Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
6 PETŐFI NÉPE 1994. április 2., szombat A NAGYMAMÁKAT SEM SZABAD KIHAGYNI A locsolkodás illemszabályai • A mai lányok igencsak megsértődnének, ha vödörből kapnák a locsolóvizet. A nem túl erős illatú kölnivíznek viszont mindenki örül. A húsvéti ünnepekhez talán legszorosabban kötődő, legáltalánosabban elterjedt szokás a locsolkodás. Mint minden hagyomány, az idők folyamán ez is változott, de mára nagyjából kialakultak írott és íratlan szabályai, amelyeket falun és városon egyaránt illő megtartani. A locsolkodásnak nincsenek életkori korlátái: apró fiúcskák és idősebb férfiak egyaránt fölkereshetik a rokonság, a baráti kör nőtagjait; iskolatársakat, munkatársakat, ismerősöket. U- gyanígy: az apró lánykáktól az idős nagymamákig illendő mindenkit meglocsolni a családban, méghozzá a legidősebbekkel kezdve és a legfiatalabbakkal zárva. A húsvét egyike a legnagyobb, vallási eredetű ünnepeknek - feleljen meg ennek a locsolkodók és a háziak öltözéke is. Nem illendő gyűrött, elhanyagolt ruhában bebocsáj- tást kérni, amint az érkezőket papucsban, melegítőben, konyhai ruhában, pongyolában fogadni sem. A locsolkodók reggel 8 előtt ne kezdjék meg húsvét hétfői kőrútjukat - tapintatlanság ágyból kiugratni a háziakat. A szokásjog lassan úgy alakul, hogy ebédidőig, azaz 12-1/2 1-ig illik a látogatásokat befejezni. A hölgy-virágok öntözésére a semleges - lehetőleg virágillatú -, gyorsan elillanó kölnik a legmegfelelőbbek. Markáns parfümöt semmiképp ne használjunk. S mivel a locsolás jelképes gesztus; az illatszerből elég egy-két csepp - de csak a hajra, semmiképp sem arcra vagy ruhára. A köszöntőket illendő valami aprósággal megkínálni és megajándékozni. Szerencsére az italozás, a koccintás ma már nem tartozéka a szíves vendéglátásnak; elegendő a sütemény, a pogácsa, a szendvics, innivalónak pedig a kávén kívül az üdítő és legfeljebb egy kevés könnyű likőr. Az ajándék sokféle lehet: hímes vagy csokitojás, valamilyen állatfigura, saját készítésű emléktárgy; ifjú locsolóknak pedig - pénz. Az ajándékot - akár kedvére való a megajándékozottnak, akár nem - el kell fogadni, visszautasítani modor- talanság. A látogatók az esetleges udvarias marasztalás ellenére se időzzenek 10 percnél tovább. Ismeretlen helyre locsolás ürügyén sem illő becsöngetni - ez ugyanis nem hagyomány- ápoló gesztusnak, hanem pénzgyűjtő akciónak minősül. Senki ne csodálkozzék hát, ha ilyen esetben zárva marad előtte az ajtó és elhárítják a kéretlen figyelmességet. A perzsák hozták divatba a tojások ajándékozását? • Percek alatt elkészíthető meglepetés. Színes papírból kör alakot vágunk ki, és ezt összetekerve kapjuk a kakas és a tyúk hosszú nyakát. Az alsó részét bevagdossuk. így kapjuk a rojtokat, a kakasfiguránál még egy csíkot ráragasztunk. A tarajokat pirosra, a csőröket narancssárgára festett papírból vágjuk ki, és felragasztjuk a hegyes végére. A szemeket tetszés szerinti színű papírból készítjük. A figurákat főtt tojásra ültetjük. A kis csirkék testét egy-egy főtt tojás képezi, erre ragasztjuk színes papírból a sárga szárnyakat és a piros csőröket. Hogy az állatkák fixen álljanak, keménypapírból, kartonlapból lábakat ragsztunk alájuk. A színes csirkecsalád hangulatosan díszíti a húsvéti asztalt. Ügyeskedjünk! A tojás belsejét a legegyszerűbben a patikában kapható injekciós tű segítségével távolíthatjuk el. Először egy tűvel szúrjunk lyukat a tojáson, majd az injekciós tű segítségével nyomunk levegőt a tojás belsejébe. Ekkor a tojás tartalma kifolyik. (Főzésre félretesszük). A díszítésére kigondolt motívumokat először ceruzával kirajzoljuk, majd vízfestékkel kifestjük, és végül színtelen lakkal bevonjuk. A festett tojásokat barkaágra függesszük fel. Filccel pillanatok alatt felöltöztethetjük a tojást, s akár nyuszira is maszkírozhatjuk. • Nyusziképű tojásfigura. Legyen vidám az ünnepünk! Vigyázzunk rájuk! A locsolkodás hagyományait az idén se rontsuk el azzal, hogy serdülő gyerekeknek szeszes italt kínálunk. Apukáknak sem kötelező dülöngélve kísérni fiúgyermekeiket a lányos házakhoz. Szép ünnepet kívánunk! Színes csirkecsalád A középkorban még szinte kötelező liturgikus formák tették a vidámság, a derű ünnepévé a húsvétot. A „risus pas- chalis” - a húsvéti nevetés - jegyében különféle mulatságok, játékok töltötték ki az ünnepi programokat, sőt a máskor komoly templomi beszédekbe is bekerültek játékos szövegek, derűt fakasztó adomák. Európa-szerte ismert, s nálunk főleg Göcsejben, továbbá Székelyföldön elterjedt húsvéti játék a kókányolás vagy kóko- lás. Jórészt gyerekek, fiatal legények mulattató „sportja” ez; lényege, hogy a két mérkőző egy-egy ajándékba kapott tojást (lehet főtt is, nyers is) összekoccant. A győztes az, aki a tojáshéj törése nélkül jut túl az „ütközeten”. Van, ahol a tojás darabjait szárítva rontás ellen használják vagy szántáskor az első barázdába helyezik, hogy óvják a termést. Biblikus eredetű - legalábbis nevében - a határkerülés nálunk német hatásra meghonosodott formája, az Emmaus-járás. Az evangéliumok tanúsága szerint e napon találkozott két emmau- szi tanítvány a feltámadt Krisztussal. Nálunk kivált Baranya és Tolna németajkú lakói körében szokás, hogy a falu apraja— nagyja fölkerekedik a húsvéti nagymise után és szentelt ételekkel megrakodva a borospincékhez vonul, ahol másnapig mulatsággal tölti az időt. Mindez sokban rokonságot mutat számos külországban élő hagyománnnyal. Oroszországban - ahol bármilyen rendszer volt is hatalmon, a kereszténység legnagyobb ünnepe mindig a húsvét volt - az ünnepélyes istentisztelet után a sokaság útja a temetőbe vezetett. Ott, a sza• Új szokások terjedőben: lakásdísz az ünnepre. badban töltötték el vodkával bőségesen meglocsolt uzsonnájukat. A színhely maga is jelképes volt: a szeretetlakomán hitük szerint szimbolikusan még a halottak is részt vettek. Az életvidám spanyolok a nagyhéten igen komolyak: hosszú körmenetekben, álarcosán, hangtalanul vonulnak az utcákon; kezükben a feldíszített, mázsás súlyú gyertyákkal és különböző szentek szobraival. Csak húsvét vasárnapján váltja föl a komor hangulatot a Feltámadottat köszöntő öröm és jókedv. A pravoszláv Görögországban a húsvét fénypontja - amelyet ott egyébként a Ger- gely-naptár szerint ülnek - a szombatról vasárnapra virradóan éjfélkor tartott szentmise. Pontban 24 órakor a pópa szétterjeszti karjait és világgá kiáltja a várva várt mondatot: Christos anesti (Krisztus feltámadt)! Ezután meggyújtja az előzetesen megáldott gyertyákat, amelyeket a hívők hazavisznek. A nők süteményt tesznek a család asztalára: a perec közepén elhelyezett, festett, főtt tojást a tésztával együtt sütik meg. Nincsen húsvét tojás nélkül! Sajnos, tehetnék hozzá azok az ajándékozók, akik tisztában vannak vele, hogy ilyenkor nem elég csupán a piros tojás, a hímes tojás, vagy éppen a csokitojás. Merthogy ifjú locsolkodók leginkább arra ácsingóznak, hogy zsebpénzük kiegészülhessen a szolgáltatásért járó honoráriummal. Más kérdés, hogy most az ünnepnapon kár lenne a nevelés hiányosságaival foglalkozni, mert ez a hagyomány is „mélyen gyökerezik.” Dehát mióta is igyekszünk örömet szerezni ezzel a különös és immár jelképessé vált ajándékkal? Állítólag már a perzsák is ezzel lepték meg szeretteiket, vagy ötezer évvel ezelőtt, a tavasz kezdetekor, merthogy a tojás a termékenység szimbóluma volt már akkor is, s maradt az, amíg a jelképeknek nagyobb szerepe volt az emberek életében. A kereszténység révén, a katolikus egyház jelképeihez kapcsolódva, a báránnyal mint ál• Néhány szép hímes tojás. • A szíves kínálásnak nem lehet ellenállni. ráliában készítettek, két esztendeje. Nem lenne teljes a húsvéti tojásrajz, ha nem emlékeznénk meg a - vélhetően - legnagyobb meglepetést okozó tojásajándékról. Rómában, a 60-as é- vekben egy úr óriási tojást kapott húsvéti ajándékként. Feltörte és a belsejében meglelte azt az amerikai manökent, akit anyakönyvvezető elé szeretett volna vezetni. Az öröm úgyszólván mérhetetlen volt. Ám a házasság már nem érte meg a következő húsvétot. A jó házassághoz kevés volt az ötlet. • A falusi utcák azért mostanában is népesek húsvét hétfőjén. dozattal együtt a halált legyőző feltámadás, az újjászületés húsvéti szimbóluma lett. A csokoládétojás első nyoma XVI. Lajos francia király udvarába vezet. Az ő cukrászai készítettek először folyékony csokoládéba mártott - aranytojásokat. Ez, ha a legdrágább is volt, mégsem került be a „leg”-ek könyvébe. Ott ugyanis egy 7 méter magasságú, 4 ezer 744 kilogramm súlyú csokoládétojás tartja a rekordot, melyet Auszt-
