Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-25 / 121. szám

1994. május 25., szerda Ti sztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Mostani összeállításunkban több olyan ügy sikeres, illetve meg­nyugtató megoldásáról is beszámolhatunk, amelyeket olvasóink ve­tettek fel. Elsőként említjük annak a lajosmizsei kézbesítőnek a „sorsát”, akinek munkájára panasz érkezett hozzánk. De megszólalt az illető lánya, majd a helyzetet megvizsgálta a Szegedi Postaigaz­gatóság. Az eredményről most olvashatnak. Szintén örömmel nyug­tázzuk azt a nagy megértésről tanúskodó levelet, amelyet két, egy­házat érintő ügyben kaptunk a kecskemét-kalocsai érsektől. A dol­gok természete azonban az, hogy a mostani levelek között is van, aki érthető felháborodását fogalmazta meg hozzánk küldött sorai­ban. Ezek között is leginkább az az elgondolkoztató, amelyet egy budapesti olvasónktól kaptunk. Igaz, a levél rövid, de szívfájdító. Várjuk további írásaikat, természetesen címmel és névvel el­látva. A szerk. A világvásár sikeréért Szokás valamire rámondani: ezt már nem lehet visszacsinálni! Országunk lakosságának több­sége így nyilatkozik az Expo megrendezésével kapcsolatban is. De még mindig akadnak olya­nok. akik nyilvánosan is hangot adnak ellenvéleményüknek, pe­dig a felkészülés félidejében már arra kellene összpontosítani, hogy zökkenőmentes legyen a lebonyolítás, hogy minél jobban megismertethessük hazánk gaz­dasági és kulturális életét az ide látogató külföldiekkel, s hogy minél gazdaságosabban meg tudjuk valósítani a világraszóló rendezvényt. Az efféle kockázatmentes megnyilatkozások csak arra jók, hogy adott esetben érvelhes­sünk: ugye, mi már előre meg­mondtuk! A kételyek hangozta­tása helyett arra kellene töre­kedni, hogy személy szerint is hogyan tudnánk hozzájárulni a világvásár sikeres megrendezé­séhez. Az országos és a helyi szervezetek, nagyvállalatok nyilván készülnek a bemutatko­zásra, de számos kisebb jelentő­ségű lehetőség kínálkozik az egyes emberek számára is. Vállalkozhatna például valaki arra, hogy az élelmiszerek köze­lében dolgozók részére, a haj le­szorítására könnyű sapkákból, kendőkből, fejszalagokból álló kollekciót tervez, készít és for­galmaz. Nem új találmány ez, de bevezetésük, illetve elterjedésük emelné kereskedelmünk színvo­nalát, s akár fokmérője is lehetne kultúráltságunknak. Ma a legpa­tinásabb helyeken sem látható, hogy alkalmaznák e ruhadara­bokat, pedig a fogyasztók és a vásárlók igényelnék ezeket. Vállalkozást lehetne létesíteni ülőpámák tervezésére, gyártá­sára és forgalmazására is. A ket­tős falú párnák cipzárral lenné­nek ellátva, rajtuk valamilyen technikával megjelenítve a ha­zánkra olyannyira jellemző épü­letek, létesítmények és jelensé­gek valamelyikét. Árusításuk a szabadtéri játé­kok színhelyein bizonyára sike­res lehetne. A párnák egyaránt szolgálnának ülőkeként, táska­ként, s nem utolsósorban emlék­tárgyként az idelátogatók szá­mára. Lédeczi József Kecskemét KIUTASÍTOTTAK Utazzak Kínába reklamálni Május 17-én délután vásárol­tam egy szandált a fiamnak a Halasi út 14. szám alatti cipő­diszkontban. Fiam otthon pró­bálta fel, és kiderült, hogy a mé­ret jó. de a szandál pántja rossz, ezért a lábbeli menet közben le­esik a gyerek lábáról. Mivel a blokk megvolt, másnap délelőtt visszamentem kicserélni egy másik típusú szandálra. Az eladók meghallgattak, majd közölték, hogy mivel ott­hon próbálta fel a fiam a szan­dált, így az elhasználódott és használt cipőt még minőségi hiba esetén sem cserélnek ki, ők ugyanis maszekok. Hiába bi­zonygattam, hogy nem használt a szandál, a két eladó egymás szavába vágva ordibált velem, sőt, a férfi ledobott elém egy dobozt. Made in China felirat­tal, hogy utazzak Kínába rek­lamálni?). Mondtam, hogy nem tudok három gyereknek naponta cipőt venni, mire a „hölgy” gúnyoló­dott velem, hogy minek szül egy ilyen ennyi gyereket, s biz­tosan a gyerek lába a rossz. Kü­T anultam Április 15-én délután fél öt körül olyan eset történt velem, amilyen még eddig szerencsére soha. Haladtam kifelé a kecs­keméti Izsáki úton (a kerékpár­úton) a Homokbánya felé ke­rékpárral. A GAMF-tól — a stop-tábla ellenére — hirtelen elém száguldott a DPH-195 forgalmi rendszámú autó, és hirtelen leblokkolt. Az ütközést nem tudtam kikerülni. Az ott várakozó férfi mindjárt segített, de az autóban ülők is segítsé­gemre siettek. A baj akkor kez­dődött, amikor meglátták, hogy a kocsin van egy karcolás. Ve­lem tovább nem törődtek, csak azon ájuldoztak, hogy meny­nyibe fog ez kerülni. Amit én kaptam, az bizony nem tűri a nyomdafestéket, lönben is ismeri az ilyeneket mint én, akik kellő használat után visszacserélgetik az árut. Miután kiutasítottak az üzlet­ből, édesanyámmal együtt sírva távoztunk. Mindez szerdai napon tör­tént, és az eladót éppen a Petőfi Népe Tisztelt Szerkesztőség! című oldalának olvasása köz­bem zavartuk meg. Erről jutot­tak eszembe Önök. Ezúttal szeretném közölni az eladókkal, hogy még soha nem cseréltem vissza semmit, a fi­amnak pedig egészséges - nem ortopéd - lába van. Régóta eb­ben az üzletben vásárolom az öttagú családomnak szükséges téli-nyári és átmeneti lábbeliket, s még panaszra sosem volt okom. Azt mondták, nem szá­mít, ha eztán nem náluk vásáro­lok, az ő forgalmuk attól nem fog csökkenni. Ezt el is hiszem. Nekik csak addig kedves a vevő, míg nem fizet. Utána az­tán mehet akárhová, amíg bírja a rossz cipő. Tisztelettel: F. Gy.-né Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) az esetből ezek között az is szerepelt, hogy miért nem kerültem ki őket. Azt egy szóval sem említették, hogy ők voltak a hibásak. Kértem, menjünk be a kórházba, de azt a választ kaptam, hogy nincs semmi bajom. Pedig még május 16-án is ellenőrzésen voltam. Amikor kezdtem gyógyulni, bementem a rendőrségre az or­vosi papírjaimmal, s azt mond­ták, azonnal kellett volna hívni őket. Valóban így van. De ta­nultam az esetből, és csak azért írom le, hátha magukra ismer­nek az autóban ülő személyek, s ha még az az úr is jelentkezne, aki segített, hogy fel tudjak állni, nagyon megköszönném. Szász Sándorné, Kecskemét, Kacsóh Pongrác u. 7. VÁLASZOL A MUNKAÜGYI KÖZPONT Minden eset más és más megítélésű Múlt heti, május 18-án meg­jelent számunkban két olvasói levél is érinti a munkaügyi köz­pont tevékenységét. Az Ez a törvény igazságtalan és a Ki fog így alkalmazni? című írásokról van szó. Ezekre válaszolva több, közérdekű kérdésben is el­igazít a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ igazgató­jának levele, amelyet az alábbi­akban ismertetünk. A jelenleg érvényes szabá­lyozást az 1993. évi LXIX. tör­vény vezette be. Eszerint a munkanélküli előnyugdíj meg­állapítását az kérheti, akinek az öregségi nyugdíj betöltéséhez legfeljebb három év hiányzik, legalább 180 napja munkanél­küli járadékban részesül és e já­radék folyósítása időtartamának lejártát követő egy éven belül a nő 52., a férfi pedig 57. életévét betöltötte és munkanélküli ellá­Pocsékolás! Szeretném felhívni az illeté­kesek figyelmét arra a fölösle­ges pocsékolásra, mely a tan­könyvvásárlás területén vég­bemegy, s amely plusz családi és állami kiadásokat eredmé­nyez. Emlékszem, régebben nem kellett minden tankönyvet meg­venni, ha az idősebb testvéré még jó állapotban volt, azt át lehetett venni tőle. Most meg automatikusan minden könyvet mindenkinek megrendelnek, s mi, szülők pedig fizetünk. A baj az, hogy a könyvárak is a csilla­gos égig emelkedtek. Jó lenne, ha ezen elgondol­kodnának az illetékesek és ten­nének valamit azért, hogy a csa­ládok rengeteg kiadásait ne ter­heljék fölösleges plusszal. Kö­szönettel: Háromgyermekes kecskeméti anyuka Jogos bírálat Május 18-ai lapszámukban Hanyag munka címmel joggal bírálta a levélíró a Horváth Döme utcai közvilágítást. A ká­bel időnként meghibásodott, ami végre 18-án véglegesen be­következett, s így mérkőkocsi- val meg lehetett állapítani a hi­bahelyet, mely a járda alatt volt, s a javított járda bizony, gyanút keltett. Feltárás után egyértel­művé vált, hogy az épület fűtési csövének fektetésekor sértették meg a kábelünket, amely lassan ment tönkre. A kivitelezőben nem volt annyi tisztesség, hogy annak idején jelezte volna a rongálást. A költség a mostani­nak csak néhány százaléka lett volna, a lakosságot pedig nem bosszantotta volna a dolog. A kábelhibától függetlenül igen sok gondunk van a „kor- szerűsített” közvilágítással. Ál­talános, hogy a lámpáknak néha „eszükbe jut” és kialszanak. De nemcsak a Horváth Döme utcá­ban, hanem sok más helyen is. Sorozatos kifogásokat közöl­tünk a közvilágítást alakító bu­dapesti Energovill felé. Ennek hatására a lámpákat gyártó cég az Energovillel közösen vizs­gálni fogja a jelenséget. Lehet, hogy minket rossz szakembe­reknek tart a tisztelt fogyasz­tónk, de meg kell jegyezni, hogy barbár rongálást mi sem tudunk kivédeni, másrészt pe­dig némely jelenségre nemcsak egy szakipari cég, maga a gyár­tómű sem talál magyarázatot. Abban sajnos, téved a tisztelt panaszos, hogy a mi munkánkat „sok ember szívesen végezné”. Amikor még vehettünk volna fel dolgozókat, akkor sem tud­tunk. Ma pedig, annak ellenére, hogy sok a munkánk, létszám- csökkentést kell végrehajtani, így sajnos, nagyon nehéz telje­síteni azt a saját magunk állí­totta követelményt, hogy fo­gyasztóink teljes megelégedését élvezhessük. Meleg László, DÉMÁSZ Rt. kirendeltségvezető tásra nem jogosult. Továbbá, rendelkezik a nyugdíjhoz szük­séges szolgálati idővel, s ré­szére megfelelő munkahelyre — a képzés lehetőségét is be­számítva — nincs kilátás. Ezeknek a feltételeknek együt­tesen kell meglenniük ahhoz, hogy az előnyugdíj megállapít­ható legyen. Az előnyugdíj engedélyezése a munkaügyi központ úgyneve­zett mérlegelési jogkörébe tar­tozik, de ebben az esetben — az egyéb feltételek fennállása ese­tén — ez csak arra terjedhet ki, hogy a munkanélküli elhelyez­kedésére van e kilátás vagy nincs. A szubjektív döntési le­hetőség mindössze ennyi. Ter­mészetesen, minden eset más és más megítélésű. így I. L. úrnak abban az esetben tudok konkrét választ adni, ha felkeresi ügy­félszolgálati irodánkat (Kecs­A kecskeméti kisállatte­nyésztők, valamint az érintett kis és nagy érdekvédelmi szer­vezetek képviseletében tiltako­zunk az agrárkamarai előké- szötő bizottságok választása so­rán történt, szervezett kiszorí­tósdi ellen. Köztudott, hogy az 1994. évi XVI. tv. alapján került sor Kecskeméten a kamarai előké­szítő bizottságok választására. Az első két napon a megyei kézműves, majd a kereskedelmi és iparkamarai előkészítő bi­zottságokat választották meg. A harmadik napon került sor az agárkamarai előkészítő bizott­ság megválasztására. Már a vá­lasztás előtt kiderült, hogy az agrárkamarai előkészítő bizott­ság választása során minden lesz, csak egyetértés nem. A gazdakörök képviseletében el­járó megyei „frontemberek” az általuk képviselt szervezetek „felhasználásával” feltehetően már előre, az agrárkamarai tisztségek megszerzését vették célba. Az esélyegyenlőség ér­vényesülése végett a választásra jogosult szervezetek képviselői már a választások előtt, a tárgy- báni törvény egy jelentős hiá­nyosságára hivatkozva kifogá­solták, hogy a megyei - eseten­ként több ezer tagot számláló - érdekképviseletek és a bizo­nyíthatóan csak néhány taggal vagy csak formálisan létező gazdaköri szervezetek is A mozgássérült fiatalok sze­retnék megköszönni Bekő Jó­zsef kecskeméti személyszállí­tónak azt az önzetlen segítséget, amit hat mozgássérült fiatalért tett. Bekő úr ugyanis a bükk- széki táborba ingyen szállította őket, sőt Kékestetőre is felvitte kémét, Ady Endre utca 18), vagy azt a kirendeltséget, ahon­nan részére a munkanélküli já­radékot folyósították. A fenti sorok feltehetően vá­laszt és némi reményt adnak Sz. B.-né kecskeméti lakosnak is, akitől szintén azt kérem, ke­resse fel ügyfélszolgálati iro­dánkat. Előnyugdíjra való jogo­sultságuk — amennyire az sora- ikkból kitűnik, és az egyéb fel­tételeknek is megfelelnek — vélhetően megállapítható lesz. A két levél alapján is javas­lom minden kedves olvasónak, hogy a munkanélküliséggel, el­helyezkedéssel kapcsolatos kérdéseikkel, problémáikkal bártan keressék fel a lakóhe­lyükhöz legközelebb eső kiren­deltségünket, ahol azokra meg­felelő választ kapnak. Dr. Feleky Pál igazgató egy-egy szavazattal vehetnek részt a választásban. A nem gazdakörökhöz tar­tozó érdekvédelmi szervezetek és kisszervezetek képviselői ezért a választásban részt vevő szervezetek súlyának, számará­nyának megfelelő arányos elő­készítő bizottság választására tettek javaslatot. A gazdakörök megyei irányítói azonban min­den ésszerű javaslatot elutasítot­tak. Ilyen előzmények után a gaz­daköri szervezetek a bölcsnek nem nevezhető megyei „irányí­tókkal”, a számarányuk adta le­hetőségekkel élve és visszaélve, a választásra jogosult minden más szervezetet szavazataik ré­vén teljesen kizártak az agrár- kamarai előkészítő bizottság­ból... A gazdakörök sajátos győ­zelme, az érthetetlen kiszorí­tósdi, még a választásban részt vevő gazdaköri tagságot is megosztotta. Az elhibázott vá­lasztási taktika után a gazdaköri szervezetek is választás elé ke­rültek. Előbb-utóbb dönteniük kell, hogy követik-e a kamarai posztokért törtető, az új hely­zetben teljesen esélytelen önje­lölteket, vagy megválnak tőlük, és a súlyuknak, számarányuk­nak megfelelően csatlakoznak a többségi alapon szerveződő kamarai tagsághoz. Dr. Borbély Lajos Kecskemét, Énekes u. 16. és megvendégelte fiataljainkat. Itt szeretnénk megköszönni Egediné Erzsikének és a Selyen utca azon lakóinak, akik hozzá­járultak a táborozás díjához. Életre szóló élményt nyújtottak hat mozgássérült fiatalnak. B. A.-né, klubvezető Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Perczel Zita elköszön — Perczel Zita vagyok! — szólt jellegzetes, kellemes hang­ján a művésznő a telefonba teg­nap délelőtt. — Búcsúzni szeretnék a Kecskeméten töltött három hó­nap után mindazoktól, akik annyi szeretettel vettek körül a városban. Azoktól, akik az ut­cán megszólítottak, s azt mond­ták: de jó, hogy eljött hozzánk a művésznő...jó, hogy itt látjuk! Vagy úgy köszöntek, mint egy régen látott, kedves ismerősnek. — Elköszönök a színház minden dolgozójától. A kolle­gákat csak azért nem sorolom fel, mert félek, netán kimarad valaki a felsorolásból. A kecs­keméti esték emléke bizonyára sokáig elkísér majd, hiszen harminc estén keresztül zúgott a taps, dicsérte kollegáimat. Bor József rendezőt, Csilics Sán­dort, akinek munkája nyomán egyetlen előadáson sem maradt üres szék a nézőtéren — és re­mélem, engem is. — És búcsúzom a titkárság minden dolgozójától, külön Andrássy Lottitól és mérnök férjétől, mert megmutatták ne­kem a város valamennyi jelleg­zetes épületét, helyét. Mindig szeretettel fogok visszagon­dolni dr. Palotai Ferencre, a színház orvosára, aki naponta megkeresett, érdeklődött kö­zérzetem, hogylétem felől, fi­gyelme mindig meghatott. — Búcsúzom mindenkitől, abban a reményben, hogy szí­nészként vagy magánemberként még visszajövök ebbe a szere­tetteljes, nyílt szívű emberek lakta városba, Kecskemétre. — sei — Mi az oka? Tiszakécskéről, a Kossuth utca 95. szám alól panaszolja dr. Pál József, hogy a város Randevú terén működő Szil­váshús Bt. húsboltjában meg­szüntették az abonyi kenyér árusítását, ami pedig egy hétig is friss, jó ízű volt. Egészségügyi okokra hivat­koznak. Az eladók soha nem nyúltak a kenyérhez, a vevőnek csak a papírt adták a kezébe, aki választott és fizetett. Mi az igazi ok? Sertésgond Május 24-ei lapszámunkban Ráfizetéses a sertéshizlalás címmel közöltünk egy informá­ciót, miszerint az élősertés kiló­jának ára 104-117 forint között van. Sújtó Lajosné kecskeméti olvasónk a Híröshús Bt. sertés­átvételi elismervényét hozta el szerkesztőségünkbe, melyen az áll, hogy 78 forintot kapott a sertés kilójáért. Sujtóék folya­matosan foglalkoztak sertéstar­tással, de így, hogy ráfizetéses, nem csinálják tovább. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Jól szervezett kiszorítósdi Ministráns-avatás Majsán Pünkösd vasárnapján minist- zett a szertartásnál. Felvételün- ránsokat avattak Kiskunmajsán. kön az ifjak egy csoportja, akik Az ünnepi szentmisét Farkas elsőízben ölthették magukra a László kanonok celebrálta, aki- ministránsok ruháját. (Kép és nek a hét új ministráns segédke- szöveg: Tapodi Kálmán.) Köszönet az emberségért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom