Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-04 / 104. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. május 4., szerda Jogunk van az esztétikus környezethez Miért dolgoztam 30 évig? OLVASÓSZOLGÁLAT Telefonok és levelek „Már elég régen akartam írni arról, hogy meg vagyunk elé­gedve az újsággal. Csak egy ki­fogásunk van: miért gyártják az újságot két darabban?” - érdek­lődik egy kedves olvasónk Bá­csalmásról. Nem először vetődik fel ez a kérdés olvasóink részéről és ez­zel kapcsolatban a következőket kell elmondanunk: a nyomda­gép konstrukciója nem teszi le­hetővé, hogy a Petőfi Népe egyben készüljön (a nyomdá­szok úgy mondják: egy gerin­cen). A január óta nagyobb ter­jedelemben, 16 oldalon megje­lenő lapot a nyomógép ilyen formában tudja előállítani. Bí­zunk benne, hogy a lényegesen megnövelt terjedelem, a több olvasnivaló feledteti a technikai lehetőség, illetve annak korlátja okozta észrevételt. A napokban egy izgatott hangú telefonhívást kaptunk. Olvasónkat ugyanis egy cso­magküldő cég arról értesítette: értékes nyeremény birtokába ju­tott. Tőlünk azt kérdezte a tele­fonáló, hogy komolyan kell-e vennie azt, amit a csomagküldő cég levelében olvasott? El kell mondanunk, hogy új­ságunknak nincs köze ezekhez a bizonytalan és többnyire gyanús „nyereményekhez”. Azt java­soljuk, gondosan olvassa végig még egyszer a levelet. Valahol ugyanis el szokták rejteni a szö­vegben, hogy mit kell megren­delni, megvenni ahhoz, hogy a beígért „nyeremény” valóban eljusson az illetőhöz. A nyere­ményt talán annyira lehet komo­lyan venni, mint a lottót: aki ki­tölti, annak esélye van arra, hogy nyerjen, de erre nincs ga­rancia. „Szentkirályról telefonálok. A mai napon késve kaptuk meg az újságot” - jelentkezett egy előfizetőnk. Köszönjük a beje­lentést. Már kora reggel értesí­tették a területről a kiadót, hogy a kézbesítő 40 fokos lázzal fek­szik. Balasi Tamás ügynökség­vezető intézkedése nyomán, ha késve is, mindenki hozzájutott a Petőfi Népéhez. Megértésüket és elnézésüket kérjük. Kecskemétről, a László Ká­roly utcából hívta fel olvasó- szolgálatunkat egy új előfize­tőnk. Őt is telefonos marketin­gakció keretében kerestük meg néhány héttel ezelőtt. Akkor úgy döntött, hogy egy hétig ki­próbálja terjesztési rendszerün­ket és megismeri az újságot. Mindkettő bevált, így előfizetett a lapra. Üdvözöljük előfizetőink tá­borában. „Nem gondolnak a gépkocsi- vezetőkre. Miért nincs gyak­rabban autósoknak szóló össze­állítás?” - kérdezték Bajáról. Szeretnénk, ha minden kíván­ságot ilyen gyorsan teljesíthet­nénk: autós mellékletünk leg­közelebb május 13-án jelenik meg. , Várjuk kérdéseiket, észrevé­teleiket az újsággal, annak ter­jesztésével, tartalmával össze­függésben az olvasószolgálat te­lefonján (76/481-391) szemé­lyesen, vagy levélben: Kecske­mét. Szabadság tér 1/A. Számomra érthetetlen, hogy szülővárosomban, Kalocsán kik és miért rongálják szándékosan környezetünket. Ki dirigál tud­tunk és beleegyezésünk nélkül ebben az ügyben, számunkra elkeserítő és bántó módon? Valamikor szép volt a Va­jas-part. Vén szomorúfűzek ár­nyékolták a partot. Lombjuk a vízbe hajolt és tavasszal első­ként borultak szemet gyönyör­ködtető, bársonyos zöldbe. Pár éve megkezdték az irtást, s ta­valy sikerült komoly pusztítást végezni. Csupasz, ronda falak terpeszkednek az egyik oldalon, a másikon van még néhány fűz. Talán két éve holmi husángokat ledugdostak a part mentén a megműveletlen földbe. Vajon hová lettek? Kinek a „gondos­ságát” dicséri ez a minősíthetet­len munkavégzés? A magyará­zatokból elég volt már. Szép volt a Meszesi út is. La­kossági tiltakozásra - annak idején - megkegyelmeztek a je­genyesornak. De csak ideig- óráig. Akkor majdnem megha­tódtunk. Végigültették fiatal nyárfákkal az 5 kilométeres A petőfivárosi szemétszállí­tás ügyében az alábbi kéréssel fordulok az ott lakókhoz. Mi, akik elégedettek voltunk Gyulai Ferenc egyéni vállal­kozó, szemétszállító munkájá­val, ne hagyjuk, hogy egyoldalú döntés miatt elveszítse azt. Önök között is sok a vállalkozó és a vállalkozóknál dolgozó ember, akiknek az eddig befek­tetett munkájuktól függ a meg-' élhetésük. Ha ma szó nélkül hagyjuk Gyulai Ferenc vállal­kozó tönkretételét, lehet, hogy mi leszünk az áldozatok. A kecskeméti önkormányzat szemétszállításra kiírt pályázata teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ebből a városrészből Gyu­lai Ferenc csaknem nyolc éve hordja el a szemetet, mindenki megelégedésére. Az egész vá­ros szemételhordására írtak ki Tisztelt Borbély Úr! A házi szemétszállítással kapcsolatos, Igazságos díjmegállapítást! cí­mű levelére, mely a lap április 20-ai számában jelent meg, az alábbi tájékoztatást adom. A házi szemétszállítás rend­jéről Kecskeméten önkormány­zati rendelet intézkedik, mely kimondja, hogy a közgyűlés kommunális és környezetvé­delmi bizottsága jogosult elren­delni egy adott körzetben a rendszeres szemétszállítást, il­letve az ezzel kapcsolatos szol­gáltatást. Az önök körzetére vonatko­zóan az elrendelés 1994. már­cius 22-én megtörtént. (Petőfi­városi ól van szó. A szerk.) Er­ről a polgármesteri hivatal mér­nöki irodája írásban tájékoztatta cégünket. A házi szemétszállí­utat. Aztán kitördelték, kiszán­tották barbár módra. Talán mu­tatóban maradt belőlük néhány. Megjegyzem, azokat a cseme­téket ajándékba kapta a város annak a faiskolának a vezetőjé­től, aki valamikor Kalocsán di- ákoskodott. S a történtek után azt mondta: ennek a városnak soha semmit ezután! S most figyeljenek a követ­kező alamuszi lépésre: minden egyes, még meglévő öreg jege­nye törzsét megégették. Ezt ak­kor sokan látták és szóvá is tet­ték. így most már van rá magya­rázat, miért kell mindet kivágni. Lassan, de biztosan kipusztul mindegyik, mi pedig „élvezhet­jük” a kopár utat. Másutt már rég védetté nyilvánítottak volna egy ilyen utat. S még ezzel sincs vége az önkényes pusztításnak. Telefo­non üzenetet kaptam: menjek már el a Hunyadi utcába. El­mentem, s a látvány: a Sóhajok hídjával szemben a református parókia előtt a fák derékba vágva, törzsük kibelezve. Talán virágtartóknak? Ezek a fák is tönkrementek, megöregedtek? pályáztatói, aminek egy kisvál­lalkozó felelősséggel nem is tudna eleget tenni. Ezért nem nyerhette meg a pályázatot, s így az eddigi munkája, jövője és megélhetése, ezzel együtt a mi - e területen biztosított - ké­nyelmünk került veszélybe. Tisztelt Lakótársak! Kérem Önöket, hogy az önkormányzati képviselő útján, esetleg aláírá­sok gyűjtésével hívjuk fel a vá­ros képviselő-testületének, pol­gármesterének a figyelmét arra, hogy döntéseikben vegyék fi­gyelembe a helyi sajátosságokat és az adott területen élő embe­rek érdekeit is. Ennek megfele­lően állítsák vissza a régi gya­korlatot, hogy a Petőfivárosból továbbra is Gyulai Ferenc hord­hassa el a szemetet. * Nagy Pál, Kecskemét, Énekes u. 68. tás díjtételét az ingatlan nagy­sága alapján állapítjuk meg, az országos gyakorlatnak megfele­lően. Az ön által javasolt elgon­dolás első hallásra racionálisnak tűnik, azonban, ha végiggondol­juk a folyamatot, akkor köny- nyen belátható, hogy nincs az a szervezet vagy technikai háttér, amely a személyi és életviteli változásokat naprakészen kö­vetni tudná. Megjegyzem, az április 16-án megtartott lakossági fórumon a gyakorlatban eddig alkalmazott díjkivetési módot senki sem ki­fogásolta. Bízom benne, hogy a fentiek alapján ön is belátja, nem adtunk okot bírósági eljá­rásra. Tisztelettel: Dr. Mayer Antal, ügyvezető igazgató, Városgazdasági Kft. Ezeket is ki kell vágni, akarom mondani, derékban el kell fűré­szelni? Félek, az utca többi akácfája is ilyen sorsra jut. Ez legalább olyan éleselmé­jűségre vall. mint a piactér mel­letti új parkírozó ötlete. Sokan úgy hittük mostanáig, hogy a park az emberek pihenését hiva­tott szolgálni. Tévedtünk. A mi Vajas-parti kis parkunk az au­tóké lett. Talán jó is ez így. A mi városunkban padot állítani úgysem szokás, mert ellopják, megrongálják. így aztán sehol sem pihenhetünk meg. (Bocsá­nat, a Kossuth Lajos utcán van még néhány pad, melyeket tu­domásom szerint édesapám harcolt ki ezelőtt 60 évvel.) A játszótereken sincsenek padok. Álldogálhat szülő, nagy­szülő egyik lábáról a másikra, míg játszik az unoka. Azt is sze­retnénk tudni, hogy a kommu­nális intézmény miért fizet ko­moly pénzeket a város söprésé­ért. ha rendre ott maradnak a szemétkupacok, míg a szél szét nem fújja azokat? Roznianith Jánosné, Kalocsa, Tóth Mike u. 73. Szegény árvát az ág is húzza Nagyon elszomorító és dü­hítő, hogy a közügyek intézői - akikre nekünk, állampolgárok­nak nyugodtan rájuk kellene bízni magunkat - kőszívű em­berek. A kecskeméti Farkas-villa kiadása hozott ki a sodromból. Úgy látszik, csak a pénzt tekin­tik igazi haszonnak, a gyermek, az ember nem számít. Ezek a gyerekek, amikor el kellett, hogy vegyék őket szüleiktől, nagyon bánatosak voltak, mert bármennyire is nem törődtek velük, mégis csak a szüleik vol­tak. De a Farkas-villa nyújtotta környezetben, a szép kertben jobban elterelődik a figyelmük, mint egy emeletes, rideg épü­letben. Hiszen mindenki a sza­badba, a jó levegőre kívánko­zik. Még a kutyáknak is kifutó­kat jelölnek ki! Úgy látszik, csak ezeken a szerencsétlen gyermekeken le­het spórolni. Merthogy 1994 ja­nuárjától a havi 3600 forint gondozási díjat is megvonták a 18 éven felülieket nevelő szü­lőktől. Pedig - tudomásom sze­rint - 24 éves korig járna ez a „hatalmas,, összeg a gyerme­keknek, amit egyébként minden megyében megkapnak, csak Bács-Kiskunban nem. Kérdés, miért nem kaphatják ezt a kis összeget sem ezek a gyermekek, s ki az a nagypénzű ember, akinek ezeknek a gyere­keknek a kárára is kell a Far­kas-villa? G. I.-né nevelőszülő, Kecskemét Szoborpark, szeméttelep? Kecskemét belsővárosi fejlő­dése a Széchenyi térre és a Lu- gossy utcába is juttatott néhány örömteli létesítményt. Mind­annyian örültünk annak, hogy a régi kertmozi helyén, a lebon­tott épületek eltűnése után, szo­borpark létesült. Azon viszont bosszankodunk, hogy az utóbbi időben a bokrok alját illem­helynek, öltözőnek és hálóhely­nek használják a semmittevő fi­atalok és idősek, hátrahagyva szemetelő, romboló tevékeny­ségük nyomait. A sok részeg ember a park padjain vagy a fü- vön feküdve próbál kijóza­nodni, hogy visszatérhessen egy újabb hörpintésre oda, ahol le- részegedett. Miattuk ezt a par­kot pihenésre már nem veszi igénybe senki. Most, hogy be­köszöntött a jobb idő, sokan ke­resik, látogatják majd a kerámi­astúdiót. Errefelé visz az útjuk és szörnyű látványban lesz ré­szük, mely nem öregbíti a- múgy szép városunk hírnevét. E. S., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Tisztelt Szerkesztőség! Sze­retném. ha az alábbi gondolata­imat közzétennék, mert úgy tu­dom, sok tízezren vagyunk, a- kik teljes bizonytalanságban élünk. Több mint harminc évet ledolgoztam jó szakmával, fizi­kai munkával és jó közepes fi­zetéssel. 1993-ban engem is el­ért a rendszerváltás utáni de­mokratikus kormányzat nagy vívmánya, a privatizáció és a munkanélküliség. Ötven éven felüli vagyok, s még több év van hátra a nyugdí­jig. Hol találok már munkát? Miből éljek? Álljak oda a szé- gyenplaccra segélyért az ön- kormányzathoz? Hát azt nem! Én a munkámat tettem az állam asztalára és úgy gondolom, hogy az ilyen embereknek van jussuk onnan levenni, ha gond van. De az elmúlt 40 évben és a nagyon lassan elmúló 4 évben nem ez volt az elv. Hiába a szó, ők kilencven százalékban még mindig a régi rend urai. Évtizedekig fizettük - én és a vállalatom - az SZTK-hozzájá- rulást, ami mai pénzben több millió forint lenne. Ennek elle­nére előnyösebb helyzetben van az, aki sohase, vagy csak pár hónapot vagy évet dolgozott. Gonclolok a cigányok egy ré­szére, az úgynevezett munka- nélküliekre és az egészségrom­lásig ivó alkoholistákra. Ezek vagy állami támogatást, vagy rokkantnyugdíjat, vagy önkor­zelmúltban kialakult közleke­dési balesetforrásra hívom fel az illetékesek figyelmét. A megértő ember szó nélkül hagyja, ha a közlekedésben akadályozzák például építkezés, tatarozás vagy közműépítés mi­att, mert tisztában van azzal, hogy mindezek természetes ve­lejárói annak, hogy a város nap- ról-napra fejlődjön, korszerű­södjön/ Viszont bosszantó, há emiatt bizonytalanná válik a forgalomirányítás, ha az építke­zéssel együtt nem gondolnak arra, hogy az emberek bizzton- ságban legyenek. A kecskeméti könyvtár foghí­jas területen épül, amely foko­zott közlekedési veszélyt rejt magában. A Revű Konsu- mex-üzlet előtt parkoló gépko­csik nagyban akadályozzák a Azért írok önöknek, mert nem tudom, hogy ezzel a prob­lémával ki foglalkozik Kecs­keméten. Nevezetesen azzal, hogy a petőfivárosi Énekes ut­cában lakók közül igen sokan szélnek eresztik a kutyáikat napközben. A „gazdátlan” ebek riogatják a járókelőket, legfő­képpen a gyerekeket. A fiam sírva bujkál előlük, amikor az iskolából jön hazafelé. Úgy tu­dom, hogy a városban van Velem történt a következő eset. Községünkben, Kisszállá­son 1992 októberében földlici­tálást tartottak, amelyen a jelen­lévők megkapták a kárpótlási határozatot és a megillető terü­letről készült térképet. Ezt kö­vetően, 1993 januárjában meg­történt a földek kimérése. Az akkori licitálásra kijelölt táblá­ban van a tanyám és a hozzátar­tozó 3409 négyzetméter földtu­lajdonom. A kimérés során a földterüle­temet teljesen átrendezték és az említett terület körülbelül egy- harmadát a kárpótlási földhöz mérték. Ezt én úgy fogom fel, hogy tőlem jogtalanul elvették. Ezért felhívtam telefonon a kis­kunhalasi földhivatal föld­mérőjét. H. Gy. urat, hogy kor­rigálja a jogtalan elmérést. Ez közvetlenül a földek kimérése után, 1993 januárjában történt. Tisztában vagyok a földhiva­tal leterheltségével, ugyanakkor mányzati segélyt kapnak. Mi­ből? Abból a pénzből, amit mi, most bajbajutottak már rég megtermeltünk. A munkahelyeket betöltő - úgy tudom, mintegy 300 ezer - nyugdíjassal kapcsolatban is vannak gondolataim. Ugyanis én ezért lettem munkanélküli. Ok beépített emberei a régi rend urainak úgy a vállalatoknál, mint az önkormányzatoknál és egyéb intézményekben. Csak a nevük után tett szó változott (elvtárs helyett úr), de ők nem változtak és úgy érzem, nem is fognak változni. Ők két fizetést kapnak, pedig egyet sem érde­melnének munkájuk után. hi­szen 60 éves korukra el sem fá­radtak. Sajnálom azokat a fizikai dolgozókat, akik kemény munka után alig várták a nyug­ellátást, s most nagyon kevés a nyugdíjuk. Miért kevés? Azért, mert ezt az alig vagy soha nem termelő sok százezer ingyenélőt támogatja a magyar kormány­zat. Kérdezem én, most mitévő legyek? ­Tisztelt Szerkesztőség! A ne­vemet ne közöljék. Nem azért, mert szégyellem, hanem azért, mert féltem a családomat a megtorlástól, hiszen sok ilyen eset történik ebben az ország­ban. Elnézést az írás külalakjá­ért, de fáradt már a kezem. forgalmat. E terület szabaddá tételével biztosítani lehetne, hogy az építkezésről kifelé ha­ladó gépkocsik ne kényszerül­jenek szemben haladni a forga­lommal és csak úgynevezett hajtűkanyarral térhessenek rá a Kiskörútra. Ezt 90 fokos ka­nyarral is meg lehetne oldani. Az Arany János utcát meg­közelítő útszakasz így eltolható lenne az említett üzlet irányába, s-ezzel- szabaddá A'álna az épít­kezés bejárata. Szükséges lenne ellenőrzéssel szigorítani az Arany János utcára való behaj­tást, melyet közlekedési tábla szabályoz, csak éppen azt senki nem veszi figyelembe. A gyalogosforgalom pedig a beteljesült káosz látszatát kelti, különösen csúcsforgalomban. L. J., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) olyan rendelet, amely a kutyák szabadon tartására vonatkozik (pórázon sétáltatásra, szájko­sárra), de van-e olyan szervezet, mely érvényt szerez a rendelet­nek? Sajnos, a jelek szerint nincs. Ákkor készüljünk fel arra, hogy mindennap félve, sírva menekülnek a gyerekek a kiengedett kutyák elől az Éne­kes utcában? érthetetlen, hogy másfél év el­teltével sem kaptam érdemi vá­laszt, holott kérésemet 1994 februárjának elején megismétel­tem. Erre apropót adott, hogy újabb kimérések voltak a falu­ban. Sajnos, nemhogy földet, még választ sem kaptam azóta levelemre. Tudomásom szerint - s az or­szággyűlés törvényei is ezt mondják ki - a magántulajdon sérthetetlen. A kérdésem tehát az, hogy a kiskunhalasi földhi­vatal milyen jogcímen (törvény, rendelet, jogszabály, helyi dön­tés stb.) tudja megindokolni a kisajátítást? Földemet sem ál­lami beruházás, sem természet- védelmi, úgynevezett különös státusz nem érinti. A nevemet és a község nevét ne hozzák nyilvánosságra. Le­velem földhivatali azonosítása végett az alábbi aláírást kérem: N. J., 1184-0379/5 (Név és cím a szerk.-ben.) Levél a petőfivárosiakhoz NAPJAINK HUMORÁBÓL • Nem tudod, mi lehet a megfejtés, Jenő? Hat betű, házastárs, és egyben lábbeli is lehet. A fórumon nem volt kifogás G., Kerekegyháza Közlekedési veszélyforrás! Az alábbiakban egy, a kö­Kutyák az utcákon H. J.-né, Kecskemét Kárpótlás magántulajdonból?

Next

/
Oldalképek
Tartalom