Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-20 / 118. szám

1994. május 20., péntek PETŐFI NÉPE Titkos hatalmak? Európa „európaiul" tanul, mármint azok az országok, amelyek bebocsátásra várnak és tagságot remélnek az Európai Unióba. Aligha véletlen, hogy a Bécsbcn megjelenő Standard. Ausztria egyik legbefolyáso­sabb lapja, betekintést enged a kulisszák mögé és „Európa tit­kos hatalmairól" ír. Ne gondol­jon senki maffiatársaságokra, vagy s/.upertrösztök rejtélyes összefonódására. Az osztrák lap olyan civil szervezetek, intéz­mények között szcmelget - a teljesség igénye nélkül -, ame­lyek befolyásolják Európát, s az európaiakat. Davosi fórum Rendkívül fontos esemény az évről évre ismétlődő davosi fó­rum, amelynek keretében, im­már 1971 óta, pontos felmérés készül az európai és a világgaz­daság állásáról. Különleges sze­repet tölt be a német Bundes­bank 17 tagú központi tanácsa, amely pénz- és kamatpolitiká­jával meghatározza a leg­erősebb európai valuta, a né­met márka árfolyamát. Kutatóközpont A CERN betűszó kevéssé ismert, pedig az európai nukleá­ris kutató központot takarja, ahol öt Nobel-díjas és 3000 ma­gas szakképzettségű tudós a jövő energiáinak felhasználási lehetőségeit kutatja Európa számára. Családi tanács S akkor nem esett még szó a Vatikán családi tanácsáról, amely nemcsak idén, a családok nemzetközi évében bír sok te­kintetben erkölcsi erővel; a Greenpeace Intemationalról, amely a legjelentősebb környe­zetvédő szervezetté nőtte ki magát. AZ ÚJ ÉVEZRED KAPUJÁBAN Tizennégy válságövezet # Valahol a háború pusztította Boszniában, A nemzeti kisebbségek kér­dése, amely a határokon túl élő magyarok helyzete és problé­mái következtében nálunk ok- kal-joggal előtérbe került, nem csak bennünket foglalkoztat. „A XXI. század politikai színterén nagy valószínűséggel az etnikai konfliktusokról esik majd a leg­több szó" - hangzik Michael Clarke-nak, a londoni Bizton­sági Tanulmányok Központja igazgatójának komor előre­jelzése. Az Európa Tanács sem tudta eddig felmérni, hogy tér­ségünkben hány nemzeti ki­sebbségről lehet beszélni. A szakértők számukat kétszázra becsülik, közöttük huszonöt je­lentősebb létszámú. S helyzetük is különbözik egymástól. Teljes jogegyenlőséget élvez az észak-németországi Schles- wíg-Holsteinben élő 60 ezer dán, s a minapi választások so­rán pozitív diszkrimináció ér­vényesült: a dán nemzeti párt­nak nem kellett megszereznie a szavazatok legalább öt százalé­kát a tartományi parlamenti képviselethez, így is ott lehet a törvényhozásban. Finnország­ban a lakosság nem egészen 10 százaléka svéd, de a kétnyelvű­ség mindenütt jelen van. Sajnos több azonban a kedve­zőtlen példa. A szovjet biroda­lom, illetve Jugoszlávia robba­násszerű szétesése felszínre hozta, sőt tovább élezte az addig elfedett, hivatalosan rendezett­nek vélt ellentéteket. Európa ke­leti felén vannak ugyan a legve­szélyesebb állapotok, de É- szak-írországtól Korzikán át a Baszkföldig, kontinensünk nyu­gati fele sem mentes a viszá­lyoktól. Az említett felmérés szerint jelenleg a földrész 14 pontján vannak fegyveres etni­kai összeütközések, másutt pe­dig azok hirtelen fellángolásával lehet számolni. Az európai ki­sebbségek védelméről szóló megállapodás tervezete már az asztalon van. Ám, ha elfogadást is nyerne, inkább magatartási kódexet jelentene, mint hatályos nemzetközi jogi kötelezettségek vállalását. Csakhogy még az a vita sem zárult le, mit értsenek egyáltalán nemzeti kisebbségek alatt? Nagy-Britannia például ide számítja a bevándorlók cso­portjait. Franciaország a közel­múltig lényegében elvetett min­den ilyen meghatározást. Peter Leuprecht, az Európa Tanács he­lyettes főtitkára a nemzeti ki­sebbség helyett más meghatáro­zást javasolt: „minden olyan ember védelmét, aki társadalmi­lag nincs uralkodó helyzetben”. A legreálisabb fogalmazásnak az tűnik, hogy „olyan csoportok, amelyek nyelve, kultúrája vagy vallása nem azonos annak az ál­laméval, amelynek területén a történelmi feltételek következ­tében, viszonylag összefüggő egységben élnek”. A bonyolult viták és problé­mák alighanem valóban áthú­zódnak majd a jövő századra. A megoldásért a munkát már most el kell kezdeni. Európai Unió: tizenöt • Az Európa Parlament Brüsszelben. Tizenketten vannak, jövőre tizenöten vagy tizenhatan lesz­nek, s az ezredfordulóig leg­alább hatan szeretnének még bekerülni az Európai Unióba - köztük Magyarország is. HATOK, Az Európai Gazda­sági Közösségről szóló római szerződést 1957. március 25-én írta alá hat ország (Franciaor­szág, Olaszország, Nyu- gat-Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg), s az okmány 1958. január elsején lépett érvénybe. Leggyakrabban Közös Piacként emlegették, hi­szen elsősorban a vámhatárok lebontását, a nemzeti gazdasá­gok és a külkereskedelem bo­nyolult összehangolását jelen­tette. Rövidesen megkezdődött a társult tagság kialakulásának folyamata, először 18 afrikai ország, a hajdani gyarmatok kérték ezt az aláírás togói szín­helyéről elnevezett, első Yao- undei egyezményben. Görög­ország 1962-ben, Törökország 1963-ban társult: így látták biz­tosítottnak piacaik megőrzését. KILENCEK. London két­szer, 1961-ben illetve 1967-ben, szeretett volna csatlakozni a Közös Piachoz, ám De Gaulle tábornok (minden bizonnyal a francia kiváltságokat féltve) megakadályozta felvételét. Ki­tűnt viszont, hogy Nagy-Bri- tanniának elemi gazdasági ér­deke az EGK-részvétel, s végül 1972-ben Dániával, s a sok mindenben Londonhoz kötődő Írországgal együtt felvették. A hatokból ezzel kilencek lettek. TIZENKETTEK. Görögor­szág tagfelvételét 1981. január elsejétől (19 évi társulás után!) fogadták el, majd 1986-ban Spanyolországgal és Portugáli­ával érték el a tizenkettes lét­számot. Az együttműködés fo­kozatosan túlment a gazdasá­gon, megalakult az Európai Par­lament, amelybe a tagállamok lakossága közvetlen választás­sal küldi képviselőit. Az Euró­pai Gazdasági Közösségből Eu­csillag rópai Közösségek lett, tavaly pedig az elnevezés Európai Unióra változott, miután sok vihar után életbe lépett a neve­zetes maastritchti szerződés, amely az áruk szabad útja után a tőke és a munka szabad áramlá­sát is előirányozza, valamint megvalósítja a pénzügyi egy­üttműködést, végiső célként elő­irányozva a közös valutát. TIZENHAT? Most négy újabb csatlakozásról tárgyaltak, s noha Norvégiává'.! néhány hó­napot elhúzódhat a megállapo­dás, Svédországgal és Finnor­szággal viszonylag könnyeb­ben, Ausztriával valamivel ne­hezebben egyezségre jutottak. FOLYTATÁS. A mi a to­vábbi menetrendet illeti, az em­lített hármak várhatóan 1995. január elsejétől, Norvégia pedig a jövő év folyamán nyerheti el a teljesjogú tagságot. 1996-ban ül össze az a konferencia, amely a további bővítésről tárgyal, ek­kor kezdik vizsgálni az ú;j jelöl­teket. Elsősorban a visegrádi négyek, illetve Ciprus és Málta jöhet számba, de a sor bővülhet. A magyar csatlakozási igény kinyilvánítása tehát jó időiben történik, de a döntés csak a 90-es évek végén várható. Miért Kuncze Gábor legyen a miniszterelnök? Mert összefogja az országot és véget vet a gyűlölködésnek. „...a politikusok között ö osztotta meg a legkevésbé a magyar társadalmat. ” A konzervatív pártok szavazói is őt fogadnák el leginkább a más pártiak közül. (Medián/Magyar Hírlap, 1994. május 16.) Az MSZP-szavazók 48%-a is helyeselné, ha Kuncze lenne a kormány élén. (MediánINépszabadság, 1994. május 16.) Mert gazdasági szakember, aki a leghaté­konyabb gazdasági programot képviseli. „Ki oldja meg a gazdaság problémáit?” A megkérdezettek 1-100-ig osztályozhatták a programokat. SZDSZ MSZP MDF Az infláció megfékezése: 65 61 32 Az adók csökkentése: 67 62 27 Az állam kiadásainak csökkentése: 64 58 29 A korrupció visszaszorítása: 66 56 30 A vállalkozók hitellehetőségeinek javítása: 76 42 32 (Népszabadság, 1994. március 25.) Május 29-én szavazzon az SZDSZ jelöltjére, és Magyarország nyerni fog! FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom