Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-22 / 94. szám

1994. április 22., péntek PETŐFI NÉPE 5 A KÉCSKEI SZÖVETKEZET A BÍRÓSÁGHOZ FORDULT Miért nem fizetnek a földtulajdonosok? A gazdasági átalakulásról Hajóson (Folytatás az 1. oldalról) A perek javában folynak, pe­dig a kárpótlási földek nagy ré­sze még kimérve sincs. Igazá­ból még birtokba sem vették a földjüket, a szövetkezet viszont nem volt rest, rögtön az árverés után kiküldte a számlákat, sie­tett behajtani a területeket ter­helő költségeket - háborognak a leendő tulajdonosok. A téesz e lépésének jogosságát azonban nehéz kétségbe vonni, hiszen a törvény kimondja: amíg az új gazda nem egyenlíti ki a szám­lát, addig a mérnök hozzá sem fog a föld kiméréséhez, a földhivatal pedig nem írja át a tulajdont. Az új földtulajdono­sok viszont éppen fordítva gon­dolják: amíg nincs pontosan kimérve a föld, nem tisztázott a terület és az aranykorona mennyisége, addig bolondok lennének fizetni. Mint elmond­ták, nem egy esetben a meghir­detett földterület adatai nem egyeztek az árverési jegyző­könyvben lévőkkel. Ami azt je­lenti, hogy a terület az árverésre kisebb, az aranykorona-érték viszont magasabb lett. Arról már nem is beszélve, hogy az öntözőrendszerek a jelenlegi ál­lapotukban használhatatlanok, valamint az sem teljesen vilá­gos, hogy mit takar a meliorá­ció. Éppen ezért, amikor az ár­verés után a téesz kiküldte a számlákat, melyeken az összeg 10 ezer forinttól 300 ezerig ter­jedt, egyszerűen nem fizették ki. Volt, aki a számlát is kifogá­solta, mondván, nem tüntették fel rajta a teljesítési határidőt, valamint nem derül ki az sem, miből tevődik össze az értéknö­velő beruházás. Márpedig ha Két vádlottja van annak az ügynek, amelynek tárgyalását a napokban fejezte be a megyei bíróság dr. Feleky István ve­zette büntetőtanácsa. Mindkét vádlott harmincnégy éves és Kecskeméten, a Talfája-részen laknak. Az elsőrendű Bán Jó­zsef eddig hétszer, a másod­rendű vádlott, Orbán György pedig három alkalommal volt büntetve. Most életveszélyt okozó testi sértés bűntette, il­letve annak kísérlete, valamint személyi szabadság megsérté­sének vétségében találták őket bűnösnek. Az ilyen ügyekben már szinte „természetes”, hogy komoly szerepe volt az alkoholnak, az ittasságnak. 1993. február 15-én a két vádlott a Kecskemét, Úrrét 226. szám alatt tartózkodott Bo­ros Máriánál, aki Bán József élettársa. Hármasban — mint már több esetben — ismét a ré­szegségig folytatták az előző napon megkezdett italozást, s a délelőtt folyamán legalább öt li­ter bort ittak meg. Dél körül érkezett meg a ta­nyába annak bérlője, Boros Jó­zsef, aki szintén ittas volt. Bán és élettársa, Boros lánya durva szavakkal vonta kérdőre a férfit, amiért napok óta távol van és így nem segít a ház körüli mun­kában. Boros magyarázkodni kezdett, majd megjegyezte, pénzt adnak valamiért, joguk van tudni, mit kapnak érte - vé­lik a földtulajdonosok. A kifogások azonban nem befolyásolták a szándékot. A szövetkezet - miután nem ér­keztek be kasszájába a kiszám­lázott tartozások - fizetési fel­szólítást küldött, amit már a bí­róság által kipostázott fizetési meghagyás követett. Eközben a helyi földrendező bizottság is több helyre fordult, egyebek közt szakértői véle­ményt kért a növényvédelmi ál­lomástól, jogosak-e az értéknö­velő beruházásokra megállapí­tott összegek. A bizottság el­nöke, Juhász András a leg­utóbbi önkormányzati ülésen számolt be arról, hogy ez a vizsgálat megtörtént, de olyan sokba kerül a dokumentáció, hogy az emberek nem tudják ki­fizetni. Éppen ezért a bírósági tárgyalásra sem tudták maguk­kal vinni, s talán ez is oka, hogy néhány pert már elveszítettek. A földrendező bizottsággal szövetkezve a helyi ipartestület is próbál lendíteni az ügyön. A kécskei Iposz elnöke, Pivon Jó­zsef elmondta: szakértővel vizsgáltatta meg a számlákat, és ők is kifogásolják, hogy azok nem tükrözik, miből tevődik össze a beruházás. Emellett - mintegy száz érdekelt aláírásá­val - levelet juttatnak el a me­gyei bíróság elnökéhez. Ebben egyebek közt kifejtik, hogy a perek során, sajnos, nem veszik figyelembe az alperesek véle­ményét. Ugyancsak levelet szándékoznak írni Sepsey Ta­más államtitkárnak, kérve pana­szuk kivizsgálását. Ördögi kör­ben forognak - magyarázta az hogy Bán József ne szóljon bele az ő dolgaiba és egyébként is örüljön, hogy ott lakhat. Orbán — mintegy védelmébe véve ivócimboráját — erre megje­gyezte: innen nem mész ki élve! Azonnal meg is ragadta a nála alacsonyabb és könnyebb Bo­rost, rángatni kezdte, dulakod­tak, ráestek az ágyra és tovább birkóztak. Közben Bán József az asztal­ról felkapott egy kést, de azt élettársa, Boros Mária kirán­totta a kezéből és kiszaladt vele a szobából. Orbán viszont bizta­tásként mondta Bánnak: „Nem baj Jóska, van itt másik kés is”. Valóban volt is, és azt Orbán bevitte a szobába, az asztalra tette, ahonnan a még mindig du­lakodó Bán magához ragadta, majd pedig belevágta Boros nyakába. Mindezt Orbán félre­állva nézte. Látta azt is, hogy társa kihúzta a kést. A sérült le­feküdt az ágyra, mert Orbán nem engedte meg neki, hogy távozzon. Csak akkor tudott ki­szökni, amikor fogvatartója el­aludt. Este hat óra körül került kórházba, ahol sérülését ellátták és 17-én már hazaengedték. A szúrás egy hét alatt gyógyult. Nem sokkal ezt megelőzően tért vissza a szobába Boros Má­ria, akit minden indok nélkül a kezében tartott késsel Bán Jó­zsef hasba szúrt. Az asszony elnök a kistermelők szószólója­ként -, hiszen nincsenek ki­mérve a földek, hozadékuk még nem volt, de már törleszteniük kellene. De ha nem fizetnek, akkor nem kapnak tulajdoni la­pot, anélkül pedig nem válthat­nak ki vállalkozói igazolványt, amire viszont szükség lenne, hogy kérelmezhessenek mező- gazdasági támogatást. Nem ar­ról van szó - nyilatkozta Pivon József -, hogy nem akarnak fi­zetni, csak tudni szeretnék, mit takarnak az összegek. A Solohov szövetkezet el­nökhelyettese, Eszesné Zám- bori Éva viszont így tájékozta­tott. A téesz csakis azokat a költségeket számlázta ki, amit a kárrendezési hivatal annak ide­jén elfogadott. Csak a bekerü­lési érték bizonyos részét kell kifizetni, az amortizációt és az állami támogatást levonták. Az általuk benyújtott iratokat a kár- rendezési hivatal azzal a sze­méllyel vizsgáltatta meg, aki valamikor a megyei tanács me­zőgazdasági osztályán ezeket a beruházásokat koordinálta, el­lenőrizte. A költségekről az ér­dekegyeztető fórum is tudott, mértékét mégsem vitatta, nem is fellebbezett. A földrendezési bizottság is elmulasztotta a fel­lebbezést, holott ezt csak az ár­verésig tehette volna meg. Eszesné szerint igen szomorú, hogy éppen a nagy összegű költségeket nem fizették ki. így mindenki rosszul jár: a szövet­kezet is veszít, az adósnak pe­dig a tartozása után még 20 szá­zalékos kamatot, valamint a perköltséget is ki kell fizetnie. A témára később visszaté­rünk. Benke Márta meggörnyedt, kiszaladt a szo­bából és elhagyta a tanyát. Ilyen sérülésekkel természe­tesen nem tudott messze menni. Útközben ismerősökkel talál­kozott, akik azonnal mentőt hív­tak, kórházba vitették a vérző asszonyt. Ott azonnal megope­rálták, elhárították az életve­szélyt. Egy hónap alatt gyógyult meg. Különösebben nem ren­díthette meg, hogy Bán József megszúrta, mert élettársi viszo­nyukat fenntartották, csak má­sik tanyába költöztek. Nem volt könnyű dolga a bí­róságnak, amikor pontosan meg kellett állapítania, hogy mi tör­tént abban a tanyában, ahol a bűncselekmény történt, s ahol csupa ittas ember tartózkodott. Végülis összeállt a kép. A bün­tetőtanács Bán Józsefet, mint többszörös visszaesőt, halma­zati büntetésként négy év hat hónapi fegyházra ítélte és öt évre eltiltotta a közügyektől. Orbán György egy év hat hónap börtönt kapott, két évre tiltották el a közügyektől. Mindkettő­jüknél elrendelte a bíróság a kényszergyógyítást. Ugyanak­kor Bán 11 ezer, Orbán pedig 12 ezer forint bűnügyi költséget kötelesek megfizetni, egyetem- legesen pedig további 28 ezer forintot. Az ítélet még nem jogerős. Gál Sándor Szerda este fórumnak adott otthont a hajósi művelődési ház, ahol Szabó Iván pénzügyminisz­ter tartott előadást. Részletesen elemezte az átalakulás gazdasági vonatkozásait. Amint hangsú­lyozta, a változásokat az tette szükségessé, hogy bebizonyo­sodott, a régi úton nem lehet to­vább haladni. Ugyanis annak ide­jén kikapcsoltak egy rendkívül fontos elemet, amit érdeknek ne­vezünk. Szabó Iván az államot rossz vállalkozónak tartja. Ezért kell szükségszerűen magántu­Nagy gondja manapság a kórházaknak, hogy nemigen látnak előre, mert mindig csak egy hónap elteltével, és az így adódó pontszámok alapján kap­ják meg a működésükhöz szük­séges költségeiket. Ugyanakkor legtöbb intézmény nagy változ­tatásoknak néz elébe, amelynek okán távlatokban kellene gon­dolkodniuk. Várható-e pozitív változás e téren? - kérdeztük dr. Mikola Istvántól, a Magyar Kórházszövetség elnökétől.- A legnagyobb problémá­nak azt érzem, hogy óriási a kór­házak között a költségve- tési-kondícióbeli különbség. Ma Magyarországon a legszegé­nyebb kórházban az egy főre eső átlag teljesítménymutatója és az ahhoz tartozó pénzérték 19 ezer forint, a leggazdagabbaké pedig jóval 70 ezer forint fölött van. Emellett a hatalmas különbségek mellett semmiféle egységes rendszert nem lehet alkalmazni.- Mit tehetnek mégis az „örökölt” egyenlőtlenség fel­számolása érdekében? Szintre hozni- Azt szeretnénk, ha az or­szágos szorzóval történő szintre hozás nem nivellálna, hanem alulról kezdődne és a leglesza- kadtabbakat hozná föl egy ma­gasabb szintig. Ha azonban túl magas az erre fordítandó összeg és egy irracionális gyakorlat áll lajdonba adni a javakat. A kár­pótlásnál sikerült alapvető hibá­kat elkerülni - mondta egyebek között. - Az egyik a teljes repri­vatizáció kiküszöbölése volt, hi­szen akkor egy jelentős réteg nem kapott volna semmit. A gyá- rek, utak stb. telepítésével eltűnt egy egész megyényi terület. A másik lényeges, de szerencsére elkerült hiba lett volna - néhány ország kudarcra ítélt gyakorlata bizonyítja -, a vagyon ingyenes felosztása. A pénzügyminiszter három fontos törvényt említett, mögötte, akkor nem kell támo­gatni az adott intézményt. A szintrehozás több évet vesz igénybe, de utána elérhető, hogy a beavatkozásoknak egységes díjtételei lesznek, azaz az egész­ségbiztosítási pénztár egysége­sen vásárolja meg ugyanazért a pénzért a szolgáltatást. Ez már a szektorsemlegességnek a kapuja lesz, s jöhetnek majd a külön­böző tulajdonformák: az egy­házi intézmények, alapítványok, közhasznú társaságok, önkor­mányzati intézmények. A finan­szírozónak ugyanis teljesen mindegy lesz, hogy mit és hon­nan vásárol meg, hiszen ugyan­annyi pénzt kell érte fizetnie. Il­lúzió azonban azt gondolni, hogy ez egyből működni fog.- Megeshet, hogy lesznek kórházak, amelyek kiesnek a versenyből, azaz megsemmi­sülnek. Mennyiben érinti ez a területi ellátás elvét?- Javítani fogja az ellátást. Ugyanis túl sok kórház és 100 ezernél több aktív kórházi ágy van Magyarországon, A nem­zetközi standard összehasonlí­tása alapján elmondható: ha­zánkban 60-70 ezer kórházi ágynál többre nem lenne szük­ség. Több intézmény működését át kell gondolni a jövőben. Tu­dok olyan megyéről, ahol 9 kór­ház van, és azt is tudom, hogy ugyanitt, 2 nagy kórház, ra­gyogó színvonalon, az egész megyét el tudná látni. Ezt nem mely rendkívül nagy hatást fejt ki máris a gazdaságra: a számviteli, a pénzintézeti és a csődtörvény. A gazdaságban nincsenek cso­dák, csak logikus folyamatok. Ezek pedig nem teszik lehetővé, hogy 1998-ig az infláció egy­számjegyűre csökkenjen. A me­zőgazdaságot 10 és fél száza­lékra tudja az állam támogatni, nyugati országokban ez 47 szá­zalék. így ez az ágazat 10-15 évig tartó lassú áremeléssel kell, hogy a támogatás szerényebb voltát pótolja. engedheti meg magának a ma­gyar egészségügy, ami nem je­lenti azt, hogy az orvosok az át­szervezés során munka nélkül maradnak. Csupán azt eredmé­nyezi, hogy a betegek részére egy korrekt, jobb, magasabb színvonalú ellátást lehet, vi­szonylag olcsóbban, kevesebb ráfordítással nyújtani. Nagy re­ményekre ad jogot, hogy az ön- kormányzatokkal is elkezdtük a tárgyalásokat. Illúziója persze ne legyen senkinek, mert ez egy végtelen történet... Egy reformot ugyanis nem lehet megcsinálni, csak csinálni lehet. Az utazásról- Az egészségbiztosítási pénz- ez esetben állni fogja az uta- zás költségeit? Ennek az óriási terhét ugyanis már nem bírná el a lakosság.- A tb-nek akkor kell állni az útiköltséget, ha az a szolgál­tatás a kötelező, általános egészségbiztosítás keretében, a regionális intézményben törté­nik. Ha egy alföldi lakos - mondjuk - Sopronban kívánja kúráltatni a hörghurutját, akkor megteheti, de ezért neki kell az útiköltséget állni. Ha azonban a területileg erre fölkészült in­tézményben gyógyíttatja ma­gát, akkor a tb-nek ki kell fi­zetnie az útiköltséget, mert az hozzátartozik a kötelező egész­ségbiztosításhoz. Fodor Gábor válaszol Biztonságot. • Azt, hogy a nyugdíjak együtt emelkedjenek a bérekkel. • Lakbértámogatást. Gáz-, villany- és fűtésdíj-támogatást. • Állampolgári jogonjáró öregségi nyugdíjminimumot. Ezért a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége hivatalosan támogatja programunkat, hiszen programunk támogatja a nyugdíjasokat. Szabad Demokraták Szövetsége (Fizetett politikai hirdetés!) • Egyelőre csak fizetni kell a puszta föld után, hasznot még nem hozott az új gazdáknak. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Nem baj Jóska, van itt másik kés is...! SOK A KÓRHÁZ MAGYARORSZÁGON? Verseny az egészségügyben • A beteg maga sem tudja, hogy szegény vagy gazdag kórházba kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom