Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
Olvasói családun Szankiak a kolozsvári Mátyás-szobornál • A szankiak látogatása Galambfalvára. A fénykép a Gyilkos-tónál örökítette meg a csoportot. Meghalt Mátyás király - mondjuk nagyon gyakran, és valóban, hol is az igazság mostanában, mert ha ezt a szót halljuk Erdélyre és az ott élő, mintegy két millió magyarra gondolunk, elszorul a szívünk. Sokan tudjuk, hogy bennünket, magyarokat évszázadokon át mindig valami nagy sérelem ért, elég ha csak az I. és II. világháború szomorú kimenetelére gondolunk. Valahogy úgy érezzük, a nagy nemzetek nem eléggé törődtek azokkal a magyarokkal, akik évszázadokon át védőbástyái voltak a művelt nyugatnak, és olyan országot teremtettek ezer évvel ezelőtt a Kárpátok medencéjében, ami biztos, nyugodt megélhetést biztosított az itt talált és az idetelepült különböző nyelvű nemzetek fiainak. Nem elég, hogy ezeréves hazánkat megcsonkították, kétharmadát az utódállamokhoz csatolták, hanem még az emlékeink ellen is hadat üzentek, melyeknek kivédéséhez nemigen akad támogató, hiába a sokféle emberi jogok nemzetközi szabályainak sokasága, amit csak elvétve tartanak be. Napjainkban is a különböző nyelvű nemzetiségiek közötti békétlenség miatt pusztul el több ezer ártatlan ember. A háborúskodás pedig nem oldja • A szankiak Kolozsváron, a Mátyás-szobornál. meg a nézeteltéréseket és nem tudja megőrizni az évszázados, felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan emlékeket. Ilyen gondolatokkal kísérve küldöm az Erdélyről, Felföldi Frigyes által felvett két szép képet, melyek akkor készültek, amikor községünk fiai az erdélyi testvértelepülést, Galambfalvát látogatták meg. Hol van már az a csend, amit Aprily Lajos oly szépen leír: „...A fényben, fenn, a házson- gárdi csendben tovább dalolt a szél zenéje bennem”... És hol van már az igazság, és ha mar * ilyen nincs, de legalább az emlékeinket hagyják meg nekünk. Bálint Pista bácsi Családi nap Imrehegyen A Nagycsaládosok Országos Egyesületének Keceli Csoportja az idei nyáron is megrendezi a már hagyományos családi napot, amely augusztus 28-án, vasárnap az imrehegyi parkerdőben lesz. Ebéddel és vidám, mozgalmas programmal várunk minden érdeklődő kis- és nagy- családost. Lesznek különféle játékos vetélkedők, s természetesen nem marad el a hasznos ajándékokkal történő kedveskedés mind a résztvevőknek, mind pedig a versenyek győzteseinek. Ehhez várunk tombolatárgy-fel- ajánlásokat is, amelyeket a keceli könyvtárba kérünk beadni. Egyébként ugyanitt lehet jelezni a családi napon történő részvételi szándékot. Minél több érdeklődőre számítunk és várjuk a jelentkezéseket. Rendezőség Kedves Olvasóink! Továbbra is számítunk azokra az írásokra, melyek családi eseményekről, ünnepekről, baráti összejövetelekről, emlékekről, netán valami szomorú családi eseményről számolnak be. A fényképeket megőrizzük, s amennyiben kérik, visszaküldjük. Leveleiket várja: Benke Márta szerkesztő VIDÁM MŰSORRAL KEDVESKEDTEK A BALLÓSZÖGIEK Akikkel mostohán bánt az élet A kecskeméti Vöröskereszt meghívására június 25-én a kiskunfélegyházi testvérklubbal együtt elmentünk Vajtára, a mozgássérült gyerekek táborába, hogy az ott nyaralóknak valami kis vidám műsort adjunk. Tudtuk, hová szól a meghívás, de valóban előre nem is gondoltuk át, csak amikor odaértünk, s megláttuk a sok kis csetlő-botló tolókocsis gyereket, bizony elszorult a szívünk. Istenem! Hát hogyan tudnánk mi, idősek, az amatőr bohózatunkkal, nótával, tánccal őket felvidítani, akikkel az élet olyan mostohán bánt. Azért megkezdtük a kis műrosunkat. Elfoglalták a nézőtéren a helyüket, ki hogyan tudta, tolókocsiban ülve, vagy két bottal a kézben. Szállt a nótánk, pergett a tánc, ment a bohózat, és a nézőtéren egyszercsak felcsillantak a szemek. Velünk énekeltek és nagy-nagy tapssal jutalmaztak bennünket. Közben mi is felszabadultunk és örömmel, szeretettel vittük végig műsorunkat. Majd utána kicsit elbeszélgettünk velük, mi, a második gyermekkorban járó idősek. Ahogy meséltek magukról, szavaikból nem sírt ki a panasz, sem a fájdalom, ők ilyenek, így élnek. Tele vannak optimizmussal, életkedvvel, pedig tudják, hogy az életüket így kell leélni. S ez az, amiért tollat ragadtunk. Mi, akik leéltük az életünk nagy részét egészségben, s most, amikor már nem úgy mennek a dolgok. mint fiatalon, ha fáj valami, hogy tudunk hát nyafogni, sajnálkozni magunkon. Erre ők, akik sohasem voltak erősek, egészségesek, tele vannak életkedvvel. Bizony, kicsit megszégyell- tük magunkat és hitet, erőt kaptunk tőlük, hogy mégiscsak szép az élet és érdemes megbecsülni egészségünket úgy, ahogy ezt már ebben a korban lehet. Itt szeretnénk még megköszönni a gondozónőknek az áldozatos munkájukat, hogy ilyen nagy szeretettel veszik körül a gyerekeket, bizony ez a legnagyobb dolog, amit tesznek értük. A ballószögi nyugdíjas klub tagjai és vezetősége FÉL ÉVSZÁZAD ELTELTÉVEL ÚJRA IGENT MONDTAK Az unokák szerepeltek, a gyerekek tanúskodtak A kecskeméti Csőszi Sándor ötven esztendővel ezelőtt deli fiatalemberként karolta és anyakönyvvezető elé , kísérte szíve választottját, Bíró Máriát. Igent-mondásuk után sok küzdelem árán, de becsülettel és szeretetben neveltek fel három fiúgyermeket. Közülük nem is olyan régen László és Tibor volt a két tanú, Sándor pedig a zongoránál játszott, amikor fél évszázad elteltével ismét fogadalmat tettek az örök együvétar- tozásról. Gábor György anyakönyvvezető az először aláírt nagy könyvet is megmutatta az ezüsthajú párnak. Örömüket mi sem tetézhette volna jobban, mint a hét unoka kedves műsora. Az aranylakodalomból persze nem maradhatott el a menyasszony, azaz a nagymama emeletes tortája. • A megismételt fogadalomra ugyanazon a napon és időpontban a kecskeméti városházán került sor. Tuzáéknál van idősebb pár Kécskén Olvasva a Petőfi Népe 1994. július 13-ai számában a Legidősebb kécskei házaspár cikket, az adott olyan gondolatot, hogy válaszoljak. Nem a Tuza házaspár a legidősebb Tiszakécskén, én ennél idősebbet is ismerek. Önök nem hibásak, csupán téves tájékoztatást kaptak. Ezért kérem, jelentessék meg ezt a pár sort róluk, hiszen nagyszerű emberek, megérdemlik. Tóth Ferenc és Mészáros Krisztina 1926. november 13-án esküdtek Újkécskén. Ma Tiszakécskén, az Árpád utca 26. szám alatt laknak. Hatvannyolc évet töltöttek együtt jóban, rosszban. Tóth Ferenc 1904. július 11-én született, 91 éves, felesége, Mészáros Krisztina 1905. március 14-én született, ő 89 éves. Mindketten nagycsaládból származnak. Nekik hét gyermekük született, ebből hat jelenleg is él. Tizenöt unokával és huszonkét dédunokával ajándékozták meg őket. 1986. novemberében 60 éves házassági évfordulójukon (gyémánt) újra megesküdtek a tiszakécskei tanácsházán. Szűk családi körben, mintegy hetvenen voltunk. Tóth Ferenc 40 évig dolgozott egy helyen, a malomban, mint molnár. A Kulik-malom- ban kezdte munkáját, államosítás után is ott dolgozott és 40 év után onnan ment nyugdíjba. Felesége otthon volt, nevelte a gyerekeket és vezette a háztartást, ezenkívül rengeteg jószágot nevelt, és a földön dolgozott annak megfelelően, mikor mi volt a munka. Tenniakarásuk ma is megvan, ami nagy érték és becsülendő bennük. Munka nélkül egyszerűen képtelenek élni. A kor viszont náluk is meghatározó, a papa lábai felmondogatják a szolgálatot, ezért csak otthon etetgeti a jószágokat. A mama viszont még kijár a szőlőbe, tesz-vesz, munkálkodik amit bír. Én 37 éves vagyok, a menyük, nagyon szeretem és tisztelem őket. Azért is írtam le ezeket a sorokat. Tóth Sándorné ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek (július 9. és 15. között): Major Kata (Szem Szilvia) Baja, Novák László (Molnár Anikó) Madaras, Horváth Norbert (Gorjánác Teréz) Hercegszántó, Kurucz Zsolt (Balázs Margit) Sükösd, Kóbor Barbara (Gyene Györgyi) Császártöltés, Patocskai Erika (Ádám Erika) Bátmonos- tor, Hunyadi Melinda (Vas Andrea) Felsőszentiván, Czé- gény Sára (Varga Katalin) Baja, Magyar Levente (Mátrai Anikó) Baja, Droblyen Marietta (Bogdán Mónika) Dusnok, Nagy Gergő (Knipf Csilla Mária) Baja, Véninger Viktória (Szabó Gyöngyike Irén) Madaras, Kovács Róbert (Sánta Mária Enikő) Tataháza, Fiedler Kitti (Szabó Ágnes) Baja, Dóra Milán (Angeli Henriett) Császártöltés, Csontos Martin (Szabó Anna) Nemesnádudvar, Beszedics Róbert (Papdi Erika) Mélykút, Péter Boglárka (Dóri Ibolya) Budapest, Földi Dóra Anna (Varga Katalin) Baja. Házasságot kötöttek: Hof- gesang Mihály és Kismándor Zsuzsanna, Schmidt Lajos és Szántó Julianna Erzsébet, Balázs György és Bóli Boglárka. Meghaltak: Szapár Ferencné Ámán Teréz (Baja), Zsáki Ferencné Buják Katalin (Hercegszántó), Gugán Anna (Baja), Marossán Zsigmond (Baja), Gyukity Jakab Albertié Polyákovics Ágnes (Csikéria), Mojzes János (Baja), Czwiertka Jánosné Murai Mária (Baja), Schvartz István (Baja), Szabóhangya János (Baja), Genál László (Baja), Tumó László (Baja), Cser Ala- josné Ormódi Blanka Edit (Baja), Hauer János (Baja), Maczalik Imre László (Baja), Keszthelyi Orbánná Mormer Irén (Baja). Kiskunhalas Születtek (július 7. és 16 között): Horváth Dániel (Papp Katalin), Kormányos Krisztián (Varga Mária), Lázár Péter (Varga Gyöngyi), Kovács Éva (Juhász Éva), Horváth Alexandra (Varga Irén), Gulyás Eszter Evelin (Püski Eszter Mária), Horváth Géza (Mon- gyi Marianna), Bukov szki András (Somogyi Erzsébet), Szabó Adrienn (Tóth Szilvia), Vlcskó Dávid (Túrán Erzsébet), Magyarfi Dóra (Ko- csenda Ilona), Fricz Ádám János (Csóti Magdolna), Jáger Roland (Bús Beatrix), Eiler Edina (Müller Katalin), Kom- lós Liza (Nagy Ágnes), Németh Dániel (Rideg Zsuzsanna Mária), Ledényi Vivien (Vágó Mária Magdolna). Házasságot kötöttek (július 16-án): Sőregi Attila és Bacsó Anikó, Makai Zsolt és Árgye- lán Renáta. Meghaltak: Szabó Éva (Tabdi), Gyöngyi Lajos (Kiskunhalas), Rapcsák Jánosné Dohonyi Margit (Kiskunhalas), Pátyerkó Mihályné Bokk Erzsébet Katalin (Tompa), Meggyesi Jánosné Csömör Rozália (Pécs), Sárosdi Imréné Lality Erzsébet (Kecel), Wid- ner Ferenc (Kecel), Sasvári Gyuláné Baksi Ágnes (Kiskunhalas), Varga József (Tompa), Oláh György (Kis- kunmajsa), Sörös János (Kiskunhalas), Dékány Mihály (Kiskunhalas), Hunyadi István (Kecel), Dora János (Kiskunhalas). Kiskunfélegyháza Születtek (július 12. és 14. között): Tímár Kitti (Bárkányi Ildikó), Bozsik Viktória (Kürtösi Ilona), Börcsök Péter Zoltán (Urbán Ilona), Volkovics Beatrix (Tarjányi Rozália), Pólyák Péter (Losonczi Ildikó), Papp Ferenc (Hürkecz Erzsébet), Fekete Gábor (Görög Olga), Fekete Krisztián (Túri Anikó). Házasságot kötöttek: Sza- lisznyó Éva és Bartos János. Meghaltak: Szabó Sándor (Kiskunfélegyháza), Némedi-Varga Imre (Bugac), Rádi Imréné Tóth Valéria (Kiskunfélegyháza), Brinkus Mihályné Tisóczki Eszter (Kiskunfélegyháza), Rekedt-Nagy István (Kiskunfélegyháza), Ferenczi József (Bugac).
