Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-17 / 193. szám
6 1994. augusztus 17., szerda TÖRTÉNELEM _________ K étszáz éves a Nagytemplom • A kecskeméti Öregtemplom föhajója. A XVIII. század második felében a dunántúli és a német betelepülőkkel jelentősen emelkedett Kecskeméten a lakosság, főleg pedig a katolikus hívek száma. A ferences és piarista templom már kicsinek bizonyult befogadásukra. Világi papok vették át a ferences atyáktól a plébániát; szükségességé vált új templom építése. A tervet és rajzot a templomhoz Oswald Gáspár olasz származású piarista szerzetes, okleveles építészmérnök készítette. Ezt a munkát Mária Terézia királynő változatlanul jóváhagyta. Az alapkő letételére 1774-ben került sor. A legnagyobb gondot az építőanyag beszerzése okozta. Már javában folyt a munka, mikor II. József császár kezébe került az iratanyag. Ismert, hogy ő a felvilágosult ab- szolutizumus alapelveiből következő reformpolitikát folytatott, és így a katolikus egyházat is szigorú állami ellenőrzés alá vonta. A császár tüzetesen áttanulmányozta a kecskeméti templom tervrajzát, mely kéttornyú épületet ábrázolt. II. József takarékosság okából soknak találta a két tornyot és egyiket határozott tollvonással áthúzta. A kecskemétieket bántotta a császár fukarsága és sokat töprengtek, mit tegyenek. Végül is a megvalósítás során elfogadva a császár utasítását, csak egy tornyot építettek, de azt olyan magasra, mintha a tervezett két kisebb tornyot egymásra állították volna. A hagyomány szerint így lett a kecskeméti Nagytemplom tornya 73 méter magas, még a párizsi Notre-Dame tornyánál is nagyobb. A munkálatok a feladat nagysága és időnként az anyagiak hiánya miatt is csak lassú ütemben folytak: a Nagytemplom 25 évig épült. Kecskeméten ugyanis nem éltek gazdag földesurak, akiknek kegyúri áldozataira számítani lehetett volna. A vallásos nép példát mutatott; a hívők áldozatkészségéből jött létre a monumentális épület. A templom főbejárata fölött vörös márványba vésve latin nyelvű írás olvasható, melynek lényege magyarul így hangzik: A dicsőségesen mennybe menő Megváltó Krisztusnak, Mária Terézia apostoli királynő beleegyezésével építette a római katolikus városi elöljáróság és a nép. A templomot hét oltár ékesíti. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló főoltárkép Falconeli budai festőművész alkotása. A főoltárkép felett latin nyelvű mondat olvasható, mely magyarul így hangzik: „Én, ha felma- gasztaltatom a földről, mindeneket magamhoz vonzok.” A hat mellékoltárt szintén művészi képek díszítik. A szószéket Kis Márton helybeli mester építette, az orgona Országh Sándor alkotása. A Nagytemplom freskói, Roskovits Ignác, a falfelületi díszítmények pedig Lohr Ferenc művészetét dicsérik. A még torony nélküli templomot 1791 szeptemberében ünnepélyes külsőségek között a váci püspök szentelte fel. Az építkezés pedig tovább folyt. A Nagytemplomot mindmáig szépsége, de hatalmas méretei miatt is csodálja a nép: az épület hossza ugyanis 65,5, szélessége pedig 25 méter. A merészen feltörő 73 méter magas toronyból a délelőtti derűs órákban még a Mátra is látható, melynek 1015 méteres Kékes csúcsa az Alföldről szemlélve elbűvölő látványt nyújt. Az ismert Dankó-nóta szövege is a Nagytemplom magas tornyának méreteire céloz; a népnyelv szerint itt az „öreg” kifejezés „nagy”-ot jelent. A klasszicizáló barokk stílusú templomot lényegében 1794-ben adták át a hívek használatára, ugyanezen évben épült fel az új plébánia is. Ezek a nagyméretű építkezések súlyos terheket róttak az egyházra. A nehézségeket még egy tragikus esemény is fokozta. Égbe emelkedett már a 73 méter magas torony, mikor 1819-ben óriási tűzvész pusztított Kecskeméten. Leégett a város nagy része, így a Nagytemplom tetőzete és tornya is. Erre a gyászos eseményre emlékeztetve minden évben április 2-án este fél 9 órakor megszólalnak a torony hangjai. Évszázados küzdelmek után Nagytemplomunkat jelentős megtiszteltetés érte. II. János Pál pápa útmutatása szerint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye szolgálatában dr. Dankó László főpásztor mellé ez év május 21-én Szentelték segédpüspökké Biró László címzetes püspököt. Dr. Krajnyák Nándor A bácsalmási Török-domb rejtélye Az egyesített keresztény és magyar seregek győzelmével végződő, 1686. szeptember 2-ig elhúzódó Budavára ostroma, és magának a városnak a visszafoglalása még nem zárta le végérvényesen a magyarországi felszabadító háborúk sorát. A továbbra is török kézen lévő végvárak és városok sora, valamint a töröknek adózó hatalmas vidékek hirdették a félhold jelenlétét. Az ország teljes felszabadításához még óriási véráldozatokra és anyagi erőfeszítésekre volt szükség. A szövetséges hadvezérek (mindenekelőtt Lotharingiai Károly Habsburg főherceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem) éppen ezért nem is akarták befejezni a hadi sikerrel kecsegtető harcot. Három nappal Buda bevétele után már indult is az egyesített hadsereg a hatalmas török sereg üldözésére. Szulej- mán pasát utolérniük ugyan nem sikerült, előretörő egységeik azonban elfoglaltak néhány török erősséget. A Budáról délnek induló keresztény had csak súlyos áldozatok árán haladhatott előre, mert az előttük hömpölygő török hadsereg útjában mindent felemésztett és elpusztított. 1687-ben az Udvari Haditanács a hadműveletek céljául Belgrád elfoglalását tűzte ki. Lotharingiai Károly főherceg, „a budai győző” ellenezte ezt a tervet arra hivatkozva, hogy míg Eger, Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Temesvár és Várad török kézen van, még csak gondolni sem lehet ily távoli célra. Az osztrák császár (I. Lipót 1657-1705) ennek értelmében Eszék felé rendelte a főherceget és Miksa Emánuel bajor választófejedelmet, hogy a fontos átkelőhely birtokbavételével vágja el a török főerőket a Dunántúltól. A II. mohácsi csataként is ismert győztes nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.) után Eszék következett, majd a Lotharingiai Károly vezette fősereg Szeged ellen indult. A korabeli haditérképek és híradások alapján egyértelműen körvonalazható, hogy Lotharingiai Károly főherceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem seregei e hadjárat során elérték a mostani Bácsalmás „elsőtelepülését”, az akkor rácok lakta Almás pusztát is. A több irányban, és több hadoszlopban vonuló egyesített hadsereg feltehetően az ún. „madarasai hadiúton” -Ozorai Pipo, Zsigmond császár (1387—1437)(kiváló hadvezére által is igénybe vett vonulási irány - haladt, s érintette a mai Bácsalmástól nyugatra elhelyezkedő Török-dombot. (E domb tulajdonosa Kormány Péró, helyrajzi száma: 214/12/2.) E stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű magaslat (feltehetően bronzkori település maradványa) minden bizonnyal meghatározó szerepet játszhatott a török elleni felszabadító háborúk késői szakaszában. Bizonyítják ezt a szórványosan előforduló, és a korra jellemző régészeti leletek is (égetett cserép pipa, bronzfülű gyöngyház mentegomb, elöltöltős pisztolyhoz való négyélű pattintott kovakő, Lipót császár 6 krajcá- rosa stb.) A domb régészeti átjárása, és „szondázása” még bizonyára számos meglepetést tartogat, hisz az sincs kizárva, hogy a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette kuruc seregek - súlyos emberáldozatokkal is járó - 1704. évi júniusi ún. „bácskai hadjáratban” a császárpárti rácok ellen indított nagy katonai offenzíva egyik „vezetési pontját” képezte. A legújabb régészeti feltárások (Bácsalmás, Ó-Almás, 1993. június-augusztus) alapján ugyanis bizonyítást nyert, hogy a rácok által lakott, mocsarakkal körülvett Almás falu a Török-dombtól mindössze 2 km távolságra helyezkedhetett el, s e hadjáratban - a rendelkezésre álló írások dokumentumok alapján - nagyrészt meg is semmisült. A terület katonai és stratégiai fontosságát a népi emlékezet is őrzi, több katonai szóhasználatból kölcsönzött kifejezést is használva a dűlők és táblarészek jelölésére, pl. Calcar-dűlő (= latin katonai kifejezés), jelentése: sarkantyú. E területen lezajlott ütközetek emlékét a néphagyomány még az I. világháborút követően is őrizte több napon át tartó lovasversenyekkel és „fogatos parádékkal”, legényt próbáló virtuskodással. Dr. Horváth Zoltán • Régészeti leletek a bácsalmási Török-dombról. XVII-XVIII. század. (Amatőr felvétel) ÖREG HONVÉD EMLÉKEZIK Csodálatos ágyúlövések Akik életüket kockáztatták a hazáért, az önkényuralom idején sanyarú helyzetbe jutottak. Baján 1863-ban alakult meg a Hon- védsegélyző Egylet, melynek a kezdet idején még négyszáz tagja volt. A megszűnéskor, 1912-ben pedig már csak kettő maradt. Az egyik öreg honvéd így emlékezett a dicső napokra:- Szép, tavaszi alkonyat volt, amikor Baja közelébe jutottunk. A lakosságnak tudomása volt jövetelünkről. A város végén nagy csoport várakozott reánk. Szemük az ágyúinkra voltak szögezve. És csakugyan bámulni való is volt ezek között egy óriási szörnyeteg, melyet tüzéri nyelven 18 fontosnak neveztek, mert a hozzá való golyóbis ennyi fontot nyomott. Itt néhány mondat erejéig magam veszem át a szót az öreg honvédtói, hogy némileg lerövidítsem a történetet. A régi városháza annak idején a Sugo- vica partján állott, a Grassalko- vich-palota - a mai polgármesteri hivatal - a báró Földváry család tulajdona volt. A főtér tele volt ujjongó, integető, kendőt lobogtató emberekkel. A palotából a polgárság képviselői és Kerekes nemzetőr őrnagy sietett a honvédek köszöntésére. Baja népe óriási lelkesedéssel fogadta a forradalom katonáit. Ugyanis a Dunán le-fel cirkáló ellenséges hajók szünet nélkül sarcolták, nyomorították a lakosságot. De nézzük tovább, mit mesél az öreg honvéd!- Másnap még nem is pity- mallott, amikor megharsant a trombita. Gőzhajó a szemhatáron! Égő kanóccal vártuk a hajó előbukkanását. Végre... Tűz! Az ágyúóriás eldördül, a golyó lecsapódik a Sugovicába, a vizet szétloccsantja, majd a vízből magasra szökken, s egy pillanat alatt széttördeli a hajó kerekét. A második lövés a hajó hátsó részében szintén nagy kárt tett, a harmadik kevesebbet. Valóban mesteri lövések! A meglepetés rémülettel töltötte el a hajón levő ezredest, a törzstiszteket és a négyszáz katonát. Az el vánszorgott hajó nem messze a Duna jobb partján kikötött. Pár óra elteltével Szabó őrmester negyven emberrel dereglyén a hajó után küldetett, azt hatalmába kerítette, és Bajára visz- szahozta. Egyike volt a legnagyobb dunai gőzösöknek a két- kéményű Herkules. Alig ment híre a lefoglalt hajó megérkezésének - itt megint átveszem a öreg honvédtől a szót -, rengeteg ember özönlött ki a Sugó-partra a hatalmas hadizsákmányt megtekinteni. Csaptak is a helybéli polgárok olyan áldomást a hős honvédek tiszteletére, hogy mindig emlékezetes maradt számukra a bajaiak vendégszeretete. Gál Zoltán A szövetségesek támadása Kecskemét ellen • A US Air Force egyik bombázója akció közben. Magyarország és a nyugati szövetségesek közötti hadiállapot ellenére nem volt harctevékenység a háború első időszakában. Erre csak a légitámadások folyamán 1944 áprilisa után került sor. A szövetségesek légierejét a háború menete alatt többször is átszervezték. 1944 elejére megalakították a 15. Légi Hadsereget (USAAF), melynek fő feladata Közép- és Délkelet-Euró- pának bombázása volt. Direktíváikban szerepelt célpontként Magyarország területén: Csepel, Budapest, Győr is. Az első légitámadásra 1944. április 3-án került sor, Budapestet és környékét bombázták. Később Győrt s ipari körzetét szintén támadták. 1944. június 2-án Magyarország ellen végrehajtott támadás során felderítették, hogy a Tököli repülőtérről, illetve a Ferihegyi reptérről a repülőgépek egy részét áttelepítették Kecskemétre. A támadást június 3-ára már ki is tűzték Kecskemét repülőtere ellen, de repülésre alkalmatlan időjárás miatt ez a légitevékenység elmaradt. A 15. légi hadsereg parancsnoksága június 14-én ismét támadást indított Magyarország nagyvárosai s az ott lévő ipari és katonai célpontjai ellen. A támadó légi csoportosításban 550 amerikai légi bombázó indult a főváros, Szőny, Pétfürdő olajipari célpontjai ellen. Ebből a nagyszámú légi kötelékből három távolsági vadászrepülő század - 39 géppel - azt a parancsot kapta, hogy leválva a kötelékről Kecskemét repülőterét bombázza. A 95. századnak az 55. bevetését végrehajtó Philips repülő őrnagy volt a parancsnoka. O és csoportja kapta azt a feladatot, hogy a másik két bombákkal terhelt repülőszázadot védje a repülőtér légvédelem tüzérségének tüze ellen. A másik két század feladatul a repülőtér bombázását kapta. Sajnos, a kecskeméti repülőtéren nem volt jelentős a légvédelmi tüzérség tevékenysége. így a támadó kötelék földközelben repülve, majd a reptér közelében 2500 méterre emelkedve - 180°-os forduló után - a két század zuhanóbombázásba kezdett. A biztosító kötelék támadása tökéletesen sikerült. Tűz alá vették a hangárok előtt álló Gigant szállítógépeket, a hangárokat, fontosabb épületeket. Ezt követően a bombázókötelékek végeztek iszonyú pusztítást. Terheiket a barakkokra, vasúti pályára, illetve az azon lévő szerelvényre, hangárokra, repülőgépekre szórták. Az amerikai légierő a támadás napján a kecskeméti repülőtéren megsemmisített négy darab futárrepülőgépet, négy darab Gigant szállító repülőgépet, egy darab Me-109 repülőgépet, több vasúti tartálykocsit, kettő hangárt. Kenyeres Dénes
