Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
1994. március 1., kedd PETŐFI NÉPE 5 MINDIG MEGÁLLTAK A MAGUK LÁBÁN Nem kell félteni a kocsériakat Barátságosak a kocséri emberek. Akárkit megszólítok a faluban, készséggel beszélget velem. Rusvai István például érdeklődésemre így tudósít a kocséri viszonyokról.- Csendes, békés falu ez. Könnyebb itt az élet, mint a városban. Ha mondjuk átmegyek a szomszédba kenyérért, nem tessékelnek ki, jószívvel adnak. Jó emberek laknak itt. A 69 éves Szőke Béla, aki unokájával éppen az ebédért indul a szövetkezetbe, hallva Rusvai István szavait, egyetértőleg bólogat.- Nincs veszekedés. Sok bevándorló telepedett meg a faluban, és nem mennek el innen. Bizonyára azért, mert jól érzik itt magukat. Abban már eltér a két ember véleménye, hogy szegényebbek, vagy inkább jómódúak a kocsériak. Szőke bácsi elégedettebb, mint mondja, ha szerényen is, de mindig megéltek, soha nem nélkülöztek, szomszédja viszont hümmög: - Fogy a pénz - magyarázza -, az az igazság, a tartalékokat éljük. Urbán Tibor és Demeter Lőrinc, mindketten karbantartók és fűtők az iskolában, éppen az utcán gereblyéznek. Az a baj, próbálják röviden megfogalmazni a kocséri gondokat, hogy kevés a munka. Ami van, azért is keveset fizetnek. Szerintük ez lehet az oka annak, hogy az utóbbi évtizedekben Kocsér lakossága a felére csökkent. Valamikor ötezren éltek itt, most alig haladja meg a kétezret a lakók száma. • Barabás Ferenc- Amikor a tízéves osztálytalálkozónk volt - meséli Demeter Lőrinc kiderült, hogy a huszonnyolc tanulóból csak négyen, öten maradtunk Kocséron. A fiatalok nagy része elköltözött innen. Damó István földrajz-rajz szakos tanár viszont, akivel ugyancsak az utcán találkozom, feleségével együtt nemrég jött a faluba. Erdélyben éltek, onnan Pestre költöztek, majd a fővárosból vidékre.- Jobb nekünk itt, könnyebb a megélhetés - magyarázza. Igaz, Kocséron laknak, de mint sokan mások a faluban, ők is ingáznak. Damó István Nagykőrösön is tanít, felesége pedig Kecskeméten dolgozik. Nem csak a munkahely, de más szálak is kötik a kocsériakat Bács megyéhez, pontosabban Tiszakécskéhez, Szentkirályhoz és Kecskeméthez.- Semmi bajunk nem lenne - állítja Barabás Ferenc polgármester -, ha a megyehatárt elébünk tették volna, és nem utánunk. Közigazgatásilag így Pest megyéhez tartozunk, de egyéb kapcsolataink elsősorban a Bács megyei településekhez kötnek bennünket. Kecskemétre járunk vásárolni, színházba is oda megyünk, és sokan inkább a kecskeméti kórházat választják a ceglédi helyett. A hivatalos ügyeinket, persze, Pest megyében kell intézni. A földhivatal Nagykőrösön van, szerencsére, az nincs messze, a bírósági és rendőrségi ügyek is Pest megyéhez tartoznak, az adóhivatalhoz pedig a fővárosba járunk. Nem mondom, milyen terhet jelent ez az itt élőknek. Kocsér azonban hiába Pest megye községe, ahhoz túl meszsze van a fővároshoz, hogy észrevegyék. A polgármester szerint elmaradott térség az övéké, • Szőke Béla négyéves unokájával, Ritával az ebédért indul. hiszen Szentendre, Visegrád, Vác, a Csepel-sziget mind „leszívja” az állami pénzeket, Kocsérra a világon semmi nem jut. A múlt rendszerben egyszer kaptak támogatást, akkor, amikor a szülők tiltakozása ellenére megszüntették a négy tanyai iskolát, és a faluban újat építettek. Mindettől függetlenül nem kell félteni a kocsériakat. Ahogy Barabás Ferenc mondja, szorgalmas jász nép lakik ezen a vidéken, makacsak, szívósak, önálló gondolkodásúak a kocséri puszta lakói, olyanok, akik meg tudtak állni saját lábukon, nem kellett őket irányítani. Ezek az emberek, bizony, nem tudták elfogadni a diktatórikus módszereket, a szemléletükkel szembenálló gondolkodásra nem lehetett őket kényszeríteni, a módosabbja és a fiatal értelmiség ezért inkább elhagyta a falut. Hátrányos helyzete ellenére mégis boldogul Kocsér. Két éve építettek egy modem tornacsarnokot, tavaly bővítették a telefonhálózatot, s most a gázt szeretnék bevezetni a maguk erejéből. Eddig kétszázan fizették be a lakásonkénti 50 ezer forintot, ha háromszáznál több lakásba kötik be a gázt, akkor enyhül az önkormányzat gondja. A tervek közt szerepel annak az útnak a megépítése is, amely az óriási tanyavilágon át vezetve Kocsért és Szentkirályt kötné össze. Ezzel 17 kilométerre rövidülne a 27 kilométeres kecskeméti út, melyet most Nagykőrös felé tesznek meg az utazók. A beruházást Kocsér és Szentkirály együtt kezdeményezte, s a Bács-Kiskun megyei önkormányzat is segíti. Amennyiben pályázatuk által állami támogatáshoz jutnak, akkor saját erőből a költségek 30 százalékát, azaz több mint 10 millió forintot kell a helyi önkormányzatnak fizetnie. Ami egy kis község esetében - ha jól meggondoljuk - nem kevés pénz, hiszen az egész évi költségvetés 55 millió. S miből élnek az emberek? Legtöbben a Petőfi Szövetkezetben, kétszázötvenen, háromszázan, dolgoznak, de a tagság 10 százaléka kivált s a föld 50 százaléka egyéni művelésbe került. A háztájit művelők mellett megjelentek az új földtulajdonosok. Noha nem gazdagok itt az emberek, mégis többen már mezőgazdasági kisgépet vásároltak, és Barabás Ferenc szerint legalább 40-50 kisgazda, farmerjelölt az állami támogatást veszi igénybe, s mintegy 15-17 vállalkozó új traktort vesz az idén. A kocséri földművelés és állattenyésztés valaha a kisbirtokrendszerre épült. A polgármester úgy véli: most is parcellázni kell, a homokot megkötni. Az ősök földművelő szokásairól igazán Antal Domokosné tudna mesélni, hiszen ő nemcsak a földrendező bizottság elnöke, de feldolgozta a falu történetét is. Ismeretes, hogy Kocsér-puszta felosztásakor a dűlőutak mentén a jászok kötelezővé tették a faültetést. Ezeket a fasorokat az elmúlt évtizedekben a táblásítás során kiirtották, szabad utat engedve ismét a futóhomoknak. Az önkormányzat most szorgalmazza a külterületi faültetést: aki a közutak mellett fákat telepít, költségeinek 50 százalékát a helyhatóság fizeti. Kocséron egyébként már három árverés volt, a földalap 98 százaléka elkelt. Antalné és Szarvas Sándor, a földkiadó bizottság elnöke szerint minden talpalatnyi földnek művelője van. A részarány-tulajdonosok részére is az ideiglenes földkiadás már tavaly megtörtént, most folyik a telekkönyvezés. Van tehát tennivaló Kocséron, talán ezért nincs idő veszekedésre, pártoskodásra. Igaz, nincs is nagyon párt. Mint megtudtam, a 10 tagú elöljáróságba is 8-an a Nemzeti Parasztpárt színeiben jutottak be, egy képviselő kisgazdaként, egy pedig függetlenként. A falunak alig van működő pártja. Annál több viszont a kocsma, amelyek - a falubeliek szerint - nem egészen pártatlanok. A Boros-féle az ellenzéki, vagy ahogy Kocséron nevezik, a Fidesz-kocsma, ezzel szemben a Vadász csárda inkább kormánypárti. Ha tehát többféle megvilágításban akarom tudni, mi történik a faluban, a legközelebbi látogatásomkor ne a polgármesteri hivatalba menjek, hanem a kocsmákba - tanácsolták a kocséri emberek. Benke Márta • Sipos Istvánná a fatelepítésről érdeklődik a földkiadóknál. Egyházi segítséggel a morális megújulásáért A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főpásztora, dr. Dankó László érsek nemrégiben érkezett haza arról a háromhetes konferenciáról, amelyet a család éve alkalmából rendeztek az örök városban. Az úgynevezett pápai bioetikai nemzetközi kongresszuson nemzetközi hírű orvosok, biológusok, jogászok, szociológusok egyházi szempontból keresték a választ a családok jelenlegi erkölcsi válságára, a morális megújulás lehetőségeire. Érsek úr a nagy jelentőségű konferencia tapasztalatait összegezte lapunknak. get éppen az egyház adhatja. A család, amely az emberi közösség legkisebb, s jelenleg talán a legelhanyagoltabb sejtje, most olyan válságban van, mint eddig soha. A különböző, szabadabbnál szabadabb felfogások hirdetői elfelejtik, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, akik nemcsak pár-, hanem szeretetkapcsolatot is létesítenek. A család nem más, mint szeretetközösség, ahol az apa és anya, nagyszülők, keresztszülők Isten munkatársai abban, hogy a gyermekek Jézus tanítása szerint nevelkedjenek. A katolikus egyház fundamentuma tehát a család, amely az abortuszkérdés, az anyaság elhomályosulása, a fogamzásgátlás kérdése, egy sor más, a családtagok közötti szeretetkapcsolatot romboló tényező miatt válságban van, segítségre szorul. Többé-kevésbé mindenki előtt ismert, hogy a római katolikus egyháznak mi a véleménye az abortuszról, az azonos neműek közötti - sajnos egyes civiltársadalmakban már elismert - házasságról, a mind nagyobb méreteket öltő öngyilkossági hullámról, a homoszexuálisokkal való foglalkozás mikéntjéről. Mindemellett az egyházi lelki gondozásnak fontos területe a szegények ügyének felkarolása, a gyermekek és az ifjúság felé fordulás, hogy a betegek, a földi életből távozók e nehéz időszakban ne maradjanak magukra. Hiszem, hogy a megújuló egyház, a megújuló hitélet ebben az esztendőben, s azt követően is képes lesz Istennek tetsző válaszokat, -s kiutat találni a jelenlegi válságból. A főegyházmegyékben, a pápai útmutatások szerint, tavasszal rendezzük meg az úgynevezett családkongresszusokat Kalocsán, Baján, Kiskunmajsán és Kecskeméten amelyeken a harmonikusan élő családok szólalhatnak meg. A plébánostól az érsekig minden egyházi személy segíti a családok megújulását. Zs. F. • Dr. Dankó László érsek- A tudományos fórum a házasság, az élet tisztelete és a családdal kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit tárgyalta a katolikus ember nézőpontjából. Szembetűnő volt, hogy a természet- és társadalomtudományokban bekövetkezett változások olyan nagy mérvűek, amelyek immár elkerülhetetlenné teszik, hogy a hagyományos értékítéleten túlmutató kérdésekkel is foglalkozzunk. Ezek közé tartoznak a szervátültetések, az eutanázia, a homoszexualitás, azonos neműek közötti házasságkötés problematikájára adandó egyházi válaszok, amelyek a hívő ember eligazodását segíthetik a 20. század végének hétköznapjaiban. A kábítószer-fogyasztás, az élet különböző területein jelentkező deviancia, az AIDS megjelenése mind-mind jelen van a magyar társadalomban is, amelynek megoldásában az egyik leghatékonyabb segítsé• A biztos alapokra épült házasság nem kártyavár. A fülöpszállási földfórumról Itt a tettes, hol a sértett? Megtalálták a tettest, de hiányoznak a sértettek - mondták el tegnap a kecskeméti rendőrség heti sajtótájékoztatóján. Nevezetesen: őrizetbe vettek egy személyt, aki több jármű lopásáról is beszámolt a kihallgatásakor. Novemberben például a kecskeméti Kullai közön egy zöld Simson motort vitt el, a Bem utcában pedig egy kisteherautóból vett ki egy számzáras diplomatatáskát. Januárban a Hajma vendéglő előtt parkoló barnás színű Wartburg gépkocsi ajtaját nyitotta ki és egy videokazettát vitt el. De visszaemlékezett régebbi ügyére is: 1992 tavaszán a Nyíri úti Táncsics Mihály kollégium udvaráról lopott egy kék Simson motort. A sértettek a kecskeméti kapitányságon Gyapjas Sándor zászlóst keressék az 565-ös irodában. A fiatalkorú T. L. és társai Kecskeméten, a Széchenyivárosban és a Petőfi Sándor utca környékén tartották rettegésben a ladásokat. A kocsikat feltörték és különböző holmikat szedtek ki belőlük, de nem kímélték a tükröket, az ablakokra szerelt műanyag szélterelőket sem. Ebben az ügyben is várnak még sértetteket: a kapitányságon Urbán Attila főhadnagynál. Azok jelentkezzenek, akiknek Ladájából(ról) eltűnt valami szeptember és január között. Dr. Pohankovics István országgyűlési képviselő küldte lapunkhoz az alábbi levelet. Mint a 6. választókörzet országgyűlési képviselője, kíváncsian vártam a megyei napilap pénteki tudósítását a február 17-ei - dr. Józsa Fábián belügyi politikai államtitkár által vezetett - fülöpszállási „földfórumról”! A fórumon meghívottként részt vett Tarján Lászlóné politikai államtitkár (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium), valamint jómagam is, igaz én nem a szervezők jóvoltából! A fő téma a jelzett 9 községben ma: a Kiskunsági Nemzeti Park gyepterületeket kárpótlásba nem enged vinni! Egy és féléves „harcom” eredményeként már részarányba hajlandók „kiengedni” szántót, kertet, gyüntölcsöst, gyepet a Kiskunsági Nemzeti Park vezetői. Azonban a hosszú távú állattartás számára nem hajlandók több községben (Fülöpszállás, Fülöpháza, Izsák, Páhi, Akasztó, Tabdi, Bócsa) 400— 500 ha gyepeket árverésre bocsátani. Hivatkozik a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és hatósága a különösen védett (nemzetközi egyezménybeli) területekre, azok fontosságára! Nos, a fórumon felolvastam az 1993. évi XLII. tv.-t (a szocialista állam által 1971-ben, az Indiai Ramsarban - a vadvizekről és azok védendő állat- és növényvilágáról szóló - aláírt, 1982-83-ban módosított ‘ nemzetközi szerződésének múlt évi parlamenti jóváhagyása), mely mellékletek (községek, helyrajzi számok, területek) nélküli! Ez két pontban kínálja a megoldást: 2. cikk, 1. pont: csak a vadvizek part menti része a kiemelten védett terület, ezzel szemben Izsákon, Páhin a Kolon-tóvál nem határos, 3-5 km-re lévő részeket tart vissza a tulajdonba adástól a Kiskunsági Nemzeti Park, miként ugyanezt teszi Fülöpszálláson (még szántóval is), Akasztón, Tabdin, Bócsán, stb. 2. cikk, 5. pont: állami érdekből csökkenthető a korábban védetté nyilvánított terület. Bízom abban, hogy a felelős vezető politikai erők eddigi érzéketlensége gyorsan megváltozik, talán azért is volt meghívva két képviselő a két államtitkár mellé. A jelenlegi ellenzéki pártok is talán „felocsúdnak”, mert az eddigi időhúzás nem az önkormányzatok, „földosztó bizottságok” bűne. Fenti problémakör mellett banki jelzálog gátolta az árverést Izsákon, míg a hartai büntetésvégrehajtást felügyelő minisztérium sem akar „földet adni” az árverésekhez! Erről „talán fontos” írni 10-14 nap múltán is.
