Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-04 / 182. szám

1994. augusztus 4., csütörtök Megyei körkép 5 Dán segítség a fogyatékos kecskeméti kisfiúnak • Szabolcs korához képest értelmes fiú. (Fotó: Walter Péter) Az elmúlt héten pénteken küldöttség kereste fel dán test­vérintézményéből a kecskeméti Lórántffy utcai csecsemőott­hont. Hideg Antal alpolgármes­ter kalauzolásával látogatták meg Szabolcsot, aki végtag nél­kül született. A kapcsolat nem új keletű, több éve segítik Dáni­ából a kecskemétieket. Az in­tézmény vezetői most az otthon helyzetéről és a kisfiú állapotá­ról tájékoztatták a Viborg me­gyei Skivéből érkezett vendé­geket, akik maguk is mozgássé­rültek. Dr. Pálffi Marianna, a csecsemőotthon igazgató főor­vosa és Fodor Jánosné, a me­gyei önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetének általános igazgatóhelyettese elmondták, hogy Szabolcs szü­letésétől fogva az otthonban ne­velkedik, így már három éve foglalkoznak vele. Fogyatékos­sága ellenére megfelelően fej­lődik, sajátos humorával, játé­kosságával mindenki szívébe belopta magát. Szellemi teljesí­tőképessége meghaladja egy korabeli kisfiúét. Rendszeresen tanítgatják, hogy a későbbiek­ben a lehetőségekhez képest önállóan tudjon elvégezni kü­lönböző feladatokat. Egy hun­garocell lemez segítségével már úszni is tud. Nemcsak a dánok patronálják, Norvégiába is elju­tott a végtagok nélkül született kisfiú híre. A skandináv or­szágban egy éve gyűjtés indult, s ennek eredményeként há­rommillió norvég korona gyűlt össze Szabolcs külföldi gyógy­kezelésére, amelynek során megpróbálják pótolni a végta­gokat. A kisfiú ez év elején már járt kint Norvégiában Oláh Gá­bor magyar származású pro­fesszornál, aki megvizsgálta. Ott készítették számára azt a protézist is, amellyel - jobb fel­karcsonkjára csatolva - önál­lóan enni is tud. Ezenkívül ösz- szeszereltek egy „mindenttudó" rokkantkocsit, ami hamarosan megérkezik Kecskemétre. A to­vábbi segítségeket is szívesen várják. Természetesen lapunk készségesen vállalja a közvetí­tést, mi ezzel tudunk hozzájá­rulni ahhoz, hogy a kisfiú minél teljesebb életet élhessen. Ezzel kapcsolatban a Ló­rántffy utcai csecsemőotthontól kaphatnak felvilágosítást az ér­deklődők. Király Ernő A VOSZ TÁRSELNÖKE VITATKOZNI SZERETNE Szükségünk lett volna az EXPO-ra A Köztársaság Párt szakértő­inek megítélése szerint Ma­gyarországnak szüksége lett volna az 1996. évi világkiállí­tásra.- Az expo veszteségességét bemutató tanulmányok abból indulnak ki, hogy igazából nincs érdeklődés Magyarország iránt, senki nem akar kiállítani, nem várható sok tízmillió láto­gató, tehát nincsenek kompen­zációs bevételek - állítja Palo­tás János, a Köztársaság Párt elnöke, a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke.- Amikor azonban a másik oldalt, a kiadásokat vizsgálják, akkor olyan költségvetést ter­jesztenek elő, amit csak egy, minden idők legnagyobb érdek­lődést kiváltó kiállítása indo­kolhatna. Például: kell építeni egy hidat, gyorsvillamost, több tízezres parkolóhelyet, kettős energiarendszert, és még sorol­hatnám. El kellett volna dön­teni, hogy milyen világkiállítást akarunk: ha várhatóan olyan nagy lesz az érdeklődés, hogy egy új hidat is kell építeni, ak­kor több tízmillió látogatóval kell számolni, de akkor lesznek bevételek is. Jócskán. Amikor már csak egy közepes érdeklő­désre számot tartó világkiállí­tásról lehetett volna szó, há­rom-négy millió látogatóval, vissza kellett volna fogni az igényeket. Elég lett volna a régi hidak kapacitása, meg a villa­mos is...- Miként tervezhetők a bevé­telek?- A keletkező adó- és egyéb bevételek kiszámolhatóak. Ha mondjuk tízmillió látogató ér­kezik magára a világkiállítási eseményekre, négyezer forintos vendég-éjszakával számolva ezer forint az áfatartalom. Tíz- milliószor ezer forint, azaz tíz- milliárd az adóbevétel. Ha min­den vendég csak negyvenezer forintot - mai áron számolva 650 márkát - költ, annak az áfa­tartalma százmilliárd forint! S az expó összes költségét 95 mil- liárdra becsülték!- Ón mint vállalkozó kivált­képpen EXPO-párti...- Valóban a VOSZ társel­nöke vagyok, közgazdászként nagyon régen szorgalmazom a világkiállítást. És így vannak ezzel a munkaadói és a munka- vállalói érdekképviseletek is, mert meggyőződésünk, hogy a magyar gazdaságnak szüksége lett volna az expóra. Az Érdek­egyeztető Tanács - aminél szerintem nincs ma Magyaror­szágon autentikusabb gazdasági fórum - háromszor tűzte napi­rendjére a világkiállítás kérdé­sét. Nem emlékszem még egy olyan témára, amiben ehhez ha­sonlóan mind a három alka­lommal, minden munkaadói és minden munkavállalói szerve­zet egyetértett volna.- Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke, aki elég közel áll a kor­mányhoz, szintén expópártinak látszott a szavazások alkalmával. A Hom-kormánytól éppen azért várok sokat, mert ellentétben az előző ciklus politikai filozófiá­jával, az érdekegyeztetésre épít. Most mégis értetlenül állok a helyzet előtt, mert egy ilyen fon­tos kérdést nem hoztaik az Érdek­egyeztető Tanács elé. Kimond­ták a nemet anélkül, hogy megvi­tattuk volna a dolgot...- Mi változott volna, ha az ÉT elé viszik az EXPO ügyét?- Lehet, hogy semmi. Min­denki tartotta volna magát a vé­leményéhez és a kormány végül kimondja a nemet. Vagy az ér­veivel - ha vannak ilyenek - megváltoztatta volna valame­lyikünk véleményét. R. P. • A felvétel a lágymányosi híd makettjét ábrázolja. A híd a tervek szerint megépül. LEJÁRT A PÁLYÁZATI HATÁRIDŐ Súlyos betegek otthoni ápolása a cél Korábban hírt adtunk arról, hogy az Egészség-biztosítási Önkormányzat országos pályá­zatot írt ki úgynevezett hospice, illetve home-care ellátásra, azaz a súlyos, illetve gyógyíthatatlan betegek otthoni ápolására. A pá­lyázat határideje augusztus else­jén járt le, s a megyei egész­ség-biztosítási pénztártól kapott információ szerint nagy érdek­lődés mutatkozott a megyében a pályázat iránt. Bár a biztosító csak felvilágosítással, s tanács­adással szolgált a pályázni szándékozóknak - nem ők fo­gadták ugyanis a pályázatokat - de ezek alapján is látható, hogy több tucatnyi egészségügyi in­tézmény, szervezet és magán- személy adott be pályamunkát. Az otthoni betegápolás fejlesz­tése több szempontból is igen időszerű, hiszen a súlyos vagy gyógyíthatatlan betegek ápolása egyrészt túl nagy terhet ró az egészségügyi intézményekre, és ennek sem a személyi, sem az anyagi feltételei nem biztosítot­tak. Más szempontból viszont a betegek jogos igénye a körülte­kintő, nem csupán a testre, de a lélekre is kiterjedő gondosko­dás, amelyre kórházi körülmé­nyek között nincs lehetőség. A hospice és a home-care gondo­zásban a gondozóorvos mellett nővér, szociális munkás és a családtag is részt vállalhat. Célja pedig éppen az, hogy a be­tegeknek lehetőségük legyen életük e nehéz időszakát ott és úgy eltölteni, ahol és ahogyan szeretnék. A cél ebben a szisz­témában nem elsősorban a gyó­gyítás és nem is az élet meg­hosszabbítása mindenáron, ha­nem a szenvedések, a testi-lelki fájdalom oldása. Mindezeket figyelembe véve a betegek ér­dekeit a legjobban szolgáló, ugyanakkor a leggazdaságo­sabb ápolási formának a hos­pice és a home-care tekinthető. Ez indokolja, hogy az Egész­ség-biztosítási Önkormányzat ez évi költségvetéséből 145 mil­lió forintot irányzott elő az ott­honi ápolás megvalósítására. A pályázatok elbírálására valószí­nűleg szeptember végéig sor ke­rül. Á. E. LAKBÉREMELÉS MÉLYKÚTON Kategóriától függően kell fizetni Differenciáltan emelte az ön- kormányzati lakások bérleti dí­ját a mélykúti önkormányzat. A lakásokat komfortfokozatuk, fekvésük, állaguk alapján sorol­ták három kategóriába. A két első kategóriában ötven száza­lékkal kell többet fizetni az ed­diginél, míg a harmadik kategó­riában nem emelkedett ^.fizet­nivaló. A képviselő-testület ülé­sén a bérlők képviselői megfo­galmazták, hogy harmincszáza­lékos emeléssel értenének egyet. A Tópart utcai társasház­ban lakók lakásaik első kategó­riába sorolásával nem értettek egyet. Az 55-ös főút mellett fekvő társasházi lakásokban ál­landó a zaj, a por, nincs kert, nem lehet egy kategóriába so­rolni a családi házakkal. A kép­viselők ezt az érvelést nem fo­gadták el, mondván, hogy szerte az országban a település köz­pontjában fekvő lakások a leg­értékesebbek. A rendelettervezet készítése kapcsán végzett felmérés sze­rint a következő három évben csaknem két és fél millió fo­rintot kell az önkormányzatnak a lakások karbantartására for­dítania. A bérlők a felmérőla­pon azt is megfogalmazták, hogy nem lenne etikus az ön- kormányzattól, ha az elmaradt javítások költségeit most beé­pítenék a lakbérbe. A vita so­rán több képviselő kérte, hogy olyan határozat is szülessen, mely szerint köteles az ön- kormányzat a lakásokban fel­merült hibákat haladéktalanul kijavítani. Az ötvenszázalékos lakbéremelés után Mélykúton 650 forint a legalacsonyabb, és 2250 forint a legmagasabb lakbér összege. Rendelet született a lakbér- támogatásról is. Negyvenszá­zalékos mérséklést kérhetnek a rokkantnyugdíjasok, a nagy- családosok, húsz százalékot vehetnek igénybe azok a csa­ládok, akiknél az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyug­díjminimumot nem éri el, és a családnak vagyona nincs.-pásztor Merénylőkergetők (Folytatás az 1. oldalról.)- A robbantások esetében nem klasszikus kriminalisztikai módszerekkel kinyomozható bűncselekményről van szó - húzta alá dr. Kacziba. A bűn­ügyi technikusok elvégzik ugyan a helyszíni szemlét, rög­zíthetik a nyomokat, az anyag­maradványokat. Közben a nyomozók kihallgatják a tanú­kat, a környéken élőket. A másik nagy feladat a to­vábbi terrorcselekményt elhá­rító tevékenység, ami a titkos- szolgálat hatáskörébe tartozik. Ezért létrehoztak egy koordiná­ciós csoportot, amelyben a rendőrség és a titkosszolgálat munkáját, a mostani vizsgálatot hangolják össze. A tábornok beszámolt arról, hogy a bizott­ság immár mindennap összeül.-Ez a merényletsorozat egy üzenet. De ki üzent, mit üzent és kinek üzent? Na, most ebből a háromból legalább egyet szeret­nénk tudni. Ezért merült fel rög­tön az elmebeteg elkövető gon­dolata, miután nem jelentkezett senki, aki vállalta volna a me­• Dr. Kacziba Antal rényleteket. Klasszikus esetek­ben - ismert - azonnal a nyilvá­nosság elé áll(nak) valaki(k) és mint merénylő maga ad választ a kérdésekre. Mondjuk: „Kérem szépen, mi voltunk, és azért robbbantgatunk, mert szeret­nénk, ha a Duna visszafele folyna. És amíg nem fog vissza­fele folyni, addig robbantgatni fogunk.” Ez nem vicc, hiszen teljesen irracionális követelé­seik is lehetnek a terrorcselek­mények elkövetőinek. A mos­tani helyzetben azonban immár az is egy kérdés: miért nem vál­lalja senki a robbantásokat? Erre is választ kell keressünk. Dr. Kacziba szerint pillanat­nyilag sem a nyomozás állásá­ról, sem a lehetséges verziókról nem érdemes túl sokat monda­nia a rendőrségnek. Ugyanak­kor emlékeztetett arra, hogy a magyar hatóságok néhány ha­sonló esetben sikeresen bizo­nyítottak. Példaként a kolum­biai nagykövet elleni merényle­tet, illetve a metróban történt kezdetleges robbantási kísérle­tet hozta fel. Beszámolt arról is, hogy ellenőrzik azokat a kül­földieket is, akikről feltételez­hető egy ilyen sorozat. Arra vi­szont nem tért ki a nyilatkoza­tában, hogy elsősorban szerb nemzetiségű állampolgárok ke­rültek-e ebbe a körbe. N. N. M. SOKAN JÖNNEK SEGÍTSÉGÉRT Esélyek a jobb partnerválasztásban Mit tehet az ember, ha egye­dül marad, magányos, de társra vágyik? Megismerkedne vala­kivel, de sajnos nincs ehhez ideje, mert ebben a rohanó vi­lágban minden percet ki kell használni. Főleg, ha a megélhe­tése - és az esetek többségében gyereke(inek) jövője - forog kockán. Társaságba menni nincs lehetősége, a diszkózást pedig már rég kinőtte. Ha minden kötél szakad, és kezdenek elszállni a remények, jöhet az újkori találmány igény- bevétele, a partnerközvetítő iroda. Egy bajai és kiskunhalasi ki- rendeltségekkel működő társ- és partnerközvetítő iroda vezető­jével beszélgettünk ennek a — sokak számára még rejtélyes - szolgáltatásnak a fortélyairól. Az ügyvezető neve nem titok, mégis homályba borul, ugyanis a teljes diszkrécióra vonatkozó szabályok ezt is előírják.- A vállalkozás úgy indult el, hogy én is egyedülálló apaként nevelem gyerekem, s láttam, milyen nehéz igazi partnert ta­lálni. Pesten sok hasonló iroda működik, Baján ez viszont hi­ánycikk volt. Szükségesnek éreztem felvállalni a létrehozá­sát és működtetését, segíteni az elszigetelődött embereken. Akik valahogy eltávolodtak egymástól, nem úgy mennek a dolgok, mint régen, többségük­nek nincs pénze - és ideje - szórakozni járni. Ez egy lehető­ség arra, hogy megismerjék egymást.- Olcsóbb és jobb módszer­nek tartom, mintha valaki a szó­rakozóhelyen ismerkedne, mert itt már ismertek az igények, hogy ki milyen tulajdonságok­kal rendelkező partnert sze­retne. Kiskunhalason hatvan személy szerepel a nyilvántartá­sunkban, Baján - bár csak két hete működik az iroda - már ti­zenöten jelentkeztek. Nagy az érdeklődés, sokan kérik az is­mertetőnket. Mindegyik korosz­tály képviselteti magát. Vannak huszonévesek, középkorúak és öregek, általános és felsőfokú végzettségűek, egy- vagy több- gyerekesek. Az igények nagyon megoszlanak. Az öregek inkább barátságra, megértésre vágy­nak, szeretnék elűzni hajlékuk­ból a magányt. Hangsúlyozni kívánom, ez nem szexpart­ner-közvetítés, hanem tartós kapcsolatok kialakítása a cél. A rövid működési idő ellenére már volt sikeres közvetítés Ba­ján. Remélem, sok hasonló kö­veti majd az elsőt és feltehető­leg nem csak Baján. Lőrinczi Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom