziorvos­tól. Hiába mutatta a kezelési lapját, amely tanúsította, hogy rendszeresen oda jár és a bőr­gyógyászat hívja vissza kont­rollra, hiába hivatkozott arra, hogy eddig sosem volt szükség beutalóra, az asszisztensnő ezt figyelemre sem méltatta. így szegény gyerekem dolgavége- zetlenül és azzal a szent elhatá­rozással tért haza, hogy mosta­nában nem kíván a kalocsai bőrgyógyászattal közelebbi kapcsolatba kerülni. Engem is nagyon bosszant ez az eljárás és nem is értem: ez most egy új rendelet vagy egy­szerűen kötözködés? Én is több mint tíz évig jártam kontroli- vizsgálatra egy műtétem után, de soha nem volt szükség beuta­lóra. Igaz, ez nem Kalocsán volt! Kérem, közöljék esetemet, hátha sikerül néhány más em- berf megkímélni az ilyen kelle­metlenségtől. Tisztelettel: Fövenyessy Katalin, Solt, Tavasz u. 4. natról a másikra elmúlt a félel­mem. Szilágyi doktor úr ren­delt, ő is, de mindenki, barátsá­gosan fogadott. Kezelés közben kérdezgettek, hogy történt az eset? Nagyon kedvesek voltak mindannyian. Kezdetben na­ponta járni kellett kezelésre, ma már ritkábban kell menni, de minden alkalommal nagyon ud­variasak velem szemben. Már a sebem is szépen gyógyul, s már egyáltalán nem félek, mert tu­dom, ha belépek az ajtón, min­denki kedves hozzám. Szeretnék köszönetét mon­dani az említett két doktor úr­nak és a mellettük dolgozó asz- szisztensnőknek azért, hogy gyógyítottak. Mert, tapasztalat­ból mondom, hogy a kedves szó is tud gyógyítani. Bállá Zoltánné, a Petőfi Népe kézbesítője, Petőfiszállás Nekünk is jár az önök lapja. Szeretnék véleményt mondani | róla, s jó tanácsot adni, ha ugyan elfogadják, netán az ille­tékeseknek is továbbítják. Az­zal kezdem, hogy védőnőként (ma már nyugdíjas vagyok) be­leláttam és most is belelátok a családok életébe. Meg kell álla­pítani, hogy a meg nem értés, a baj a szeretet hiányából fakad. Meg abból, hogy egy-egy csa­ládnak a megélhetéshez is kevés a pénze. A másik véglet, amikor szükségleten felül van a pénz, nem tudnak vele mit kezdeni és olyan dolgokra pocsékolják, ami csak kárára van a család­nak. Az alkoholizmusról nem is beszélve... A család az alapköve a társa­dalomnak. Itt talál menedéket, nyugalmat és megértést minden családtag. Vagy éppen az ellen­kezőjét, meg nem értést, önzést, a másik letiprását, uralkodni vágyását a többiek fölött stb. Ha viszont a szeretet a rugója a csa­lád működésének, akkor min­den probléma százszor köny- nyebbé válik, leegyszerűsödik. Ezzel kapcsolatos az a véle­ményem, hogy lapjuk egyik jú­Robaj a temetőben A minap a kecskeméti Köz­temetőben arra figyeltem fel, hogy az irodaház keleti végénél nagy erejű robaj zavarta meg a csendet, mely a kolumbáriumi falak felől jött, ezért puszta kí­váncsiságból arra vettem az irányt. Láttam, hogy az áthe­lyezhető falépcsők fel vannak újítva, s ennek örültem, mivel hetekkel előbb én is felfigyel­tem azok korhadt állapotára. A falak mögé érve azt láttam, hogy egy idős hölgy zavartan néz fölfelé, s amint megpillan­tott, láthatóan megnyugodott. Segítségül hívott, miközben elmondta, próbálta cibálni a tőle 12-15 méterre lévő falépcsőt, de nem tudott vele megbirkózni. Rövidesen kiderült, hogy a ma­gasság leküzdésére szolgáló al­kalmatosságot ketten sem tud­tuk a betonburkolaton erős hangkíséret nélkül átvonszolni a kívánt helyre. A több falépcső­ből talán kettő is elég lenne, ha azokat kerekekkel, görgőkkel szerelnék föl, melyeket haszná­lat közben rögzíteni lehetne. L. J., Kecskemét Féktelenül Baján, a Klapka-lakótelep garázssoránál tekerem békésen öreg kerékpárom. Tudom, az el­sőbbségadás kötelező. Jármű­vemmel még inkább elsőbbsé­get adok, az útpadkánál is lej­jebb kerekezek, mivel már volt néhány leszorítósdis élményem a közelmúltban. Az odaérkező meggyszínű nyugati autó meg csak jön, jön és sodor fel maga mellett. Való­színű, későn gondolta meg ma­gát, hogy leparkol. Index nélkül nyomakodik belém és dönt fel kerékpárostól. Tekintetemmel kérdezem: mit csinál? De ő csak nyomakodik, sodor el kerékpá­rostól, mintha ott se lennék. Járművem és én elválunk egy­mástól, az jobbra, én balra, az autó mögé zuhanok. Hála Isten­nek, komolyabb sérülés nélkül megúszom. Kérdezem: ilyenkor nem az a humánus, hogy a földön fekvő­től legalább megkérdezem, se­gíthetek-e valamiben? Ezzel szemben váltig azt szajkózza, hogy fékezésre kényszeríti a mögötte jövő autót az ő gépko­csijának fékezésével. S nem kérdez, nem segít. Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de szerintem meggy­színű festéket még a nyugati au­tóra kikeverni is egyszerűbb, mint... Talán az autóvezető hölgy lelkiismerete is megszólal - ha van neki. K. M., Baja liusi számában egy cikk arról szól: hogyan lehet elcsábítani egy nős embert. Erre vonatko­zóan tanácsokkal próbálta el­látni a cikk írója az olvasókat, hogy esetleg aki még nem pró­bálta, próbálja ki, bejön-e neki. Hát nincs még elég széthullott család, nincs elég tragédia ma­napság? Hiszen alig lehet elvi­selni (nekem elég még olvasni is!) a naponta történő tragédiá­kat, közúti baleseteket, betöré­seket, rablásokat, az öregekkel való rossz bánásmódot, a gyer­mekbűnözést stb. Jó lenne már beszélni, írni arról is, mi az, ami megmentheti, jobbá teheti a csa­ládok, a közösségek életét. Saját tapasztalat alapján állí­tom, az erőszak, az önzés, a gyűlölet, a zsamokoskodás el­len egyedüli fegyver a szeretet. Nem lehetne egy kicsit többet foglalkozni az emberi kapcsola­tokkal, a segítéssel, az összetar­tással, a türelemmel, a gondos­kodással? Úgy érzi az ember, elszaba­dult a pokol. A közutakon köz­lekedőknek pedig azt tudom nagyon ajánlani, ha fáradtak vagy álmosak, álljanak meg, Lapjuk Tisztelt Szerkesztő­ség! című rovatában augusztus 24-én közzétett, Híz István já­noshalmi lakos által hivatkozott 1991. évi IV. törvény nemcsak azokat a feltételeket tartal­mazza, amelyek a kérelmező számára kedvezőnek tűnnek. A törvény alkalmazása során az ott felsorolt feltételek mind­egyikének együttesen kell fenn­állnia ahhoz, hogy az előnyug­díj megállapítható legyen. Ä le­vélben írt, hiányzó egy napnak esetünkben valóban jogvesztő hatálya van, ugyanis a törvény a jogosultság megállapításánál nem teszi lehetővé számunkra a méltányosság gyakorlását. A határidő-számítás szabályai szerint az években megadott ha­táridő a követő év(ek) azonos hónapjában és napjában jár le. A hatályos szabályozás sze­rint a munkanélküli előnyugdíj megállapítását kérheti, ha - az öregségi nyugdíjkorha­tár betöltéséhez legfeljebb há­rom éve hiányzik,-legalább 180 napja (nem 6 hónap!) munkanélküli-járadék­ban részesül, vagy legalább 180 napon át munkanélküli-jára­dékban részesült és a munka­nélküli-járadék folyósítása idő­tartamát követő egy éven belül (nem 365 nap!) az előző pont szerinti életkort betöltötte és a törvény szerint munkanél­küli-ellátásra nem jogosult, aludjanak egyet és azután men­jenek tovább, ne tegyék kockára a maguk és mások életét. Ezt azért írom le, mert a Pirtónál jú­liusban történt szörnyű baleset szemtanúja voltam, s napokig nem tértem magamhoz. Egy­szerre négy halott, három sú­lyos sérült, köztük kisgyerekek. Terhes anyjuk pedig meghalt. A jármű vezetője elaludt vezetés közben. Egyébként alig lehet elviselni az újságban közölt napi tragédi­ákat, közúti baleseteket, gyil­kosságokat, betöréseket. Kész krimi az egész újság. Tamási Józsefné, Kiskunhalas, József A. u. 6. (Kedves Tamásiné! Lehet, hogy nem írunk eleget az em­beri, a családi kapcsolatokról, de nem hiányoznak lapunkból az ilyen cikkek, levelek. Mi több, ezért indítottuk annak idején az Olvasói családunk című össze­állítást is. Arra a megállapítá­sára pedig, hogy lapunk kész krimi, csak azt mondhatjuk, hogy kötelességünknek érezzük a valóság tükrözését és sajnos, ez is a valóság része. A szerk.)- az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel ren­delkezik és-részére megfelelő munka­hely biztosítására, a képzési le­hetőséget is beszámítva, nincs kilátás. Az előnyugdíj megállapítá­sára a társadalombiztosítási szabályok az irányadók azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorha­tár betöltéséig az előnyugdíj összegét a munkanélküliek szo­lidaritási alapjából - havonta előre - át kell utalni a társada­lombiztosító szervnek. , , Szüneteltetni kell az elő­nyugdíj folyósítását, ha a mun­kanélküli kereső tevékenységet folytat és az abból származó jö­vedelem havi összege eléri a minimális bér összegét. Erről a munkaügyi központ értesíti a folyósító szervet. Amennyiben a feltételek kö­zül csak egy nem valósul meg - akár például egy nap is hiányzik - az előnyugdíj nem állapítható meg. Az illetékesek tehát jog­szerűen utasították el Híz István előnyugdíj iránti kérelmét. Mivel a levélírónak továbbra is az a véleménye, hogy „joghé­zag” miatt került hátrányos helyzetbe, elutasító határoza­tunk ellen fellebbezéssel élt az Országos Munkaügyi Központ­hoz, majd a bírósághoz. Dr. Feleky Pál igazgató, megyei munkaügyi központ NAPJAINK HUMORÁBÓL *> S' a __í_l__>__t. I • Látod Matild, milyen gyakorlatiasak voltak a régi görögök. Tudták, hogy az embernek le kell tennie valahová az üdítőt és a fasírtos zsömlét. Nyúljanak a zsebükbe Kálvária egy porszívóval Kiebrudalta az asszisztensnő A kedvesség is gyógyít VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Ki kérhet előnyugdíjat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom