Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
1994. július 27., szerda 7 Atomenergia HOLDKÓROSNAK NÉZTÉK SZILÁRD LEÓT Séta közben született a láncreakció „Mindig felbosszant, ha a hozzáértők kijelentik, hogy valamit nem lehet megcsinálni - vallotta be egy ízben Szilárd Leó. - Amint a Southampton soron sétálva megállított a közlekedési lámpa, éppen azon töprengtem, hogy ha találnánk egy olyan elemet, amely a neutron hatására szétesik, és amely egy neutront felhasználva kettőt bocsát ki, akkor ezen elemből elég sokat felhalmozva láncszerű magreakciót lehetne-e előidézni. Talán atombombát is lehetne csinálni.” Atomreaktor a teniszpályán Talán valóban így született meg az atombomba gondolata Szilárd Leó fejében, mindenesetre elég sok időt és energiát kellett befektetnie, amíg ötlete nyomán egy chicagói fedett teniszpályán megépült a világ első atomreaktora. Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten. Iskoláival nem volt valami nagy szerencséje, saját bevallása szerint matematikatanára „igazi idióta volt”. Ezért azután az első adandó alkalommal az akkoriban „a fizika Mekkájának tartott berlini egyetemre ment, s ott habilitálták magántanárrá. Hitler hatalomátvétele után Londonba költözött, ahol meghatározó élményben volt része. Történt pedig, hogy 1933-ban a Brit Fizikai Társulat közgyűlésén felszólalt az általa igen nagyra becsült világhírű fizikus, Emest Rutherford, s kijelentette: „Aki az atomenergia ipari méretű felszabadításáról beszél, az holdkóros”. Szilárd Leó ekkor tökélte el véglegesen, hogy mégis megoldja ezt a problémát. Holdkórosnak nézték Szilárdot 1934-ben a láncreakcióval angol szabadalomért folyamodott, de talán az illetékesek is holdkórosnak nézhették a lelkes magyart, mert nem kapta meg. Nem adta fel persze, de kutatási terepét áttette az Egyesült Államokba, ahol az időközben kitört második világháború hatására - világhírű tudóstársaival egyetemben - szinte minden támogatást megkapott. Az éveken át megfeszített erővel folytatott kutatások végül eredménnyel jártak, s 1942. decemberébe]} fellobbant az első atommáglya. Szilárd, Enrico Fermi és a többiek, köztük Wigner Jenő ezzel véglegesen beírták nevüket a „fizika történetébe”. Tiltakoztak a bomba atyjai- Szilárdék pontosan tudták, milyen nagyszerű s egyben szörnyű eszközt adtak az emberiség kezébe. Aggályaikat az amerikai elnökhöz címzett memorandumban fejtették ki: „Olyan felfedezések, amelyeknek az Egyesült Államok népe nincs is tudatában, befolyásolhatják a nemzet jólétét a közeljövőben..” A nagy tudós meghasonlott „A bomba bevetése Japán ellen hatásos lehet, de semmivel sem igazolható.” Ezek után az amerikaiak 1945. augusztusában ledobták az atombombát Hirosimára és.Nagaszakira. Szilárd Leó pedig elfordult a magfizikától, s élete további éveiben vírusbiológiával foglalkozott, a memóriát és az öregedést tanulmányozta. Lassanként ő maga is megöregedett, s bár fiatalon sem volt kellemetlen fráter, idős korában kimondottan rokonszenves ember lett. Nem volt „igazi” tudós, nem bújta folyton a könyveit, szívesen járt társaságba, és hamar kötött barátságokat. Szerette az életet, talán egész világszemléletét jól szimbolizálja, hogy bár a kávéját szaha- rinnal itta, a tetejére mindig egész halom tejszínhabot halmozott. 1953-ban azonban szörnyű eredményt mutatott ki egy klinikai vizsgálat, hólyagrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok menthetetlennek tartották, ezért megengedték neki, hogy saját elképzelései szerint gyógyítsa magát. S olyan gyógymódokat eszelt ki magának, hogy orvosai még évekkel később is összerezzentek Szilárd Leó nevének hallatára. Meggyógyította saját magát De hagyták, hadd csinálja. Asszisztense, Balázs Nándor így emlékezett a kezelésre: „Rettenetes látvány volt. Sugárbetegséget kapott, bőre teljesen elszürkült, rendkívül lefogyott, arcáról szinte fürtökben lógott a bőr. Úgy látszott, hogy mégis előző kezelőorvosainak volt igazuk.” De nem. Ebben is Szilárd Leónak lett igaza. Az atombomba atyjával ugyanis tíz évvel rákjának felfedezése után egy éjszaka szívroham végzett. Felboncolták, s a ráknak nyomát sem találták nála. • Ellenőrzés az atomenergia békés felhasználása közben. NYUGDÍJASOK ALÁÍRÁSGYŰJTÉSI AKCIÓJA Tiltakoznak a hulladéktároló ellen • Ilyen környezetben épül a kiégett paksi fűtőelemek nukleáris hulladéktárolója. Ugyan megegyezés született, mégis tovább bonyolódik a Paksi Atomerőmű Rt. és az úgynevezett TEIT-be tömörült- az atomerőmű árnyékában élő- települések közötti, ellentételezésről szóló szerződéskötés. Mint több alkalommal írtunk róla, az önkormányzatok ellenzik a nukleáris hulladéktároló megépítését, ám ennek ellenére tudomásul veszik a beruházást. A részvénytársaság közcélokra összesen 170 millió forint egyszeri támogatást fizet az érintett helyhatóságoknak. Az erőmű megküldte a kalocsai ellentételezésről szóló szerződés- tervezetet, ám azt egyelőre - az önkormányzat döntése értelmében - a kalocsai polgármester nem írja alá. Ugyanis az okiratot fogalmazó paksiak a szerződés egyik pontjában úgy fogalmaztak: „nem örül neki, de...”. A képviselő-testület ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződésbe az „alapvetően nem ért egyet vele, de...” szövegrész kerüljön beírásra, hisze'n ez tükrözi híven a város és a környező települések álláspontját. Eközben kalocsai nyugdíjasok egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett az átmeneti nukleáris hulladéktároló megépítése ellen, amit a most hivatalába lépett környezetvédelmi miniszternek küldenek meg. Az atomerőmű vezérigazgatója, dr. Petz Ernő bejelentette: a biztonságot szolgáló tárolóba valószínűleg nem kerül kiégett fűtőelem-kazetta. Napokon belül szerződést írnak alá, amelynek értelmében az oroszok visszaszállítják a hasadóanyagot. A vezérigazgató azt is elmondta, hogy a geológusok Pécs közelében egy olyan, az egész világon ritkaságszámba menő kőzetrétegre bukkantak, amelybe zárva garantált, hogy semmiféle káros hatást nem válthat ki a már használhatatlan nukleáris fűtőelem-kazetta. Zsiga Ferenc GYAKORLÓ REAKTOR - NEMZETKÖZI FINANSZÍROZÁSSAL Miért kell a gyakorló központ? • A 230 tonnás gyakorló atomreaktor holland hajóval érkezett Lengyelországból Paksra. Egyedülálló a világon, hogy egy atomerőműben a kiképzendő szakemberek ugyanolyan valódi reaktoron sajátíthassák el a szükséges ismereteket, mint amilyenek az erőműben egyébként is üzemelnek. Atomreaktor mint ócskavas Erre lesz mód Pakson 1996. szeptemberétől. Az utóbbi időben ugyanis a világon több helyen is állítottak le atomerőmű-építési programot, s kis túlzással azt lehet mondani, hogy vadonatúj, használatba nem vett reaktorok ócskavasként hevernek szerteszét. Lengyelországban, Zarnowiecben sem épül meg az az erőmű, amelyhez ugyanolyan orosz (szovjet) tervek alapján, Csehországban készült reaktort gyártottak, mint amilyenből Pakson négy darab üzemel. S a lengyelek 350 ezer dollárért odaadták azt, ami eredetileg 15,5 millió dollárba kerül! Magyarországon és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség illetékesei körében szinte egyszerre született meg az ötlet: épüljön egy karbantartó gyakorló központ, ahol a szakemberek valódi reaktoron gyakorolhatják a tennivalókat! A program a NAÜ szakmai és anyagi támogatásával Pakson valósul meg úgy, hogy a magyar félnek ez szinte nem kerül pénzébe. (A mintegy 600 millió forintos beruházásnak kevesebb, mint felét fizeti az erőmű.) Szorít az idő Paksra tehát egy ötödik reaktor került, amelyet azonban nem fognak „begyújtani”. (Hogy aktív használatba lehessen venni, az még több milliárd forintba kerülne.) Hogyan és mi gyakorolható egy aktívan nem használt, mégis valódi atomreaktoron, illetve gyakorlóközponton? Erre a kérdésre adott választ az a sajtótájékoztató, melyet az elmúlt héten Pakson tartottak az erőmű és az Országos Atomenergia Hivatal szakemberei. Az aktívan üzemelő reaktort gyakorlás kedvéért leállítani nem gazdaságos. A lehűtés kényszere miatt egy félórás karbantartó munka is minimum hat nap termeléskiesést jelent. (Egy nap ára 22 millió forint!) Sőt a rendszeres, időszakos karbantartás idején is egyik legfőbb követelmény a gyorsaság. Márcsak azért is, mert egy-egy szakember a sugárzás miatt csak korlátozott ideig végezheti a munkát. A gyakorló központ segítségével viszont a műveletek minden fázisa előre megtervezhető és begyakorolható lesz, amitől az aktív körülmények között végzett munka nagyobb gyorsaságát lehet várni. Új generáció az erőműben Szükséges a gyakorlóközpont azért is, mert az erőműben számítani kell a szakemberek első generációjának kiöregedésére. S akik azóta jöttek mióta az erőmű üzemel, reaktort jószerével csak víz alatt láttak. Utóbbiak szakmai továbbképzését is segíteni hivatott az épülő gyakorlóközpont, amely új karbantartási technológiák kipróbálására is lehetőséget ad. B. F. I. HOGY A MEGFELELŐ CSÖVET DUGÓZZÁK LE Történetek az atomreaktor körül A paksi Atomerőmű Rt. legutóbbi sajtótájékoztatójához a most épülő gyakorló központ adta az apropót, de az alkalom kötetlen beszélgetésekre is lehetőséget kínált. A helyzet úgy hozta, hogy négyesben sikerült beszélgetni Vigassy Józsefiéi, az Országos Atomenergia Hivatal elnökhelyettesével, Balogi Jenövei, a gyakorló központ létrehozásáért felelős menedzserrel, valamint dr. Trampus Péterrel, a részvénytársaság vezérigazgatói törzsének vezetőjével. Valamennyien tapasztalt „atomszakemberek”. ...ha van egy másik ugyanilyen... Egy kérdés után arra, hogy szemléletes példával magyarázzák meg a gyakorló központ által kínált előnyöket, Vigassy József vállalkozott.- A Központi Fizikai Kutató- intézet atomreaktoránál történt egyszer egy eset - emlékezett. - Egy „melegkamrában” - ahol kismértékű sugárzás is van - emelt valamit egy daru, amit kívülről irányítottak. Egy drótkötél elszakadt - vagy kioldódott, mindegy - s nagy tanácstalanság keletkezett. Az emelést folytatni kellett, de csak a hiba kijavítása után. Az ilyen esetben illetékes személy egy embernek három percet engedélyezett arra, hogy a helyiségben tartózkodjon. Három perc alatt viszont senkinek sem sikerült a feladatot megoldani, s még az is félő volt, hogy rontanak a helyzeten. A szerelők után az összes főnök is sorra próbálkozott, nekik sem ment. Már csak egy hatósági felügyelő maradt hátra, aki nem is dolgozott a cégnél. 0 kérdezte meg, hogy van-e az intézetben még egy ugyanilyen daru. Mondták, hogy igen, s ahol az van, ott nincs sugárzás. Erre az illető kérte, hogy ott begyakorolhassa a feladatot. Miután ez megtörtént, neki sikerült a hibát három percen belül kija- vítnai. Az új gyakorló központ az ilyen feladatokra készíti fel az embereket.-Ameddig tehát ilyen gyakorló központ nem volt, Pakson is előfordultak hasonlóan „kétbalkezes" helyzetek?- Nem! - felelik egyszerre, de aztán dr. Trampus Péter elmond egy történetet. Nem arra a csőre fúrtak...-Egy esetet tekintve a kérdésre tulajdonképpen igennel is lehetne válaszolni. A hőcserélőben előfordulhat, hogy a reaktort hűtő - sugárszennyezett - víz szivároghat. Ilyenkor a meghibásodott csövet egyszerűen ledugózzák és kivonják a használatból. Nos, Pakson egyszer előfordult, hogy a sok száz cső közül először nem a hibásat dugózták le. Ennyi. A gyakorló központ éppen abban segíthet, hogy a hasonló esetek valószínűsége minél kisebb legyen.- A hasonló helyzetek milyen mértékben veszélyeztették a biztonságot? — A Nemeztközi Atomenergia Ügynökség egy kilenc fokozatú skálán minősíti az eseményeket - magyarázza Balogi Jenő. - A paksi erőmű történetében eddig talán kétszer fordult elő hármas fokozatú esemény, de műszaki tartalmát tekintve mindkettő tulajdonképpen kettes fokozatú volt. Eggyel többnek számít ugyanis, ha emberi tévedés vagy mulasztás okozza a dolgot. Tévedni emberi dolog-S ezek a mulasztások jár- tak-e egzisztenciális következményekkel?-Nem - folytatja Balogi Jenő. - Nem szabad az embereket megijeszteni. A legnagyobb büntetés az, ha minden vizsgát újra le kell tenni. Persze minden mulasztás más természetű. Ha valaki szolgálatban alszik, azt ki kell rúgni. Mint ahogyan egy amerikai erőműnél a NAÜ ellenőrzésekor megtörtént. Alváson fogtak egy embert. Leállították az egész erőművet, s mindenkinek újra kellett vizsgázni. Ez súlyos eset.- Vagy Olaszországban - tette hozzá Vigassy József. - Ott az ellenőrök egy üres borosüveget találtak az erőműben, aminek súlyos következményei lettek. A beszélgetés hajnalig tarthatott volna, ha az „atomszakembereket” nem szólította volna el más irányú kötelességük. Bálái F. István
