Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-19 / 195. szám
1994. augusztus 19., péntek Szent István ünnepén 11 Templomot nem szabad bezárni! A kecskeméti görög-keleti ortodox templom kapuit annyi év után megnyitották. A városba látogató idegeneknek ez természetes, álmukban sem gondolnák, hogy egy ilyen gyönyörű műemlék épületet „véka alá lehet rejteni”. Pedig így volt. Most egy kedves, a magyart törve beszélő asszony ad igazán szívélyesen felvilágosítást a templom történetéről és az ortodox vallás jelképeiről. Annyira nem a hivatásos idegenvezető beszél az érdeklődőhöz, hogy a látogatás után nem lehet azó nélkül hagyni: honnan került ide, honnan hozta a szél mihozzánk? Naumann Ludmilla valóban messzi földről, Szibériából, a Bajkál-tó mellől érkezett Magyarországra. Nem a mostani időkben, amikor annyian útnak indulnak szerencsét próbálni „a nyugaton”. Tizenöt éve hagyta ott szülőföldjét. Nen szívesen tárulkozik ki, annyit azonban elmond, hogy hazát talált Magyarországon, és közösséget, az ortodox egyház keretében. A templom pedig általa szinte új életet: látogatókat az Isten Háza.- Oroszországból kellett valakinek jönnie ahhoz, hogy ez a régóta bezárt templom ismét megnyíljon?- Nem, természetesen nem ez volt a lényeges. Mióta tavaly megkereszteltek, én is a felekezethez tartozom. Már akkor sem értettem, hogy miért van a templom zárva, hiszen nagyon szép és sokan nem is tudnak róla. De egy templom nem is lehet zárva, mert amikor az embernek mindenből elege van, menekülne mindenkitől, még magától is, akkor nagyon kell egy hely, ahova el lehet bújni, ahol elgondolkodhat. De hát hova, ha még a templom is zárva van? Aztán most nyáron felajánlották, ha vállalom, hogy itt leszek, akkor megnyithatjuk a templom kapuit. Persze, hogy vállaltam. Ez szolgálat.- Honnan érkezett Magyar- országra?- Uszty-Ilimszkből.- Mikor volt legutóbb otthon?- Nagyon régen, 1987-ben.- Nem hiányzik a régi otthona?- De igen, nagyon. Mindig azt szokták mondani, hogy a honvágy néhány év alatt elmúlik. Hát nem. Sőt, ahogy múlik az idő, egyre jobban hiányzik minden: a rokonok, barátok, ismerősök. Ott azt éreztem, hogy minden az enyém, ez az otthonnak az érzése. Hiányzik az erdő, a tiszta levegő, arra még érintetlen a természet. Itt, Magyarországon még az évszakok is mások. Persze most már úgy vagyok ezzel, hogy ha Oroszországban vagyok, akkor Magyarország hiányzik és fordítva. • Naumann Ludmilla, aki a templomot megnyitotta az emberek előtt,- Meddig lesz még nyitva a templom?- Sajnos csak a nyarat tudtam erre szánni. Ahogy elkezdődik az iskolai tanév, már nem lesz rá időm. De nagyon szép nyár volt ez így is. Sok-sok emberrel találkoztam, sokat tanultam, próbáltam felkészülni, hogy válaszolni tudjak azoknak a kérdéseire, akik meglátogatják vagy egyszerűen csak betévednek a templomba. AZ ELFELEDETT EMLÉKMŰ Árpád vezér nyomában • A pusztaszeri emlékmű kecskemétiek adakozásából épült. Óriási süveg, félig földbe süllyesztve. Zöld fű bárso- nyozza. így fest hát Árpád halma. Tetejéből karcsú nyílhegyként emlékmű nyúlik az ég felé. A hét vezér kő emlékoszlopa... Turul pihen a csúcsán. Kies akácerdőn át vezet ide az út, kijőve Pusztaszerről. Körül is csupa kedves erdőcske. Nem messze a Zichy Galéria alkotóháza. Csak ott tűnik föl ember, a kis tanya udvarán. Telt szemétgyűjtők arról árulkodnak: kirándulók is megfordulnak itt. Fölkapaszkodók a halomra. Szemem, szám eláll a kőoszlop tövénél. MAGYARORSZÁG EZERÉVES FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE KECSKEMÉT VÁROS TÁMOGATÁSÁVAL KÖZADAKOZÁSBÓL EMELTETTE A MAGYAR ORSZÁGOS DIÁK- SZÖVETSÉG - ezt olvasom rajta egy márvány táblán. Vajon mi köze Kecskemétnek Csong- rád megyéhez? □ □□ Tulajdonképpen Ópusztaszerre indultam. Gondoltam, megnézem a nemzeti emlékpark újdonságait. Látom, épül a hét vezér sátra. Egyik-másik már berendezve. A vezéri sátor hiányos. A Feszty-körkép még elzárva a kíváncsiaktól. Végigjárom az utókornak őrzött tanyaházakat. Mitagadás, szegényesek - de mennyire emberi léptékűek a pusztai ember maga kezével épített házikói! Hol van ez sok mai, korszerű lakóháztól?! Érdemes körbejárni a szélmalmot. Körülötte tyúkok kapirgálnak. A múzeumiskolát sem hagyom ki. A szép emlékű, híres tanítók emlékfala; Klébelsberg Kunó kultuszminiszter mellszobra; csontváz; ásványgyűjtemény, különféle kicsi, kísérletezésre alkalmas vasmechanizmusok a pusztai nebulók okulására; ünneplőöltözék; olajos padló, palatábla, tintásüvegtartó a padokba mélyítve - a századelő kis tanyai, falusi iskolájában vagyunk. Üveg alatti dokumentumból olvasom: ezt az árpádhalminak nevezett iskolát Felső-Pusztaszerről telepítették át ide, anno... A látogatók Csak suttognak. Magukon érzik a tanító úr szemét. - Pusztaszeren, Áipád halmán áll a hét vezér emlékműve - mondja társaságának egy deres hajú úr. Nagy kár, hogy feledésbe merült, mert szép - sajnálkozik. Nyomozásba kezdek. A vé- césnéni igazít el, merre menjek Pusztaszerre, s ott az Árpád-halomhoz. □ □□ Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője regéli: „Árpád vezér és vitézei pedig a nyert diadal után (az Alpár mezején, Zalán bolgár fejedelem felett aratott döntő győzelemről van szó - a szerk.) - azon a helyen - megállapíták az ország szokásos törvényeit és minden igazait - És azon helyet, hol mindezeket elrendezték vala, a magyarok tulajdon nyelvükön SZERnek nevezték, minthogy ott vették volt szerbe (szerződésbe - a szerk.) az ország minden dolgát.” Homyik János, Kecskemét örök érdemű főjegyzője könyvet írt Pusztaszerről. Jövőre lesz 130 éve, hogy kiadta. „Szer mezején... hozattak amaz első törvények, melyek alapját tevék az ősmagyar alkotmánynak, melyből kinőtték magukat Szent István király írott törvényei...” A vezérek, ősi szokás szerint, a nevezetes esemény emlékére egy-egy halmot emeltek. Süvegükben, csizmájukban hordták össze ehhez a földet a magyarok. Főjegyző úrék föltalálni vélték ezek maradványait a múlt század második felében. □ □□ De mit kerestek errefelé Kecskemét polgárai? A hazafiúi buzgalom mellett a tulajdonosi jog hozta őket ide. Pusztái voltak itt a városnak az időben. Három halom ezeken feküdt. A Kovácsné halmaként ismertet Árpád halmává keresztelték át. Ezen áll a hét vezér kő emlékoszlopa. Árpád vezér bronz domborműve azon az oldalon, amerre a turul néz. A többi hat törzsfő kettesével osztozik a többi oldalon: Előd, Ond, Kond, Tass, Huba, Töhötöm. Leereszkedek Árpád halmáról. Körös-körül levél se rezzen. Odafönn őseink sólyma kalandozásra hív az évszázadok erdejébe. A. Tóth Sándor A mai világban Amikor valamilyen évfordulóra készülünk, arra gondolhatunk, hogy az ünnepelt, aki a maga nagyságában és bölcsességében is előttünk járt, mit tenne vagy hogy élne a mai világban. Szinte erre válaszol Tommaso Sorginak a Cittá Nuovában megjelent cikke, mely többek között az alábbi gondolatokkal foglalkozik: A ruandai tragédia láttán az embertkeserű, gyötrő érzés fogja el. A különböző népcsoportok és törzsek közti gyűlölet kirobbanása ijesztő méreteket öltött. Nem lehet tudni, hogy a gyűlölet és a bosszú örvénye hol ér véget. Meg kell mondani, hogy ezekben a tragédiákban nem a nép az, aki a gyűlöletet szítja, hanem néhány vezető, azok egy kis csoportja, akiket nem ritkán kívülről irányítanak. Egy hozzánk közeli példa: Bosznia. Igen sok kegyetlenséget tulajdonítanak a boszniai szerb hadsereg vezetőjének, akinek a lánya - úgy mondják - szégyenében öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni, hogy ilyen ember az apja. Azért is tette, mert szerelmes volt egy muzulmánba, akitől gyermeket várt. E kegyetlen apának a második világháborúban a horvát usztasák megölték a szüleit. Mindezt látva az emberben felmerül a gondolat: ennyire lehetetlen lenne bevezetni a politikába, a népek közötti kapcsolatokba a megbocsátás fogalmát? Sürgető feladat az iskolákban, a tömegkommunikációs eszközökön keresztül, a családokban a fiatalok világméretekben való gondolkodásra nevelése. Hosszú és kemény munka ez, de nem lehetetlen. Mi. keresztények, azáltal adhatjuk a magunk részét, hogy hirdetjük és tanúságot teszünk az egyetemes testvériségről, arról a népek közötti szeretetről, mely már bennünk él. Anélkül, hogy elhanyagolnánk a struktúrát, egyfajta politikai magatartás látható jelének kell lennünk, mely mindenekelőtt egy új típusú emberre, emberiségre számít. Ez az egyetlen reményteljes út. Első királyunk nagysága, történelemformáló ereje különösképpen felragyog a jelen nehéz történelmi helyzetében. Látjuk, milyen nehéz a jó felé indulni és nagy veszteségek nélkül az úton maradni - megkapaszkodni Európában -, de Istvánnak is mily’ kilátástalannak látszhatott feladata. Iskolázatlan, más értékrendben gondolkodó, a földművelést kezdetleges szinten ismerő népe hogyan fog őszintén a kívánt útra lépni, kik lesznek a segítői. Istenre hagyatkozása és Istenhez fordulásában oly kiváló patrónus választása, mint Jézus anyja, Szűz Mária, nem véletlen. Ebből az egyéni tragédiákkal is befolyásolt életútból óriásian fölénk magasodik Szent István hazaszeretete, tiszta világképe. Vegyünk példát tőle, hogyan lehet minden nehézség ellenére, az Istenbe kapaszkodva, a lényegest a lényegtelentől elválasztva, maradandót alkotni. Ivanics Zsuzsa Világszerte ismert pap festőművész Derűs látogatás a szülőföldön Talán a Petőfi Népén kívül nem is volt híradás a rangos művészeti eseményről, mégis százak és százak jöttek el a baja-kiscsávolyi plébánia Szent Szív Olvasókörébe, hogy megtekintsék a jeles pap, író, festőművész kiállítását, akinek több mint négyezer alkotása, szinte kivétel nélkül ajándékképpen, képviseli az 1957 óta Rómában élő világhírű művész munkásságát, itt, a szűkebb hazában, ahonnan pályája indult és magasba ívelt: Mélykútról. Kalocsáról, Jánoshalmáról, Bajáról, Kiskőrösről... Csak néhány órát tölthetett Baján, körülvették a régi barátok, iskolatársak, ismerősök, a Petőfi Népe számára mégis készséggel adott interjút.-Nagyon sok munkám van itthon, és nem véletlenül. Kalocsán az érsekségnél, a városnál, a Műgyűjtők Egyesületénél, néhai Belon Gellért püspöknél, az esztergomi képtárban, Szegeden, Pécsett, Kecskeméten... Számomra ugyanis amellett, hogy hívő ember vagyok, a legfontosabb, hogy magyar vagyok. Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ennek a kis országnak, a magyar hazának hírét- nevét öregbíthettem munkásságommal. A spanyolországi Fatimába 12 színes ablakképet készítettem. A Római Pápai Intézetben 19 munkám található, és a Szent István-kápolna oltárképét is én népesítettem be annak idején az Árpád-házi magyar szentekkel. Megkérdeztem, hogy miként szólíthatom: főtisztelendő úrnak, művész vagy netán író úrnak. Mindhárom jogos lenne.- Szólíts csak, fiam, ez a legkedvesebb számomra, egyszerűen Péter bácsinak. Bizony, a korom miatt a legtöbb embernek már Péter bácsi lettem. Sokan azt hihetik rólam, hogy mindig is ilyen öreg voltam.-Szó sincs róla. Éppen az imént hallottam egy megjegyzést a közönség soraiból. Valaki azt mondta, hogy a Prokop-ké- pekben éppen az a legcsodálatosabb, hogy Péter bácsi művészete mindig meg tud újulni, és soha nem válik technikai trükkök játékává. Csakúgy nem, mint festészetével egyenrangú irodalmi-filozófiai munkássága sem. Minden esti kedves olvasmányom az éppen tíz évvel ezelőtt Rómában, de magyar nyelven megjelent Boldogasszony című könyve. Mindig új gyönyörűséget fedezek fel benne. És nem csak a benne foglalt magasrendű, nemes gondolatok, hanem az ékes-veretes, szépséges magyar stílusa miatt is. Ajánlom, másnak is, forgatásra... Gál Zoltán • Prokop Péter Sx&rdd^ fe-atíJrö-“ a ÍU ü(y|9 !
