Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
6 A honvédelem napja 1994. május 21., szombat Buda visszavétele: a honvédség ünnepe Egy kecskeméti huszár emlékezete Néhány éve már május 21-én ünnepeljük a Magyar Honvédség napját. De mi is történt 1849-ben ezen a napon? Az év elején Windischgrätz csapatai megszállták a fővárost, s elfogták Batthyányit. Válaszul a pesti tömegek tüntetnek a császári megszállók ellen. Kossuth Tiszafüreden Görgeynek ígéri a honvédség főerőinek parancsnokságát, ennek ellenére a Honvédelmi Bizottmány Vettert nevezi ki. Április elején az országgyűlés a Habsburgokat megfosztja a magyar tróntól, s Kossuthtot kormányzóelnökké választja. A császári csapatok parancsnoka ekkor már Weiden, aki elrendeli Pest kiürítését. A magyar hadvezetés rájön, csak akkor van esélye a császári túlerővel szemben, ha megosztja őket, s fokozatosan szorítja vissza csapatait. Április 22-én felszabadult Komárom, s a támadó magyar seregek megpróbálták elvágni az ellenség Bécs felé vezető visszavonulási útvonalát. Megszálló csapatok ekkor már csak a budai várban voltak, melynek parancsnoka Heinrich Hentzi volt. így Aulich katonái vérontás nélkül vonulhattak be Pestre április 24-én. A budai várban maradt mintegy négyezer katona kiűzését május 4-én kezdte meg Görgey. Ötezer huszárral próbálta meg visszafoglalni a várat, de a tüzérségi előkészítés nélküli gyalogsági rohamot az Az ejtőernyős repülőorvos Ha egy repülőorvos pilótát, ejtőernyőst vizsgál, tudja hogy mire kell figyelnie, hiszen a tankönyvek pontosan leírnak mindent, s a több éves tapasztalat is sokat jelent. De amikor a repülőorvos gondol egyet, és 53 éves korában arra az elhatározásra jut, hogy legjobb lenne a gyakorlatban is megtapasztalni hogy mit élnek át ezek az emberek zuhanás közben, az pedig már egyenesen vakmerőségnek számít. Dr. Remes Péter, a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet igazgatója pontosan ilyen elhatározásra jutott. Húsz ejtőernyős ugrás után már komoly tapasztalatokat gyűjtött arról, amit addig „csak” elmondásokból ismert.- Egyfajta kihívásnak tekintettem elhatározásomat. Szakmai szempontból számos érdekes adalékot gyűjtöttem az ejtőernyős ugrások során. Több jelenség egészségügyi következményei más módon jelentkeznek, mint ahogy a földön sejteni lehet. Más elképzeléseimet megerősítették az ugrások. Emellett természetesen hatalmas élmény ejtőernyőzni.- Milyen magasságokból ugrott?- 800-1200 méterig, különböző gépekből. A kiképzést az újonnan bevonult újoncokkal együtt végeztem, nem tartottam igényt semmiféle kivételezésre. Rengeteget segített Hangodi András zászlós, aki oktatott, és Simon László alezredes. Amikor aztán eljött az első ugrás, őszintén szólva szükség volt minden lélekjelenlétemre: de végül minden simán ment. A sikeres' ugrásokat ejtőernyős szokás szerint megünnepeltük, „felavatásomra” is sor került, egy őrmestert ért a „megtiszteltetés” hogy ezt elvégezze.- A huszadik ugrás után vannak még hasonló tervei?- Szeretnék a honvédségnél rendszeresített összes géptípuson repülni, hogy jobban megismerhessem pilótáink munka- körülményeit. Örömömre szolgál az is, hogy példámat talán kollégáim is követik. Én biztatom őket! Bán • Húsz ugrás után - tapasztalatokkal gazdagodva. • Az eredeti dokumentumok egy padlásról kerültek elő. ellenség könnyedén visszaverte. Ezért azután Görgey os- tomágyúkat hozatott Buda alá, s azzal lövette a várat. Május 16-ról 17-re virradó éjszaka rohamot indíttatott a vár ellen, noha a magas várfalon ütött rés még nem érte el a szükséges mélységet. Ennek következtében a támadó sereg súlyos véráldozatokkal kényszerült visszavonulni. Csak a harmadik próbálkozás, a 20- ról 21-re virradó éjszakán járt sikerrel, s többórás közelharc után végre ismét kitűzhették a budai várra a nemzeti trikolórt. Az akkori hősökre emlékezünk ezen az ünnepnapon. Mester B. László A Honvédségről Látványos album látott napvilágot a Zrínyi Kiadó jóvoltából a Honvédelem négy éve címmel. Az érdeklődő színes összképet alkothat a folyamatosan átalakuló hadsereg mindennapjairól, az átalakulás négy évének kiemelkedő eseményeiről. Mostanában mind többet hallani arról, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok nehezebben tudják besorozni a szükséges keretet, mint régen. Hadarits Imre alezredessel, a hadkiegészítő parancsnokság vezetőjével erről is beszélgettünk.- A tavaszi sorozás során több mint háromszázan egészen egyszerűen meg sem jelentek a sorozáson. Ha ehhez hozzáadjuk az alkalmatlannak nyilvánítottak átlagosan 21-22 százalékos arányát, ami legutóbb a pszichológus megjelenésével újabb 8-10 százalékkal nőtt, nos elképesztő eredményt kapunk.- Mi következik a létszám- csökkenésből?- Június 27-től július 8-ig pótsorozást vagyunk kénytelenek elrendelni. Másrészt sok esetben nem tudunk szolgálat- halasztást adni a nem nappali tagozaton továbbtanuló, vagy Néha érdekes dolgok kerülnek elő padlásokról, régi dossziékból. Nemrégiben valami hasonló, rég elkallódott dokumentumra talált egy olvasónk egy kecskeméti ház padlásán. így került szerkesztőségünkbe a négyoldalas jegyzettöredék, amiben egy kecskeméti huszár elbeszélését olvashatjuk 1866. július 3. történetét, az osztrák-porosz háború legvéresebb ütközetének, a königgrátzi csatának eseményeiről. Az osztrák hadakban számos magyar katona viaskodott. Ezen katonák közé tartozott az a névtelen kecskeméti huszár, akinek sebtiben lejegyzett visszaemlékezéséből olvashatjuk a következőket: „1866. júli 3.-án Königgrátz- nél! Áldom nagy nevedet magyarok istene, hogy lenéztél rám, szegény vitézedre, s alkottál számomra gyorsinú lábakat, két izmos vállakat, mellyekkel helyt álltam harcban a porosz- szál, dicsőséget szereztem a magyar hazának. 1866. júli 3-án délelőtt tíz óra tájban kezdődött az ütközet. Az első ütközet jól sikerült, megvertük a porosz ezredet, a másodiknál, a gyalogsággal már gyenge volt az eredmény. A lovam kilőtték alólam, nyomban jött egy gazdátlan másik ló, melyre azonnal felültem. Ismét gyalogsággal kellett megütközni, amialatt ismét kilőtték lovamat, és gyalog maradtam több társammal. Fél óra múlva ismét fogtam egy gazdátlan lovat, s átvettem a századomat. Délután a porosz halálfejes huszárokkal kellett megütközni, ahol a lovam ismét ellőtték, gyalog maradtam. Menekülés közben egy lovas el akart fogni. A pisztolyom és kardom nálam volt, és oly erőssen védekeztem a lovassal, hogy leesett lováról és hevert mint a búzakéve. Olykor jöttek a 10-es huszárok egy más indokokra hivatkozó kérelmezőknek.- Jelent még valamit ha valaki letölti a katonai szolgálatát, vagy egyre inkább sikk a kibúvók keresése?- Nehéz lenne általánosítani. Különösen a kistelepüléseken maradt meg a kötelességtudatnak az a szintje, hogy igenis ezt az egy évet ki kell bírni katonaként! Amiről nagy szüléink meséltek, mindenesetre elmúlt, amikor még a lányok szóba sem álltak azzal a fiatalemberrel, aki nem töltötte le katonaidejét. Szerencsére azért él még az az önérzet, vagy nem is tudom minek nevezzem, ami egy fiatal férfit arra sarkall, hogy fegyvert fogjon a haza védelmére. Á fiatalok többsége viszont nemhogy a törvényeket nem ismeri, közlönyöket nem olvas, de sokszor még újságot sem. Nemcsak jogaikkal, de kötelességeikkel szakasszal. Lovam nem volt már este felé, a gyalogságot nekiszorították a königgrátzi folyónak. Már úgy volt, hogy én is megyek velük, de eközben egy baka szamáron jött. A szamarat 10 forintért megvettem, és este késün a 10-ik ezredet megtaláltam, és a szamáron sorakoztam. Prímnél az ütközet előtt egy kartács megölte a lovam, én mindkét lá- bantszárába kartácsszilánkot kaptam. Este fele kimosta az orvos, és tovább lóháton folytatsincsenek tisztában. A sorozáson tudatosul sokak számára, hogy a hadkötelezettség élő, kikerülhetetlen tény. A hozzánk érkezett kérelmek mindegyikét meg kell vizsgálnunk. Napjában 40-60 ilyen levelet kapunk. Sokan úgy vélték például, hogy polgári és alternatív szolgálatra majd tömegével jelentkeznek a fiatalok. Minket is meglepett, hogy nem így történt, s elmondhatom, hogy eddig egyetlen kérelmet sem kellett elutasítani azért, mert indokolatlan volt. \ Az én felfogásom szerint a hadkiegészítő parancsnokságok összekötő kapcsot jelentenek a polgári lakosság és a Honvédség között. A mi feladatunk az, hogy a honvédelmi törvényben foglaltakat foganatosítsuk, de ha lehet, a legnagyobb odafigyeléssel és megértéssel. Bán János tam a harcot. Kórházba nem voltam, de már Trantenaunál ismét ütközetben voltam. Az ütközet sikerült ugyan, de azért hátrálni kellett a túlnyomó erő elől. Klapka az átszökött és elfogott magyarokból egy tábort állított össze, és azzal jött a poroszoknak segítésére Trencsin felől, de elkésett, és nem fogtak el bennünket. Ha Klapka egyesülhet a porosszal, úgy az osztrákok teljesen megsemmisüllek volna. Bán János Halasi lovasok A Kiskunhalasi Határőr Dózsa Sportegyesület 31 évvel ezelőtt alakult meg. Az akkor tízéves lovasiskola tevékenysége alapozta meg a halasi lovassportot. Helyi, majd klubközi versenyeket rendeztek, meghívták az első külföldi, bácskapalánki csapatot, s a rákövetkező években már másokat is. Hosszú évek, évtizedek kemény, következetes munkája után jutottak oda, hogy az idén már 28. alkalommal bonyolítottak le nemzetközi díjugrató lovasversenyt. A hazai viszonylatban is legrangosabb CSIO-versennyel tovább öregbítette klubuk hírnevét, dicsőséget és elismertséget hozva a magyar lovassportnak is. Évente általában hét-nyolc sportolójuk éri el az 1. osztályú, többen a II. osztályú minősítést. Magyar bajnokságokon díjugratásban, mili- taryban és kettesfogat-hajtásban ott vannak az élmezőnyben. Vass Katalin Nyáron pótsorozást rendelnek el Bakatrükkök piafronton A MiG-ek Budaörsön parádéznak Mióta világ a világ, a laktanyák szigorú őrei nem látják szívesen az alkoholmámorban úszó sorkatonát. Ezt jó néhány mezei baka érthetetlen kekec- kedésnek tartja, mások a csak- azértis-szindróma alapján szinte sportot űznek a merev szabályok következetes és furfangos megszegéséből. Kemény küzdelem ez: a kapuőr heroikus harca a csempészet tudományában mind jobban elmélyülő, s tapasztalatok garmadáját gyűjtő sorállomány között. Már-már tiszteletet érdemlő mindkét fél kitartása: mert az őr csakazértis ki szeretné szúrni a gondos munkával elrejtett piásflaskát, a katona pedig csakazértis be akarja azt vinni az akarat és az ügyesség jutalmaként. Csak a tapasztalt, vén róka kapusok képesek első pillantásra megkülönböztetni a próbálkozók népes táborának egyedeit. Mert élesen elütő karakterek szerepelnek ebben a küzdelemben, eltérő taktikával, és eltérő fellépéssel - ugyanakkor a szent közös cél érdekében semmitől sem visszariadva. Ismeretes először is a flegmatikus típus. Ennek jellegzetessége, hogy hanyag eleganciával, szinte az elalvással küszködve, félig lehunyt szemhéjak alól pislog az őrre: személyisége valósággal sugározza az alkoholtól és egyéb léhaságoktól való mérhetetlen undorát. Fáradtan löki a vizsgálóasztalra a hazaival megtömött csomagot, s még akkor sem veszíti el lélekjelenlétét, amikor a vastag szalámis- rúd kifúrt járatából miniatűr pálinkásüvegcse kerül elő. Elvégre annyi megmagyarázhatatlan jelenség izgatja a világot; ennek megfelelően valahol a kanálgörbítés és a gömbvillám közé sorolja a kolbászba nőtt pia ügyét is. Ám még ez a lebukásszámba menő leleplezés sem tudja kizökkenteni csöndes nyugalmából, bukását egyetlen vállrándítással veszi tudomásul. Nem úgy az idegbeteg típus! Ezen már az első pillanatban láthatja a legkezdőbb őr is, hogy mivel próbálkozik; szinte magától ejti el a katonakabát ujjába pancsermód eldugott ócska lőrét, halkan motyogva próbálja elterelni a figyelmet a cefreszagtól bűzlő nejlonszatyorról, s még azt a főbenjáró hibát is elköveti, hogy az összecsavart Dörmögő Dömötör újság figyelemreméltó lötyögését sem leplezi tovább. Ez a teljes bukás: az őr méla undorral szedi össze az üvegvisszaváltás szempontjából már komoly anyagi bevételt jelentő göngyöleget, és megpróbálja a körlet irányába állítani a stabilitásától régen megfosztott honvédet, majd erőteljes baráti taszítással a szelek szárnyára bocsátja. Tudja jól, hiába az éberség, hiába a sasszem, annyi pia úgyis bejut a körletekbe, amennyi a következő reggeli tornáig biztosítani fogja az állomány harckészültséghez nélkülözhetetlen lelkes hangulatot... Bán A szombati ünnepre a budaörsi repülőtérre érkezik két kecskeméti vadászgép, egy MiG-21-es, és egy vadonatúj MiG-29-es, hogy bemutatót tartson az érdeklődők számára. Mint azt Karmazsin Sándor ezredestől, a Szentgyörgyi Dezső vadászrepülő ezred parancsnokától megtudtuk, az új gépek berepülése befejeződött, jelenleg a pilóták kiképzése folyik. • A budaörsi légiparádén egy kecskeméti MiG-29-es is bemutatkozik.
