Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-04 / 155. szám

10 Labdarúgó-világbajnokság 1994. július 4., hétfő Rokonlelkek A brit Linford Christie, a vi­lág egyik legjobb sprintere ke­serű szájízzel emlékszik vissza az 1988-as olimpiára, amikor az egyik doppingellenőrzés során a tiltott listán szereplő Ephedrin nyomait mutatták ki szerveze­tében. Christie azt állította, az ajzószer ginsengteából szár­mazhatott, s magyarázatát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta. Az argentin Diego Maradona azonban már nem volt ilyen szerencsés. Miután doppingtesztje pozitív ered­ményt mutatott, a nemzetközi szövetség eltiltotta mindenfajta futballtevékenységtől. A fut- ballsztár is ártatlannak vallotta magát, csak neki nem hittek. Univerzális Néhány amerikai szakember szerint Tony Meola, az Egye­sült Államok kapusa mezőnyjá­tékosként is remekül megállná a helyét. Szívesen látnám őt a mezőnyben is. Mindkét lábát rendkívül jól használja, ilyen adottsággal csak kevesen dicse­kedhetnek - mondta Steve Sampson, az Egyesült Államok válogatottjának másodedzője. Örömünnep Fiatalok ezrei vonultak ki Szófia utcáira, s ünnepelték a nyolcaddöntőbe jutott bolgár labdarúgókat. Bolgárok, hősök! - kiabálták, miközben autódu­dáktól, petárdáktól visszhang­zott a főváros. A szurkolók énekelve, táncolva járták körül a Nemzeti Kultúrpalotát. A szó­fiai rádió megszakította adását, s egyenesben közvetítette a fo­cirajongók telefonos gratulá­cióit. Még Zselju Zselev köztár­sasági elnök is az ünneplők kö­zött volt. Nem számít a látvány Az utóbbi napokban érdekes nyilatkozatokkal lepi meg a lát­ványos futball híveit Carlos Al­berto Parreira szövetségi kapi­tány. Szerinte a modem idők labdarúgásában lejárt a varázs­latok ideje, fantáziával már nem lehet semmit megoldani. Saját csapatáról azért elmondta, hogy Romarióék kezét nem köti meg teljesen, s ők legalább olyan magas színvonalon képesek ját­szani, mint más csapatok. Ha mi csak a látványosságra töreked­nénk, akkor még 100 évig vár­hatnánk arra, hogy világbajnok­ságot nyerjünk. Kolumbia szé­pen játszott és mit ért el vele? Pályára lép? Való igaz, hogy Marco van Basten nem tagja a világbajnok­ságon részt vevő holland válo­gatottnak, mégis elképzelhető, hogy a vb ideje alatt pályára lép az Egyesült Államokban. A TJ Martell nevű alapítvány ugyanis rockzenei koncerttel egybekö­tött jótékonysági mérkőzést szervezett, amire a sokáig sérü­léssel bajlódó van Basten is meghívást kapott. A labdarúgó­sztárok közül jelezte részvéte­lét a Manchester United legen­dás játékosa, George Best is. Újrajátszik Frank Rijkaard, a hollandok középpályása ismét játszani fog hétfőn, a nyolcaddöntőben, ahol Hollandia válogatottja Íror­szággal találkozik. Marokkó el­len Rijkaard helyett Aron Win­ter lépett pályára, amint azt Dick Ádvocaat szövetségi kapi­tány mondta „a csapat mobilizá­lásának érdekében”. Ádvocaat egyébként elállt attól a korábbi szándékától, hogy a csatár Den­nis Bergkampot támadó-közép­pályás poszton szerepeltesse. Diego Bostonban Diego Maradona, a dopping­használaton ért argentin labda­rúgó pénteken elhagyta dallasi szállodáját és Bostonba repült. A 33 éves játékos feleségével és két lányával abba a városba tért vissza, amely az argentin válo­gatott székhelye volt a vb első szakasza alatt. A németek elsőként jutottak tovább Két mérkőzéssel szombaton megkezdődtek a XV. labdarú­gó-világbajnokság nyolcad- döntői, ezen a játéknapon a még versenyben lévő 16 közül újabb két válogatott, a belga és a svájci kényszerült búcsúra. Az időrendben első, Német- ország-Belgium összecsapáson a világbajnoki címvédő néme­tek remekül kezdtek, pazar első félidőt produkáltak, s tulajdon­képpen már akkor eldöntötték a továbbjutás sorsát. Fordulás után a belgák irányították a já­tékot, a németek jobbára csak a védekezéssel törődtek, de ve­szélyesebb helyzeteik mégis nekik voltak. A belga remények csak az utolsó percekben éled­tek fel, de akkor már késő volt. A németek elsőként bejutottak a legjobb nyolc közé, a belgák pedig - ugyanabban a szakasz­ban, ahol négy éve Olaszor­szágban - búcsúzni kényszerül­tek. A másik szombati összecsa­páson, a Spanyolország-Svájc mérkőzésen óriási meglepetés lett volna, ha a svájciak éppen ezúttal nyernek, hiszen a ko­rábbi 17 mérkőzésükön eddig ez egyszer sem sikerült nekik. Elmaradt tehát a szenzáció, ér­vényesült az ibériai játékosok nagyobb tudása. A játék szín­vonala azonban meg sem köze­lítette az első nyolcaddöntőjét, így a látványos futballt remélők ezúttal csalódtak. A szövetségi kapitányok nyi­latkozata nyolcaddöntős mér­kőzések után. Berti Vogts (Németország): - Úgy érzem, ezúttal egy igazán kiváló német csapatot láthattak a sportág kedvelői. Az volt a cé­lunk, hogy továbbjussunk, ezt sikerült megvalósítani, s ha a következő akadályt is sikerrel vennénk, akkor még tovább ma­radhatnánk ott. Ami Rudi Vol­len illeti, ő volt a mi titkos fegyverünk, alaposan felkészí­tettük erre a vb-re, ugyanis tud­tuk, akár egymaga is képes el­dönteni találkozók sorsát. Paul van Himst (Belgium): - Csalódottak vagyunk, mert azt hittük, továbbjutunk, s később majd éremért játszhatunk. Nem tudok szótlanul elmenni a svájci játékvezető működése mellett, ugyanis nem adott meg nekünk egy jogos tizenegyest, s ezzel döntően befolyásolta a tovább­jutást. Remélem, ezt hasonlóan értékeli a nemzetközi szövetség • Klinsmann remekül játszott és ismét gólt szerzett. vezérkara is, s Röthlisberger ezen a világbajnokságon már nem kap mérkőzést. A második félidőben átvettük a játék irá­nyítását, gólt is szereztünk, de sajnos, az egyenlítésre már nem maradt időnk. Javier Clemente (Spanyol- ország): - Az angol stílusban játszó svájciak nem számítottak könnyű ellenfélnek, erejük ugyanis a csapat egységében rejlik. Szerencsére ezúttal a mi akaratunk érvényesült. Játéko­saim nagyon nagy elszántsággal küzdöttek, s összességében ki­váló teljesítményt nyújtottak. Általában nem szeretek senkit sem külön kiemelni, most még­sem mehetek el szó nélkül ka­pusunk, Andoni Zubizarreta szenzációs bravúrjai mellett. Szerintem a siker kivívásában ő döntő érdemeket szerzett. A következő forduló még nehe­zebbnek ígérkezik, ám arra nem tudok válaszolni, hogy a lehet­séges vetélytársak közül inkább az olaszokkal vagy a nigériai­akkal szeretnénk játszani. Roy Hodgson (Svájc): - Csa­lódott vagyok a vereség miatt, a háromgólos különbséget pedig végképp túlzottnak tartom. Nem voltak jobbak a spanyo­lok, s főleg nem ennyivel. Úgy érzem, a találkozó nagy részé­ben védekezésre kényszerítet­tük őket, de sajnos, helyzetein­ket nem tudtuk kihasználni. Nem elég, hogy egyik legjob- bunk, Alain Sutter már a beme­legítésnél kivált a csapatból, ké­sőbb Yvan Quentin is cserét kért sérülés miatt. Akkor egy harmadik támadót is pályára küldtem, mégsem mi egyenlítet­tünk, hanem a spanyolok sze­reztek újabb gólt. Ez a találat láthatóan megtörte csapatomat, s az utolsó negyedórában játé­kosaim sem nagyon hitték el, hogy kiharcolhatják a továbbju­tást. A kolumbiai játékost meggyilkolták A labdarúgás egyik leggyá­szosabb napjaként vonul be a történelembe 1994. július 2. Az egész világot mélyen meg­rázta az egyesült államokbe- liek elleni világbajnoki mér­kőzésen öngólt vétett kolum­biai védő, Andres Escobar szombati halála, akire 12 lö­vést zúdított egy ismeretlen Medellin városában. Andres Escobar 1967. már­cius 13-án született. Húszéves korában lett az Atlético Náció­nál profi játékosa, a vb-keretbe is abból a csapatból került be, közben ugyan rövid ideig ját­szott a svájci FC Zürichben is. A címeres mezt 1988-ban húzta először magára, több mint fél- százszor szerepelt a válogatott­ban, ott volt az 1990-es olaszor­szági vb-n is. Az itáliai csúcsta­lálkozón négy, az idei vb-n há­rom alkalommal élvezte a szak­vezető bizalmát. Bármilyen szomorú, mégsem meglepő, hogy az eset Kolum­biában történt meg, hiszen a népességhez viszonyítva itt a legmagasabb a gyilkosságok száma azon országok közül, amelyekben nem dúl háború. Ráadásul nem ez az első, fut­ballhoz kapcsolódó szándékos emberölés a dél-amerikai or­szágban, hiszen 1989-ben Al­varo Ortega játékvezető életét oltotta ki a kábítószer-maffia. Bár az amerikaiak elleni mérkőzés előtt már halálos fe­nyegetést kapott Francisco Ma- turana szövetségi kapitány és Escobar játékostársa, Gabriel Gomez, de akkor még senki sem gondolta, hogy ilyesmi tényleg be is következhet. A rendőrség úgy véli, a két ügy kapcsolatban lehet egymással, sőt, olyan feltételezés is napvi­lágot látott, miszerint a kolum­biai kábítószer-maffia tagjai ha­talmas pénzben fogadtak a lab­darúgó-válogatott jó szereplé­sére, s miután ez elmaradt, bosszúból oltották ki az öngólt vétett Escobar életét. Az egyik helyi rádióban nyi­latkozott egy névtelenségbe burkolódzott szemtanú, aki sze­rint a gyilkos a következőt mondta Escobamak a lövések előtt: „Ez a köszönet az öngólo­dért!” - majd egy terepjáróau­tóval elmenekült a helyszínről, s a repülőtér felé vette az irányt. A tragikus eset óta a rendőrség védőőrizetbe helyezte a többi, Medellinben tartózkodó ko­lumbiai válogatott játékost. Ugyanakkor a város polgármes­tere, Luis Alfredo Ramos kie­melt pénzjutalmat ajánlott fel a nyomravezetőknek, de eddig még nem sikerült eredményt felmutatni. Escobar tragikus halála után több játékostárs, illetve nem­zetközi labdarúgó-szaktekintély is elmondta véleményét. Francisco Maturana, a posztjáról leköszönt kolumbiai szövetségi kapitány: - A futball csak egy játék, ezért elfogadha­tatlan, hogy Andrest megölték egy öngól miatt. Sepp Blatter, a FIFA főtit­kára: - Számomra ez a futball történetének egyik legszomo­rúbb napja. Ha egy baleset tör­ténik, akkor azt mondhatjuk, hogy az Isten akarata volt. De ha egyes emberek előre meg­fontoltan megölnek valakit csu­pán azért, mert az illető hibázott a pályán, akkor ott valami nincs rendjén. A labdarúgásnak azon­ban tovább kell élnie! Jackie Charlton, az írek szövetségi kapitánya, aki azon­nal pénzt is felajánlott Escobar családjának: - Ez irtózatos. Ki akar ezután futballozni, ha azzal is számolni kell, hogy a mérkő­zést követően esetleg orvul megölik? Vajon ki tehette ezt? Arrigo Sacchi, az olaszok szövetségi kapitánya: - Nagyon elszomorít a fiatalember értel­metlen halála. Úgy látszik, a labdarúgás olyasmit is kivált egyesekből, amire nem is gon­dolunk. Thomas Dooley, az amerika­iak játékosa: - Először az jutott az eszembe, talán jobb lett volna, ha kikapunk Kolumbiá­tól, mert akkor Escobar még ma is élne. Ez elképesztő! S mit te­hetünk az ilyen megnyilvánulá­sok ellen? Semmit! Alexi Lalas, az amerikaiak játékosa: - Ez csak egy játék, de tudomásul kell venni: a világ- bajnokságon, ezen a magas szinten is követhetünk el hibá­kat. Escobar nagyszerű játékos volt, nem tehetett arról, hogy az öngól előtt rosszul ért a labdá­hoz. Marcelo Balboa, az ameri­kaiak játékosa: - Ezek a kolum­biai fiúk kijutottak a vb-re, ezért országuk hősei. Aztán ilyen tör­ténik. Ez egyszerűen hihetetlen! Nagyon sajnálom a kolumbiai­akat, mert most nem jött össze nekik semmi. Szégyent hozott csapatára A közönségnek obszcén jele­ket mutogató német Stefan Ef­fenberg és a doppingvizsgálaton lebukott argentin Diego Mara­dona után újabb játékost nyil­vánítottak nemkívánatos sze­mélynek az amerikai világbaj­nokságon. Mint ismeretes, a Svájc-Románia csoportbeli ta­lálkozón csereként beállt román Vladoiu kegyetlen módon páros lábbal „beleszállf ’ a svájci Oh- relbe. Azonnal piros lappal és három mérkőzésről való eltil­tással büntették. A Rapid Buka­rest botrányos viselkedéséről hírhedt labdarúgója ezúttal sem tagadta meg önmagát, s együt­tese szálláshelyén folytatta a di­cséretre méltatlan produkcióját. Nem sokáig, mert a szövetség elnöke rögtön megmutatta neki a Bukarestbe vezető legrövi­debb utat. A szomszédos országban óri­ási meglepetésnek számított a keretbe való beválogatása, hi­szen a vb előtt hetekig a véres ámokfutásairól írt cikkekkel volt tele a román sajtó. Legem­lékezetesebb afférja akkor tör­tént, mikor még a volt magyar szövetségi kapitány, Jenei Imre által vezényelt bajnokesélyes Steaua Bukarest csapatában rúgta a labdát, és persze az el­lenfeleit. Az egyik bajnoki ta­lálkozón olyan brutális módon választotta el a labdától ellenfe­lét, hogy a szerencsétlen játé­kost súlyos orrcsonttöréssel, eszméletlen állapotban szállítot­ták kórházba. Jenei Imre azon­nali hatállyal kirúgta a csapat­ból. A bukaresti Rapid nyújtott mentőövet a „hóhér”-nak becé­zett labdarúgónak, onnan válo­gatta be Anghel Iordanescu szövetségi kapitány. Annak el­lenére, hogy sokan figyelmez­tették: Vladoiu szégyent fog hozni a különben látványosan és kulturáltan játszó román vá­logatottra. L. Cs. A jegyzőkönyvekből SPANYOLORSZÁG- SVÁJC 3-0 (1-0) NÉMETORSZÁG- BELGIUM 3-2 (3-1) Nyolcaddöntő: Chicago, 64 ezer néző, vezette: Röth­lisberger (svájci). Gólszerzők: Völler (7., 40. p.), Klinsmann (11.), illetve Grün (9.), Albert (91.). Sárga lap: Helmer (13. p.), Wagner (38.), illetve Albert (39.). A világbajnoki címvédő németek a negyeddöntőben július 10-én, New Yorkban a Mexikó-Bulgária párharc győztesével mérkőznek. Nyolcaddöntő, Washing­ton, 50 ezer néző, vezette: van der Ende (holland). Gólszerzők: Hierro (15. p.), Luis Enrique (74.), Begui- ristain (86. 11-esből). Sárga lap: Goicoechea (18. p.), Ferrer (20.), Camarasa (23.), Otero (88.), illetve Hot- tiger (24.), Studer (69.), Su- biat (77.), Pascolo (86.). A spanyolok a negyeddön­tőben a Nigéria-Olaszország mérkőzés győztesével játsza­nak július 9-én, Bostonban. Mérsékelt angol érdeklődés Habár a brit tévék és rádiók meglehetősen lehetetlen idő­pontokban, de közvetítik az egyesült államokbeli labdarú­gó-világbajnokság mérkőzé­seit, az angolokat az idén nem nagyon villanyozzák fel a meccsek. Az ország váloga­tottja szégyenszemre nem jutott ki a vb-re, ráadásul fontos - mármint a számukra fontos - krikettbajnokságok is bőven zajlanak, s ezek szenzációja a Dél-afrikai Köztársaság hosszú szünet utáni visszatérése. Az angolok elszömyülködtek Di­ego Maradona doppingügyén, jobb híján szurkolnak az ír vá­logatottnak, melynek szövetségi kapitánya Jackie Charlton, s ha egyáltalán valamin, akkor a leg­jobban a világbajnokság körül­ményein, az amerikai hozzá nem értésen szórakoznak, némi fennhéjázással. Az újságokban megjelennek a mérkőzések leírásai, a brit tu­dósítók kommentárra érdemes­nek azonban inkább olyan je­lenségeket tartanak, mint pél­dául a játékosok frizurája. „Ro­berto Baggio istenség az ola­szok szemében, s még a világ- bajnokságon mutatott gyenge teljesítménye sem rombolta le glóriáját. Hajviselete azonban mégiscsak szentségtelen. A fri­zura mindig foglalkozási koc­WorldCup 94 kázat a labdarúgóknál, de több­ségük megelégszik eggyel. Baggio fején azonban három frizura vetélkedik a közönség figyelméért - felül göndör bo- zont, oldalt borotvált tüske, há­tul lófarok -, szegény anyja bi­zonyára sok könnyet ontott, ha nem lett volna már az is elég, hogy fia áttért a buddhizmusra, amelynek alaptétele az erő­szakmentesség. Ám Baggio hajviselete súlyos testi sértés­nek számít, még mielőtt a játé­kos megmozdulna” - írta a The Guardian című brit lap, amely­nek az ír Roy Keane börtöntöl- telék-frizurája, valamint a ko­lumbiai Carlos Valderrama e- lektrosokkos hajviselete sem nyerte el a tetszését. A mezét Castrónak adta •Világbajnokság kellett ah­hoz, hogy a foci egyáltalán be­szédtéma legyen Havannában. Aki nem tudná: a többi la­tin-amerikai országtól eltérően a labdarúgás korántsem számít nemzeti sportnak Kubában, itt ezt a szerepet vitathatatlanul a baseball tölti be. Ennek ellenére ezekben a napokban a kubai közvélemény is szorosan követi a vb eseményeit, amely a kuba­iak első számú programjává vált a tévé jóvoltából. A súlyos vál­sággal birkózó országban nagy szó, hogy egyáltalán közvetítik a mérkőzéseket, hiszen az im­már csupán napi néhány órásra zsugorodott műsoridejű televí­ziónak nincs pénze a jogdíjak kifizetésére. S hogy ez mégis lehetségessé vált, az a szponzo­roknak köszönhető. A kubaiak rokonszenve ért­hető módon elsősorban a konti- nes csapatai felé fordul: az ar­gentin, a mexikói, és a brazil vá­logatottnak drukkolnak talán a legtöbben. A legfrissebb szo­morú szenzáció persze Havan­nában is Maradona dopping­botránya. „Efedrina 1-Mara- dona 0” címmel számolt be a FIFA döntéséről az egyetlen kubai napilap, a Granma, s a kommentárokban keveredik a nagy játékos iráni sajnálat és az értetlenség: egy Maradonának miért volt szüksége serkentő­szerekre? Tudnivaló, hogy az argentin csillag a kubai vezetés szívéhez különösen közel állt: gyakran csodálattal és tisztelet­tel nyilatkozott a forradalomról és Fidel Castrpról, akinek ta­valy még a mezét is odaadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom