Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
Öt Ők mind: a szép, okos, ügyes, vásott gyermekeink Gyermeknapra Május első vasárnapján a gyermekek köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, a hónap utulsó ünnepnapja meg az övék. A legszebb évszak két jeles napja ez, így. virágokkal, ajándékokkal, az ünnepi emelkedettségbe emelve azt, ami természetes. Azt, hogy itt vannak nekünk ők, mi meg nekik, és van az évben még 363 nap, amikor nincs ünneplés. Csak hétköznap, amikor fáradtan zsörtölődünk velük, meg ingerülten rájuk szólunk, meg veszekszünk a rossz jegyért, meg az elhagyott holmikért, fölfoghatatlan dolgai kért. Hogy a javukat akarjuk, az nem vitás, de képesek vagyunk-e megértetni velük is szándékainkat? Van-e türelmünk megmagyarázni, mit, miért tiltunk, miért szabunk feltételeket, miért vagyunk egyáltalán olyan „elviselhetetlenek”. Merthogy sokszor félreértjük szándékaikat is, meg nem is tudunk egészen odafigyelni rájuk, amikor pedig éppen küszködnek a világ dolgaiban való eligazodással... Kellenek ezek az ünnepek, amikor alkalom van arra, hogy a kölcsönös szeretetről, ragaszkodásról beszélhessünk, bizonyságát adjuk. Kell, mert egymásra vagyunk utalva, kicsi korukban ők miránk, ha meg megvénülünk, csak rájuk számíthatunk. Tegyük hát széppé ezt a napot, hogy a hétköznapokra is jusson fényéből, melegéből, a boldogságból. ■fcSüSSSá' ÜSSSKSäSÜ -. | SSSSÜi < ,, ■■ .. ^*«1 v V/. Pólyák és bölcsők Amióta az ember él a földön, úgy Ábeltől és Káintól kezdve, - merthogy ők az első emberpár gyermekei valamiféleképpen óvták szüleik az újszülöttet. Hogy így volt, arra bizonyság, hogy még itt vagyunk a Földön. A gyermek születésének és nevelésének tárgyi eszközei jelentős fejezetét képezik az emberiség történetének. A régi egyiptomiak és a spártaiak a csecsemőket meztelenül nevelték, a görögök és a rómaiak már szalaggal tekerték át az újszülötteket. A későbbi évszázadokban a csecsemő ruházata kibővült, bepólyázták az újszülötteket oly módon, hogy karjaik szabadon maradtak. Ezt az ún. francia módot mutatja az 5. ábra. Az anya két karja, mint természetadta bölcső tartja és ringatja a csecsemőt. Az asszonyi karokra azonban nagy szükség volt a mindennapi házi, mezei munkákban, és így hozta a szükség a gyermekőrző szerkezetek kialakítását. Franciaország déli vidékein, így a napsütötte Provence-ban a csecsemők tartására és hordozására hosz- szúkás fűzfakosarakat használtak, hasonlókat a kenyérkosarakhoz. Touraine vidékén „Franciaország virágos és gyümölcsös kertjében” vékony matracban tartották pólya he• Ma pedig így. lyett a csecsemőket, akiket hármas hajtogatással fedtek be a szülők (8. ábra). Más vidékeken hasonló megoldást alkalmaztak, csak kecskebőrből készült a pólya úgy, hogy a szőrös rész került belülre. Középkori Franciaországban a 9. században a primitív bölcsők készítésénél kettéfűrészeltek egy fatörzset és kivájták azokat, mintha teknőket készítenének. Ezekben már el tudta ringatni az anya magzatát. A 15. századtól a fából készített bölcsőket hintalótalpidomokkal látták el. A 16. századtól védő függönyökkel is ellátták a bölcsőket, amelyek mai formájukban végül is a 17. században jelentkeztek. Ezek már mint gondos asztalosmunkák kerültek ki a műhelyekből. Az 1. ábrán látható bölcsőt elsősorban a Jura hegyvidéken használták, míg a 10. számú modellt inkább Drome környékén. Ha a gyermek azután elérte azt a kort. amikor már ki tudott mászni a bölcsőből, járókára, vagy amint a 2. képen látjuk, „állókára" volt szüksége. Ez az állóka fatörzsből készült, és amíg a mama főzött vagy dolgozott. a gyereket ebbe állította bele, mint egy karácsonyfát. Ugyanezt a célt szolgálta a fűzfakosár állóka. a gyerek mozgástere itt is enyhén szólva korlátozott, de legalább kissé szel lősebb volt, mint a karácsonyfatartó (4. ábra). Egyes vidékeken az volt a szokás, hogy a babát pólyástól egy vastag rúdba vert szögre akasztották (5, ábra). Touraine vidékén, miközben a mama főzte az ebédet, a konyhában a gyereket a 3. képen látható lovacskára szíjazták, csak a kezeit tudta mozgatni. Amikor a baba elkezdett járni, szükség volt olyan szerkezetekre. amelyeket a földön csúsztatni tudott. A 9. ábrán látható járóka úgy néz ki, mint egy kas a kotlóscsibék számára. Vesszőkből fonták, biztonságos volt, de a baba nehézkesen tudott vele manőverezni. Franciaország csaknem minden részén használták a kétrészes kosarat, de nem az ikerbabák hordozására, hanem a falvakban, mezőkön, erdőkben otthagyott vagy elkóborolt kisgyerekek begyűjtése céljából. Egyszerre két gyereket „csomagoltak” így, és rendszerint szamárháton szállították be a men- helyre vagy a falusi dadához a megrémült, kiéhezett, de még életben lévő gyermekeket. így beszélnek ezek az emlékek a francia népesedés derűs és helyenként borús óráiról. Endresz István A TARTALOMBÓL Horoszkóp 10. oldal Emberhúsevő baktérium 10. oldal Kinek hisz a nő? 10. oldal Kismesterek nagy dobása 11. oldal Ajánlhatunk valami finomat? 11. oldal Pihentető kozmetika 11. oldal Keresztrejtvény 11. oldal A magazint szerkeszti: Nagy Mária Az év könyve Az év gyermekkönyve díjat az idén Lázár Ervin: Manógyár című műve nyerte el. Michael Ende A sátánármányos- parázsvarázspokolikőrpuncs- pacslódítóbódítóka című munkájának magyarra fordításáért Lázár Magda veheti át. A legjobb illusztrátoroknak járó elismerést két rajzoló megosztva kapta. Faltisz Alexandra, Lázár Ervin: Manógyár, valamint Nemes Nagy Agnes: Az aranyecset című művének illusztrálásáért. Keresztes Dóra pedig a Vackor az első bében című Kormos Ist- ván-meséhez készített rajzaiért. Az ismeretterjesztő munkák közül Hernádi Sándor kapta meg a díjat Észtekergető című munkájáért. . ÉlJ . egeszsegesen! Alkoholt iszol, s közben nyúlsz a cigiért, Mondd, az életed neked csak ennyit ér? A drogtól teljesen elborul az S örülsz, hogy végre jól érzed magad?! NEM, ez nem ilyen egyszerű!!! Barátaid majd elhagynak, Ne csodálkozz, ha magadra maradsz! S egyszer, egy napon talán feleszmélsz: Fogjunk össze hát EMBERISÉG! Boldog arccal hirdesd, hogy: Ne igyál! Ne cigizz! Ne drogon! Hé, vedd már észre, ember, Magadat roncsolod ezzel! Magadat, s a környezeted. Nem lenne jobb, ha reggel felébredsz, Kitárod az ablakod, S a madárcsipogást hallgatod? Hamar menj ki a szabadba, mozogj! De jaj, azt a kis virágot nehogy eltaposd, Hisz nem bántott ó téged, Kérlek! Hogy belefáradtál a küzdelembe? Nekem mondod?! Folytassuk tovább, ne adjuk fel a harcot! Mert az senkinek sem lenne jó, Ha egy nap bemondaná a rádió: Hölgyeim és Uraim, az Emberiség maholnap kihal! Baja, 1994. HL 28. Pálffy Diána 8. oszt. tanuló
