Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-11 / 188. szám
1994. augusztus 11., csütörtök Hogyan legyünk sikeresek? ll NÉHÁNY TANÁCS AZOKNAK, AKIK MUNKÁT KERESNEK / Állásvadászat hölgyeknek • Így lehet, bár talán nem ez a legüdvözítőbb út. Hogyan érjünk el jó fizetést? A nőknek mindig nehéz megfelelő állást találni, mert a munkaadóknak, akik általában férfiak, az első dolog, ami az állásra jelentkező nőről eszükbe jut, hogy nyilván szülni fog és a gyerekei gyakran megbetegszenek. A nő tehát megbízhatatlan munkaerő. Ha a hölgyek sikeresen szeretnének szerepelni egy álláspályázaton, akkor sokkal több „rafinériára” van szükségük, mint egy hasonló felkészültséggel rendelkező férfinak. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani néhány jó tanáccsal. Tisztázza a körülményeket Bárhova is jelentkezzen, a legfontosabb, hogy tisztázza a következőket: Mit szeretne csinálni, mihez érez kedvet? Milyen képességei vannak, miben érzi magát jónak? Ha ezeket eldöntötte, akkor kezdhet a lehetőségek feltérképezéséhez. Tudni kell, hogy az ígért állások többnyire nem bizonyulnak olyan tökéletesnek, mint amilyennek első pillanatban tűnnek, illetve amilyennek a munkaadó láttatja. Nem árt tehát olyanoktól információt kérni, akik ismerik a megpályázott munkakört. Igyekezzen a lehető legtöbbet megtudni jövendő feladatáról, és a vele járó kötelezettségekről. Már a kezdet kezdetén érdemes pontosítani a munkaidőt és a szükséges túlórát. Igen kellemetlen, ha egy idő után kiderül, hogy eddigi kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, mert hetente két-há- rom alkalommal túlmunkára tartanak igényt. Keltsen érdeklődést Ha a legfontosabbakat tisztázta, jöhet a meghallgatás, vagyis az első személyes találkozás leendő főnökével. Bemutatkozáskor csak a lényegre szorítkozzon, annyit áruljon el magáról, amennyivel felkeltheti az érdeklődést. A részletekre ráér, ha komoly a szándék mindkét részről. Minden pályázatnál nagyon fontos, hogy tisztában legyen jó tulajdonságaival, képességeivel és ezeket ne szégyellje elmondani. Persze vigyázni kell, hogy ne hasson kérkedésnek, amit mond, de az egészséges önbizalom elengedhetetlen. A munkáltatóknak mindig szimpatiku- sabb egy olyan jelentkező, aki értékesnek, fontosnak tartja saját teljesítményét, ugyanis ha még ön sincs jó véleménnyel magáról, akkor ugyan ki lenne? Ha a változtatási szándékának okáról kell nyilatkoznia, akkor semmiképp se szidalmazza jelenlegi főnökét, még ha kizárólag őmiatta távozott is. Találjon ki szalonképesebb okot, például „közelebb van a leendő munkahely”. Nézzen tükörbe Nagyon fontos, hogy az első személyes találkozáson a legjobb formáját hozza, ugyanis általában ennek nyomán választják ki a számbajöhetőket. Jól vésse a fejébe: lényeges a külső megjelenés! Ha nem is a ruha teszi az embert, de jellemző rá. Tehát a korához, alkatához és a munka természetéhez méltó módon öltözzön fel. A hivatali munkánál nagy súlyt fektetnek az öltözékre, mert a munkavállalók megjelenése visszahat a munkáltatóra is. Természetesen vannak olyan állások, ahol nem kötelező kosztümben, selyemblúzban megjelenni, de a farmerszerelés vagy a derékig de- koltált ruha, a testhez simuló jersey harisnyanadrág nem biztos, hogy célszerű. A diszkrét smink szinte elengedhetetlen, mert izgalmában az ember vagy elsápad vagy elvörösödik, de valami kellemetlen biztosan történik vele. Ékszerből is csak annyit, amennyi emeli az eleganciát, de nem ordít, hogy rajtam a család minden fellelhető értéke. Ne fecsegjen, de kérdezzen Igen jó hatást kelt, ha valaki idegeskedés nélkül, mosolyogva képes egy ilyen meghallgatáson részt venni, mert rögtön látszik, hogy a természete vidám, köny- nyen veszi az akadályokat. A beszélgetés közben fontos, hogy határozott legyen, látsszon: tudja, mit akar. Fel kell készülni az esetleges kérdésekre, és magának is olyan kérdéseket kell feltennie a munkával kapcsolatban, hogy kitűnjön: átlátja a dolgok lényegét, mer kérdezni. Figyelmesen hallgassa a kérdezőt, de csak a lényeget válaszolja. A meghallgatás nemcsak arra való, hogy önt megismerjék, ön is szerezhet információkat. Szükségtelenül sohase alkosson véleményt, különösen a negatív véleménytől kell tartózkodni, mert ez visszatetsző lehet. A válaszai természetesen nem szorítkozhatnak puszta igen-nemre. Gondolja mindig jól át, hogy mit felel a kérdésekre. Legvégül a leglényegesebb: úgy kezdjen neki egy ilyen megbeszélésnek, hogy: „Én ezt az állást képes vagyok ellátni, és meg fogom kapni, mert tudok annyit nyújtani, hogy ez már most is kiderüljön.” Ha megpályázott egy állást és úgy érzi, hogy leendő munkaadója igényt tart a munkájára, akkor végre elérkezett a pillanat, hogy kiderüljön: mennyi is az annyi. Feltétlenül meg fogják öntől kérdezni, mekkora fizetésre tart igényt. A pályázók sokszor igen nehezen tudják eldönteni, hogy vajon mi a jobb: nagy összeget mondani, amiből majd engedni lehet, vagy óvatosságból éppen keveset kérni. Amerikai kutatók felmérése szerint ha valakinek valóban igényt tartanak a munkájára, akkor semmivel sem javítja az esélyeit, ha alacsony bérrel is megelégszik. A túl magas igény természetesen kockázattal jár. Azonban ugyanez elmondható a másik végletről is: aki keveset kér, az vélhetőleg nincs túl jó véleménnyel a saját munkájáról, ha pedig még ő sincs, akkor ki lenne? Néhány jó tanács e kényes kérdéssel kapcsolatban: „A pontosság a királyok udvariassága!” A XVIII. Lajos francia királytól származó szállóige jelentése: pontos vagyok, tehát nem élek vissza mások türelmével, idejével. Manapság a társas érintkezés, és így a munkahelyi kapcsolatok egyik legfontosabb szabályává vált a pontosság. Nemcsak azért kell kényesen ügyelnünk rá, mert a késéssel másoknak kellemetlenséget okozunk, hanem azért is, mert pontatlanságunkból munkatársaink, főnökünk ránk nézve rossz következtetéseket vonhatnak le. Aki pontatlan, az általában megbízhatatlan: nem ura saját időbeosztásának, nem képes munkáját az elvárásoknak megfelelően szervezni. A pontatlanság a munkahelyeken különösen kellemetlen, hiszen egy ember késése lánc1. Várja meg, hogy a fizetés kérdését a munkáltató hozza fel, különben anyagiasnak tűnhet. 2. Mindig legyen tisztában saját munkaerejének aktuális piaci értékével. 3. Ha a munkáltató irreálisan keveset ajánl, akkor ezt határozottan közölje vele. Ne legyen szégyenlős, de legyen reális! 4. Ha a munkáltató felkínál egy összeget, ne mondjon azonnal igent. Lehet az még több is! 5. Kérdezzen rá a fizetésen kívüli juttatásokra (prémium, jutalom). 6. Mindig kerek összeget mondjon. Ha „tól-ig” megfogalmazást használ, akkor a munkaadó nyilván az alsó határhoz fog igazodni. 7. Kérdezze meg, hogyan függ a teljesítményétől fizetése. így elkerülheti a későbbi, fizetésemelésre vonatkozó vitákat. reakciót indíthat el: ha a főnök megváratja a beosztottjait, azok pedig az ő beosztottjaikat, akkor végül senki sem tud dolgozni. A késést időhiánnyal, feledé- kenységgel szokták magyarázni, azonban ez gyakran csak önámítás. A rendszeresen későknél az önfegyelem hiányzik. Azok az emberek, akik igazán elfoglaltak, be tudják osztani az idejüket, mert megtanulták, hogy az idő vissza nem hozható, drága dolog. Az Amerikai Egyesült Államokban managerek és politikusok számára úgynevezett „time-manager”, vagyis időgazdálkodási tanfolyamokat indítanak. A kurzus elvégzését főleg azoknak ajánlják, akik a hirdetésüket meglátva így kiáltanak fel: „Nincs nekem erre időm!” Hétköznapi etikett Mindegy milyen, csak munka legyen? Elfogadni vagy nem elfogadni? - ez a kérdés szükségszerűen felmerül azokban, akik elveszítették munkahelyüket és új állás után keresgélve olyan ajánlatot kaptak, amely más, mint az eddigi volt: jóval többet követel tőlük, vagy éppen sokkal kevesebbet. Dr. Szili Éva pszichológust arról kérdeztük, hogy milyen problémák adódhatnak egy ilyen váltás kapcsán.- Az Ön praxisában észrevehető volt-e, hogy a munka- nélküliség komoly problémákat okoz az emberek számára?- Először csak egy adat: az utóbbi 2 évben másfélszeresére nőtt a hozzánk jövő betegek száma, miközben az elmebetegségek nem lettek gyakoribbak. Tehát mindenképpen hatással voltak ránk az utóbbi évek változásai.- Milyen krízist okozhat, ha valaki elveszíti az állását?- Leginkább a gyász állapotához tudnám hasonlítani. Amíg nem kerül ilyen helyzetbe az ember, addig nem is igazán érti, hogy mit jelent. Hall másokról, akik munka- nélküliek lettek, de úgy érzi, hogy ez vele nem történhet meg. Amikor pedig végül is megtörténik, akkor teljes értetlenséggel fogadja, sőt dühöng miatta, igazságtalanságnak érzi. Ezt az állapotot sok esetben valamiféle letargia követi.- Hogyan lehet ebből a gödörből kikerülni?- Talán az a legfontosabb, hogy tisztázzuk magunkkal, milyen továbblépési lehetőségeink lehetnek: mihez értünk, mivel foglalkoznánk szívesen. Sokan ilyenkor azt kezdik hinni, hogy azért lettek munkanélküliek, mert semmihez sem értenek. Pedig ez nem igaz.- Ha valaki olyan állásajánlatot kap ilyen helyzetben, amiről úgy érzi, hogy nem igazán megfelelő neki, mert többre is képes lenne, akkor mi a helyesebb: elfogadni vagy visszautasítani?- Vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább elfogadom, aztán majd csak adódik valami jobb. Mások kézzel-lábbal hadakoznak ellene, mert azt érzik, hogy képtelenek lennének csinálni. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy melyik döntés a helyesebb. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen jobb elmenni dolgozni, még ha nem is olyan nagyszerű az új állásunk, mert még az is jobb annál, mint ha valaki semmit sem csinál, csak otthon emészti magát. Blöff Manapság, amikor a személyi adatok védelméről oly sokat lehet hallani, néhány cég arra specializálódott, hogy álláshirdetés útján jussanak minél több ember személyi adataihoz. Módszerük rendkívül egyszerű: a hatalmas keresetet ígérő hirdetésre jelentkezőkkel egy hosszú, 6-7 oldalas kérdőívet töltetnek ki. A kérdések a lehető legrészletesebben tudni kívánják az illető adatait, sőt a pályázó ismeretségi körére is rákérdeznek: le kell írni három-négy ismerős nevét, lakcímét, születési dátumát. Ha ilyen kérdőívvel találkozunk, akkor elképzelhető, hogy a hirdető célja nem más, mint birtokába jutni adatainknak, amelyeket aztán jó pénzért illegálisan eladhat. • Egy nőnek mindenre kell, hogy jusson ideje. • A munkanélküliség okozta szorongást sokan alkohol segítségével próbálják levezetni. AKINEK NINCS MUNKÁJA, AZ FELESLEGES? Úgy éreztem, hogy itt a világvége A legtöbben azért kényszerülnek új állást keresni, mert munkanélküliekké váltak. Vannak, akik könnyebben, de a többség nagyon nehezen viseli ezt az állapotot. Éva 41 éves titkárnő. Fél évig volt munkanélküli, míg végre alig egy hónappal ezelőtt sikerült munkát találnia.- Amikor tavaly decemberben létszámleépítés miatt elküldték és munkanélküli lettem, úgy éreztem, hogy itt a világvége. Annál nincs is talán rosszabb, mint amikor az ember azt érzi, hogy rá már senkinek sincs szüksége. Sorra jelentkeztem a hirdetésekre, de az önbizalmam szállt el. Ugyanis ahogy meghallották a koromat, egyből látszott, hogy semmi esélyem sincs. Amikor reggel a családom elindult munkába, a gyerekek iskolába és én otthon maradtam egyedül, nem bírtam ki sírás nélkül. Úgy éreztem, hogy az életem már csak egy csődtömeg. A régi ismerőseimtől teljesen elzárkóztam, mert szégyelltem, hogy munkanélküli lettem. Pedig ez volt talán a legnagyobb hiba. Sokkal gyorsabban megoldódhatott volna minden, ha lett volna bátorságom segítséget kérni. Egy hónappal ezelőtt ugyanis az egyik ismerősöm révén sikerült újra állást találnom. Sára 23 éves, bolti eladónak tanult. Két hónapja munkanélküli:- Egyáltalán nem bánom, hogy nincs munkám. Kapom a segélyt, sokkal akkor se keresnék többet, ha dolgoznék. Úgy tekintem ezt az egészet, mintha szabadságon lennék. Reggel 10-ig alszom, aztán kimegyek a strandra, együtt vagyok a barátaimmal. Szóval nem zavar. Sőt elkezdtem végre angolul tanulni, úgyhogy még hasznom is lesz a munkanélküliségből. Enikő 33 éves, 4 hónapig volt munkanélküli:- Én teljesen a családom agyára mentem, amikor munkanélküli voltam. Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok felesleges: éjjel-nappal takarítottam, naponta új ételeket találtam ki, még a lakást is átrendeztem. Odáig jutottam, hogy a gyerekeim elkezdtek nekem állást keresni, mert már nem bírták a rendmániámat és a legújabb lakberendezési ötleteimet. És a legviccesebb, hogy tényleg ők találtak rá arra a munkahelyre, ahol jelenleg is dolgozom. Szerkesztette: Rákász Judit
