Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-31 / 76. szám

5 1994. március 31., csütörtök Megyei körkép TITKOSÜGYNÖK - RENDŐRPÁRVIADAL MAGYARORSZÁGON Kecskeméti kulcsfigura a Magda-ügyben? • Amikor még „csak” rendőrök nyomoztak Kecskeméten. (Folytatás az 1. oldalról.) Hogyan is kezdődhetett volna a Magda-sztori másként - a most napvilágot látott fejtegetés szerint - mint azzal, hogy szerb gengszterek meg akarták ölni a cseh elnököt, Václav Havelt. Tiszta sor: a játékautomatákban utazó bandának meggyűlt a baja a helyi alvilággal, ezért kinyír­ják Václavot. De semmi pánik, mert a cseh titkosszolgálat sze­rencsére résen volt. Magyaror­szágra exportálták a szerbeket, akik kapcsolatba kerültek Magda Marinkéval. Magda megharagszik a bukott Havel­­merénylők vezérére, Zoran Ko­­provicára, és megöleti. A feltehetően a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat által sugallt, most napvilágot látott történet további folytatása az, hogy a Nemzetbiztonság kecs­keméti és szegedi fegyvercsem­pészek után nyomozott. Emiatt - ez is logikus!?!) - maguk jut­tatták fegyverhez Horváth An­talt, sőt a két hónapja őrizetbe vett Dobnik Jánost is. De jaj, a Horváth család meggyilkolása után a nem eléggé körültekintő kecskeméti gyilkosságiak meg­fogták Dobnikot és „piti” fegy­verrejtegetéssel gyanúsították. Ezzel - mint írja a fővárosi új­ság - „súlyos csapást mértek, azokra, akik álcázott akcióikkal igyekeztek a fegyverkereske­dők nyomára jutni.” Nem bonyolítjuk tovább, hi­szen sokkal érdekesebb az új szereplő, a fiatal - mindössze 22 éves - kecskeméti vállalkozó személye. Ő állítólag úgy került a sztoriba, hogy beugratta a rendőrséget. Bejelentette, hogy a budapesti zsinagógából ello­pott kincsek egy része egy szentendrei kereskedőnél van. Nosza, nagy csinnadrattával - illetve operatív, titkos módsze­rekkel - kivonult az említett házhoz a kommandó, ám a kö­zelben meglepetésre újságírók leselkedtek. Több sem kellett, lefújták az akciót, és még meg sem kérdezték a kereskedőt: „ugyan mondja már meg, nincs itt néhány aranykehely el­dugva”.-Valójában az történt, hogy a vagyonvédelmi cégem vélet­lenül olyan adatokra bukkant, melyek szerint a kereskedőnél lehet a kincsek egy része - mondta el tegnap a nevének el­hallgatását kérő vállalkozó, akinek ezt a kérését azért telje­sítjük, mivel a rendőrség sem adta ki a nyilvánosságnak ed­dig. - Jelentettem a dolgot a szentendrei kapitányságon, és ők megszervezték az akciót. Er­ről értesítettem néhány újságot. Részben azért, mert úgy gon­doltam, a nyilvánosság a rend­őrség ellenőrzésének egyedüli eszköze. A vállalkozó nem tagadta, hogy barátja a volt légionárius Ivánnak, azaz Dobniknak. Azt viszont igen, hogy igazat írt volna az újság, miszerint „azért akarta a sajtó útján megszoron­gatni a rendőrséget, hogy he­lyezzék szabadlábra a Kecske­méten raboskodó Dobnikot”. A cikk szerint még „azt is elfe­csegte, hogy azért akarja min­denáron kiszabadítani Ivánt, mert az a Nemzetbiztonsági Hi­vatal embere, aki - egyebek mellett a nála megtalált csali­fegyver segítségével - javában dolgozott a dél-alföldi fegyver­­csempészek lebuktatásán...”- Ont végülis a múlt hét keddjén a rendőrség őrizetbe vette, majd pénteken szabadl­ábra került. Miért?- Azt mondták, szolgálatiti­tok- sértéssel (ez nyilván a szentendrei akcióval függhet össze), valamint zsarolással gyanúsítanak.- És ez...?- A cégem megvett Tak­sonyban egy házat, amiben büfé és presszó is van. A lakó nem akart időben kiköltözni, ezért én megbíztam egy vállalkozót az­zal, hogy „segítsen” a költözés­ben. A szerződésben - ezt a rendőrség lefoglalta - az állt, hogy csak törvényes eszközöket alkalmazhat, erőszakot nem. Végül a lakó maradt, és kiderült róla, hogy az SZBSZ egyik ma­gasrangú tisztjének a rokona. Nála jelentett fel...- Ónt az SZBSZ fogta le?- Igen. A „kiszivárogtatott”, rendőr­ségi forrásokra hivatkozó cikk szerint a kecskeméti kulcsfigura kapcsolatban állt két szentend­rei rendőrrel, akik úgymond az alkalmazottai voltak. Velük járt „pénzt behajtani” Taksonyban, míg azt a férfit, akit a költözte­téssel megbízott, váltóhamisí­tással és szerb bűnözői kapcso­latokkal gyanúsítják. Mint kide­rül: „azzal a hálózattal, amely a Szentendre-Kecskemét-Szeged vonalat uralja.” Ez volt az a mondat, amely­nél a kecskeméti nyomozók egyik magasrangú rendőrtisztje eldobta az újság aznapi szá­mát... Noszlopy MÉG A DOLGOZÓK IS TULAJDONOSOK LEHETNEK Magánkézbe kerül a Kaloplasztik • A gumi szakadási nyúlásmérése a Kaloplasztiknál. Az Állami Vagyonügynök­ség az elmúlt napokban dön­tött a kalocsai Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Kft. privatizációjának ügyében. Eszerint a cég állami tulajdon­ban lévő vagyonrészét egy öt tagú „lízingközösség” bérli, helyesebben lízingeli nyolc évig, s ha a díjat maradéktala­nul kifizették, a vagyon a kö­zösség tagjainak magántulaj­donába megy át. Mielőtt vi­szont a szerződést megkötnék, a kft. alkalmazottainak lehető­ségük van arra, hogy a vagyon 10 százalékáig kedvezményes áron tulajdonrészt szerezzenek. A részletekről Nyírádi Jánost, a cég jelenlegi ügyvezetőjét, a lízingközösség „szóvivőjét” kérdeztük. — Pontosan kik azok a sze­mélyek, akik a céget lízingelik, s mennyiért? — Lehetőség van arra, hogy ez formálisan titok maradjon, ezért nem árulom el az összeget, s a neveket sem. Én közöttük vagyok. A Kaloplasztik privati­zációját a vagyonügynökség először tavaly májusban kísé­relte meg, de az akkor ered­ménytelen maradt. November­ben írtak ki újabb pályázatot, s ebben már lehetőséget biztosí­tottak a lízingelésre is. A káefté menedzsmentjének öt tagja ek­kor úgy döntött, hogy megpró­bálkozik a lízinggel. Beadtuk a pályázatot, megjelöltük az álta­lunk reálisnak vélt lízingdíjat, részletes üzleti tervet és szakmai önéletrajzokat készítettünk, s az ÁVÜ igazgatótanácsának már­cius 9-ei döntésével mi nyertük el a lehetőséget. — Mekkora vagyonról van szó, s ez mikor lesz az Önöké? — A cég több mint 90 száza­lékban állami tulajdon, a kalo­csai és a dunapataji önkormány­zatnak van még része. A privati­záció az állami vagyonra terjed ki, amelynek könyv szerinti ér­téke csaknem 280 millió forint. Ez akor lesz a mienk, ha a teljes lízingdíjat kifizettük. Ez történ­het a nyolcéves futamidő végén, vagy korábban is. —Akkor tehát a Kaloplasztik nyolc évig még állami tulajdon? — Formálisan igen, sőt, az ÁVÜ jelentős tulajdonosi jogo­sítványokat meg is tart. Hozzá­járulásuk nélkül például a cég nem alakulhat át, s azt is kikötöt­ték, hogy nyolc éven keresztül nem csökkenhet a vagyon. — Mikor kezdődik a lízing? — Amint aláírtuk a szerző­dést. Előbb azonban nyilatkoz­niuk kell az alkalmazottaknak. Az érvényes vagyonpolitikai irányelvek szerint ugyanis a va­gyon tíz százalékáig az alkalma­zottak kedvezményes áron - legfeljebb ötven százalék ked­vezménnyel - tulajdont szerez­hetnek. A dolgozóknak az egész ügyletet bonyolító Corvinbank 100 ezer forintos üzletrészeket ajánl fel 30 ezer forintért. (Ebből arra lehet következtetni, hogy a lízingdíj a névleges vagyonér­téknek körülbelül 60 százaléka. B. F. I.) Miután az alkalmazot­tak nyilatkoztak, kiderül, hogy pontosan mekkora az a rész, amit mi lízingelünk. A napok­ban ismertetjük ezt a lehetőséget a dolgozókkal, s utána 30 nap a kivárási idő. Bálái F. István Pénzügyi támogatások a kutatások fejlesztéséért Az elmúlt három évben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által támogatott prog­ramok jelentős mértékben hoz­zájárultak ahhoz, hogy az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézeté­ben nemesített és hasznosított gabonafajták vetőmagjait mint­egy 7 millió hektáron felhasz­nálták a köztermesztésben. A magok nagyobb részét külföl­dön vetették el, hozzávetőlege­sen 4,4 millió hektáron. A Központi Műszaki Fejlesz­tési Alap felhasználásáról szólva elhangzott: az OMFB Pályázati Irodájához 1991 eleje óta ez év februárjáig több mint 4 ezer pályázatot nyújtottak be. A szakértői testület 1 225 pá­lyázatot fogadott el, és közel 12 milliárd forint támogatást ítélt oda. A pénzügyi támogatást a pályázók kamatmentes köl­csönként kapják, amelyet tü­relmi idő után, részletekben kell kifizetniük. EK-segély határátkelőkre Nyolcmillió ECU-t juttat ha­zánknak az EK a keleti és a déli határszakasz katasztrofális helyzetben lévő átkelőinek a bővítésére, az ország költségve­téséből pedig az idén a koráb­biak sokszorosa, 1,3 milliárd fo­rintot költenek arra a célra - je­lentette be szerdán Gyulán Hans Beck, az Európai Közösség Bu­dapesten akkreditált nagykö­vete és Arnold Mihály vezérőr­nagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka az Aranykereszt Szállóban tartott sajtótájékoztatón. A gyulai tájékoztatóra abból az alkalomból került sor, hogy az Európai Közösség nagykö­vete március 29-től 31-ig meg­tekinti a magyar-ukrán és a magyar-román határ átkelőit. A látogatás célja, hogy a nagykö­vet megismerje az Éurópai Kö­zösség által támogatott, a balti és a közép-európai államokat segítő PHÁRE-program része­ként szereplő határ-átkelőhely fejlesztési terv megvalósításá­nak lehetőségeit. Az Európai Közösség nagy­követe a látogatás első két nap­jának a tapasztalatairól számolt be a sajtótájékoztatón. Magyar Suzukik külföldre Megérkeztek az első nyugati megrendelések az esztergomi Magyar Suzuki Rt.-hez, miután az Éurópai Unió országaiban sorra elkészülnek a Suzuki tí­pusbizonyítványai. A Suzuki Europe értékesítési hálózatán keresztül elsőként olasz, holland és német dealerek rendeltek na­gyobb mennyiséget a Magyar­­országon gyártott Swiftekből. A tervek szerint a cég az idén 10- 15 ezer gépkocsit exportál, me­lyekből Nyugat-Európán kívül szállítanak Kínába, sőt próba­­megrendelésre Macedóniába is. Az cég vezetői beszámoltak ar­ról is, hogy várakozásaikat fel­ülmúlóan sikeres a társaság másfél hónapig tartó részletfize­tési akciója. Kiszolgáltatott vásárlók (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap délelőtt Kecskemét ismert cukrászának, Fodor Ist­vánnak az üzemét keresték fel, ahol szintén nem volt jelen a tu­lajdonos, de amíg megérkezett, egyik alkalmazottja mutatott meg mindent. A fogyasztóvéde­lem ellenőre azt vizsgálta, hogy a felhasználásra való alapanya­gokon fel van-e tünteve a gyár­tás és a felhasználhatóság ideje. A befőttekről a címke azért hi­ányzott, mert a nagykőrösi Toldi élelmiszeripari középis­kolából szerzik be. Az iskola is jól jár, hiszen bevételhez jut - mondta el Fodor István. A megyei tapasztalatokat Fe­hér Ferencné ellenőr foglalta össze: sajnos sok cukrász­üzemre évek óta nem költenek és komoly szabálytalanságokat észleltek a Kiskunsági Vendég­látó Kft. egységeinél. A hidegkonyhai termékeket forgalmazó cégeknél próbaren­deléseket kértek az ellenőrök. Volt példa arra, hogy a 644 fo­rintos ötszemélyes hidegtálon csupán 55 dekagramm kolbász volt. A vevők a legtöbb helyen kiszolgáltatottak, mivel szabad­áras termékekről lévén szó, nem tudják, pontosan mit kap­nak a pénzükért. A legtöbb he­lyen nincs feltüntetve az sem, mikor készült a termék, amely­nek a fogyaszthatósága 48 óra. A szabálytalanságok büntethe­tősége minimális, a néhány ezer forintos bírság senkit nem riaszt vissza attól, hogy betartsa az előírásokat. Nagy Ágnes Milyen a szabályos taxióra? • Fontos a jó memória. Sok vihart kavart az utóbbi hónapokban a taxiórák ügye. Ma már csak az APEH által engedé­lyezett, adómemóriás szerkeze­tekkel, minden utasnak számlát adva fuvarozhatnak a taxisok.- A szabályok megszegőit olyan súlyos büntetés fenyegeti, hogy nem éri meg feketén fuva­rozni - tudtuk meg Fazekas Lász­lótól, az APEH munkatársától. - A taxaméterek kötelező haszná­latával egy időben megtörténtek az első csalások is, néhányan megpróbálták kijátszani az adó­hatóságot. Elég volt az egyik mé­rőeszköz-típuson felfedezni egy csöpp kis rést és máris keveseb­bet memorizált a készülék. Ép­pen ezért az APEH az Országos Mérésügyi Hivatallal közösen felülvizsgálta a már engedélye­zett taxamétereket és a kérdéses típust kijavíttatta.- Szemüket azért továbbra is a taxisokon, illetve a mérőberen­dezéseken tartják, hogy ne ismét­lődhessen meg a visszaélések?- A készülékeket újra és újra megvizsgáltatjuk. Jelenleg hét típust tart elfogadhatónak az adóhatóság. Az engedélyezett taxaméterek listája a következő: PRINT AX AP 501., NT 93. AP 502., RASE 93. AP 503., HALE MCT-04 AP 504., FEVITA-X AP 505., PRINTAX AP 506., DIGITAXI PRINT AP 507.- Miben hasonlítanak vagy miben különböznek ezek a ké­szülékek?- Közös tulajdonságuk, hogy megfelelnek a pénzügyminisz­teri rendelet követelményeinek: alkalmasak a viteldíj megállapí­tására, az üzembehelyezést kö­vetően lezárhatók, a hitelesítés után az adatokat tároló memória­­egység hozzáférhetetlen, mínusz 20 és plusz 60 fok közötti hőmér­sékleten belül hibátlanul mű­ködnek. A készülékek 8 féle tari­fára átállíthatok, rögzítik többek között a taxi üzemmódban meg­tett kilométereket, valamint az érkezési és indulási időpontokat, a naponként összegzett bevételt. Természetesen mindezen túl a kijelzőn és a számlán egyaránt szerepelnek az utas számára is fontos adatok: a tarifa, az időpon­tok, a megtett kilométer, a számla végösszege, sőt a taxis neve, adószáma és a gépkocsi rendszáma is. A SZAKÉRTŐ HOZZÁSZÓL Vízágyúval ruszkifácánt? Évek óta visszatérő problé­mát tűztek ismét napirendre a kecskeméti városatyák. Neveze­tesen, tűzoltófecskendők beve­tésével elriasztani a temetői var­jakat. Nem sejtik azonban, hogy a riasztás kíméletlen pusztítást jelent. Tavasz van. A madarak jó része túl van a tojásrakáson, néhány nap, s a fiókák is kikel­nek. Számukra a vígágyú biztos halált jelent, s a kismadarak megölése nem túlzottan etikus dolog. De nemcsak a varjúfiókák vannak veszélyben. Egy teme­tői varjúkolóniában szinte biz­tos, hogy egy-két erdei fülesba­goly is varjúfészket foglal. A földről nem látszik, hogy me­lyikben költ bagoly, s a vízsu­gár sem tud különbséget tenni. Nagyon sok erdei énekes is megtelepszik a varjútelep fáin, az alcsonyabb régiókban. Ezek pusztulása is elkerülhetetlen egy ilyen drasztikus beavatko­zás során. A varjútelep létszámbeli csökkentésére abban az esetben, ha az valóban gazdasági vagy lakossági érdeket sért, - ez azonban a jelenlegi állománynál nem áll fenn - mégis van lehe­tőség. Ezt alapos, előzetes fel­méréseknek kell igazolniuk. Természetesen nem a kifejlett példányok leöldöséséről van szó, bár ez megfelelő előírások betartásával engedélyezhető. De nem is volna sok értelme a lövöldésnek, hiszen a télen itt tartózkodó madarak Lengyelor­szágból és az Ural környékéről érkeznek hozzánk. Talán ez adja az alapot arra, hogy a vadá­szok ruszkifácánnak mondják a varjakat. Valószínűbb azonban, hogy „szegény” külsejük, s oly­kor tömeges megjelenésük ra­gasztotta rájuk e nevet. A mi varjainknak is több eszük van annál, hogy itt vészeljék át a csikorgó telet, a Pó-síkság kel­lemesebb időjárását választják. Enyhébb téli napokon, mikor a vízágyból kizúduló víz felszá­radhat, megkísérelhető a fész­kek egy részének „lemosása”. Ez a kifejlett madarakat nem zavarja, hiszen napközben a vá­ros körüli földeken táplálkoz­nak, s az itt telelő példányok ta­vaszra hazamennek. A Föl­dközi-tenger mellől visszaér­kező madaraink kevesebb fész­ket találnak, s ez ad lehetőséget az állomány csökkentésére. A varjú ugyanis lusta fészeképítő, szívesebben megverekszik egy kész fészekért, mintsem, hogy újat építsen. S a lakás nélkül maradt madár rendszerint egy másik kolóniához költözik. Nem lehet azonban cél a var­jak teljes kipusztulása egy terü­letről, hiszen ezek a madarak ugyanúgy hozátartoznak a vá­rosi élethez, mint a fecskék, a verebek vagy a feketerigók. S akinek a varjak károgása sérti a nyugalmát, annak le kéne mon­dani a fülemüle énekéről is. Kár lenne érte. Kár. Kár. Kár. Lisztes János Kiskunsági Nemzeti Park

Next

/
Oldalképek
Tartalom