Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-03 / 181. szám

1994. augusztus 3., szerda Megyei körkép 7 Előny vagy hátrány a megyének, hogy közel van a főváros? • Az épülő utak a fővároson keresztül vezetnek Európába? Szép, új világ Kelet-Euró- pában az ezredfordulón cím­mel tartott előadást Lengyel László politológus-közgazdász a múlt héten Szegeden, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem nyári egyetemén. A Pénzügy- kutató Rt. igazgatóját a ma­gyar gazdaság jelenlegi kilátá­sairól és Bács-Kiskun megye gazdasági jövőjéről kérdez­tük. Hiányoznak a pótlólagos források- Hogyan látja a magyar gazdaság helyzetét néhány hét­tel a kormányváltás után?- A magyar gazdaság most egy rossz stagnáció állapotában van, ami azt jelenti, hogy hiány­zik a felhajtóerő a gazdaságból. A válságot az okozza, hogy nin­csenek pótlólagos források, amelyekből a növekedés elin­dítható volna. Emiatt bennem, de nemcsak bennem, hanem ahogy látom, a gazdaságpoliti­kusokban is tanácstalanság van, hogy hogyan lehetne ebből a mocsárban járásból kilépni. Vi­szont az is igaz, hogy ez a mo­csárban járás egyfajta köztes helyzetet is jelent, hiszen innen két út nyílik: vagy sikerül szilárd talajt találnunk és kilábalnunk innen, vagy rossz helyre lépünk és elsüllyedünk. Ettől az elsül­lyedéstől sokan félnek és ezért várják azt az új kormánytól, hogy a lehetőség szerint ne köl­tekezzen túl, csak óvatos lépé­seket tegyen. A Hom-Békesi kormányzatnak tehát ezzel kell szembenéznie. Mindez ráadásul összefügg egyrészt a régió hely­zetével, amely pillanatnyilag le­felé halad, másrészt az Európai Unió távlataival, ahol viszont szintén hiányzik a konjunktúra. Magyarországon legjobb eset­ben is csak 1996 körül várható egy minimális javulás. Ezt kell elfogadtatni a társadalommal, mégpedig azzal a társadalom­mal, amely 1985-86 óta, tehát majdnem egy évtizede válságos időket él át, a többség életszín­vonala csökkent, és perspektívái nagyon rosszak. Mennyire üres a kassza?- Az előző kormány tevé­kenysége mennyire szűkítette le az új kormány mozgásterét?- Nagyon keskeny ösvényen kell járnia most az új kormány­zatnak. Már az előző kormány­nak is szűk volt a mozgástere, mivel ők is egy válságban lévő gazdaságot örököltek. Ezt a vál­ságot nem tudták igazán jól ke­zelni, de azt a pozitívumot min­denképpen el lehet róluk mon­dani, hogy bár javítani nem tud­tak a helyzeten, de nem követtek el olyan végzetes hibát, amely miatt a gazdaság összecsuklott volna.- Lát-e valami garanciát az új kormány programjának meg­valósulására?- Erre nincsenek garanciák, mégpedig azért, mert a Hom-kormánynak először is számba kell vennie, hogy mi­lyen örökséget vett át. Szerin­tem egy részéről egyszerűen nincs is fogalma. Tehát most tudják meg, hogy a kassza nem egyszerűen üres, hanem meny­nyire üres. Én azt látom, hogy ezek az új információk hétről hétre, sőt, napról napra töltik el rémülettel az új kormány tagjait, hogy „Úristen, még mit fogok találni, milyen elígérkezést, kormánygaranciát”. A párbeszédhez téma is kell- Ön szerint mennyire tudja majd beváltani a Horn-kormány azt az ígéretét, hogy másként, más hangon fordul a választók­hoz: a kioktatás helyett a párbe­széd következik?- A számbavétel után ez lesz a következő fontos dolog. A nö­vekedéshez ugyanis nemcsak tőke kellene, hanem a kormány­nak feltétlenül rá kell találnia egy olyan megszólításra is, amelytől a társadalom azt érzi, hogy valóban ebbe az irányba kell haladni, mert ennek 2-3-4 év múlva eredményei lesznek. Az új kormány ezt nagyon jól megérezte, és valószínűleg részben azért is választották meg, mert ígéretet tett a válasz­tókkal való párbeszédre. Van azonban egy dolog, amit most még ők sem tudnak: azt, hogy vajon miről is kellene az embe­rekkel beszélgetni. Mert jó, be­szélgessünk, az biztosan nagyon jó lesz. Csak hát miről? A kor­mányzat látja, hogy baj van, csak azt nem lehet tudni, hogy ebből mi az, amit közösen kel­lene megoldani?- Az előadásában beszélt az ország regionális megosztottsá­gáról. Hogyan látja ebből a szempontból a Duna-Tisza kö­zének, azon belül is Bács-Kis- kunnak a helyzetét?- Az 1990-es évekig két ten­dencia határozta meg Magyar- ország regionális megosztottsá­gát: először a fejlesztehető ipar­vidékek vontak határokat, majd 1968. után a mezőgazdasági lobbi megjelenésével az erős mezőgazdasággal rendelkező régiók emelkedtek ki. Kecskemét a főváros külvárosa?- Most, a 90-es években mi­lyen tendencia érvényesül?- Egy harmadik tényező je­lent meg, nevezetesen a Buda- pest-hatás. A modem világban az ipar és a szolgáltatói ágazat fejlődése nagy óriásvárosokhoz kötődik. Ezek a hatalmas váro­sok magukhoz vonzzák a tőkét: óriási beruházások jönnek létre, rendkívül gyorsan kiépül az inf­rastruktúra stb. Ami igazán fon­tos, ezek a nagyvárosok elkez­denek terjeszkedni: agglomerá­ciós gyűrűt hoznak létre, s azo­kat a településeket, amelyek be­kerülnek ebbe a gyűrűbe, ma­gukkal húzzák a fejlődésben. Ilyen értelemben ma Magyaror­szágnak a szó szoros értelmében felhajtóereje Budapest. Például miközben az országban jelentős munkanélküliség van, Budapes­ten gyakorlatilag nincs. Ez alap­ján - bár tudom, ez nagyon fur­csán fog hangzani - Kecskemét kvázi külvárosává válik Buda­pestnek, mivel Bács-Kiskun nagy része belekerült ebbe az agglomerációs gyűrűfejlődésbe.- Mennyire előnyös ez?- Egyszerre szerencsés és szerencsétlen ez a megye szá­mára. Szerencsés, mert az északi és a középső rész, amely beke­rült a főváros „húzásába”, ennek révén jövedelemhez jut. Azon­ban főleg a déli rész. Baja, Kalo­csa vidéke ebből kiesik.- Mi történik Bács-Kiskun megye hagyományosan fejlett településeivel?- Soltvadkert, Kiskőrös fej­lődése még tart, de lelassult. Ez egyébként jól mutatja, hogy a Kádár-korszakból származó fölhalmozást a mai világ szük­ségleteire kell átváltani. S ha szolgáltatóként, szállítóként Budapesthez kapcsolódva ez si­kerül, az Bács-Kiskun jövőjét jelenti. Rákász Judit BEMUTATJUK A MEGYE KÓRHÁZAIT Kiskunfélegyházi Városi Kórház 2. Új műszerekre vár a fül-orr-gége osztály A félegyházi kórház szer­ves részeként 20 ágyas fül- orr-gége osztály működik. Ide tartozik még a rendelőin­tézeti szakrendelés és az audi- ológiai részleg. Összesen há­rom orvos és hét nővér, szak­asszisztens látja el Kiskunfél­egyháza és a környező kilenc település betegeit. Dr. Sütő Mihály osztályvezető főorvos­tól megtudtuk: az elmúlt év­ben 729 beteget ápoltak, az ambuláns ellátás megközelí­tette a 15 ezret. Audiológiai szűrővizsgálaton 1368 polgár jelent meg. Az elvégzett műté­tek számát az osztály műsze­rezettsége határozza meg. így elsősorban kisebb rutinműté­teket tudnak végrehajtani. Az elavult műszerparkkal komo­lyabb műtétekre nincs lehető­ség. A közismert anyagi ne­hézségek miatt új műszerek beszerzésére évek óta nem volt mód. Nem véletlen, hogy az osztály minden éves be­számolójában vezető helyen szerepel ez a tény, s a változás igénye, aminek első lépése­ként máris megkezdték a gépi altatás feltételeinek kiépítését. A hallásvizsgáló részleg kor­szerűsítése is elengedhetetlen a jövőben. Az idén már meg is kezdték a modern eszközök beszerzését. A szakrendelést ellátók szerint feltétlenül kí­vánatos lenne a hallásjavító készülékek kiadási jogát visz- szaszereznie az osztálynak. • A kis betegekhez az átlagosnál nagyobb türelem kell. Jelenleg ezért Kecskemétre kell utazni a betegeknek. Sütő Mihály főorvos be­számolt arról is, nagyon jó a kapcsolatuk a kórház más osz­tályaival. Az ügyelet ellátá­sába például besegítenek a se­bészet orvosai. Általában csa­ládias a hangulat, ami nagy­mértékben feledtetni tudja a beavatkozások kellemetlen következményeit. Az osztály dolgozói bíznak abban, hogy az önkormányzat megtalálja a megoldást a finanszírozási gondok megszüntetésére, s abban az esetben az ideális körülmények között valóban ideális ellátást tudnának biz­tosítani a környék rászorultja­inak. G.O. (Folytatjuk) Csak az agrárvállalkozók fele nyereséges A Központi Statisztikai Hiva­tal mezőgazdasági és társada­lomstatisztikai főosztályának elmúlt héten közzétett elemzése két fő kérdésre keresi a választ: mennyire működnek eredmé­nyesen az agrárvállalkozások, il­letve milyen életkorú és képzett­ségű gazdák vállalkoztak a ter­melésre. Az 1992-es adatokat felhasz­náló felmérés szerint az agrárvál­lalkozók 87 százaléka az állattar­tást tartja fő tevékenységének, ezen belül a baromfi- és a szar­vasmarhatenyésztést. A gazdák nagy súlyt fektetnek a szántó­földi növénytermesztésre is: a magas takarmányárak miatt arra törekszenek, hogy maguk ter­meljék meg ezt is. Az termelők életkoráról készí­tett adatok érdekes eredményt mutatnak. A megkérdezettek há­romnegyede 40 év fölötti, ezen belül a 60 évnél idősebbek rész­aránya majd 20 százalék. A szá­mok tehát súlyos kiöregedési fo­lyamatot jeleznek, ami az 50-es évek erőltetett iparpolitikájának kései gyümölcse. A felmérés szerint az agrárvál­lalkozók 45 százaléka rendelke­zik mezőgazdasági végzettség­gel. A szakképzettség és az eredményesség között az adatok szoros összefüggést mutatnak: a szakirányú végzettséggel ren­delkezők által irányított gazda­ságok bruttó 600 ezer forinttal magasabb termelési értéket tud­nak előállítani. A kimutatás végezetül arra ke­resi a választ, hogy mennyire tudnak eredményesen működni ezek a parasztgazdaságok. Bár erről sokan nem szívesen nyilat­koztak, az adatok alapján az ag­rárvállalkozások több mint 16 százaléka biztosan veszteséges volt 1992-ben. Hét évig vietnami fogságban Charles G. Boyd négycsilla­gos repülőtábomok, az USA Európában állomásozó csapatai főparancsnok-helyettese a kö­zelmúltban Kecskeméten járt. Az ötvenhat éves tábornok aktív repülő még ma is. Hosszú kato­nai pályfutása alatt számos légi­erőbázison teljesített harci vagy repülőkiképző szolgálatot. Az 1960-as évek elején Kaliforniá­ban, a George légierőbázison elsajátította az F-105 típusú gép ismereteit, majd bombázógépre is megkapta az átképzést. A vietnami háború elején át­helyezték Thaiföldre. Első harci bevetését is onnan hajtotta végre Laosz és Észak-Vietnam fölött. Munkatársunk a kecske­méti katonai rerülőtéren tett lá­togatása során beszélgetett vele.- A vietnami háború során 105 harci bevetésen vettem rész - kezdte nyilatkozatát a tábor­nok. Bombázógép pilótája vol­tam, feladatom különböző ka­tonai célpontok rongálása, megsemmisítése volt. Légi győzelmet nem arattam, nem lőttem le gépet sem. Az utolsó harci bevetésem során - 1966. április 22-én - Hanoi közelében gépemet a vietnamiak lelőtték. Ekkor hadifogságba estem. Kü­lönböző hadifogolytáborokban tartottak fogva, majd 1973. feb­ruár 12-án szabadultam ki, fo­golycserével. így magam is át­éltem a háború és a hadifogoly- táborok poklát.- Melyik amerikai géppel hasonlítaná össze a MiG- 29-et?- Én egyetlen gépünkkel sem tudnám igazán összehason­lítani ezt a vadászgépet, mert a MiG-29 egyedi felépítésű harci gép. A repülőgép kiváló repü­lési, manőverezési tulajdonsá­gokkal rendelkezik. Látszatra is jól megtervezett és jól kivitele­zett sárkánnyal rendelkezik. Ez a típus negyedik generációs gép. Sajnos én keveset tudok a MiG-29 fegyverzeti rendszeré­ről, tűzhatásáról.- Mi a véleménye a mai mű­repülésről?- A MiG-29 elfogó vadász­gép pilótája látványosan épí­tette fel a műrepülő figuráját, a kivitelezése is jól sikerült. Lát­szott a repülésen, hogy a pilóta ura a repülőgépnek. Ézúton is gratulálok a repülőgép-vezető­nek a szépen véghezvitt repü­lőbemutatóért. Kenyeres Dénes • Az amerikai tábornoknak tetszettek az orosz vadászgépek. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom