Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-22 / 145. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. június 22., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Udvarias kiszolgálás A kiskunhalasi Felsőöregszőlőkből érkezett egy ajánlat szerkesztőségünkhöz: „szeretnék újságot hordani a környéken. Ezért a Petőfi Népére gondoltam, mert ezt az újságot mindenki szereti és régebben majdnem mindenkinek járt...,, Bízunk benne, hogy az Ön közreműködésével hamarosan ismét mindenki az előfizetőnk lesz. Nevét és címét átadtuk az ügynökségvezetőnek (Kämmerer Károly, 77/423-434, Kiskunhalas. Thormássy u. 3). Köszönjük jelentkezését. Kecskemét-Máriavárosból kérdezte egy előfizetőnk: szélhámos járja-e a házakat, vagy új kézbesítő van? Előfizetői észrevételek alapján a kézbesítés színvonalán kívántunk javítani, ezért a most esedékes díjbeszedéstől új kézbesítővel találkoznak. Természetesen továbbra sem tartjuk bizalmatlanságnak, ha elkérik tőle az igazolványát. A Kertészeti Főiskola környékén is változott a terjesztő, az átállás 1., 2. napján előforduló hibákért szíves elnézésüket kérjük kedves előfizetőinknek. Kerekegyházáról dicsérő hangú levél érkezett, melyben előfizetőnk megköszöni a kézbesítő munkáját. Mint írja, levélszekrényt, pólót és esernyőt is vásárolt már. Minden esetben kedves és udvarias kiszolgálást tapasztalt. A köszönetét továbbítottuk Kosa Pálné ügynökségvezetőnek (76/328-353, Kecskemét, Fehérvári út 6.), örömmel fogadtuk a kedves levelet. Kiskunfélegyházán a Petőfi Népe tiszteletpéldányát kérte és kapta meg egy telefonáló egy héten keresztül. Eddig naponta megvásárolta, de gyorsan meg lehet szokni, hogy házhoz érkezik. Kérdése: hogyan fizethet elő? Telefonját máris megrendelésnek vettük, kézbesítőnk a napokban fel fogja keresni. Más érdeklődőknek is szívesen ajánljuk, hogy telefonon is megrendelhetik a Petőfi Népét. Kérdéseiket, észrevételeiket — és természetesen megrendeléseiket — továbbra is várjuk a 76/481-391-es telefonon és a Kecskemét, Szabadság tér 1/a címen. Keresztszülök Múltheti összeállításunkban közöltük egy háromgyermekes felsőszentiváni anyuka levelét, amelyet azért adott közre, hogy apróságainak keresztszülőket találájon, hangsúlyozva, hogy nem anyagi megfontolás vezérelte, hanem barátokat akar szerezni. Nos, a „felhívás” nem maradt eredménytelen. Egyetlen hét leforgása alatt három család is jelentkezett, fölajálva, hogy örömmel vállalják a keresztszü- lőséget, ha körülményeik megfelelnek az anyukának. A címeket természetesen továbbítottuk Felsőszentivánra. A szerk. LÉTMINIMUM ALATT EGY CSALÁD A fiú balesete a bajnoki mérkőzésen Segítségüket szeretném kérni a lányom, özv. Urbán Ferencné és két fia, Kisszállás, Gorkij utca 4 szám alatti lakosok ügyében. Vejem 1993. március 11-én hirtelen elhunyt 44 évesen. A lányom a két fiával (Zsolt 20 éves, Attila 15 éves) ottmaradt minden kereset nélkül. Hol munkanélküli, hol pedig szociális segélyen tengődnek a nagyobbik unokámmal, aki rossz látása miatt nem tanulhatott szakmát. A kisebbik fiú másodéves autószerelő tanuló. Az összes havi jövedelmük fejenként 4 500 forintot tesz ki, tehát a létminimum felét sem kapják. Attila, a kisebbik fiú a kisz- szállási ifjúsági futballcsapatban szokott játszani, de nem állandóan. 1994. áprilisában a polgármester, aki egyben sportvezető is, meghívta és pályára küldte Vaskúton, a bajnoki mérkőzésen. Annak ellenére tette ezt, hogy Attilának a balesetbiztosítása nem volt befizetve. A meccsen a fiúnak eltört a lába, mentő vitte a bajai kórházba, a lába azóta is gipszben van. A baleset következtében a lányomnak tetemes kiadásai keletkeztek. Több esetben Bajára a kórházba, Kiskunhalasra, az ipari iskolába kellett vitetni a fiút fogadott autóval. Attila a tanulásból kiesett, s csak az iskola jóindulatán múlott, hogy átengedték. Most mestert kellett keresni Halason, aki a 4. heti gyakorlaton foglalkoztatja, mert az eddigi mestere tönkrement, nem vállalja tovább. A polgármeter, aki pályára küldte a fiút, semmilyen intézkedést nem tett hogy Attila a sportkörtől vagy a biztosítótól valamilyen kártérítést kapjon. Nem is foglalkozik az üggyel. A lányomat nem fogadja, szinte bújkál előle. Még arra sem hajlandó, hogy az önkormányzat közérdekű munkára alkalmazná a lányomat és Zsolt unokámat, noha nagyon jól tudja, hogy milyen körülmények között élnek. Kérem a szerkesztőséget a fentiek megvizsgálására. Tisztelettel: Bánfi Mihály Gara, Táncsics u.12. (Természetesen szívesen helyet adunk a polgármester véleményének is, mert ezáltal szeretnénk tisztázni a nyilvánosság előtt, hogy mi történt a nagyapa által említett fiúval a mérkőzést követően). A szerk. Idegesítő (fél)megoldások Vigasztalásul szoktuk mondani másoknak: ne vegye komolyan, engedje el a füle mellett és akkor nem kell bosszankodnia miattuk. Van gondunk amúgy is elég. A megélhetési gondok növekedésével egyre többen vannak, akik határozottan igénylik a „kutyanyelvef’, amelyet a pénztárgép készít és bocsájt a vásárló rendelkezésére az összeg kifizetése után. A kis szalag azt a célt szolgálná, hogy ellenőrizni lehessen mi mennyibe került és hogy hibamentes-e az összeadás, de hogyan „ellenőrizzünk”, amikor a 10 centiméter átmérőjű nagyitó igénybevételével sem lehet számokat felfedezni a papíron. Megjegyzésemre azt válaszolták, menjek reklamálni a papírkereskedésbe. De mi lesz, ha onnan a papírgyárba, vagy valahová máshová küldenek? Egy másik téma: Palackozott italmérés — hirdetik a kisméretű üzletek bejáratai felett. De hogyan lehet palackozott, amikor csak üvegbe töltött? A kétliteres műanyag kanna visszaadásakor közölték, hogy csak kupakkal együtt vásárolják vissza. De minek adjam vissza, amikor azt az újabb töltéskor (bocsánat: palackozáskor) úgysem tudják felhasználni. Megesett, hogy két kanna közül az egyikből hiányzott mintegy 3/4 deciliter ital, a másik viszont tele volt. Ott megmutattam. Érthető, hogy abból hiányzott, amelynek a kupakja ketté volt szakítva. Nem tudni, hogy hol követték el a kanna elleni „merényletet”. Végül egy harmadik idegesítő tényező: Annak, hogy nem tudom érzékelni a személyi számom titkosságát, csakis két oka lehet. Vagy nincs mit titkolnom, vagy képtelen vagyok felfogni annak jelentőségét. De, hogy ideges vagyok, az biztos. Kilátásba helyezték az illetékesek, hogy újabb százmilliók ráfordításával törvényessé teszik a Betegbiztosítási Igazolványt, immáron második nekifutásra. Hiszem, hogy jobb lenne a közérzetünk, ha nem lennének hasonló áruházi, üzleti blokkok, álcázott cégér alatt működő üzletek és kevésbé átgondolt, országos jelentőségű hibás rendelkezések. Lédeczi József Kecskemét Hypo-méreg! Egy lila női shorttal a kezében kereste fel szerkesztőségünket a napokban Széles Mónika (Kecskemét, Arany János utca 8). Elmondta, hogy június 4-én a kecskeméti ELDI-ben élelmiszert vásárolt. Amint az szokásos, a fizetés után a pénztártól ahhoz az asztalhoz ment, ahol az élelmiszert bepakolhatja a szatyorba. Miután végzett a pakolással, azt vette észre, hogy az asztalon szétfolyt hypo van, ennek ellenére elindult. Az utcán tapasztalta, hogy a szatyor hypos alja a nadrágjához ért és azokon a helyeken „kimosta” a ruhaneműt, fehér foltokat hagyva rajta. Talán negyed óra sem telt el, amikorra visszaért az üzletbe, s a vezetőek elmondta hogyan járt. Az illető jót derült a történeten és kijelentette: semmit nem tehet. Nem is tett. Széles Mónika azt kérdezi: mi lett volna, ha az ott vásárolt kifliket teszi véletlenül a hypos asztalra, s azt otthon megeszi. Kit terhel ilyenkor a felelősség? Mellesleg a nadrágot azóta befestette lilára, de a hypo által kimart foltok továbbra is ott éktelenkednek rajta. —gál— Közvilágítás nélkül? Egy városföldi olvasónk — neve és címe a szerkesztőségben — három hónapja kéri, sürgeti telefonon és személyesen a DÉMÁSZ kecskeméti, Szultán utcai székházában, hogy Városföldön, a Felszabadulás utca 37-es számú ház előtti villany- oszlopon cserélják ki a kiégett villanyégőt. Eddig hiába kérte. Félfogadási napokon, pénteken immár rendszeresen mennek a férjével és kapnak ígéretet a cserére. Az elmúlt alkalommal maga az igazgatóhelyettes mondta: vegyék készpénznek, hogy a mai napon égni fog önök előtt a közvilágítási lámpa. Ám hiába várták, hogy ez megtörténjen, bár a vállalat embereit látták ezen a napon dolgozni a községben. A közelben buszmegálló van, hétvégeken diszkó működik, a környék pedig teljesen sötét, fás, bokros. Általunk kérdezi olvasónk: meddig várjanak még a közvilágítás rendbetételére? — sei — (Lapzártakor telefonált olvasónk, hogy hétfőn este, amikor férjével hazafelé mentek, ámúlva vették észre, hogy ég a villany az utcán. Lehet, hogy csoda történt a városföldi Fel- szabadulás utcában?) Néhány észrevétel Tisztelt Szerkesztőség! Több alkalommal felhívták az olvasók figyelmét javaslatok, észrevételek adására. Most néhány apróbb észrevételt közlök: Külön rádió- és televízió újságot nem veszek, így az önök lapjából tájékozódom a műsorról. Sajnos több alkalommal tapasztaltam, hogy a műsorváltozást nem hozzák, még akkor sem, amikor azt a rádió vagy a tv. már előző napon közli. Természetesen lehetnek kivételek, amelyek elkerülték a figyelmünket. A pénteki lapszámban megjelenő heti műsor elhelyezését szerencsésebbnek tartanám külön lapokon hozni, így egyszerűen kiemelhető lenne az egész heti műsor. Ha nincs nyomda- technikai akadálya. A keresztrejtvény táblázataiban gyakran olvashatatlanok, vagy nehezen olvashatók a kérdések. Mérő Gyuláné, Csengőd Szabadság u. 31. (Köszönjük az észrevételeket és azokra a következőket válaszoljuk: a műsorváltozást valóban nem tudjuk közölni, mert a heti műsort az előző héten kapjuk meg és készítjük el, küldjük a nyomdába. Annak nem volna akadálya, hogy a változást külön közöljük a lap hírei között, de a változásról — amint Ön is írja — csak a rádió, illetve a televízió ad hírt. A kivehető műsorlapok előállításának valóban nyomdatechnikai akadálya van. Végül a keresztrejtvényről: ezen igyekszünk javítani. A szerk. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Ugye mondtam, hogy én is sütök olyan palacsintát, mint az anyátok...? Ismét a kerekegyházi hobbikertekről Nagy István, kerekegyházi lakos a Petőfi Népe június 1-én megjelent számában Hobbikertek parlagon című írására az alábbi választ adjuk a helyszíni ismeretek alapján: A hobbikertek kialakítása az 1980-as évek második felére esik. Az akkori tanács mintegy ötven-hatvan 400-600 négyszögöles parcellát alakított ki a sajnos gyenge termőképességű homoktalajon. Egy-egy parcella ára 10-15 ezer forint volt. Az igénylők között volt munkás, pedagógus, iparos, akik közül a tehetősebbek a területet bekerítették, kutat fúrtak*, megtrágyázták a földet, szívós munkával valóban jelenleg is rendezett kertet alakítottak ki, sőt többen hétvégi házat is építettek rá. Sajnos többségüknek nem volt anyagi lehetőségük beruházásra, kedvüket vesztették, kertjük jelenleg is gazos, ápolatlan. Eladni nem tudják, mert a privatizáció lehetőséget adott, hogy akinek föld kellett, az a termékeny, jó földekhez juthatott. Teljesen reménytelen, hogy a tulajdonosok olyan anyagi lehetőséghez jussanak, hogy beruházzanak és kertjüket intenzív művelésbe vonják. Az önkormányzatnak lehetősége nincs, hogy a kerteket megvegye, illetve oda beruházzon vagy segélyt adjon. A 4-5 aranykoronás földek hasznosítására egyéni erdőtelepítésre volna lehetőség, az itt népszerű haszonfával, az akáccal, ami az itt élő méhészek egyetértésével is találkozna. Bízva azonban abban, hogy a falu mezőgazdasági rendszerének megváltoztatásával (ökofalu) példát mutatva az elhanyagolt hobbikertekben bekövetkezik az a változás, hogy a kerteket gazmentesen tartják és a fertőzési gócokat fölszámolják. Az önkormányzatnak nincs lehetősége, nem is célja adminisztratív úton kényszeríteni az elhanyagolt kertek tulajdonosait a rendbehozatalra. Antalfalvi János Kecskemét MI JÁR A TÖRVÉNY SZERINT? Még választ sem kaptam Panaszom érthető, ha a mai nehéz életet nézzük. Feleségem súlyos beteg már negyven éve, és most én is beteg vagyok. Ketten élünk a nyugdíjamból és ápoljuk egymást. így minden forint számít, ami a törvények szerint nekem jár. Úgy emlékszem, hogy annak idején törvényt hoztak arról, hogy a nyugdíjakat évente kétszer kell emelni. Márciusban és szeptemberben 4, illetve 6 százalék erejéig. Már júniusban vagyunk, de a törvény végrehajtása késik, aőt egy szó sem esik erről semmiféle tárgyaláson. Csak a választás utáni osztozkodás dúl. Persze kell ez is, de közben a kicsikről való gondoskodás nem szünetelhet, és ezt a leköszönő kormánynak kellett volna elintézni. Nagyon megköszönném, ha utána néznének a dolognak és tudatnák velem, hogy mi a helyzet. A másik, amiről írni szeretnék, hogy tudomásom szerint az 1975. évi II. törvény lehetővé teszi, hogy aki nyugdíjba megy, de tovább dolgozik legalább három évet, kérheti nyugdíjának újbóli megállapítását. En 1991. december 31-én fejeztem be a munkát, mint nyugdíjas, összesen hatvanegy év munaviszony után. 1976. március 1-től vagyok nyugdíjas. Kérelmemet a bajai SZTK 1991-ben elutasította, mert szerintük az új öszszeg se emelne a nyugdíjamon. Ez évben tudtam meg, hogy új címen, méltányossági alapon lehet kérelmezni az összeg megállapítását. Erre benyújtottam a kérelmemet, még az év elején (januárban vagy februárban), de eddig semmiféle választ nem kaptam. Nehéz anyagi helyzetben vagyunk, mindketten betegek. Vártam, hogy az egyik címen hozzájuthatok egy kis segítséghez, de úgy látszik ebből nem lesz semmi. Nagyon megköszönném, ha utána néznének ezeknek a lehetőségeknek, mindkét vonalon. Siklósi Károly Kalocsa, Pataji út 14. (Kérdéseire a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékesétől a következőket tudtuk meg: nyugdíj- emelésre előreláthatóan szeptemberben kerül sor, mértéke hat százalékos lesz. Mint leveléből kiderült, Ön 16 évet rádolgozott a nyugdíjévekre. Valóban kérheti új nyugdíjösszeg megállapítását. Sajnos nem írta meg, hogy részidőben dolgozott- e és fizetett-e tb-járulékot a tizenhat év alatt? Feltétlenül érdemes utánajárni, hiszen lehet, hogy az új összeg sokkal kedvezőbb lesz a jelenleginél. Méltányossági alapon is kérhet módosítást, ha az eredeti összeg nem haladja meg a havi 12 500 forintot. A szerk. Megérdemelték volna Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy az úgynevezett Egészségügyért Díj odaítélésénél miért nem kapott egy fogorvos, egy nőgyógyász sem díjat. Kifogásolták a lap hasábjain, hogy nő miért nem kapott? Nagyon jó, hogy vannak már ilyen díjak, elismerések és akik kapták, megérdemelték. De kérdezem, miért hagyták ki azokat az orvosokat, akik annyi embert mentenek meg a szenvedéstől és évtizedek alatt sok gyermeket — a jövő nemzedékét — segítették világra? Neveket nem akartam említeni, de most mégis megteszem: dr. Kálvin István stomatológus osztályvezető főorvos, és dr. Végh Lajos nőgyógyász főorvos. Tudom, egyszerre nem kaphat mindenki, de őket nagyon sérelmezem. Szeretném, ha soraim megjelennének. Egy hű olvasójuk, aki nem orvos, de potenciális beteg. Név és cím a szerk.-ben Mórások a Móra-hétről A kecskeméti Móra Ferenc általános iskola nagyszabású Móra-hetet rendezett. Műsort adott Palotás József szimfonikus zenekara, Kuna Lajos és csoportja, Szénási Pál és Horváth János gitár-klubja, a helyőrségi tisztiklub nyitötáncos tanulói, a Mathiász János iskola népijáték csoportja. Volt Móra Ferenc életével kapcsolatos teszt, amelynek végén a legjobbak jutalomban ré- szesüűltek. Iskolánk tanulói közűi is sokan szerepeltek. És persze volt irodalmi játék is a Kincskereső című folyóiratból. Diákönkormányzatunk értékelte az iskola egész éves munkáját és könyvjutalmat, illetve csokoládét kapott az osztály, ahol a legtöbb papírt gyűjtötték, a legjobb volt a magatartásuk, vagy a faliújságjuk, vagy aki a legjobb sportoló volt. Az utolsó napon jutalomként az egész iskola apraja-nagyja a hires BÖBE fagyizóba ment. Köszönet ezért a jó programért és sok vidám napért. Bagi Mária, Kecskemét (volt 8.b. osztályos tanuló)
