Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

LABDARÚGÓ NB III. FELKÉSZÜLÉSI KÖRKÉP 10 Sport 1994. július 25., hétfő Kalocsán a fő gond, hogy üres a kassza Kiskőrösön forrásban van a futballélet • A kalocsai Vén Csaba ballábas lövéseitől rettegnek a védők. Amikor Tóth Lászlóval, a Kalocsai FC elnökével leültem beszélgetni, egyből feltűnt, hogy a máskor vidám sportem­bert bizony erősen nyomasztja valamilyen gond.-Mi az elnök úr, már az NB Hi bán szerzett bronzé­remnek sem tud örülni?- Már hogyne örülnék! Amit a csapat az elmúlt két évben produkált, az előtt tényleg kala­pot kell emelni, hiszen Molnár Ferenc edző irányítása alatt kia­lakult egy remek kis gárda, mely a maga szintjén jócskán túlteljesítette a várakozásokat és hétről hétre igen sok örömet szerzett sok ezer kalocsai fut- balldrukkemek.- No, most aztán már tény­leg nem értem a szomorkodá- sának az okát?- Rossz kedvem egyetlen oka a pénztelenség, vagyis az, hogy szinte üres a kassza és így napi gondokkal küzdünk! Hiába tel­jesített a csapat úgyszólván ere­jén felül, ami a nézőszám ug­rásszerű emelkedését jelentette ugyan, de az így megszerzett bevételek rendre eltörpültek az alaposan megnövekedett mű­ködési kiadások mellett. A sportszerek és az utaztatások, no meg a különféle járulékok összegei és költségei már így is az égbe szöktek. És most még az MLSZ is „megvág” bennün­ket a játékosok utáni licencdíjak befizetésével, aminek a költsé­gei mintegy 20 pár jó minőségű focicsuka árát viszik el.-Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy pénzhez jus­sanak?- A szakosztályvezetés szinte valamennyi tagja mást sem csi­nál, mint naponta támogatók után futkos. Az önkormányzat­tól, a Karamell Rt.-tői és a KAGE Rt.-től már kaptunk ígé­retet és most van szervezés alatt egy kötetlen hangulatú sportva­csora, ahol majd fehér asztal mellett szeretnénk elbeszélgetni a város sikeres vállalkozóival és pénzügyi szakembereivel a csa­pat jövőbeni, esetleges szpon­zorálása érdekében. Nagyon remélem, hogy érveink meg­hallgatásra találnak majd, mert ez a csapat megérdemelné a mostaninál jóval bőkezűbb pat- ronálást.- Az anyagi helyzetük tehát nem éppen rózsás. Milyen kö­rülmények között készülnek az új bajnoki évre?-Július 12-én kezdődtek meg az edzések, melyeken Far­kas László kapus kivételével - akinek lejárt a szerződése - a tavalyi bronzérmes gárda vala­mennyi tagja részt vesz. így pil­lanatnyilag az a legnagyobb erősítésünk, hogy a csapatból nem távozott el senki! Szeren­csére az utánpótlás-nevelésünk mindig is jó volt, így számítunk a váci futballkollégiumban érettségizett Mácsai és András hazajövetelére, valamint Markó kapusra és Fekete Rolandra, akik az ifjúságiaktól kerülnek fel a nagycsapat keretéhez. Mi­után az átigazolási határidő jú­lius 31-én jár le, így a keret is csak akkor válik véglegessé. Egy dolog azonban már most biztosnak tűnik: pénzszűke mi­att Kalocsára nem tudunk játé­kost igazolni.- Mindezek ellenére milyen célokat tűztek ki a csapat elé?- Heti négy edzéssel és sok edzőmérkőzéssel készülünk az őszi rajtra. Ha együtt tudjuk tar­tani a tavalyi gárdát, akkor a dobogós helyezés elérése a cél, a Magyar Kupában pedig a 64 közé jutás, ahol aztán a csopor­ton belül akármi lehet. Kalocsán tehát a nehéz gaz­dasági helyzet miatti üres kasz- sza hatására nem látványos iga­zolásokkal, hanem egy kicsit ta­lán kényszerből, „házon belül”, a tehetséges fiatalokhoz, nyúlva igyekeznek a csapatot felfrissí­teni. Kíváncsian várjuk a bemu­tatkozásukat. F. T. Molnár Ferenc: A labdarúgás az életem • Molnár Ferenc, a Kalocsai FC mestere. Amikor az elmúlt héten ta­lálkoztam Molnár Ferenccel, a Kalocsai FC edzőjével a Béta Hotel kerthelyiségében, rövid idő után észrevettem, hogy a szomszédunkban ülő német hülgykoszurúbúl néhá- nyan figyelik a mestert. A barna bőr, a divatos szerelés, az előkelő modor megtette a hatását. Amikor felhívtam rá a fi­gyelmét, ő csak mosolyogva vá­laszolt: - Ugyan már, szer­kesztő úr! Mit képzel rólam, ilyen nagypapa korban?-De hiszen Feri bácsi nem néz ki többnek ütvennél!- Még hogy ötven! Hatvanki- lenc! Bizony meglepődtem. Több mint két évtizede ismerem Molnár Ferencet, de fiatalos mozgása, életkedve miatt soha­sem érdeklődtem az életkora felől. Hatvankilenc évesen hét­ről hétre vezeti az edzéseket, őr­lődik a kispadon. Egy biztos, minőségi szinten ő az ország legidősebb aktív labdarúgóed­zője, így adott volt a kérdés:- Meddig még, Feri bácsi?- Már sokszor mondtam, hogy vége, ez volt az utolsó idény, de mindig rá tudtak venni a folytatásra. Én pedig mi sdig úgy döntöttem, még ezt az egy évet végig csinálom! Kaptam is érte a feleségemtől, hiszen az edzői munkám miatt nem mehettünk el nyaralni, mert intézni kellett az igazolá­sokat, aztán meg jött az alapozó időszak. Most aztán végleg úgy döntöttem, hogy tényleg ez lesz az utolsó bajnoki szezonom! Már tavasz óta együtt dolgozom egykori miskei játékosommal, Hayerbacher Sanyival, s na­gyon remélem, hogy a jövő év nyarán végleg átveszi majd tő­lem a stafétabotot.- Mit hagy majd örökül rá?- Négy évtizede dolgozom az edzői szakmában és ezalatt a Nemzeti Bajnokság különböző osztályaiban öt bajnoki címet, három ezüst-, három bronz­érmet sikerült begyűjtenem csapataimmal. Két év kemény munkája kellett althoz, hogy ki­alakuljon a Kalocsai FC-ből ez a mai gárda, mely az NB III. Al­föld csoportjában mindenkinek méltó ellenfele volt és újonc­ként harmadik lett. Már eddig is tudatosan foglalkoztunk a fiata­lok nevelésével, akik közül Zsi- bók, Unyi és Balaton máris jó eséllyel pályázik a csapatba való kerülésre. Bízom benne, hogy sikerül újabb tehetséget felhozni a nagycsapathoz és kia­lakul egy olyan csapat, amely méltóan képviselheti Kalocsát.- Mi a titka annak, hogy ilyen idős korban is szinte ra­jong a futballért?- Szerintem a futball a világ legcsodálatosabb játéka! Ne­kem megadatott, hogy még együtt játszhattam a Puskás, Kocsis, Hidegkúti fémjelezte Aranycsapat sok kiválóságával. Azokra a remek hangulatú meccsekre, a közönség rajongá­sára visszaemlékezve az ember ismét megfiatalodik. Tömören megfogalmazva: nekem a lab­darúgás az életem. Mit lehet ehhez hozzátenni? Drága Feri bácsi, maradjon még a futball nagyon sokáig élete fontos részének és örömé­nek. Farkas Tibor • Ebben a melegben jólesik edzés közben egy kis frissítés. Kiskőrösön jó néhány hó­nappal ezelőtt szinte az egekig csaptak az öröm hullámai, hi­szen a város büszkeségei, az aranylábú futballisták bajnok­ságot nyertek az NB II. Keleti csoportjában. Az NB I-ben való szerepléshez azonban rengeteg pénz szükséges és mivel Petőfi szülővárosa jelenlegi szűkös költségvetéséből csak a pálya fenntartását képes finanszí­rozni, ezért úgy nézett ki, hogy „meghal” a futball a városban.- Márpedig Kőrösnek kell futballcsapat a jövőben is, mondogatták a szurkolók, és ha már az igény megvolt rá, a vál­lalkozók által felkért három egykori kiskőrösi labdarúgó - Rohoska György, Pecznyik Sándor, Szlovák Éászló - elha­tározta, hogy összehív egy foci­fórumot. Az Autós csárda nagy­terme szinte dugig megtelt a futball helyi szerelmeseivel, akik hosszas megfontolás után úgy döntöttek, hogy közösen adják össze a működéshez szükséges anyagiakat. A pénz­ügyi háttér tehát megvolna, már csak a csapat „osztályba soro­lása” a kérdéses. Hamarosan sor is került arra a találkozóra, me­lyen a sikeres akasztói vállal­kozó, Stadler József és a kiskő­rösi „hármak” baráti hangú megbeszélés után, közös meg­egyezéssel és sok-sok kompro­misszummal úgy döntöttek: ősztől a Stadler FC játszik az NB I-ben, míg a megalakuló és bejegyzésre kerülő Kiskőrösi FC az NB IlI-ban. A hosszas huzavona sikerrel végződött és létrejött az új, önálló Kiskőrösi FC, melynek vezetésére és irányítására a kö­vetkezők kaptak bizalmat: And­rási Béla, Csányi József, Cső­vári János, Pecznyik Sándor, Ridegh Sándor, Rohoska György, Takács Zoltán, Tóth Sándor, dr. Tüske László. Egy főt később jelölnek ki. Alaposan forrásban van tehát a futball Kiskőrösön és ebben a még nem egészen letisztult ál­lapotában kértem meg az őskis­kőrösi Szlovák Lászlót, egykori jó nevű NB I-es játékost, aki je­lenleg a Kiskőrösi FC vezetőe­dzője, hogy szóljon valamit az új csapat felkészülési körülmé­nyeiről és bajnoki esélyeiről.- Azt mondanom se kell, hogy a csapat körüli bonyodal­mak idegileg megviseltek min­denkit. Mivel a játékosok több­ségének a státusa és hovatarto­zása még pontosan nem tisztá­zott, így talán érthető, hogy jú­lius 4-én csak néhányan kezdték el velem az alapozó munkát. A közmondás szerint, az idő a leg­jobb orvos és ez nálunk is be­vált, mert ahogy teltek a napok, úgy szaporodott az edzéseken résztvevő játékosok száma. De, ha valaki éppen ma megkér­dezné, hogyan állunk fel a leg­közelebbi edzőmeccsen, egy­szerűen képtelen lenné,k a vála­szadásra. Remélem, hamarosan pont kerül az átigazolási ügyekre. A sok gond után azért van biztató hírem is a csapattal kap­csolatban. Stadler úrtól szóbeli ígéretet kaptunk: amennyire csak tud, segíteni fog, főleg já­tékosok kölcsönadásával. Jelen­leg egy lehet a célunk, hogy va­lahogy átvészeljük a hónap vé­géig hátralevő időszakot, mert addigra véglegesen letisztázód­hatnak az átigazolásokkal kap­csolatos problémák. Azt hi­szem, ezért talán érthető, ha ad­dig nem mondok semmit a baj­noki esélyeinkről. Utána kész­séggel állok a Petőfi Népe sportrovatának rendelkezésére. Kiskőrösön tehát alapos for­rásban van a futballélet és ilyenkor, murci állapotban bi­zony még fogyasztásra alkal­matlan. Az új szakosztály veze­tőinek a zöme a magánéletben jó borásznak számít és ígérik, hamarosan letisztulnak a Kiskő­rösi FC most még karcos ügyei. Ősszel pedig a reményeik sze­rint már ismét régi fényében fog tündökölni a körösi foci, ami­nek az eléréséhez ezúton is ké­rik a szurkolók türelmét és segí­tőkészségét. Azt hiszem, ilyen­kor szokták mondani, hogy a sikerekért meg kell szenvedni. No, de ennyire.? F. Félegyházán még folynak az átigazolások • így tudnak örülni egy gólnak a félegyházi játékosok. A Kiskunfélegyházi TK lab­darúgócsapata - amely a kilen­cedik helyen végzett az előző bajnokságban - július 12-én kezdte a felkészülést a követ­kező szezonra. Ekkor mutatták be az új mestert, Iványi Mi­hályt, akit tulajdonképpen már a legtöbb labdarúgó ismert, hi­szen egy évvel ezelőtt már edzősködött a félegyháziaknál. A csapat heti hat edzéssel, közte heti két-két előkészületi mérkő­zéssel kezdte meg a munkát, és ez így folytatódik egészen a bajnoki rajtig. Az első két edzőmeccsen már túl is vannak, egy döntetlen és egy vereség a félegyháziak mérlege az NB Il-es Tiszakécske ellenében. A játékoskeretben is történt változás. A középhátvéd Endre László Egerbe nősült és a Heves megyei gárdához igazolt. He­lyére érkezett Tiszkécskéről Márton Tibor. Farkas Imre és Kurucz Imre munkahelyi elfog­laltság miatt távozott a KTK-tól. Új ember a beállós poszton Jubo Skrubity, akit a jugoszláv II. ligából igazoltak. Ezenkívül még öt olyan játékos edz Félegyházán, akik alacso­nyabb osztályú megyei csapa­toktól érkeztek, de ügyükben csak a hétvégén várható döntés. Vida Pál klubelnök el­mondta, mivel az átigazolások­kal kapcsolatban fnég tárgyal­nak, így a bajnoki célkitűzést il- leltően sem születhetett pontos döntés. A sorsolást mindene­setre kedvezőnek tartja. A csa­pat ősszel nyolc alkalommal játszik hazai pályán, hozzá ha­sonló vagy gyengébb képességű ellenfelekkel, így ezeket a talál­kozókat meg kellene nyerni. Azt elsőt mindjárt a Mezőbe- rény ellen, hiszen egy jó rajt so­kat számítana. Jelenleg a KTK-t a 6-10. hely valamelyikére esé­lyes középcsapatnak tartja. Ám, ha a tervezett igazolások sike­rülnek, az elnökség bizonyára magasabbra teszi a mércét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom