Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-09 / 134. szám
HASZNALHATATLAN ÓNTOZOBERENDEZESERT KELL FIZETNI Mit éltek át a kécskeiek a bíróságon? Több mint száz tiszakécskei személyt perelt be a helyi Solo- hov szövetkezet, mert az árverésen vásárolt föld után nem fizették be az öntözési és meliorációs költségeket. Mint többször is elmondták az érintettek: elismerik a befizetés jogszerűségét, hiszen aláírták az erről szóló nyilatkozatot, de sérelmezik, hogy nem tudják, mit kapnak a pénzükért. A törvényben értéknövelő beruházásként említik a szövetkezet által elvégzett talajjavító munkákat és az öntözőberendezéseket, de hogyan növeli a föld értékét az, ami használhatatlan vagy egyáltalán nincs? Ameny- nyiben adásvételnek tekinthető a kárpótlási jegyekkel megvett föld, akkor azt tartanák tisztességesnek, ha az eladó hiánytalanul, rendeltetésének megfelelő állapotban adná át a megvásárolt árut. S mivel nem 10-20 forintokról, hanem egyes családoknál több százezerről van szó, joggal várják el — mondják -, hogy pénzükért kapjanak is valamit. Múlt héten több per zajlott a Kecskeméti Városi Bíróságon. Az alperesként beidézett kécskeiek az alábbiakban—név nélkül, hiszen ügyük folyamatban van - maguk mondják el, hogyan élték át a történteket. • Még nem adott a föld hasznot új gazdáinak, csak munkát és fizetnivalót. A felesége nem tud beszélni?- Nem is tudom rendesen elmondani - kezdte az egyik panaszos -, annyira zavaros volt az a nap. Azzal kezdődött, hogy amikor az egyik társunk tárgyalására be akartunk menni, a bírónő szabályosan kizavart bennünket. A durva hang any- nyira meglepett bennünket, hiszen eddig más kép élt bennünk a bíróságról, hogy megszólalni sem tudtunk. Meg aztán úgy voltunk vele, jobb, ha hallgatunk, hiszen alperesek vagyunk, így aztán egész nap zárt tárgyalást tartott és a tárgyalóteremben a bírónőn kívül a felperes képviselői és az alperesek voltak benn. Gyorsan haladtak. Én igazán akkor rökönyödtem meg, amikor Irénke tíz-tizenöt percet sem töltött a tárgyalóteremben, s azzal jött ki, hogy már az ítéletet is kihirdették. Ebéd előtt feleségemmel mi voltunk az utolsók. Amikor beléptem a tárgyalóterembe, a bírónő azzal fogadott, hogy én mit keresek ott. Azt válaszoltam, hogy én képviselem a feleségemet, erre ő gúnyosan megkérdezte: Miért, a felesége nem tud beszélni? A feleségem megszólalt, hogy tud beszélni, csak ő tájékozatlan az ügyben. Erre valami olyasmit felelt, hogy hogyan lehet tájékozatlan, amikor egész Kécske ezt beszéli. Ami ezek után történt, nehezen tudom felidézni, ugyanis alig jutottam szóhoz. Ha mondtam valamit, a bírónő belevágott, hogy a lényegről beszéljek és ne ismételjem önmagam. Ráadásul állandóan a magnót kapcsolgatta, ezzel aztán végképp összezavart. Alaposan felkészültem a szerződésre vonatkozó jogszabályokból, izgultam is, hogy elő tudjam adni, de sajnos, a helyzet miatt leblokkoltam. A bírónő állandóan siettetett, nem is mondhattam el az érveimet. A lényeg az, hogy megmondták: a törvényben nincs az benne, hogy működőképesnek kell az öntözőberendezésnek lenni. Másrészt, nem a szövetkezettel, hanem a kárpótlási hivatallal állok jogviszonyban. De ha ez így van, mondtam én, akkor nincs joga a téesznek számlát kibocsátani és minket beperelni. Mindez, persze, nem számított, a tárgyalás vége az lett, hogy a többiekhez hasonlóan elvesztettük a pert.- Én azt hittem - mesélte az ugyancsak erre a napra beidézett másik alperes -, hogy nálunk a bíróságon mind a két fél egyenlő jogot élvez. Tévedtem. Most már tudom, az igazságért kopogtatni kell, csúszva- mászva átmenni a bíróság küszöbén. Én az anyósomat képviseltem, s a bírónő megkérdezte, hogy miért nem ő jelent meg a tárgyaláson. Talán félnek a kécskeiek a bíróságtól? Én elmondtam, hogy 84 éves az anyósom és járóképtelen. Azt is elmondtam, hogy én nem a költségek kifizetését tagadtam meg, hanem a részletes kimutatást kértem a beruházásokról. A szövetkezet képviselője erre azt válaszolta, hogy jogom van bepillantani a kimutatásokba. De én nem bepillantani akarok, hanem azt, hogy valaki közölje velem: az általam kifizetett ösz- szegek után milyen tulajdont kapunk. Sajnos, az én érdekeimet a bíróság nem vette figyelembe, nem adott jogot ahhoz, hogy mindezt megtudjam, csupán elmarasztalt. A szakvéleményeket s az egyéni sorsokat nem méltányolták, módot sem adtak, hogy bizonyítsam az igazam. Komolyan mondom, olyan volt, mint a koncepciós per. Végül bepörögtem, s azt mondtam: én ide többé nem jövök. Amikor otthon elmeséltem, hogy mi történt, a feleségem sírva fakadt. Anyósom nagyon megijedt, hogy a nyugjíjából vonják le a költségeket. Ekkor azt mondtam, még ha nem is értek egyet ezzel az egésszel, inkább befizetem a pénzt. Miért fizessek, ha nekem tartoznak?- Én nem panaszkodhatom, udvarias volt velem a bírónő - idézte fel a történteket egy asz- szony, aki szintén részese volt a történteknek. - Elmondtam, hogy habár jogosnak tartom a kifizetést, azért nem tettem meg, mert sokallom. Nem is tudom, miért kell fizetnem 27 ezer forintot, hiszen a földem megvan, az öntözőberendezés azonban szétverve. Abban is reménykedtem, hogy a téeszben lévő üzletrészemből levonják a meliorációs költségeket. Nem is értem, miért nekem kell fizetnem, amikor a szövetkezet tartozik nekem? A bíróságon is ezzel érveltem, de hiába. Sürgettek, mondjam gyorsan- Tudtuk, hogy fizetnünk kell - mondja az egyik alperes -, sőt, tudatosan vállaltuk, még örültünk is neki. Én például törekedtem is arra, hogy olyan földekhez jussak, amelyeken van beruházási költség, mert úgy gondoltam, az öntözőberendezés komoly érték. Most pedig kiderül, hogy ami 1989- ben működött, az most rossz és használhatatlan, sőt, olyan is van, ami el sem készült. Hát ezért fizessünk? A bíróságon, persze, megmondták: a pernek nem tárgya az öntözőberendezés léte vagy nem léte, hanem az, hogy vállaltam a kifizetést vagy nem. A téesz intézkedése jogszerű. Legfeljebb én indíthatnék pert a téesz ellen, mert nem megfelelő módon kéri tőlünk a meliorációs költségeket. Az akkori vállalt értéket hajtja be rajtunk, holott például már engedtek is el a téesz által még meg nem térített hitelek összegéből. Bezzeg, én még hitelt sem tudok felvenni, hogy abból kifizessem a költséget, mert amíg nincs tulajdonlapom, nem kapok hitelt. De amíg nem fizetem ki a költséget, addig nincs tulajdonlapom. Én azt is megkérdeztem a tárgyaláson, hogy a szövetkezet honnan tudja, mennyi pontosan a meliorációs költség, amikor az árverési jegyzőkönyvben és a térképen is csak becsült érték van. Arra pedig, hogy mikor válik esedékessé a kifizetés, a szövetkezet képviselője úgy válaszolt, hogy az ő értelmezése szerint rögtön az árverés utáni napon. Én még a hadseregben sem éreztem ekkora elutasítást, mint a bíróságon. A bírónő nagy nehezen elviselte, hogy beszélek, de folyton sürgetett, mondjam gyorsan. Azon a napon nekem két tárgyalásom volt, mert két rokonomat képviseltem, a második tárgyalás után már ki sem hirdették az ítéletet, mondván, úgyis tudom. Amikor kiléptem a folyosóra, legyintettem egyet, s azt mondtam a társaimnak: mondhatunk mi itt akármit, úgysem lesz igazunk. A bíró főnöke a törvény Megkérdeztem a történtekről a Kecskeméti Városi Bíróság elnökét, dr. Vas Árpádot, aki - mivel nem vett részt a tárgyalásokon, nem ismeri a konkrét ügyet - csupán néhány kérdésről tudott érdemben nyilatkozni. A tárgyalások menetéről így vélekedett:- Az, hogy a bírónő kiküldte az embereket a tárgyalóteremből, jogos volt, hiszen mindannyian ugyanannak az ügynek voltak az ügyfelei. Tehát nem pusztán hallgatóként vettek volna részt, hanem érdekeltként. Igaz, külön per mindegyik, de minden esetben ugyanaz a jogalap. Az ítélethirdetés után már bemehet az ügyfél társai tárgyalására.- Mindegyik alperes arról számolt be, hogy nem érezték egyenlő félnek magukat a felperessel, eleve visszautasítást tapasztaltak. Elfogultnak érezték a bírónőt.- Nem védeni akarom a bírónőt, de pontosan vele kapcsolatban soha nem merült fel ilyen panasz. Tapasztalat, hogy az ügyfelek érzelmi oldalról, s nem jogi szempontokból közelítik meg az ügyet, különösen, ha vesztett perről van szó. Úgy gondolom, azért érezhették elfogultságot a bírónő részéről, mert olyan ügyről van szó, amely eleve bukott, amelynek nem lehet más eredménye. A bíró elolvassa a felperesi nyilatkozatot és rögtön látja, hogy a törvény értelmében sorozatos elutasítás lesz az ítélet, minden bizonyítás nélkül.- Miért kell mégis tárgyalás?- A törvény előírja. A bírónak a tárgyalás alapján kell döntenie az ügyben.- Az elmondottak szerint viszont úgy tűnik, a bírónak nincs is döntési lehetősége, hiszen tudja, akármit mondanak az alperesek, csak egyféle határozatot hozhat.- Igen, a döntés valójában formális, mert a jogszabály egyértelműen megmondja, mit kell tenni. A bírónak egy főr nőké van, a törvény. Ebben az esetben is, ha a jogszabály megmondja, hogy ki kell fizetniük ezeket a költségeket, akkor a rendelettel szemben nem hozhat a bíró másféle döntést. Egyébként a bírónő elmondta, hogy azok, akik most panaszkodnak, mind elismerték a fizetési kötelezettségüket. A perek külön-külön mentek, mindany- nyiukat meghallgatta és tájékoztatta őket, hogy amiről beszélnek, nem a per tárgya. Ezekben a perekben azt az egyetlen jogkérdést - vállalják a fizetési kötelezettséget vagy nem - döntötték el, az ő érdekeiket külön perben kell érvényesíteni. De addig nem indíthatnak másikat, amíg ezek le nem zárulnak.- Az első fokú ítélet után néhányon megijedtek és befizették a szövetkezetnek a pénzt. A többiek viszont fellebbeznek a megyei bíróságnál. Ha egyértelmű, amit a törvény kimond, születhet más döntés?- A másodfokú bíróság helyezkedhet másféle álláspontra is, ez egyáltalán nem kizárt. Többféleképpen is lehet értelmezni egy törvényt, egy rendelkezésben találhatnak egyéb utalást. S ha másodfokon pert nyernek, azok, akik nem felle- beztek, perújítást kérhetnek.-Azt feltételezi az ember, hogy a kárpótlási törvény elsősorban a kárpótoltak érdekeit szolgálja, amellett, hogy a szövetkezetei is védi. A szóban- forgó rendelet viszont valóban nem szól arról, hogy csak létező, illetve működőképes beruházásokat kell megfizetniük az új tulajdonosoknak. Mint ahogy a befizetés határideje sem szerepel a rendeletben. A törvényben lenne a hiba?-Az elmúlt négy év során több száz törvény született, az sem csoda tehát, ha egyik-másik - finoman szólva - nem tökéletes. A bírónak viszont nincs joga felülbírálni a törvényt, a törvénynek csupán szolgája. Szúnyogirtás Tiszakécskén A múlt héten harmadik alkalommal irtották a szúnyogokat Tiszakécskén, de sajnos még mindig szép számban van belőlük. A földi melegködös eljárást alkalmazták a városgondnokság szakemberei, amivel a Tisza-parti részen, a Szolnoki út környékén és Kerekdombon irtották a vérszívókat. Ez idáig mintegy 200 ezer forint pluszkiadást okoztak a városnak. Legközelebb 2-3 hét múlva terveznek szúnyogirtást. Németországi látogatás A hét végén Anka Balázs lakiteleki polgármester és négy képviselő Hennigsdorf- ban járt. A látogatás célja, hogy testvérkapcsolat alakuljon ki a két település között. Lakásrendeletről Lakiteleken Június 21-éré tervez képviselő-testületi ülést a lakiteleki önkormányzat. A lakosságot érintő legfontosabb téma a lakásrendelet kiegészítése és módosítása. Búcsúzó diákok A tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskolától az idén 124 tanuló vesz búcsút. A négy nyolcadikos osztályból mindenki továbbtanulása már biztosított. Az oldalt írta és szerkesztette: Benke Márta A SOLOHOV SZÖVETKEZET SZERINT: A fellebbezést elmulasztotta a bizottság Hogyan látja a történteket a felperes? - kérdeztem Eszesné Zámbori Évát, a tiszakécskei Solohov szövetkezet általános elnökhelyettesét.- Jogerős határozat van a térítendő költségekről, amit annak idején a helyi érdekegyeztető fórum és a földrendező bizottság beleegyezésével fogadott el a kárrendezési hivatal - válaszolta. - Akkor kellett volna kifogást emelni, de ezt elmulasztották.- Úgy hallottam, nem is nézhettek bele azokba az iratokba, amelyek a beruházások költségeit részletezték.- Ez nem igaz. Aki ide, az irodába bejött, és kérte, annak megmutattam. Persze, nem mindegy, ki milyen szándékkal jön, milyen hangnemben beszél; A kárrendezési hivatalban is megvannak ezek az adatok, tehát hozzájuk lehet férni. Akik eddig befizették az öntözési és meliorációs költségeket, azoknak pedig csinálunk egy tájékoztatót.- Hogyan állapították meg az összegeket?-Nagyon pontos kimutatást készítettünk minden területről, részletezve az eszközöket, s hogy mennyi volt a saját erő és az állami támogatás. Természetesen az utóbbit levontuk a költségekből. Hektárra osztva adtuk be a kárpótlási hivatalhoz, ahol aranykoronára bontották.- Ott hogyan ellenőrizték az adatok hitelességét?- Úgy tudom, a kárrendezési hivatal azzal a pénzügyi szakemberrel vizsgáltatta meg, aki annak idején a beruházásokat is • Az árverésen mindenkit tájékoztattak a költségekről. figyelemmel kísérte. Tehát a beruházásoknak csak a pénzügyi hátterét nézték, nem a most használhatóságát. Az árverések előtt egyébként mindenki aláírt egy nyilatkozatot, hogy vállalják a fizetési kötelezettséget. Sőt, az árverésen a földet terhelő költségekről is tájékoztatták a licitálókat.- Az emberek nem is a fizetés jogszerűségét vitatják, hanem a mértékét és magát az eljárást. Nem értik például, mi alapján szólította fel a szövetkezet őket fizetésre, amikor a törvényben nincs határidő?- A törvény valóban nem szab határidőt, azt viszont kimondja, hogy a földhivatal addig nem adja birtokba, míg nincs kifizetve a tartozás. S mivel a földhivatalnak 60 napon belül kell a földet kimérni, mi ezt a határidőt vettük figyelembe. Miután 60 napon belül nem jöttek a befizetések, mi kiküldőik - mintegy fizetési felszólításként - a számlákat.- A törvény szerint önöknek kell behajtani a pénzt?- Ezt nem határozza meg. De mi teljesen törvényesen jártunk el, hiszen a végrehajtási rendelet kimondja: a beruházási költséget a földet kiadó részére kell megtéríteni. A bíróságnak sincs jogalapja, hogy más ítéletet hozzon, mert a törvény köti. Az viszont igaz, hogy a törvény arról nem rendelkezik, ki adja birtokba a beruházást, mi lesz a tulajdonnal.- Mi történik, ha másodfokon is a szövetkezet nyeri a pert?-A tulajdonosoknak meg kell fizetniük a tartozást, 20 százalékos kamattal, valamint a perköltséget. Ha az igazgatóság úgy dönt, esetenként elengedhetjük a kamatot, valamint részletfizetés is lehetséges.- Sokaknak üzletrészük van a téeszben. Miért nem törleszthetik abból a tartozásukat?- Ez csak vagyonkivitellel történhetne, erre azonban már nincs mód. 1992. december 31-ig lehetett kiválni a szövetkezetből, néhányan szerettek is volna, de a hitelezők nem járultak hozzá. A törvény azonban hagy egy kiskaput, amely szerint mi megvásárolnánk az üzletrészt, s ebből törlesztené a tulajdonos az adósságát. Erre azonban az anyagi helyzetünk miatt nincs mód.
