Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

1994. július 27., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Az elmúlt egy hét alatt érkezett leveleik mindegyike helyet kapott mai összeállításunkban, kivéve természetesen azokat, melyek névtelenek, illetve amelyekre levélben kérnek választ, tanácsot, tájékoztatást olvasóink. Ismét sokféle témáról olvashatnak ezeken az oldalakon. He­lyet adtunk az illetékesek - mélykúti jegyző, OTP Bank Rt. osz­tályvezetője - korábban megjelent levelekre adott válaszainak is. Számosán felkerestek bennünket fogadóóráinkon. Az ott el­hangzottak egy részét a szűkös Fogadóóra rovatban, másik ré­szét egyéb helyeken közöljük. Kérjük olvasóinkat, írjanak továbbra is bármely közérdekű témáról, s olyanokról is, melyekre levélben kérnek választ. Őrü­lünk, ha segíthetünk. A szerk. Se tankönyvekre, se ruhára... Nem tehetek mást, önökhöz, illetve a nyilvánossághoz fordu­lok segítségért. Négyen élünk 11 170 forintból. Két kiskorú gyermekünk van és olyan rossz anyagi helyzetben élünk, hogy nem tudom, mit csináljak. Mi betegek vagyunk, nem dolgoz­hatunk. Gyermekeinknek az is­kolakönyveket, füzeteket sem tudjuk megvásárolni. Kisfiam régóta vágyik egy új ruhára, de nem tudjuk neki megvenni. 1300 forintba ke­rülne aj(jha. Ha lenne valakinek egy felesleges, vékony, sötét színű fiúnadrágja kis mellény­nyel, elfogadnánk, hogy meg­lenne az öröme kisfiamnak, aki 132 centi magas és 27 kiló. El­fogadnék 35-ös lábra sötét fél­cipőt is. Sajnos, szegények vagyunk, éppen hogy csak létezünk. Ké­rem, aki tud segítsen. Én egye­dül nem tudok közlekedni a be­tegségem miatt. Terápiás keze­lésre kell járnom, s egy kezelés 1000 forintba kerül. Ha erre ki­szorítom a pénzt, akkor a doktor úr tudna egy kicsit segíteni, hogy jobban legyek. Kérem, tegyék közzé leve­lem, de a nevemet ne közöljék. Előre köszönöm fáradozásukat: N.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) (Szívesen közöljük N.-né ké­rését. Szinte teljesen biztosak vagyunk abban, hogy - mint ko­rábban hasonló esetekben - ol­vasóinktól segítséget kap ez az igazán rászoruló család is. A szerk.) A vakablak és a szobor A rendszerváltás után a nem kívánatos köztéri szobrokat el­mozdították helyükről, és azóta úgynevezett szoborpark nyújt számukra menedéket A szó szo­ros értelmében őrzik őket, mi­vel megtekintésük csak feljebb­valói engedéllyel lehetséges. Legalább is ezt közölte velem a kecskeméti Városgazdasági Kft. portása. Mivel szabad országban él­ünk. jogunk lenne megtekinteni az ott tárolt politikusok, írók, művészek, stb. szobrait is. Én most csak arra a szoborra lettem volna kíváncsi, amelyiket a régi Ipartestület, ma Ifjúsági Otthon szállodára néző homlokzati ab­lakából emeltek ki, nem tudni, milyen meggondolásból. Ma a kárpótlás időszakát él­jük, amikor az emberek vissza- igénylik elvett javaikat, lehető­ségeiket. Vannak, akik földjei­ket kérik vissza, a magára talált értelmiség a polgármesteri bá­lok régi hangulatát igyekszik feleleveníteni, a növekvő számú iparosok pedig a „leértékelt” szobrot kérik visszahelyezni, amely kétkezi munkást ábrázol és Kecskemét viszonylatában az iparost jeleníti meg. Az idősebb iparosok azért is fáljalják a történtet, mert a szobrot annak idején közadako­zásból állították. Az elvárásnak az is megfelene, ha az említett szobrot az új Ipartestület épüle­tének homlokzatán, a keleti vé­gén lévő, kisméretű tűzfalon he­lyeznék el, itt ugyanis a Jókai térről megfelelő a rálátás. A szobor visszahelyezésének kérdése talán nem is vetődne fel ilyen élesen, ha a járókelők nem látnák, hogy annak eredeti he­lye még ma is vakablakként tá­tong, bizonyítva, hogy a beá­ramló fényre nem is volt any- nyira szükség. L. J. Kecskemét A bűnözőknek is van istene? Július 24-én, vasárnap a reg­geli műsorok között az ország egész lakosságát érintő és ér­deklő témát feszegetett a rádió riportere, aki Koczka Évával, az Igazságügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjével beszélgetett. A közbiztonságnak az elviselhe- tőség határát túllépő romlásáról volt szó. A riporter minden ker­telés nélkül közölte beszélgető partnerével, hogy az ország la­kossága követeli a halálbüntetés visszaállítását olyan súlyos ese­tekben, amikor már nincs ok és mód az enyhítésre. A beszélgetés során a régi görög mitológia világa jutott eszembe, ahol a sok isten között még az útonállók, a rablók szá­mára is jutott isten, akihez se­gítségért folyamodhattak. Hát most is itt tartunk mi is? A bű­nözőknek is van istene, védel­mezője ebben az országban? Megértjük az illetékes mi­nisztérium képviselőjét, hiszen nem ő a hibás, a törvényt nem ő hozta, egyénileg talán el is ítéli, de hivatalból kénytelen kiszol­gálni kenyéradó gazdáját. A hi­bás az a kormányzat, amely bi­zonyos kormányokkal olyan szerződéseket kötött, melyek­ben vállalta, hogy hazánkban szabadjára engedi a bűnözést. S itt nemcsak a halálbüntetés­ről van szó! A magyar bírósá­gok egyéb esetekben is olyan enyhe büntetéseket szabnak ki, hogy az szinte ösztönöz a to­vábbi bűnelkövetésre. Vélemé­nyem szerint ezért is van olyan sok visszaeső bűnöző hazánk­ban. Ezzel kapcsolatban felme­rül bennem, bennünk, néhány kérdés: 1. Származott-e valamilyen hasznunk abból, hogy vállaltuk a bűnözés szabadjára engedé­sét? Mi nem tapasztaltunk ezzel összefüggésben sem a gazda­ságban, sem az életszínvonal­ban semmiféle emelkedést. 2. Mi haszna van abból a ve­lünk szerződött országoknak, hogy nálunk a közbiztonság romlása már elviselhetetlen? 3. Milyen kára származna a velünk szerződött országoknak, ha nálunk jó lenne a közbizton­ság? 4. Mind a második világhá­ború előtti időszakban, mind az elmúlt 40 év kormányai alatt el­viselhető volt a közbiztonság. Származott-e ebből nekik vala­milyen hátrányuk? Nagyon szeretnénk, ha ezekre a kérdésekre illetékes személy felvilágosítást, érthető és elfogadható választ adna a nyilvánosság előtt. Mi egyéb­ként nagyon bízunk abban, hogy a közvélemény akaratának megfelelően mielőbb törlik azt a passzust, mely szerint vállal­nunk kellett a bűnözés szabad­jára engedését. I. P. Gy. Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Egy jóhiszemű vállalkozó vallomása Csődbement vállalkozásom esetét szeretném közzétenni mások okulására. Körülbelül egy évvel ezelőtt kibéreltem egy kis boltot. A bérbeadók na­gyon szívélyesek voltak, de ak­kor még nem tudtam, hogy mi­ért. Azt hittem, hogy ilyen segí­tőkészek. De minél többet ott voltam, annál jobban kiismer­tem őket. A szerződésben 20 ezer forint bérleti díj szerepelt (az adó mi­att), a valóságban 40 ezret fizet­tem, s még 3000 forint rezsit (víz, villany), továbbá a telefon, fűtés, riasztó havi díját. Ezek majdnem 50 ezer forintot tettek ki, amit alig-alig tudtam kiá­rulni. Ráadásul kölcsönt is fel­vettem, melynek a havi törlesz­tése 28 500 forint. A kezdet kezdetén kellett volna ügyvéd­del megnézetni a szerződést. Ugyanis ebben az iratban csak a bérlőnek voltak kötelezettségei, a bérbeadó kötelezettsége mindössze annyi volt, hogy hagyja zavartalanul üzemelni a boltot. Ők viszont ezt nem tar­tották be. Ugyanis mindig a bol­ton keresztül jártak át, gyakran lent voltak a boltban és lesték, ki jön, ki megy, milyen áru van. Úgy viselkedtek, mintha ők let­tek volna a főnökeim. Tudni kell, hogy mielőtt ki­adták az üzletet, ők üzemeltet­ték. Amikor nyugdíjba mentek, nagy raktárkészletük maradt, amit 5-10 év alatt halmoztak fel. Innen adtak nekünk körül­belül 100 ezer forint értékű árut, mai áron. Bemagyarázták, hogy jobban járok, ha tőlük vásáro­lok. Adtak egy listát is, hogy csak azokat vásárolhatom, ami nincs a listán, mert ami rajta van, azt tőlük kell megven­nem... Azért is szóltak, hogy például egy ceruza miért 22 Ft., s miért nem 26 Ft. Úgy bántak velem, mint egy hülye gyerek­kel...Szólni semmiért nem lehe­tett, mert rögtön letorkoltak és megmagyarázták, hogy nekem mi a jó. Amikor nyflt a hátsó ajtó, már a frász jött rám. Rette­gés volt ott az életem. Aztán egy alkalommal bejelentették, hogy felmondtak, már meg is van az új bérlő. Azzal indokol­ták, hogy nincs elég áru a bolt­ban, és hogy nem jól készülök fel az iskolaszezonra. Előttem egy hölgy bérelte az üzletet, de felmondott, mert ő sem bírta a bérbeadók beleszó­lásait, a magas bérleti díjat. Ő eljött hozzám és figyelmeztetett a fentiekre, de nem hittem neki. Most, hogy egy év után kiad­ták az utunkat, teljesen tönkre­tettek. Ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni az adósságainkat, még legalább két évig kellene a bolt­ban dolgoznunk, de sajnos, nem így történt. Ha nehezen is, de mi ebből éltünk. Nekem nincs jö­vedelmem, a férjem fizetése és a családi pótlék nincs annyi, hogy törlesszük a részleteket. S valamiből élni is kellene. Semmi vagyonunk, így el kell adnunk a lakásunkat, hogy az adósságot ki tudjuk fizetni. Ők, „szegény nyugdíjasok” pe­dig röhögnek a markukba. A tanulság csak annyi, hogy ügyvéddel kell megnézetni a szerződést és vigyázni kell, hogy bérbeadók ne lakjanak a bolt közvetlen közelében. K.-né U. K. (Név és cím a szerk.-ben.) Sokkal nagyobb óvatosságot! A kecskeméti Záportározó-tó közvetlen szomszédságában jú­lius 23-án, eddig ismeretlen ok­ból avar-, illetve erdőtűz kelet­kezett. A tűzoltóság megérke­zéséig - a területen szolgálatot teljesítőkön kívül - az ott tar­tózkodó horgászok és a sétáló vendégek segítettek a tűz elter­jedésének megakadályozásá­ban, s ezzel nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy a Szabad­időpark erdőterületének csak kis része károsodott. A Bácsvíz Rt. köszönetét fe­jezi ki mindazoknak, akik ön­zetlen segítségükkel megpró­bálták megfélkezni a tűz terje­dését, külön kiemelve két kecs­keméti ifjúsági horgász - Bo- hács Gábor és Kovács Viktor - közreműködését. A tűzoltóság gyors beavatko­zása mellett nekik is köszönhető a város jobb levegőjét és a vá­roslakók pihenését is szolgáló erdőterület megmentése. Ezúton is felhívjuk a Zápor­tározó-tó vendégeit a sokkal nagyobb óvatosságra, s kérjük a nemcsak tűzvédelmi okokból kifogásolható cigarettavégek eldobálásának mellőzését is. Úgy gondoljuk, ez mindannyi­unk érdeke. Kozma Károly üzemvezető Bácsvíz Rt. Megszakad a szíve érte Olvasok egy Sz. községből érkezett, szomorú hangvételű levelet. Nem közölhetjük, mert erre kér írója. Ugyanakkor se­gítséget vár tőlünk, mivel már nem sokáig bírja: állandóan az öngyilkosság jár a fejében, s nincs, aki segítsen neki. Levélírónk nagyon régen el­vált, lányát egyedül nevelte, is­koláztatta, férjhez adta. Az ő volt férje gyermektartás-díj fi­zetése helyett házat vett a lány­nak, aztán egy éve - míg a vő kórházban feküdt - összehozta egy cigány férfivel. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy az unokáját sem láthatja. A háztól elzavarták őt és a vöt, mert panaszosunk volt férje a leghatározottabban kijelentette lányuknak, ha nem úgy csinál mindent, ahogy ő akarja, akkor eladja a házat a feje fölül. Levélírónk nem érti ezt az egész helyzetet. Az unokájáért majd megszakad a szíve. Családi zűrzavar a javából. Kedves levélírónknak nem tu­dunk mást üzenni, mint azt, hogy próbálja meg legalább a lányával tartani a kapcsolatot, hátha az idő múlásával jobbra fordul a helyzet.- rapi ­Becsületében sértették meg A jakabszállási Grácia Presz- szóra, pontosabban annak tulaj­donosára panaszkodott Berente Jolán középiskolai tanuló, aki édesapja kíséretében kereste fel szerkesztőségünket. Szünidei munkát vállalt a presszóban, s július 16-án elbocsájtották, mert meggyanúsították, hogy a kasz- szából kivett 5000 forintot, és azt lehúzta a WC. lefolyójába. A lány a becsületét védi, ezért kéri a nyilvánosságot is, mert egyébként senki nem fog­lalkozik az üggyel. A vád azért is lehetetlen, mert előzőleg tel­jesen átkutatták és semmit sem találtak nála. Csak egyetlen hölgy alkalmazottat nem kutat­tak át annak ellenére, hogy ő va­lóban járt akkor a mellékhelyi­ségben. Egyébként ebben a presszóban nincs kasszaátadás, senki sem tudja, mennyi pénz van a kasszában. A tulajdonos pedig állandóan cserélgeti al­kalmazottait, s enyhén szólva, nem éppen szabályosan foglal­koztatja őket. Berente Jolán mindezt el­mondta a jakabszállási polgár­mesternek is, azzal a kéréssel, hogy a Kereskedelmi Felügye­lőség bevonásával vizsgáltassa ki az ügyet, mert kibírhatatlan, ami a Gráciában történik. A polgármester megértő volt, ám a kivizsgálás elmaradt. A középiskolás lány nem az állását, hanem a becsületét félti, hiszen egy olyan kis települé­sen, mint Jakabszállás, futótűz­ként terjednek az ilyen hírek. Hátha akad, aki kideríti az igazságot.- rapi ­• A kutyáknak sem kell ez a kutyameleg. Luxusbusszal Dániába Tavaly rendezték a második Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozót Kecskemé­ten. A Tóth László Általános Iskola tanulói egy dán színját­szócsoport gyermekeit fogad­hatták. Ennek az iskolának a ta­nulója vagyok, így én is fogad­hattam dán diákot. Mivel ez csereüdültetés, ezért idén egy csodálatos dán utazás részese lehettem. Már hetek óta készülődtünk július 3-ára, az indulás napjára. Luxusbusszal utaztunk, Auszt­rián és Németországon át. Har­minc órai fárasztó utazás után érekeztünk Fyn szigetére. A fo­gadtatás szívélyes volt. Először az fogott meg, hogy sokkal ma­gasabb az életszínvonaluk és sokkal jobban óvják a környeze­tük tisztaságát, mint mi. Különösnek tartottam azt is, hogy az étkezési rendjük más, mert reggel és délben esznek hideget és este főtt ételt. Az tet­szett még nagyon, hogy sok édességfélét esznek, például mogyorókrémet vagy csokolá­dét bamakenyérhez. A tenger vize 16-17 Cel- sius-fokos volt. Az viszont nem tetszett, hogy tele volt medúzá­val és rákkal. Féltem, hogy megcsípik a lábam. Nekünk, magyar gyerekeknek nagy él­ményt nyújtott az, hogy a ten­gerben fürödhettünk. Ugyan­ilyen élmény volt a Lagoland-i látogatás. Nagy türelmük kel­lett, hogy legyen azoknak az embereknek, akik ilyen aprólé­kos munkával összeraktak álla­tokat, szobrokat, járműveket, építményeket. Szerencsére az időjárás a nyaraláshoz megfelelő volt. Sajnos, a visszautazás pillana­tának is el kellett jönnie. A bú­csúzkodás fájdalmas volt, mivel nagyon jó bartáságot alakítot­tunk ki a dán családokkal. Koncz Mónika, 5. oszt.tan. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Szerződésszegés Cz. L.-né kunszentmiklósi olvasónk adásvételi szerződést mutat, mely 1994. február 20-án köttetett Hartán, a Gallé Tibor utca 5. szám alatt, Jákob Már- tonnénál, a jászalsószentgyör- gyi Méhész Farm megbízottjá­nál. Jelen volt Méhész Sán- domé, a farm tulajdonosa is. A szerződés szabályos. Az áll benne, hogy Cz. L.-né eladott 150 ezer forint értékű kárpótlási jegyet Méhész Sándoménak, a jegy értékének 95 százalékáért, s hogy a vevő a teljes vételárat 1994. május 20-áig fizeti meg egyösszegben az eladónak, aki viszont a szerződés aláírásával egyidejűleg átadja a kárpótlási jegyeket a vevőnek. Cz. L.-né át is adta a jegyeket, s azóta is várja a pénzét, de hiába. Pénz helyett június 17-ei dátummal kapott egy levelet, melyben arra hivatkozik a vevő képviselője, hogy azért nem tudnak fizetni, mert a bank még mindig nem folyósította a kölcsönt, így Mé­hész Sándomé 1994. december 31-éig vállalja a kifizetést, ter­mészetesen a kárpótlási jegy összegének megfelelő, törvé­nyes kamatokkal együtt. Méhész Sándomé tehát szer­ződést szegett. Cz. L.-né most döbbent rá: lehet, hogy átverték. Mert mi lesz, ha az egyoldalúan módosított szerződésnek sem tesz eleget december végéig Méhészné? Mehetnek a bíró­ságra? Mehetnek, s nemcsak Cz. L.-néék, hanem mindazok, akik a kedvező ajánlatra szin­te megostromolták februárban Méhészné hartai megbízottját, ő pedig igyekezett kihasználni a falusi emberek jóhiszeműségét, akik örültek, hogy majdnem tel­jes áron eladhatják kárpótlási jegyeiket.- rapi ­Kevesebb fát szállítottak Tormási Imre kecskeméti ol­vasónk (Máriahegy 95/A.) Nagykőrösön, Kollár Illés Jó­zsef Attila utca 14. szám alatti üzletében vásárolt 20 mázsa tű­zifát, 380 forintért mázsáját. A szállítást Suki István nagykő­rösi fuvaros vállalta Barkasz te­herautójával. Megérkezett a szállítmány, s Tormási Imre ránézésből ke­vésnek találta a tüzelőt. Nincs ez 20 mázsa, mondta a szállító­nak, aki megnyugtatta, hiányta­lanul megvan az áru és átadta a számlát a megrendelőnek. A fuvaros elment, s Tormási úr ezután két szomszédjával, Gyarmati Sándorral és Kovács Sándorral együtt megmérte a Nagykőrösről érkezett fát, amely mindössze 14 mázsát és 10 kilót nyomott. Hová lett a hi­ányzó, csaknem 6 mázsa fa? Fel sem rakták a gépkocsira vagy elolvadt az úton Kecskemétig? Ki tudja...? Sel­Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom