Petőfi Népe, 1994. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-15 / 217. szám

Rendkívüli ülés Lakiteleken A lakiteleki önkormányzat szeptember 20-án rendkívüli testületi ülésen tűzi napi­rendre a Bácsvíz Rt. további működtetésével kapcsolatos állásfoglalásának kialakítását. A kérdés gyors megvitatását a részvénytársaság szeptember 22-ére kitűzött közgyűlése in­dokolja, amelyen nem kisebb dologról, mint a vállalat mű­ködésének határozatlan ide­jű meghosszabbításáról vagy feloszlatásáról döntenek majd az érdekelt önkormányzatok képviselői. Horgászverseny Horgászversenyt rendezett a napokban a Tiszakécske és Környéke Sporthorgász Egye­sület. Huszonhárom lelkes amatőr pecázó jelentkezett a versenyre, akik közül felnőtt I férfi, női, ifi és gyermek kate­góriákat állítottak fel. A ver­senyzők között mintegy 20 e- zer forint értékben osztottak ki díjakat. Megjutalmazták a legtöbb halat és többek között a fenekező horgászattal leg- f‘ nagyobb halat fogó verseny­zőket. Forgalmas múzeumbusz I Nagy érdeklődés kísérte Ti- szakécskén az Osztrák Kultu­rális Intézet idén is megrende­zett kiállítását, mely ezúttal a „Víz” címet kapta. A kiállítást egy múzeumbuszban rendez­ték meg, amit néhány napig látogathattak az érdeklődők. Elsősorban diákokat, de fel­nőtteket is érdekelt a korabeli osztrák ipar, ezen belül is a I vízügyi technika fejlődéstör­ténete, melyet gondosan meg­épített maketteken és rajzokon mutattak be szomszédaink. Új ötödik osztály indul A tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola négy ötödik osztállyal műkö­dik már évek óta. Az idén - az \ oktatási törvényhez igazodva ! - új osztályt terveznek létre­I hozni, mert túl magas a tanu­lók létszáma. (Ebbe az ötödik osztályba a hátrányos helyzetű tanulók kerülnek majd, így megoldottnak látszik a többi­ekhez való sikeres felzárkóz­tatásuk.) Az iskola az idei év ' költségvetéséből ki tudja gaz­dálkodni a jelenleg tanító pe- jj dagógusok túlóradíját, de jö- j vőre a magas létszám miatt új tanárokra lesz szükség. Ennek í költségfedezetéről a képvi­selő-testület dönt. Beszámolók Í Tiszaalpáron Tiszaalpáron szeptember 19-én tartja a község képvi­Í- selő-testülete soron következő ülését, amelyen többek között I az önkormányzat első félévi gazdálkodásáról készített be­számoló megvitatására és az összevont településrendezési, terv jóváhagyására kerül sor. : Ezt követően az aktuális me­zőgazdasági feladatok helyze­téről - vagyonvédelem meg- '? szervezése, felvásárlás, föld­kimérés helyzete és támoga-1 tások alakulása - tájékoztat ; Pap Imre falugazdász a Tisza- táj és a Búzakalász Szövetke­zetek földkiadó bizottságai­nak elnökeivel együtt. Az oldalt szerkeszti: Benke Márta Lakitelek, Nyárlőrinc, Szentkirály, Tiszaalpár Tisza] kécsl ke és vid Léi ke Vandálok támadtak a kécskei szurkolókra Borzalmas élményben volt részük vasárnap a tiszakécskei focistáknak és szurkolóiknak. Budapestre utaztak, hogy a III. Kér. TVE csapatával megmér­kőzzenek. Most is, mint mindig, 2-300 személyből álló szurkoló- tábor kísérte a futballistákat. Kisjuhász Gyula, a klub ügyve­zető elnöke elmondta, hogy a mérkőzés békésen zajlott, holott már meccs közben egy hőbörgő csoport megpróbálta provokálni a kécskei szurkolókat. Átvonul­tak a helyükre, közéjük fura- kodtak, és kiabáltak, hogy kécskei cigányok, parasztok. Ä kécskeiek önmegtartóztatásá­nak volt köszönhető, hogy a pá­lyán nem tört ki botrány.- Az öltözetük és a hajvisele­tük alapján szkínhedeknek néz­tük őket - magyarázta Kisju­hász Gyula. - Már a mérkőzésre feltöltve érkeztek, ott pedig a szünetben még tettek rá. Nem tudok mást mondani, ezek al­koholista állatok voltak. Az igazi borzalom, persze, a meccs után következett. A szurkolókat szállító busz so­főrje, Bállá Sándor így számolt be a történtekről.- Körülbelül fél hétre tervez­tük a visszaindulást, ekkor még a focisták fürödtek, öltözköd­tek. A rendezők közül szólt va­laki, hogy igyekezzünk, mert ezek a huligánok készülnek va­lamire. Békésen felszálltunk a buszra, a kutya nem szólt hoz­zánk. Amikor a pálya kis utcá­jából balra, a főútra vezető ut­cába fordultam, akkor már meg­láttam a bandát. Nemcsak boly­ban álltak, hanem az utca két oldalán kettesével szétszóródva, kezükben kövek és deszkák. Hirtelen kőzápor zúdult a bu­szunkra. Sajnos, nem tudtam felgyorsítani, mert szemből ál­landóan jöttek az autók. Ráadá­sul a huligánok a busz elé álltak, nekitámaszkodtak az elejének, hogy visszatartsák. Közben rugdosták az oldalát, s lécekkel, deszkákkal verték. A kécskeiek ekkor már nagyon nyugtalanok voltak, le akartak szállni, de én nem álltam meg. Egyszer azon­ban egy óriási téglát dobtak be a hátsó ablakon. Szálltak az üvegszilánkok, az egyik fiú ar­cát el is találta a tégla, s ömlött belőle a vér. Ekkor már nem te­hettem mást, megálltam. A szurkolók azonnal leugrottak a buszról, elsőként Mészáros Pál, akit deszkával kezdtek el gye- pálni a vandálok. A fejét és a hátát verték, a fején ujjnyi vas­tagságban széthasadt a bőr. Pil­lanatok alatt tömegverekedés alakult ki, s már menekültek volna, látva, hogy mi többen vagyunk, amikor odaért a rend­őrség. Hat vagy hét futóval. El­kezdték összeszedni a vereke­dőket. Közben a focisták is utolértek bennünket, ők is el­kaptak vagy hármat. A mentők is megérkeztek, azonnal ellátták a sebesülteket, de a mieink nem voltak hajlandók a pesti kór­házba bemenni. A kecskeméti kórháznál álltunk meg hazafelé, ott a négy sebesültünket meg­röntgenezték, s újra bekötözték. Tudni kell, hogy a buszon asszonyok és gyermekek is ül­tek, hiszen a szurkolók csalá­dostul utaztak Óbudára. Meg­rémülve figyelték a történteket, a gyerekek sírógörcsöt kaptak. Ä történet ezzel nem fejező­dik be. A III. Kér. TVE elnöke, Vígh Péter levelet írt a Tisza­kécske FC elnökének, s ebben elhatárolja magukat a vandál módon viselkedő személyektől. Mint írja, szurkolóik mindig sportszerűen viselkedtek, s el­ítélik az ilyen cselekedetet. Kis­juhász Gyula, a kécskei klub ügyvezető elnöke viszont fel­jegyzést írt az MLSZ-nek, melyben kéri, az ügy kivizsgá­lását. Szerinte ugyanis súlyos hiányosságok voltak a mérkő­zés rendezésében. Nem volt a helyszínen sem rendőr, sem mentőautó. Egy tiszakécskei meccsen - mondta - ilyen elő sem fordulhat. A LAKITELEKIEK HIÁBA VÁRTAK A PÉNZÜKRE A vállalkozó ígérget, de mikor fizet? • Két hónapja kihalt a lakiteleki vágóhíd, melynek környéke is elvadult. Néhány héttel ezelőtt lapunk­ban megjelent egy írás, amely­ben Magyar Zoltán lakiteleki vállalkozó eltűnését adtuk hírül. Magyar úr még azon a napon te­lefonált szerkesztőségünkbe és cáfolta az eltűnésére vonatkozó híreszteléseket, valamint azt is, hogy nagyobb pénzösszeggel tartozna bárkinek a községben. Azt ígérte viszont, hogy augusz­tus 31 -éig kifizeti afelvásárolt ál­latok árát. Ez viszont nem történt meg - állítják a falubeliek.- Azon a napon a megbeszélt időpontban elmentünk Magyar Zoltán lakására - mesélik. - Ótt- hofi volt, nem próbálta letagadni magát. Azt viszont egyértelműen kijelentette, hogy egyelőre nem tud fizetni. Hétről hétre újabb és újabb ígéretekkel állt elő már jú­nius óta. A hízókat ugyanis akkor adtuk le neki - mesélik többen, majd egy elkeseredett asszony hozzáteszi: nem akartuk a nevét nyilvánosság előtt meghurcolni, hiszen valamennyien gyermek­kora óta ismerjük őt. Csak a pén­zünket szeretnénk viszontlátni. Erre viszont, azt hiszem, alig van már esélyünk. Nem kellett sokáig járnom Lakiteleket, hogy nyilvánvalóvá váljon előttem: nem csak néhány ember érintett Magyar Zoltán vállalkozói ügyleteiben. Minden egyes beszélgetés után újabb és újabb nevek kerültek napvilágra. Családok, ahová valamilyen formában tartozik a vállalkozó. Óvatos becslés szerint csak a La­kiteleken felvásárolt állatállo­mány ellenértéke körülbelül egymillió forintra rúg. Néhány esetben személyenként is eléri a 100-130 ezer forintot. Valószí­nűleg ez még nem minden:- Közvetlenül a Tisza túlpart­ján található településeken is járt Magyar Zoltán - állítják határo­zottan a lakiteleki emberek -, nem tudjuk, kinek és mennyi pénzzel tartozik arra, de az bizo­nyos, hogy hitelezője akad ott is bőven.- Magyar Zoltán hétről hétre azt ígéri, hogy kifizeti az utolsó hónapok munkabéreit, amiért keményen megdolgoztunk nála - meséli Olajos Sándor és fel­esége, akik mindketten a vágóhíd feldolgozórészlegének alkalma­zottai voltak. - Körülbelül két hónapja történt, hogy egyik este megjelent a lakásunkon Magyar Zoltán hozzátartozója. El­mondta, másnap és az elkövet­kező másfél hétben ne menjünk be dolgozni, mert nem lesz szük­sége a munkánkra. így volt ez a többi 10-12 alkalmazott eseté­ben is. Természetesen azóta sem üzemel a vágóhíd, változás csu­pán annyi történt, hogy vala­mennyien munkanélküli-segé­lyen vagyunk. Ő csak könnyen megoldható pénzügyi nehézsé­gekről beszélt, majd hirtelen, egyik napról a másikra bezárta a vágóhidat és eltűnt. Egy vagy két hétig őt is, és a családját is hiába kerestük Lakiteleken. Azt be­szélték, hogy valaki megfenye­gette, azért ment el. Mi történt valójában? Erről mondja el véleményét a legille­tékesebb, Magyar Zoltán:- Mindössze néhány napig voltam távol - állítja-, mert a fő­városban próbáltam pénzhez jutni. Valótlanok azok az állítá­sok, hogy bárki elől meg akartam szökni. Sohasem tagadtam, és nem is fogom letagadni az adós­ságaimat, de eddig nem tudtam pénzhez jutni. Most viszont tel­jes bizonyossággal állíthatom, körülbelül egy hónap múlva va­lamennyi tartozásomat ki tudom fizetni a lakiteleki kistermelők felé. Magyar Zoltán ígéretét azzal támasztja alá, hogy a banknak, mely üzleti ügyeit bonyolította, és az egész vágóhíd felépítését finanszírozta, sikerült vevőt ta­lálnia a feldolgozóüzemre.- A vágóhíd értékbecslése megtörtént, most már csak a Postabankon múlik, hogy mi­kor indulhat el újra a feldolgo­zás. Amint a helyzet tisztázó­dik, ki tudom fizetni a lakite­lekieket - teszi újabb ígéretét Magyar úr. Tóth Katalin Felháborító közömbösség! • Felvételünk a tiszakécskei Vízhányó utcában készült. Sajnos, nem ez az egyetlen ilyen porta, amit ellepett a gaz. Felháborító, hogy többszöri kérés ellenére sem irtják a gyo­mot Tiszakécskén. Sajnos, nemcsak a határban, a gazda nélküli portákon szaporodik a parlagfű, hanem a város belterü­letén, az utcákban, sőt, egyes házak udvarán is. Azt nem lehet megakadályozni, hogy a határ­ból behozza a szél az egész­ségre káros virágport, a város­ban viszont lehetne csökkenteni a levegő „szennyezettségét” a rendszeres gyomirtással. Ezzel enyhítenék azoknak az embe­reknek a szenvedését, akik a parlagfű s egyéb gyomnövé­nyek pollenjére érzékenyek. Sokan el sem akarják hinni, hogy valóban van ilyen beteg­ség, csak akkor értik meg, ami­kor maguk is beleesnek. A na­pokban több olyan emberrel be­széltem, akiknél az idei nyáron kezdődött az allergia. Hetek óta náthásak, tüsszögnek, viszket, könnyezik a szemük. Szomorú, hogy az allergiások közt egyre több a gyermek. Nekik dupla szenvedés, hiszen egy háromé­ves gyerek aligha tud az orrába csöppenteni. Persze a felnőttek­nek is igen nagy megpróbálta­tás, van, akit emiatt táppénzre írnak ki, mert képtelen már az utcán tartózkodni. S alig lehet ellene védekezni. Hiába alszik az ember becsukott ablaknál, a virágpor bejut a szobai levegőbe. Sokan panasz­kodnak a hajnali rohamokra, amikor eldugul az orruk, visz­ketni kezd a torkuk, s úgy érzik, megfulladnak. A drága orvos­ságok sem segítenek. Igaz, las­san már gyógyszer sem lesz. A napokban Tiszakécskén már nem lehetett kapni Claritine-t, Kecskeméten pedig csak egyet­len patikában. Minden nap elhangzik a rá­dióban, hogy a parlagfű pol­lenje uralja a levegőt, és sajnos, október közepéig, végéig így is lesz. Ezt a hírt azok a kécskeiek is hallják, akik nem irtják a gyomot a portájukon. Nem ér­tem a közömbösségüket. Tiszakécske új lelkésze Kormos Miklós katolikus lelkész másfél hónapja Tisza­kécske lelkipásztora. Marosi Izidor püspök szentelte pappá három évvel ezelőtt, majd hiva­tását Kiskunmajsán kezdte.- Nagy családból szárma­zom, ami mindig is meghatá­rozó volt életemben - mondja önmagáról Kormos Miklós. Szüleim Budapesten élnek, is­koláimat Pannonhalmán és Egerben végeztem. Azt hiszem, az otthoni szeretetteljes légkör alakította ki bennem már elég korán azt az elhatározást, hogy pap legyek. A család meghatá­rozó az ember életében, és én hiszek abban, hogy csak jól megalapozott szerelemre és sze- retetre épülhet. Sajnos, ma már egyre inkább az elbizonytala­nodást látom ezen a téren.- Az itt eltöltött rövid idő alatt milyen benyomást szerzett a kécskeiekröl?- Úgy érzem, zárkózottab- bak, mint Kiskunmajsán. Sok­kal kevesebben járnak temp­lomba, és a közösségi életet sem nagyon igénylik. A gyere­kek, az iskolások körében más a helyzet. A helyi szakmunkás- képzőben például nagy érdek­lődést tapasztaltam a vallási, etikai dolgok iránt, és a tanyai iskolákban is sokan hittanosok. Az viszont igaz, hogy jóval • Kormos Miklós többen vannak megkeresztelve, mint amennyien templomba és órákra járnak.- Milyen céljai vannak?- Fontosnak tartom az ifjú­ság lelki gondozását. Nagyon sok érzelmileg sérült fiatal és felnőtt van, akinek segíteni kell. Szeretnék olyan csoportokat, baráti közösségeket létrehozni, ahol megbeszélhetik problémá­ikat, társakra találnak, és jól ér­zik magukat. Nagy érték, ha szeretik és segítik egymást az emberek. N. I. Közös musical Lübbeckében Nagyszabású rendezvény lesz a napokban Lübbeckében, Ti­szakécske testvérvárosában. A kezdeményezés immár hagyo­mánnyá kezd válni a német vá­rosban, ahol az idén 13 európai ország iskolái szerepelnek. Kö­zösen egy musicalt adnak elő, görög mitológiai történetek meg­jelenítésével. Alapgondolata az ifjúság jövője, Európa sorsa. Az idén először Magyaror­szág is bekapcsolódik e világ- színvonalú műsorba a kécskei Móricz Zsigmond Gimnázium hét tanulójának részvételével. A diákok. Nagy Endre, Varga Zsu­zsanna, Pászti Odett, Bagó Ákos, Adorján Judit, Somodi István és Tamás Zsófia 2-3 percet kapnak műsoruk előadásához, mely Ke- let-Európa jelenét mutatja be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom