Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-19 / 66. szám

4 Száz éve halt meg Kossuth Lajos 1994. március 19., szombat A legnagyobb magyar hazafi • A legnagyobb eszménykép: Kossuth Lajos. KOSSUTH UTÓDAI A VAJDASÁGBAN Patinás emlékek veszendőben Kereken száz évvel ezelőtt, 1894. március 20-án halt meg a magyar történelem egyik legna­gyobb alakja, Kossuth Lajos. Életpályája szinte átívelte az egész XIX. századot. Tehetsé­gével, szónoki képességével ó­­riási hatást tudott gyakorolni környezetére, politikai barátaira és ellenfeleire egyaránt. Ráter­mettsége, képességei, végzett-Egyes történészek szerint a szabadságjogaikra mindig is rendkívül büszke kiskunok mentálisával magyarázható, hogy Petőfi és Móra mellett Kossuth kultusza a mai napig rendkívüli jelentősséggel bír Kiskunfélegyházán. Az 1880-as években Kossuth honpolgárságának védelmében hatalmas tömegek mozdultak meg. A honosítási törvény életbe léptetése elleni tiltakozás jegyében harmincegy magyar város - köztük Kiskunfélegy­háza is - választotta díszpolgá­rává a kiegyezésellenes küzde­lem, egyben a nemzetiségi füg­getlenség jelképévé magaszto­sult Kossuthot. A 19. század második felé­ben Félegyházán is társadalmi gyakorlattá vált, hogy a város kitűnő közéleti személyiségeit „szabad kun polgár” joggal ru­házzák fel, mai szóhasználattal élve: díszpolgárrá válasszák. Ennek az 1857-ben elkezdett hagyománynak a folytatása­ként, egyben a már említett ho­nosítási törvény elleni állásfog­lalás megnyilvánulásaként a vá­ros 1886. augusztus 8-ai rend­sége alapján volt ügyvéd, lap­alapító, szerkesztő, hírlapíró,, miniszter, kormányzó és végül száműzött. A Kossuth család Magyaror­szág legészakibb tájáról, a zempléni Monokról származik. Itt látta meg először a napvilá­got 1802. szeptember 19-én Kossuth Lajos. Lévén apja jó­nevű ügyvéd, a gyermek Kos­kívüli közgyűlésén, a függet­lenségi pártok képviselőinek ja­vaslatára Félegyháza díszpolgá­rává választották Kossuthot. A díszpolgári oklevelet Pos­ner Károly Lajos budapesti mű­termében készítették. Tábláját, a város színeit megelevení­tő kék-fehér damasztselyemmel bevonva, ezüstszálas átvarrá­­sokkal díszítették, sarkaira ezüst védőpántokat tettek. Az okiratot fehér selyemzsinórral fűzték a táblához és a város díszpecsétjével zárták le. A díszoklevelet az 1886. de­cember 5-én megtartott rendkí­vüli közgyűlésen adták át Helfy Ignác országgyűlési képviselő­nek, aki eljuttatta azt Kossuth­­hoz Torinóba (Turinba). Az már a sors kegyének szá­mít, hogy egyedül Félegyházá­nak - mint kezdeményezőnek - jutott az a megtiszteltetés, hogy Kossuth terjedelmes levélben köszönte meg díszpolgárrá vá­lasztását. A válaszlevet Helfy Ignác út­ján 1887. április 29-én kapta kézhez Félegyháza polgármes­tere, s annak tartalmát a május elsejei közgyűlésen ismertették. suth kiváló nevelést kapott. Ta­nulmányait az eperjesi evangé­likus gimnáziumban végezte. Innen került át Sárospatakra, ahol elsajátította a jogot, majd egy ideig egy eperjesi ügyvéd mellett joggyakomokoskodott. Eperjes után Pestre került, majd vissza az ősi birtokra. 1832-ben már Vécsey Pál meg­bízásából ott volt a pozsonyi or­szággyűlésen, és ettől kezdve pályája egyenesen ívelt fölfelé: a pénzügyminiszterségen át a kormányzói pozícióig. Kossuth a világosi fegyverle­tétel után, 1849. augusztus 17-én Orsovánál hagyta el Ma­gyarországot, hogy élete végéig soha ne térhessen vissza oda. Mintha érezte volna, ugyanis mielőtt átkelt a határon, lebo­rult, megcsókolta a szülőföldet, s egy „csipetnyi” port eltett be­lőle. Előbb Angliában telepedett le, majd a kiegyezést követően Olaszországba költözött. Távol­létében sem szűnt meg foglal­kozni hazája sorsával. Torinó­­ból irányította híveit és a Füg­getlenségi Párt tevékenységét. Üzeneteket küldött az ellenzéki városoknak, hivatalos küldött­ségeket és magánlátogatókat fogadott. Megírta és kiadta em­lékiratait. Mozgalmas és cselekvő élet után, száz esztendeje, 1894. március 20-án hunyta le sze­meit. A nemzet kívánságára holttestét vasúton hazaszállítot­ták, és soha nem látott pompá­val helyezték örök nyugalomra. Temetésére megmozdult az or­szág és félmilliónyi tömeg kí­sérte gyászmenetét. Kossuth politikai múltja, szellemi öröksége olyan tanul­ságokat jelent, melyek valóban örök érvényűek. Kenyeres Dénes A közgyűlésen köszönetét mondtak Helfy Ignácnak a köz­vetítésért, majd határozatot hoz­tak, miszerint: „a vasúti főutcza ez ünnepélyes alkalom emlé­kéül ’Kossuth utczá’-nak ke­­reszteltetik”. A levelet még aznap felolvas­ták a város nyilvánossága előtt, nyomtatott másolatait pedig szétosztották a polgárok között, továbbá egy-egy példányát el­küldték annak a harminc város­nak, amelyek szintén díszpolgá­rukká választották Kossuthot. Véletlen egybeesés, hogy kö­szönőlevelét, amelyet ma is örökbecsű kincsként őriznek Félegyházán, ugyanazon a na­pon - március 20-án - írta, mely napon, hét esztendő múltán, örökre lehunyta szemét a nagy hazafi. Kossuth díszpolgárrá avatá­sának 100. évfordulója előtt, az 1985-ös Kiskun Napok esemé­nyeként - végre -, a Kossuth utca közelében, a Blaha Lujza téren Kossuth-szobrot avattak. „Sajnálatos, hogy Pálfy Gusz­táv szobra közel egy évszázadot váratott magára” - írta egy kor­társ krónikás. Sz. A. Március első napján a sza­badkai Népkörben megtartott, fiataloknak szánt Kossuth-cen­­tenáriumon szólalt fel.- Vujkov Lippai Etelka va­gyok, apai ágon Kossuth Lajos egyenes ágú leszármazottja. Sok olyan részletet tudok az itt hallottakkal kapcsolatban, amit a történészek még nem fedtek fel - mondta csendesen egy, a második sorból felálló apró termetű, szerényen öltözött hölgy. Eddig nem szólt. Azért, mert abból semmi jó sem származott volna. Nem volt ugyan tilos Kossuthot emlegetni, de azért az a nyilvánosság előtt magyar­kodásnak számított volna. Csendben áldottuk. Nagyapáink odahaza, a pálinkáspohár mellet dúdolgatták a Kossuth-nótákat. A szöveget inkább csak suttog­ták. Magánügy volt, titokzato­sabb, de legalább olyan meghitt, mint a karácsony. Egy pipa meg a családfa- A nagymama Kossuth La­jos unokahúga volt. Kossuth Rozália a leánykori neve. Ő hagyta rám azt a tajtékpipát, amelyet a mórahalmiak ajándé­koztak nagybátyjának Szege­den. 1832 van belevésve, meg egy katona kivont karddal, ágyúval, valamilyen vár bás­tyája alatt. Ez minden. A köny­vek, levelek, okiratok elégtek 1986-ban, amikor a házunkban tűz ütött ki. Az üszkös, kormos maradványokról is vannak fényképek. Ami megmaradt, azok már az én személyes ira­taim. Az derül ki belőlük, hogy a Kossuthok bodrogközi ágának (Kossuth István 1665-1985) a leszármazottai vagyunk vala­mennyien, a Vajdaságban (Nagykikindán, Óbecsén és Szabadkán). Mert hogy a tűzből kimentett papírok között ott van a ceruzá­val írott családfa. Legfelül a Math vezetéknév. Alatta Cossut de Udvard 1263, majd innen á­­gazik szerte a nemes rokonság. Több tucat név, évszám, város, vármegye van rajta feltüntetve mind a mai napig. A családfá­hoz fekete tintával írott négyol­dalas részletes szöveg és a Kos­suth vezetéknév eredetéről szóló, ugyanilyen terjedelmű történet is hozzátartozik, Vuj­kov Lippai Etelka ugyanis gon­dos városi tisztviselő volt. Négy nyelven lehet vele társalogni. Ennek köszönheti, hogy ide­genvezetőként alkalmazták, vi-A krónikaírók szerint Kos­suth első, a néphez intézett nyilvános beszéde 1831-ben, a nagy kolerajárvány évében, a sátoraljaújhelyi piactéren hang­zott el. Erre az útjára elkísérte húga, Zsuzsanna is, aki élelmet, gyógyszert osztott és segített a betegek ápolásában. Bizonyára ez a tény is közrejátszott abban, hogy Kossuth 1849-ben húgát nevezte ki a tábori kórházak fő­ápolónőjévé. Zsuzsanna 1817-ben, a Kos­suth család ötödik gyesmeke­­ként született. Iskolái elvégzése után alkotmánytant és jogot ta­nult, majd egy ideig idős édes­apjával együtt a Törvényható­sági Tudósításokat másolta. 1837 tavaszán a kormány betil­totta a tudósításokat és május 5-én, ellenzéki kapcsolatai mi­att, letartóztatták Kossuthot, akinek azonban még idejében sikerült értesítenie Zsuzsannát, így mire a rendőrök a pesti la­kásba értek, már egyetlen kompromittáló iratot sem talál­tak. Bátyja letartóztatása után az anyagi támasz nélkül maradt családról Zsuzsanna gondosko­dott, egészen 1840-ig, amikor egy amnesztia révén Kossuth kiszabadult. A következő évben Zsuzsanna férjhez ment Mesz­­lényi Rudolfhoz, akinek húgát, lágot láthatott. íráskészsége irigylésre méltó. A szabadkai színházban két vígjátékát és két zenés bohózatát adták elő a hat­vanas években. Manapság az Új hét nap hasábjain közöl hangu­latos útleírásokat a néhai Mos­tarról, Szarajevóról. Kutatta a származását, feljegyzéseket ké­szített, beszerezte a származás­leveleket, gyűjtötte a családi fényképeket. Mindebből kevés maradt meg az utókornak.- A máriaüveg előtt ülve es­ténként, a nagymama sokat me­sélt Juliska nénémről (Sándor Júliáról), aki 7 évesen könnye­ket fakasztóan szavalt Budapes­ten, Kossuth Lajos földi marad­ványainak fogadásakor a vas­útállomáson. Nagyanyám büsz­ke volt nemes, híres származá­sára. Ha fékevesztetten visel­kedtünk, így példázott: „Ami sikerült a Lajosnak, nem biztos, hogy nektek is sikerül”. Soha sem titkolta, hogy a nagy „ő” gyakran kirúgott a hámfából. Ilyenkor megmondta a vélemé­nyét, még ha a fejét veszíti is, de rossz szót a szájára sohasem vett. Már csak azért sem, mert Zemplén megyében az emberek nemigen káromkodnak. Hát, ezt jól az agyunkba vésték. Oly­annyira, hogy ez (ami szíve­men, az a számon) a mai Kos­­suthokra is jellemző. A távoli rokonokat is üldözték Lippaiék Nagykikindáról köl­töztek Szabadkára. Lippainé szül. Kossuth Rozália a Bajai úti temetőben tért örök nyugovóra 1952-ben, Kossuthok vannak még a mai Kikindán. Ezek közül Etelka nagybácsija, József szo-Terézt viszont Kossuth vette el. Az 1846-ban megalakult el­lenzéki pártnak már Meszlényi is tagja lett, aki ettől kezdve vé­gig sógora mellett maradt, egé­szen haláláig: 1848-ban esett el, amikor Zsuzsanna épp harma­dik gyermeküket várta. Lelkesedésében azonban a gyász sem jelentett akadályt, így amikor bátyja az új pénz fe­dezetére gyűjtést szervezett, Zsuzsanna az elsők között állt a kezdeményezés mellé és teljes vagyonát felajánlotta a cél ér­dekében. A pénz nélkül maradt család megélhetését a vidéki kisbirtok már nem volt képes biztosítani, Pestre költöztek és kosztosokat fogadtak, anélkül, hogy Kossuthnak tudomása lett volna szűkös körülményeikről. Amikor a kormány Debre­cenbe kényszerült, Zsuzsanna beteg édesanyjával és három gyerekével követte bátyját. Itt nevezte ki őt Kossuth vala­mennyi tábori kórház főápoló­nőjévé. Személyes példáját kö­vetve tömegesen jelentkeztek az önkéntes ápolónők és rövidesen már 72 kórházban ápolták a szabadságharc sebesültjeit: osztrákokat, magyarokat - kü­lönbség nélkül. Az 1849-es világosi fegyver­­letétel után, amikor Kossuth el­hagyta az országot, Zsuzsanná­bafestő volt. Fia, András épí­tész volt, ő tervezte és építette a díszes vásárcsarnokot. Uno­kája, Tivadar amatőr festő, Óbecsén él. Vujkov Lippai Etelka férje színész volt a sza­badkai Népszínházban. Három gyermekük él Szabadkán. E- telka 74 évesen látástól vaku­­lásig dolgozik (fizetség nélkül). A Vox Humana emberbaráti szervezet szabadkai tagozatán ő az ingyenkonyhák ügyintézője.- Szétszóródtunk a világ­ban. A szabadságharc leverése után Kossuth Lajos édesanyját száműzték. Brüsszelben halt meg 1853-ban, útban Anglia felé. Négy lánytestvére közül Emília, Lujza és Karolina Bro­­oklynban telepedtek le, Zsu­zsanna viszont Budapesten ma­radt. A forradalom alatt a kór­házak országos felügyelője, férje jogász és országgyűlési képviselő volt. Pesten a házas­pár 1850-ben iskolát nyitott, de azt betiltották. Neki is el kellett hagynia hazáját. Még a távo­labbi rokonságot is üldözték, szétköltöztették. Patinás emlékek vesztek így feledésbe és kallódnak el ma is. Kossuth Lajos pipájának se szára, se kupakja, így aztán a múzeumnak sem kell. Ott csak egy 1848-as, cirill és latin be­tűs, szerb-horvát (Éljen a sza­badság) feliratú trikolórt őriz­nek, amelynek személyesen Kossuthoz nincs köze. Egyet­len, még álló vajdasági kőszob­rát Magyar-Ittabén szíven lőt­ték. A golyó helye ma isjól lát­szik. A másik szobrot Őmora­­vicán mindmáig rejtegették, hogy a centenáriumi ünnepség alkalmából újra felavathas­sák. Király László nak is menekülnie kellett. De gyermekeivel és beteg édesany­jával csak Nagyváradig sikerült eljutniuk. Itt fogták el a 80 éves Kossuthnét, három lányát és ki­lenc unokáját. Nagyvárad volt talán a leg­szomorúbb állomás a Kossuth család életében. Egyetlen nyo­morúságos szobába zsúfolták be valamennyiüket, és katonák őrizték minden lépésüket. Több hónapos szenvedés után Pestre vitték őket, ahol - a sebesült­ként ápolt osztrák tisztek köz­benjárásának köszönhetően - kegyelmet kaptak. A jóslatokat megcáfolva nem hagyták el az országot, hanem Zsuzsanna ne­velőintézetet nyitott. Az intézet azonban nem sokáig működhe­tett, ugyanis 1851-ben Haynau bezáratta, megfosztva ezáltal kosztosaitól a családot. Miután Kossuth gyermekeit kiengedték az országból, kezde­tét vette a Makk-féle összees­küvés, melynek szellemi irányí­tója Zsuzsanna volt. Ezért 1851-ben letartóztatták. Ám a külföldi nyomásnak engedve hamarosan kiengedték, azzal a feltétellel, hogy el kell hagyják Európát. Kétéves brüsszeli tar­tózkodás után Zsuzsanna Ame­rikába települt át, ahol egy év múlva tüdőbajban halt meg. Szász András __/ t d C i tu6ttUtír íí* C l Á -«rtuL6Ä>, UnJJavy UJrfí ^ tt,c m fi cm-1 Részlet Kossuth félegyháziaknak írott köszönőleveléből. Köszönőlevél a félegyháziaknak A Kossuth család védőangyala __£M.__—. - * s jg. _____ • Az utódok féltve őrzik az emléktárgyakat. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom