Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

1994. március 16., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Bár szerkesztőségünk lezártnak tekinti a pedagógusok munkájá­val és bérezésével kapcsolatos vitát — erről egy teljes levélol­­dal-összeállítást adtunk közre alig egy hete — újabb levelek érkez­nek hozzánk ebben a témában. Hasonlóan sokan fejtik ki álláspont­jukat a kutyatartásról, érthetően rendet, tisztaságot követelve a vá­rosokban. Megszaporodtak azok a levelek is, amelyeknek írói egy-egy lakásszövetkezet belső ügyeit taglalva hozzánk fordulnak. Talán célravezetőbb lenne, ha a vitát a közgyűlésen próbálnák megoldani. Sajnos, még mindig „gyűrűzik” a jubileumi jutalommal kapcso­latos téves, de helyesbített tájékoztatás körüli levelezés. Újra el­mondjuk — válaszolva a kiskunfélegyházi KUNPLAST Rt. dolgo­zóinak — hogy jubileumi jutalom csak a közalkalmazottaknak jár, a törvény rendelkezése szerint. A Munka Törvénykönyve, amely 1992. júliusában lépett életbe, erről már nem rendelkezik. Várjuk további írásaikat. A szerk. A jogszabály mindenkire egyformán kötelező Négy gyerekkel családi pótlék nélkül A Petőfi népében 1994. már­cius 9-én megjelent Esetem a falu jegyzőjével címszó alatti levélre — amely véleményem szerint a Btk.-ban megjelölt hi­vatalos személy megsértésének vétségét is kimeríti — vála­szom, illetve észrevételem a következő: A levélíró 1993-ban valóban kérelemmel fordult hozzám, hogy a mozgáskorlátozottaknak biztosított támogatást részére ál­lapítsam meg (közlekedési tá­mogatás, gépkocsiszerzési tá­mogatás stb.). A kérelemhez mellékelt orvosi bizottsági szakvéleményből azt állapítot­tam meg, hogy a támogatásokra nem jogosult, mivel ott a „nem minősül mozgáskorlátozottnak” szakvélemény volt aláhúzva. Ezt követően az ügyfél a szakvéleményt kijavíttatta és így részére a 12 ezer forint köz­lekedési támogatás, a 240 ezer forint gépkocsivásárlási támo­gatás, felelősségbiztosítási tá­mogatás és parkolójegy lett ha­tározattal megállapítva. Ehhez nem kellett sem csalás, sem egyéb változtatás, csupán a szakvélemény egyöntetűsége. 1994-ben ismét kérte a kü­lönböző támogatásokat, de az új rendelkezések értelmében ezek megállapításához ismételten beszerzendő háziorvosi szakvé-Már a múltkor szerettem volna tollat ragadni, de a máso­dik RENO-s levél után úgy ér­zem, meg kell tennem. Én is gyakran szoktam vásárolni a RENO-ban. A címkéket feltétlenül el kell olvasni, mert különben nem a célnak megfelelő cipőt vásárol­hatja meg az ember. Már annak a vásárlótársamnak szerettem volna írni, akinek a kislánya ci­pőjével volt gondja. Ugyanis én is ott álltam mögötte a reklamá­ciós pultnál. Biztos vagyok benne, hogy csalódott, amiért melléfogott a vásárlással. Ám ha odafigyel, hogy mit mond az eladó, akkor nem írhat le olyan frappáns mondatot. Hiszen az eladó felhívta a vásárló figyel­mét arra, hogy amit ő vásárolt, az nem utcai lábbeli. Különben pedig mit mondjak arról az édesanyáról, aki télvíz idején szövetanyagú szabad­idő-cipőben (félcipő) járatja is­kolába gyermekét?! Egyébként én is jártam úgy, Én is olvastam a február 16-án megjelent Pedagógusok­ról című levelet. A három mű­szakban dolgozó családapa le­írta, hogy milyen könnyű a pe­dagógusok munkája, jó fizetés­sel, sok szabadidővel. A régi világban és a maiban is adva volt a lehetőség minden embernek, hogy tanuljon. So­kan három műszak mellett vé­gezték iskoláikat. Apám mindig azt mondta, az élet igazi alapja, értelme a munka, s bármilyen munkát végzel, becsülettel vé­gezd. És hozzá tette: tanulj! A régi időben a tanító nagy ember volt falun és városon. leményt kértem, hogy mellékel­jen. Ezt nem akarta, vagy nem tudta megérteni és feltevésem szerint ezután kezdett el kam­pányt indítani ellenem, amely­nek eredményeként az újság­cikk is megjelenhetett. Meg kívánom jegyezni, hogy az új 179/1993.(XII.29.) Korm. számú rendelet 1. szakasz (3). bekezdés a./pontja konkrétan megjelöli, hogy kiket lehet a háziorvosnak súlyos mozgás­­korlátozott személynek nyilvá­nítani, így többek között azt, aki betegségen kívül mozgásában tartósan és oly mértékben korlá­tozott, hogy tömegközlekedési eszközt nem tud igénybe venni. A panaszos rendszeresen tá­volsági buszokon közlekedik, így joggal kifogásolhatja a mintegy 1 600 felnőtt lakos a részére megállapított támogatá­sokat. Véleményem szerint, amikor jogállamiságról beszé­lünk, azt nemcsak az államra és a végrehajtó szerveire kell úgy értelmezni, hogy működésük a jogszabályi kereteken belül tör­ténjen, hanem az állampolgá­roknak is el kell fogadni a jog­szabályokat. Kérem az olvasók objektív tájékoztatása céljából levelem szíves közlését. Bedzsula Péter, jegyző Felsőszentiván hogy a biztonsági szál nem ol­dott ki a cipőből, máskor pedig a lábamon csipogott a cipő. Hát én örültem volna, ha szól a kö­penyes úr, hogy legközelebb a lábamon csipog és visszahív. Feltehetőleg — mivel mindig udvariasak, sőt ebben az üzlet­ben még köszönnek is — azért szólt a „köpenyes”, hogy legkö­zelebb ne érjen ilyen kellemet­lenség. Megemlítem, hogy má­sodik alkalommal sem vertek bilincsbe, hanem udvariasan megkértek, vegyem le a cipő­met, hogy végre kioldhassák a biztonsági szálat. Nem vagyok elfogult a RENO-val szemben. Én is vit­tem már vissza cipőt. Viszont dolgoztam már üzletben és tu­dom, hogy az emberek félreér­tik egymást. Lehet, hogy ma­napság már csak rosszat feltéte­lezünk a másikról? Maradok hű olvasójuk: Pásztor Jánosné Kecskemét, Kocsis Pál u. 59. Most meg egyesek kétségbe­vonják, egyáltalán megérdem­­lik-e a fizetést és a szabadságot. Én úgy érzem, mindent el kel­lene követni azért, hogy a taní­tói, tanári munkát megbecsül­jék, hiszen ők gyerekeinket ta­nítják. Tudom, minden ember felelősségteljes munkát végez, bármi legyen is az. De a peda­gógus munkája más, nagyrészt rajtuk múlik, hogy gyermekeink hogyan tudnak majd beillesz­kedni az életbe, mennyire lesz­nek kiegyensúlyozott egyénisé­gek. Tiszteljük hát őket. Némedi Jánosné Kiskőrös Mellékelten küldöm a társa­dalombiztosítóhoz írt levelem másolatát. Kérem, hozzák nyil­vánosságra az újságban a sé­relmet, mely minket ért. Lehet-e hat tagú családot ilyen lehetet­len helyzetbe hozni, amikor csak ez az egy pénzforrása volt a családnak? Én már jártam Kecskeméten is, de csak hite­gettek. Az itteni polgármesteri hivatal (Soltvadkert) csak 1000 forint segélyt adott, s ebből tud­tam felutazni Kecskemétre, ez ügyben eredménytelenül intéz­kedni. Több mint három hete már járok napszámba, de ez már nem segít azon, hogy óvodás­korú gyerekeim a télen az óvo­dából a hideg lakásba jöttek haza és koldulni kellett egészen Kitesznek? Négy gyermekem van és elég sokat betegeskedő férjem, így ő van otthon a gyerekekkel. A legkisebb még óvodás. így a jö­vedelmünk a rendszeres neve­lési segéllyel együtt is csak 6 800 forint személyenként, az én fizetésemmel együtt. Lakásproblémánk van. La­kásigénylésem van, de lakásunk nincs, azaz lett volna...Kecske­­mét-Felsőszéktón lakunk, s most úgy néz ki, hogy törvény­telen lakásfoglalók lettünk, a lakásügyi iroda tudtával. Ugyanis megkértem a lakásü­gyön egy önkormányzati bérla­kást, amiben nem laknak már 4-5 éve. 1992 végén két-három hetente mentem érdeklődni, megkaphatnám-e ezt a lakást? Ehhez tudni kell, hogy ahol al­bérletbe laktunk, onnan 1993. március elsejével ki kellett köl­tözni. De hová...? így került sor arra, hogy 1993. áprilisában az egyik közgyűlés előtt beszéltem a kecskeméti polgármesteri hi­vatal lakásügyi irodájának veze­tőivel, akik az mondták, költöz­zek be. Ezt én nagy örömmel május elsején meg is tettem. Bár ne tettem volna, mert emiatt lassan tönkremegyek idegileg. Júniusban megjelent a volt tulajdonos, aki közölte, ez a la­kás az övé. Kiderült, tényleg így van. De hová menjek négy gye­rekkel, egy beteg férjjel, a jó­szágaimmal? Mert férjemnek az lenne a munkája, hogy háziálla­tokat nevel, kertet művel, de nem merjük művelni, mivel nem tudjuk, mikor tesznek ki bennünket az utcára. Kaptam ugyan a polgármes­teri hivatalól 400 ezer forintot lakásvásárlásra, de már késve, most már nem kapok sehol 600 ezer forintért házat, ahol leg­alább három szoba, konyha és 200-300 négyszögöl föld, vil­lany és víz is van. Mit tegyek? N.M. Felsőszéktó Lapunk március 9-én megje­lent számában, a Tisztelt Szer­kesztőség című levélösszeállí­tásban Lakásszövetkezetiek pa­lotaforradalma címmel közöltük azt az olvasói levelet, amelynek írói több kifogást soroltak fel a kecskeméti Széchenyivárosi La­kásfenntartó Szövetkezet műkö­désével kapcsolatban. Erre vá­laszol a szövetkezet igazgató­sága, s a levelet az alábbiakban változtatás nélkül közöljük. A kecskeméti Széchenyivá­rosi Lakásfenntartó Szövetke­zetnél a tagság nem elégelhette meg a vezetőség szabály- és tagságellenességét, mert sem szabály-, sem tagságellenesség nem történt. A szövetkezeti tag­ság egészére csak a küldöttgyű­lés állapíthat meg költségeket. A lakók alapszabállyal tör­ténő ellátását és ennek költsé­geit a küldöttgyűlés nem ren­delte el. Ennek ellenére az előző vezetés erre a célra kb. 80 ezer forintot költött, ezer darab ké­szült belőle, darabonként nyolcvan forintért. NJjabb nyolcszáz darab ma már sokkal többe kerülne, s a tagságot 160 ezer forinttal terhelné. mostanáig és aki kölcsön adta ennivalóra és tüzelőre a pénzt, az is elvár valamit, amiért szinte ő tartotta el idáig a családot. Ki miatt kell még nem tudom meddig éheznie mások hanyag­sága miatt négy kiskorú gye­reknek? Farkas Jakabné Soltvadkert Damjanich u. 11. Az alábbiakban közöljük Farkas Jakabnénak a társada­lombiztosítóhoz írt levelét: „Sajnos, a családi pótlék törzsszámát megküldeni nem tudom, mivel a szakszövetke­zetnél még tavaly novemberben megszűnt a munkaviszonyom, és ezáltal a társadalombiztosító­tól kellett volna kapnom négy Szeretném, ha az alábbi meg­jegyzéseim nyilvánosságot kap­nának, mert úgy érzem, a té­ma nemcsak engem érint, ha­nem sok más jétékost is, akik mérgelődnek, vagy rosszabb esetben otthagyják a játéktermet mérgükben. Mint sokan mások, mi is többféle szerencsejátékkal megpróbálkoztunk. Ezek között van a szóbanforgó Bingó is. Reméltük, hogy az alkalmazot­tak tisztességgel betartják a já­tékszabályokat. Ugyanis nem a játékkal, hanem a jegykiosztók­­kal van némi probléma. Pár hó­napja járok az említett helyre, s több észrevételem van. Minden játék kartonkiosztás­sal kezdődik, sorszám szerint és összevissza. Azért írom, hogy összevissza, mert nem sorban osztják a kartonokat, ahogyan ezt a játékszabályok megköve­telik. Ugyanis egyes törzsven­dégek amilyen számot kémek — vagy a karton közepét, eset­leg az alsó lapot kérik —, meg is kapják, a többi játékosnak pedig maradnak a felső karto­nok és az egyéb maradékok. Itt szeretném megjegyezni, voltam már Budapesten is ilyen játékte­remben, s ott nincs válogatás, mindenki megkapja a kartono­kat, s nem össze-vissza rohan­gálnak az asztalok között, ha-Március 10-én elindultam otthonról, hogy meglátogassam testvéremet a Szeleifaluban. Közben betértem a Széche­­nyi-sétányon lévő takarékszö­vetkezet előtti telefonfülkébe, ahol letettem táskámat. Távoz­tam, s megtettem már jó egy ki­lométert, amikor észrevettem, nincs a táskám. Visszamentem, de hűlt helye volt. Benne volt a A szövetkezet vezetősége a költségvetésben egy évre jóvá­hagyott 50 ezer forintos bruttó tiszteletdíjat vette fel. Ez nyolc fő részére összesen 31-35 ezer forint. A zárszámadó küldött­­gyűlés ezt a számadási beszá­molóval jóváhagyólag tudomá­sul vette. Tehát szabálytalanság nem történt. Az 1993. április 15-én, azon­nali hatállyal eltávozott ügyve­zető igazgató feladatát — aki­nek 30 ezer forint volt a mun­kabére — az elnök és a helyet­tese váltakozva látták el, netto 23 400 forintért, másfél hóna­pon keresztül, igazgatósági dön­tés alapján. A munkakör betöl­tésére azonnal pályázatot hirdet­tünk meg. A küldöttgyűlés ezt is tudomásul vette. A MESZÖV-ből való kilé­pést a valótlanságokat állító alá­írók kivétel nélkül elfogadták. A volt tisztségviselő erről ko­rábban azt mondta:,, A ME­­SZÖV-nek fizetett hozzájáru­lást nem tartom szükségesnek, mivel nem látom értelmét”. Egyébként igazgatóságunk és a felügyelőbizottságunk az évi 150 ezer forint tagdíj fizetése gyermekem után a családi pót­lékot. De sajnos, lassan forog a hivatal malomkereke. Én tavaly november óta a 6500 forint ne­velési segélyből élek, hatodma­­gammal. Férjem 50 százalékos rokkant, s még munkanélküli segélyt sem kap. Jártam Kis­kunhalason a kirendeltségnél, onnan átküldték Kecskemétre, ahol azt mondták, várni kell há­rom hónapot. Immár negyedik hónapja nem kapom a négy gyermekem után járó családi pótlékot. Hogy lehet egy hat tagú családnak megásni a sír­ját?! Egyébként ebből való­színű, hogy bírósági ügyet is fogok csinálni, mert itt a bűnös­nek felelnie kell. A bíróságon kártérítést fogok követelni.” nem sorban történik a jegyki­osztás. Nincs törzsvendég és ismerős, mert vigyáznak a játék tisztaságára. Ugyanakkor azt is megjegy­zem, hogy van egy extrahatár, amit a 41-es számig lehet be­mondani. Ez az összeg követhe­tetlen, valamelyik nap 690 ezer körül volt, utána pár napra meghaladta a 700 ezret. Ez így rendben is volna, de legna­gyobb csodálkozásomra két nap múlva már megint 700 ezer alá vitték, pedig nem vették ki az összeget, s az mégsem növeke­dett, hanem csökkent. Jól kinéznénk, ha a lottón is 1 millió lenne az ötösre a tét, s mire valaki megnyerné, csak a felét fizenék ki, s azt mondanák, ne haragudjon, a múlt heti ket­tesekre már szétosztottuk a má­sik felét. De, ha extrarészest ját­szanak, soha nincs kiírva a tel­jes összeg, csak a töredéke. Tudomásom szerint azért van a tábla, hogy tájékoztassa a já­tékosokat a megnyerhető ösz­­szegről. Semmi többet nem sze­retnék, csak azt, hogy egy sze­rencsejáték legyen olyan tiszta, hogy ne a rosszhírét költsék, hanem az ellenkezőjét mond­hassák el az oda betérő játéko­sok. Tisztelettel: v Faragó Laura Kecskemét, Március 15. u. pénztárcám a nyugdíjam egy ré­szével és irataimmal meg az ajándékcsomaggal. Ekkor jött a kellemes meglepetés. A taka­rékszövetkezetből kijött egy hölgy, behívott, s átadta a tás­kámat érintetlenül azzal, hogy egy kedves fiatalember vitte be hozzájuk. Köszönöm nekik. Reketyei László Kecskemét, Gőzhajó utca 12. helyett évi 18 ezer forint díjjal járó tagsági viszony létesítésére tett intézkedést. A problémákat mindenkor meghallgatta az igazgatóság, az elnök minden hónap egy csütör­tökén fogadónapot tartott, min­den panaszt meghallgat és meg­teszi a szükséges intézkedést. A különböző szerveknél tett fe­nyegetőzések látványosak ugyan, de feleslegesek. Szövet­kezetünk intézkedései csak azoknak nem tetszenek, akik bizony sárosak a tetemes hiány­ban és sok-sok szabálytalanság elkövetésében. Végül egy megjegyzés: a nem mérhető közös költségeket a törvény négyzetméterre ren­deli felosztani. Az előző vezetés a központi irányítási költsége­ket az egyes épületeknél költ­ségarányosan rendelte felosz­tani, így a drágán üzemeltethető (például a liftes) épületekben lakók 20-30 %-kal többet fizet­tek a törvényesnél. A Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet Igazgatósága (Szerkesztőségünk ezzel a vi­tát lezártnak tekinti.) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér I/A FOGADÓÓRA Kártevő fák Özvegy Pápai Ferencné nyugdíjas olvasónk bosszús is meg bánatos is. Veszélyben van Kecskemét, Vak Bottyán utca 21. szám alatt lévő kicsi és öreg lakása. Az utcán lévő fák any­­nyira megnőttek, hogy a gyöke­rei teljesen felnyomják a járdát, így az balesetveszélyes, s né­hány éve pedig a lakása falát is rongálják. Repedezik a fal, egyre jobban hullik a vakolat a nedvességtől. A fák kivágását 1992 eleje óta kérelmezi. Mint mondja, levelezésben áll ez ügyben dr. Hajnal Lajosné vá­rosi főkertésszel is, aki egyik levelében azt írta, hogy Csáki Istvánnal, a Városgazdasági Kft. illetékesével megnézték a fák és az épület állagát, kivágá­sukat indokoltnak tartják, 1993. október 20-áig. Sajnos, ez a mai napig sem történt meg. Tehetet­lennek érzi magát. Kérése pedig csak annyi, hogy az illetékesek tartsák be ígéretüket. sei— Elütöttek egy tacskót Két lány kérésének teszünk eleget az alábbiak közlésével. Egy kutyát az elmúlt hét kedd­jén elütöttek Kecskeméten, az Akadémia körút 53. számú ház előtt. Sérülése nem volt ko­moly, ők mégis az állatkór­házba vitték. Az eb ismertetője­gyei: tacskó, körülbelül 6 hóna­pos, fekete színű vörös rajzfolt­tal, nyakán barna nyakörv pó­rázzal, piros színű betéttel. Várja gazdája jelentkezését az állatkórházban sürgősen, mert nem tartják ott sokáig. Tűrhetetlen! Elnézést kérek, de tűrhetetlen állapot, hogy a hetényi úton egész táblaerdőt hagytak maguk után. A gázvezeték-építők már majdnem fél éve elmentek és maguk után hagyták a jelzőtáb­láikat, a feltört utakat. Ki fogja ezeket helyreállítani helyettük, és milyen költséggel, kinek a pénzéből? A Sutusfalunál az út szélét egyengették, és ott is ottmarad­tak a sebességkorlátozó táblák az egyik oldalon. A munka vé­geztével miért nem távolítják el azokat? Ezek szerint bárki fogja magát és telerakja az utat táblá­val, és ott hagyja, ameddig csak akarja, nincs erre semmi sza­bály? Hetényegyháza központjában is, még az ősszel szétszedték a megállókat, azóta is úgy van és az ideiglenes megállókban ak­kora gödrök vannak, hogy ne­hezítik a felszállást. Szerintem elég jó idő van, hogy végre, fél év elmúltával hozzáfogjanak a befejezéshez. Köszönöm figyelmüket. Nagy János Hetényegyháza Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Félreértjük egymást? Becsüljük a tanítókat! Játékmenet a Bingóban VÁLASZOL A SZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA A palotaforradalom és a tények Köszönöm az emberséget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom