Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-13 / 163. szám

III. Keceli Országos Aratófesztivál A bölcs, népi humor jegyében A keceli aratófesztivál tradí­cióihoz mára elválaszthatatlanul hozzá tartozik a kisbíró szemé­lye. Arra kértük, mutatkozzék be a Petőfi Népe olvasóinak.- Akik magánemberként nem ismernek, valószínűleg megle­pődnek egy kissé azon, hogy a kisbíró, Kisfalussy Bálint szí­nész. Talán azért ismernek keve­sebben az országban, mint amennyien ismerhetnének ko­romnál fogva, mert Erdélyből te­lepültem át családommal, 1987- ben. Azóta Budapesten, szaba­dúszóként, nagyon sokféle szí­nészi munkát, kabarészerepeket is vállalok. Úgy láttam, hogy a magyar kabaré palettájáról jelen­leg teljes egészében hiányzik az úgynevezett bölcs, népi humor, paraszti bölcsesség, a vidéki egyszerű emberek tisztán látása. Ezért vállalkoztam arra, hogy behozzam ezt a színt. Annál is inkább, mert meggyőződésem, erre a fajta, Magyarországon tra­dícióval rendelkező humor-tí­pusra nagyon is van igény. Sze­retném azzal a szemmel felfe­dezni, láttatni az élet dolgait, ahogyan a paraszt emberek.- A Falutévé gyártásvezetője látott meg színpadon, és kért fel az első keceli rendezvény kisbí- rói tisztére. Mivel faluról szár­mazom, parasztszülők gyerme­keként, szívemhez nagyon közel állónak érzem ezt a réteget. Ta­pasztalatból is tudom, milyen nehezen keresik meg a minden­napi kenyerüket. A parasztság volt az, amelyet soha, semmilyen rendszerben, egyetlen hatalom sem emelt a méltó helyére. Szán­dékosan vagy szándékosság nél­kül, de soha nem kapta meg a te­• A fesztivál népszerű személyisége Kisfalussy Bálint. remtő munkáját megillető meg­becsülést. Ezért tettem ezúttal félre azt, hogy színész vagyok, és nem erre a játéktípusra esküdtem fel igazán.- Egy-egy ilyen találkozás­ból nem csak az egyik fél nyer, nem csak a közönség számára je­lentenek élményt. Ez az a hely­zet, amelyben „a falusi ember magát múlatja”, és ez már több, mint szerep. Tavaly és tavaly­előtt is nagyon meghatódva in­dultam haza Kecelről: túl azon, hogy a népi kézművesektől a Su­zuki gyáráig mindenki megmu­tatja magát, idős, 70-80 éves em­berek is eljönnek ide, és látha­tóan még egyszer úgy érzik, hogy amunkájukat megbecsülik, s éle­tüknek az egész világ számára nyilvánvaló értelme van. Láttam e körben olyan öreg­embert, aki eljött a versenyre, beindult a rendbe. A hetedik, nyolcadik kaszavágásnál érez­tem, hogy lanyhul a kasza suho­gása. De mégis végigvitte, amit vállalt. Nem biztos, hogy nyerni akart, de láttam a pillantásán: szeretné, hogy észrevegyék: még jelen van, számíthatnak rá. A hagyományteremtő fesztiválok városa • Az aratócsapatok minden tagja bemutatta felkészültségét. Három és fél esztendeje tra­dícióteremtő, országos rendez­vényt szervezett a tízezres la­kosú Kecel. A mezőgazdasági kultúrájáról híres kisváros idei aratófesztiválja már vásárával, kiállításával, nagyszabású ara­tóversenyével a hazai és a hatá­rokon túlról érkezett érdeklődők ezreit vonzotta. Az aratócsapatok a keceli AMK előtt július 9-én, szomba­ton reggel kaptak eligazítást, ugyanakkor nyíltak meg a fesz­tiválhoz kötődő kiállítások és vásárok is. Az ünnepélyes és rendhagyóan humorosra han­golt megnyitót délelőtt kilenc órakor, az AMK nagytermében tartották, melyen többek között köszöntőt mondott Lakos László, országgyűlési képvi­selő, és díszvendégként jelen volt Kőtörő Miklós, Bács-Kis- kun Megye Közgyűlésének el­nöke is. A rendezők az 54-es főút mellett, Kecel határában jelöl­ték ki azt a területet, amelyen délelőtt tizenegy órakor kezde­tét vette az aratóverseny. A né­zők népes tábora előtt felsora­kozott csapatok legelőször a kö­tözés tudományát mutaták be, és az értékelés után kezdődött meg a hagyományos kézi ara­tás. A mintegy órás munka után a nézők a hagyományos csép- lési bemutatóra sereglettek. Aki nem jött ki az aratás helyszí­nére, annak sem kellett unat­koznia; a városközpontban szí­nes látnivalóval szolgáltak a tu­dományukat izgalmasan bemu­tató kézművesek. Kora délután népi játékokban, gólyalábon já­rásban, zsákfutásban, oszlop­mászásban, rönkhajításban, ka­kassütésben jeleskedhettek a vállalkozó kedvűek. Délután amatőr nótaénekesek szórakoz­tatták a közönséget, este sörivó verseny, majd - Csala Zsuzsa közreműködésével - zenés szó­rakoztató program, éjfél felé pedig utcabál várta a vendége­ket. A vasárnap - mindössze né­hány érdeklődő jelenlétében - kora reggel, hat órakor, a helyi kakasok kukorékoló- és szép­ségversenyével kezdődött. Dél­előtt tíz órakor népesült be a fesztivál színpada előtti térség; az aratóverseny eredményhirde­tésére gyülekeztek a versenyzők és az érdeklődők. A zsűri szigo­rát az eredményt hirdetők játé­kos humora oldotta, s mire a versenyzők minősítése véget ért, kiderült: nyeremény, aján­dék nélkül egyetlen résztvevő sem maradt. Az eredményhirde­tés izgalmai után már csak a sok kellemességgel, illattal, ízzel kecsegtető főzőverseny, majd viccmondó verseny követke­zett. A fesztivált - a Kecel, a Cigány és a Szabadka tánc- együttes közreműködésével - folklórest zárta. Szerkesztette; Károlyi Júlia Fotók: Walter Péter • A versenyre kicsik és nagyok, családtagok és vendégek egy aránt kíváncsiak voltak. Ünnepeink jótékony hatásúak az üzleti életre Kecelt manapság a legtöbb hangulatos közösségi rendez­vény helyszíneként tartják szá­mon Bács-Kiskunban. A hét vé­gén szinte az ország nyilvános­sága előtt zajlott aratóünnep nemcsak a város, hanem a megye értékeire is ráirányította a fi­gyelmet. Schindler János, Kecel polgármestere úgy véli: a ha­gyományteremtő, a mindenna­pokból kiemelő ünnep a közös­ség életében nemcsak kellemes, hanem hasznos is; alkotó, előbbre vivő erőt is jelenthet.- Ami az aratófesztivált illeti: három és fél esztendeje Präger György, a Falutévé főszerkesz­tője hívott fel telefonon: mit szólnék ahhoz, ha Kecelen egy kaszálóversenyt rendeznének? Az ötletből beszélgetésünk köz­ben már aratóverseny, mára pe­dig aratófesztivál lett. Máig kö­zös rendezvényként szervezzük, a megyei és város önkormányzat támogatásával.- En mindig is azt vallottam, hogy egy településnek- a hi vata- los államiak, egyháziak mellett - szüksége van saját ünnepekre. Részben azért, mert az emberek­nek fontos, hogy kicsit kiléphes­senek a mindennapok gondjai­ból, problémáiból, fáradtságá­ból. Itt, a fesztiválon járva-kelve annyi bizonyos, hogy szomorú embert nem lehet látni.- Mindezzel nemcsak Kecelt, hanem a megyét is a figyelem kö­zéppontjába állítják.- Ezek a rendezvények jóté­kony hatással vannak a környező településekre is. Nálunk például a kívánatosnál kevesebb a szál­lodai férőhely, ezért sokan ve­szik igénybe a környező városok, települések - Hajós, Kiskőrös, Soltvadkert, Kalocsa, Kiskunha­las - ilyen jellegű szolgáltatásait. Vagyis ezekből a rendezvények­ből nem csak Kecel profitál. Vál­lalkozásként persze közvetlenül nem nyereségesek, közvetett módon viszont jótékonyan befo­lyásolják az üzleti életet. Már csak azzal is, hogy általuk ismer­tebbé válik egy település, egy ré­gió, egy megye. Hallottam már vállalkozóktól, hogy amikor üzletkötés céljából folytattak megyén kívüli tárgya­lásokat, városunk nevét sokan ismerősként üdvözölték, és ed­digi jó híre - amit összekötnek a virág- és aratófesztivállal is - igenis számított az üzletkötés si­kerében.- Mire készülnek az arató­fesztivál után?- Augusztus 19-étől rendez­zük meg másodszor az alföldi szüret nyitányának is szánt fesz­tivált. Keretében a tudományos szakmai tanácskozástól, a fogat­hajtó-versenytől a termékbemu­tatókig sokféle kellemes kikap­csolódást nyújtunk a hozzánk lá­togatóknak. Ez is alkalom arra, hogy még többen ismerjék meg Kecelt és környékét híres borai­val. Mindezek mellett igen sok országos vagy nemzetközi ren­dezvény, egyebek között a de­cemberi virágkiállítás is már a helyi tradíciók része. E néhány nap alatt 30-50 ezer ember is megnézi a látványosságokat. Az őszi hónapok kivételével szinte minden hónapra esnek je­lentős programok. A betakarítás, a szüret időszaka a kivétel, ami­kor a környék apraja-nagyja el­foglalt és azon dolgozik, hogy meglegyen a jövő biztonságos alapja. Ünnepelni, ilyen jellegű ren­dezvényeket szervezni csakis úgy lehet, ha a többség igazán akarja. Meggyőződésem, hogy azt az utcabált, amelyen há­rom-négyezer ember táncol, meg kell szervezni. Ha egy esemé­nyen a felnőtt lakosság több, mint fele jelen van, akkor arra igazán van igény. A tényékhez tartozik, hogy Kecel híres a jó közösségi életé­ről. Ha polgáraink látják, hogy az ilyen megmozdulásokból nem­csak önmaguknak, hanem a tele­pülésnek is haszna származik, akkor nem kevés anyagi áldo­zatra is hajlandóak e célért. • Schindler János polgármester, kezében kaszával. INTERJÚ A FÖLDMŰVELÉSÜGYI TÁRCA VÁROMÁNYOSÁVAL • • Összefogásra ösztönözzük a termelőket Az új tulajdonosoknak össze kell fogniuk ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni - nyilatkozta lapunknak Dr. Lakos László, a földművelésügyi tárca váromá­nyosa. A leendő miniszter állat­orvosi egyetemet végzett, majd a 80-as évek közepéig tsz-elnök- ként dolgozott. Első ízben 1985-ben választották országy- gyűlési képviselővé. Azótaapar- lamentben gazdasági szakem­berként, az országgyűlés gazda­sági bizottságának tagjaként dolgozott. Dr. Lakos Lászlót a következő hónapok legfonto­sabb teendőiről kérdeztük a ke­celi arató fesztiválon.- Miniszteri jelölése óta mennyire sikerült tájékozódnia az ország gazdasági helyzeté­ről?- Az én szakterületem parla­menti munkám során mindig a mezőgazdaság volt. Új beosztá­somban eddig a képviselőkön keresztül tudtam tájékozódni, akik a frakció üléseken és a koa­líciós tárgyaláson elmondták, hogy mi a helyzet most. De a vá­lasztási kampány során többször is jártam például Bács-Kiskun megyében is. Ezt a környéket egyébként közelebbről is isme­rem, hiszen sokáig Ceglédtől nem messze, a jászkarajenői Ár­pád Tsz-ben dolgoztam, s az ot­tani terület természeti adottságai Bács-Kiskun megyéhez nagyon hasonlóak.- Ön szerint mi lesz a követ­kező hónapokban a legfontosabb teendő?- Két fontos feladat áll előt­tünk. Az első, hogy a kinevezé­sem után pontosan tisztázzuk, mekkora összeg fordítható még az idei évben a mezőgazdaság támogatására. Eddigi ismere­teim szerint sajnos arra kell számítani, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keret nagyon szűkös lesz. Ennek az az oka, hogy bár az erre fordítható ösz­• Dr. Lakos László képviselő. szeg 1994-ben a korábbi évek­hez képest sokkal magasabb volt, az eddigi kormányzat az év első felében már ezt is jóval túllépte. Ami még a rendelke­zésünkre áll, azt arra szeretnénk fordítani, hogy a betakarított termények értékesítését és az őszi munkák elvégzését segít­sük. Valószínű, hogy ennél többre az idén pénzügyi szem­pontból már nem telik. A másik sürgős feladat, hogy az 1994—95-ös évre vonatkozó garantált árakat időben meghir­dessük. Nagyon fontos ez is, hi­szen a termelőknek mindenkép­pen szükségük van valamiféle iránymutatásra: tudniuk kell, hogy mire számíthatnak. Most legégetőbb a búza garantált árá­nak meghirdetése, amire legké­sőbb augusztusig sor is fog ke­rülni. Majd ezt a kukorica és a sertéshús felvásárlási árának megállapítása követi.- A privatizáció alaposan át­alakította a mezőgazdaságot is: a termőföld jelentős része ma­gángazdálkodók kezébe került. Hogyan változott meg ezáltal a földművelésügyi miniszter fel­adata?- Sokkal nehezebb lett. A megváltozott helyzetben az lesz a feladatunk, hogy egy olyan be­szerzési, termelési és értékesítési rendszert dolgozzunk ki, amely képes jól összefogni a most meg­jelenő sok és sokféle termelőt. A kistermelők egyedül nem tudnak a piacon eredményesen szere­pelni. Ezért nagyon fontos lenne, hogy összefogásra ösztönözzük az új agrárvállalkozókat.- Milyen formában valósul­hatna ez meg?- Az együttműködést ma­guknak a termelőknek kell meg­szervezniük. A mi feladatunk, hogy ehhez megteremtsük a szükséges törvényi kereteket, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy együtt könnyebb lesz. Természetesen semmit sem aka­runk ráerőltetni az emberekre. Mi csak segíteni szeretnénk, hogy ki tudjanak alakítani ilyen együttműködést. Például anyagi­lag támogatnánk ebben őket. Ha több gazda összefog és építeni akar mondjuk egy nagyobb bo­rospincét, akkor ebben a rendel­kezésünkre álló eszkökökkel se­gíteni fogunk.- Ehhez ezek szerint szorosan kapcsolódna a támogatási rend­szer átalakítása is.- Természetesen. Olyan tá­mogatási rendszert kell kidol­gozni, mely figyelni tud a helyi sajátosságokra, és sokkal inten­zívebben segíti az új tulajdono­sokat. Mondjuk a felvásárlás te­rületén azokat a felvásárlókat fogjuk támogatni, akik szerző­dést kötnek és előleget is adnak a termelőknek, vagyis segítik a termelés finanszírozását.- Itt a keceli arató fesztiválon Ón, mint a fölművelésügy leendő első számú embere, vállalkozni fog-e valamilyen tevékeny rész­vételre?- Az aratásra gondol? Hát ezt most inkább csak nézni fogom. Rákász Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom