Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. március 16., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Kellemes meglepetés! Tegnapi, ünnepi lapszá­munkban azt írtuk, hogy szeret­nénk kellemes meglepetést, ajándékot átnyújtani olvasóink­nak azzal, hogy a Petőfi Népét március 15-én százezer pél­dányban ingyenesen juttatjuk el olyan családokhoz is, ahol ed­dig még nem, vagy csak alkal­manként olvasták a lapot. Felhívtuk néhány terjesztés­sel foglalkozó munkatársunkat és véleményt kértünk tőlük ar­ról: hogyan fogadták a Petőfi Népét a falvakban, városokban. Különösen fontos ez akkor, ha tudjuk, hogy a nemzeti ünnepen egyetlen országos napilap sem jelent meg a megyében, csak a Petőfi Népe. Ezt elsősorban an­nak köszönhetjük, hogy az év eleje óta működik önálló ter­jesztési hálózatunk, amelynek célja — természetesen a szer­kesztőségi kollektívával együtt — az olvasók gyors és pontos tájékoztatása. Baján összesen 4 300 pél­dány fogyott el az ünnepi Petőfi Népéből, s bizony ez — amint ottani munkatársunktól megtud­tuk — kevésnek bizonyult. Fő­leg a város lakótelepein élő em­bereknek jutott belőle, akik el­mondták: rendkívül örülnek an­nak, hogy az ígérethez híven va­lóban kora reggel — még mun­kába indulás előtt — a ládában találják az újságot, amit ma­gukkal vihetnek. Bár a nemzeti ünnepen természetesen nem mentek dolgozni, de a lap akkor is jól jött. Végre nem kellett új­ság, vagyis friss hírek, informá­ciók nélkül tölteni a napot. Asbóth Györgyné a Szabad­­szálláson és a környékén mű­ködő terjesztési ügynökségünk vezetője. Ő arról a tapasztalatá­ról beszélt, milyen nagy örömet szerzett a szerkesztőség, a kia­dóhivatal az olvasóknak az ün­nepi számmal. Összesen hét­ezer példányt hordtak szét a kézbesítők. Egy szabadszállási bácsi pizsamában szaladt a kéz­besítő után, kezében az újság­gal, mondván, hogy itt valami tévedés lehet, mert ők nem elő­fizetők. A kézbesítő megnyug­tatta, hogy ez egy tiszteletpél­dány, nem kell érte fizetni. Ak­kor azt mondta, hogy ez igazán gavallér ajándék.- Ezen a környéken termé­szetesen mezőgazdasággal, földdel foglalkozó emberek élnek, tehát korán kelnek — mondta Asbóthné. De nem tud­nak olyan hamar elindulni a földekre, hogy az újság ne lenne ott a ládában. Már a Petőfi Né­pével a kezében megy sok em­ber a határba. Szabadszállási körzetünkben elismeréssel fo­gadták a különszámot - fejezte be az ügynökségvezető. Még egy adat aga, hogy mire képes terjesztési hálózatunk: a Petőfi Népe tegnapi, százezer példányban megjelent ünnepi számát is kora reggel kapták meg az előfizetők, a többiek a délelőtt folyamán. Nem kis munka volt százezer újságot el­juttatni az olvasókhoz.- Három órára már minden­nel megvoltunk! — fogalmazott Asbóthné. — gál — A panellakások falai nem dőlnek ki Száz forint béremelés Megbotránkozással olvastam a Petőfi Népe március 2-ai szá­mában a Kidőlnek a panelek? című cikket. Bár kérdőjeles a cím, a megfogalmazás alkalmas arra, hogy a még kevésbé hoz­záértő tömegekben pánikot keltsen. Ezért a kérdésre sietve adok szakértői választ: A pane­lek nem dőlnek ki! Csodálkozom azon, hogy a polgármesteri hivatal cikkben említett szakembere — ismeret hiányában — tájékozódás nél­kül, bizonytalan nyilatkozatával lehetőséget adott a vaklármá­nak. Ugyanis tudnia illenék, hogy a betonba előírásosan be­ágyazott acélbetétek nem kor­rodálódnak. A betontakarás ki­elégítő, megfelelő voltáról pe­dig roncsolásos feltárás nélkül is bármikor meg lehet győ­ződni, ultrahangos vizsgálattal. További megnyugtatásul tu­datosítani kellene azt a körül­ményt is, hogy a század elején történt földrengés és más geofi­zikai tények miatt Kecskemét körzetét az országban a legma­gasabb földrengés-veszélyezte­­tettségi zónába sorolták, s emi­att más házgyárak épületeinél jóval magasabb panelvasalási és csomópontkészítési követelmé­nyeket elégítenek ki a kecske­méti házgyár termékei. Ráadá­sul a penelcsomópontokban végzett hegesztések — melyek rejthetnek szubjektív hibát — itt csak a szerelés közbeni stabili­tást szolgálták, de a szerkezeti célt szolgáló kapcsolatok egy világviszonylatban is egyedü­lálló szabadalommal készültek, melynek szakítószilárdsága biz­tonsággal meghaladja az össze­kötött betonacélét. Ez a megkü­lönböztetett földrengésbizton­sági állapot még kétségtele­nebbé teszi az itteni házgyári épületek állékonyságát, ami pe­dig a másutt készülteknél is megnyugtatóan jónak bizo­nyult, a robbanás okozta pa­­nelkidőlések esetén is. Ne aggódjon tehát senki a paneles épületek hosszútávú ál­lékonysága miatt! Engem in­kább az a gond foglalkoztat, hogy ha 50-100 év múltán ezek az épületek erkölcsileg elavul­nak, hogyan fogják utódaink el­bontani? Bízom azonban abban, hogy a plazmavágási módszer akkorra úgy kifejlődik, hogy megoldja a gondot. K. Szabó Kálmán ny. oki. építészmérnök Kutyaügy Reagálni szeretnék a március 2-án megjelent, Bizakodva vár­tuk a januárt című cikkükre. Szeretném, ha soraim megje­lennének a Petőfi Népe hasáb­jain, hogy azok, akik még ez­után vesznek részt dajkaképzé­sen, a beígért magasabb közal­kalmazotti fizetés reményében, előre tájékozódjanak, mikortól fogják megkapni azt. Kolléganőmmel együtt én is bizakodva vártam a januárt, a beígért emeléssel, mivel tavaly májusban elvégeztük a dajka­képzőt. Fizetésünk az elmúlt évben bruttó 12 700 forint volt, nekem 18 évi, kolléganőmnek 27 évi munkaviszony után. Jött a január és jött a nagy pofon, mivel kormányunk olyan hatá­rozatot hozott, hogy csak a köz­alkalmazotti munkahelyen el­töltött éveket lehet elszámolni, így mi is megkaptuk a nagy béremelést, 100 forintot, mivel a B1 tábla 2. fokozatába tarto­zunk. Az előző munkahelyen el­töltött időt nem lehet beszámí­tani. Igazságtalannak tartom ezt az intézkedést, mivel ott is levon­ták az SZTK-t. Kormányunk megígérte, hogy majd 1995-től be lehet számítani a más mun­kahelyen eltöltött időt is, és ak­kor megkapjuk a rendes bérün­ket. Csakhogy az ígérgetéssel tele a padlás, két éve 1994-re ígérték, most 1995-re ígérik, ígérgetésből nem lehet megélni. Teljes szívemből kívánom, hogy a tisztelt törvényhozóink éljenek soká ennyi fizetésből, mint amennyit nekünk adnak. Megalázó érzés számunkra, hogy ennyire lebecsülnek ben­nünket, semmibe veszik a mun­kánkat, amely nélkülözhetetlen az óvodában, hiszen az óvoda­­pedagógusok munkáját segít­jük, támogatjuk. Kérem Önö­ket, közöljék levelemet, de a nevem és a címem maradjon a szerkesztőségben. Egy sértett dajka Válasz buszmegállóügyben A Petőfi Népe február 9-ei számában Feltételes megálló kellene címmel megjelent le­vélben foglaltakra az alábbiak­ban válaszolunk. A kecskeméti, helyi autó­buszvonalaink közül leghosz­­szabb a 15-ös járaté. A busznak 60 perc alatt kell megtennni egy fordulót, melynek során 30 megállóhelyet érint, 13 forga­lomirányító-lámpás útkereszte­ződésen, két jelzőlámpás vasúti kereszteződésen halad át. Az említett okok miatt e jára­taink buszvezetői nagyon nehe­zen tudják tartani a menetidőt, s csúcsidőben néhány perces ké­sés is előfordul. Ha tehát még egy helyen megállna a 15-ös, tovább növekedne menetideje, s ez késéseket, ennek következ­tében csatlakozási gondokat, az utazóközönség túlnyomó több­ségének pedig kellemetlenséget okozna. A fenti tények miatt nem áll módunkban a 15-ös számú járat részére megállót létesíteni az Alföld Áruház előtt. Fridrich József vezérig.-helyettes, Fabó György helyi üzemigazgató Jótékonysági koncertek Napjainkban egyre ritkábban fordul elő, hogy anyagi vagy szellemi javak felajánlásával kopogtatnak be a szociális in­tézmények ajtaján. Ezért is gondolunk nagy hálával a kecs­keméti Kodály-iskola megkere­sésére. Az iskola a közelmúlt­ban két alkalommal adott jóté­konysági hangversenyt a kecs­keméti szociális gondozó köz­pont javára. A szívet-lelket gyönyörköd­tető ének és muzsika a kisnyug­díjas idős emberekért szólt, aki­ken intézményünk újszerű kez­deményezéssel kíván segíteni, olyan embereket, akik képtele­nek háztartási gépeik javításá­nak vagy cseréjének a fedezetét előteremteni. Áz ő nevükben is köszönjük a Kodály-iskola ve­zetőinek, tanárainak és növen­dékeinek, hogy a hangverse­nyek bevételét e nemes célra fordíthatjuk. Ezúton köszönjük meg az is­kolának a legutóbbi, farsangi zenés bohózatot is, mellyel a Margaréta Otthon lakóit és a gondozási központ klubtagjait szórakoztatták. Trungel Ilona városi vez. gondozó Bizonytalan földtulajdon Nap mint nap olvasom a Pe­tőfi Népét, s látom, hogy az ol­vasók hozzászólnak, mások se­gítséget kérnek az újság szer­kesztőségétől. Nos, ez adta a bá­torságot nekem is, hogy kérés­sel forduljak Önökhöz. Ugyanis arról van szó, hogy 1993. április 9-én a férjem kárpótlási földtu­lajdonhoz jutott a szülei után. Azt reméltük, hogy a földhiva­tal még 1993-ban kiméri a terü­letet. Sajnos, ez nem történt meg, lassan már egy éve. Kutat kellene fúrni, vetni kellene, de így, a bizonytalan határok miatt semmit nem tehetünk. Kérem Önöket, kérdezzék meg a me­gyei földhivatalt, mikor akarják végre birtokba adni a földet? Egyébként a föld, amelyről szó van, a solti Kossuth Tsz tulaj­donában volt, a Hitre-dűlőben. Szíves közreműködésüket előre is köszönöm. Maradok tisztelet­tel: Tóth Lajosné Solt, Bocskai u. 6. Most vették el a földemet A gazdik okoznak gondot A kutyások védelmében című levélre válaszolva, először is le kell szögeznem, itt már rég nem arról van szó, hogy szeretjük vagy nem szeretjük a kutyákat. Sokkal inkább arról, hogy a ku­tyatulajdonosok elfelejtenek ha­tárt szabni maguknak. Én kertes házban lakom, kerítésen kívül és belül gyönyörűen parkosítot­tam, és persze az egész tele ku­tyapiszokkal. A tujafám kipusz­tult, mert a kutyák állandóan oda vizelnek, de egyetlen kutya­­tulajdonos sem jelentkezett, hogy megtéríti a káromat, vagy feltakarítja a parkomat. Szeret­ném megkérdezni a levélíró hölgyet, hogy ha a lakásától tá­volabb jelölnének ki kutyasétál­tató területet, elvinné oda is a kutyáját? Ha mégis, egy idő után ezt a területet is takarítani kellene. Vagy a saját kutyája piszkában tapicskolna? Az igaz, hogy a környezetet nem csak a kutyák piszka szennyezi. Kollárik Tiborné Kecskemét Utastársaim okulására Március 1 -jén történt, hogy a kecskeméti kórház előtt lévő buszmegállóban várakoztam a 14.10-kor érkező bajai gyorsí­tott járatra. Felszálltam az autó­buszra, s a buszvezető meglepe­tésemre közölte velem, hogy nem hajlandó elvinni, szálljak le az autóbuszról. Kérdeztem tőle, hogy komo­lyan beszél-e? Komolyan be­szélt, azt kifogásolta, hogy nem tőle vettem a bérletet. Nagyon mérges lettem, leszálltam, mert ahogy beszélt velem, az nem mindennapi volt. Itthon el­mondtam a férjemnek az esetet. Azt mondta, ő nem szállt volna le, hiszen rendes megállója van ennek a járatnak Ágasegyházán. Kérem, közöljék levelemet utastársaim okulására. Bozó Istvánná Ágasegyháza Kossuth ut 35 A március 2-ai lapszámban megjelent, A kutyások védel­mében című olvasói levélre sze­retnék röviden válaszolni, ab­ból az apropóból, hogy a le- vé­­líró egy korábban megjelent le­vél írójának azt tanácsolja, néz­zen meg egy területet, melyet kutyásoknak jelöltek ki. Az igazi veszélyt nem a kutyák je­lentik, hangsúlyozza a levélíró. Valószínűleg nem a Kecskemé­ten lévő, Reile Géza-Bagi László-Damjanich utcák által határolt területre gondol. Ott ugyanis valóban nem a kutyák, hanem a gazdáik (tiszte­let a kivételnek) okoznak gon­dot. Itt nem a szép és okos ebek kedves látványában gyönyör­ködhetünk, hanem csak bosz­­szankodunk nap mint nap. Pi­henni nem tudunk, nem lehet tévézni, nézni ugyan lehet, csak A március 9-ei lapszámukban megjelent Lakbér saját lakásért? című olvasói levélre (Rofa Ti­­bomé Kecskemét, Arany J. u. 10.) az alábbiakat válaszolom. Á lakásvásárlás a lakóház működtetésében nem egyszerű átmenetet jelent. Eddig ez a KIK-FOR feladata volt, a tár­sasházzá alakulás után viszont a tulajdonosok döntenek a mű­ködtetés feladatairól. Ezért a KIK-FOR-ral megál­lapodtunk, hogy a váltás idő­pontja 1994. március 31-e lesz. Addig a KIK-FOR feladata a fenntartás, üzemeltetés. Április elején hívjuk össze a lakógyűlé­seket, s ettől kezdve a lakókö­zösség által kijelölt szervezet intézi majd a ház ügyeit. Vevőinket előre tájékoztattuk arról, hogy a márciusi lakbért is be kell fizetni. A kérdéses ház lakógyűlésén is elmondtam en­nél részletesebben az ezzel kap­csolatos tudnivalókat. Azt, hogy a hangját, azt nem lehet hallani. S ez így megy két év óta, amióta ezt a területet kutyasétál­tatónak kialakították. Sétáltatás helyek a gazdik azzal szórakoz­nak, hogy egymásra uszítják az ebeket, s azok órákon át csahol­nak, vonyítanak. Ha leszólunk, hogy miért kínozzák a kutyái­kat, trágár hangon kiabálnak vissza. Az az érzésem, nyárra elviselhetetlen helyzet alakul ki ezen a házakkal körülvett, ka­­lickának nevezett területen. Aki kijelölte és megépítette ezt a helyet, valószínűleg jót akart, csak a helyet nem jól vá­lasztotta ki. Bennünket, lakókat nem kérdeztek meg. Hangsú­lyozom, nem a kutyák ellen szó­lok, hanem a nem hiszem, hogy állatszerető gazdáik ellen, mert ők jelentik a veszélyt. (Név és cím a szerk.-ben) az aláírás, az ügyvédi ellen­­jegyzés stb., körülbelül két hetet vesz igénybe. A szerződést a vevő(k) egy­oldalúan írták alá, mivel az el­adó részéről erre a polgármester úr jogosult. A szerződés aláírá­sának időpontja az a nap, ami­kor azt az eladó is aláírja. Erre 1994. március 4-én került sor. Az ebben megfogalmazott felté­telek tehát korrektek. Sajnáljuk, ha e körülményre nem kellő hangsúllyal figyel­tünk és nem hívtuk fel nagyobb nyomatékkai vevőink figyel­mét, amiért is elnézést kérünk. A feltett kérdésekre pedig az egyértelmű ^ válaszom: A SZERZŐDÉS 10. pontja érvé­nyes, a befizetett vételárat pedig nem a Porta Kft., hanem a számlaszám tulajdonosa hasz­nálja fel. Tisztelettel: Kákonyi József ügyvezető igazgató, Porta Kft., Kecskemét Csak az egyik fél írta alá Sok bosszantó jogsérelmet sikerült már orvosolni a Petőfi Népe segítségével. Ezért kérem panaszom közlését, remélve, hogy található megoldás. Most, amikor a földtulajdo­nát vesztett parasztság sérelmeit igyekeznek gyógyítani, s a jog­talanul elvett földek visszaadása történik, a saját, jussolt földe­met most vették el tőlem. Háromezer négyzetméter tér­mértékű szőlőt örököltem éde­sanyámtól az 50-es évek elején. A szőlőt annak ellenére, hogy az egyik helyi szövetkezetbe be kellett vinnem, először részes­művelésben, majd haszonbérleti szerződéssel használhattam 33 éven át. A földingatlanok utóbbi ren­dezése, kijelölése és kiosztása során azt reméltem, hogy a kö­zös gazdaság az általam hasz­nált szőlőterületet nekem, mint egykori tulajdonosnak vissza­származtatja majd. Hiszen e le­hetőséget hatályos jogszabályi rendelkezés is tartalmazza, il­letve kötelezően írja elő. A szö­vetkezet azonban figyelmen kí­vül hagyta jogszabály adta joga­imat és a szőlőm mellett lévő 7 hektárnyi földterülettel együtt az enyémet is elidegenítette, mégpedig gyep gyanánt. Holott telepített és jól termő szőlőül­tetvényről van szó, melyben kis cserepes létesítményt építettem az elmúlt évtizedekben. Ezt a vevő tudtom nélkül lelakatolta és a helyiségbe való bemenete­lemet önkényesen megakadá­lyozta. Ezáltal a bent lévő mun­kaeszközeimhez sem juthattam hozzá. Hiába figyelmeztettem, hogy intézkedése sérti jogaimat, a figyelmeztetés nem használt. A szőlőm elvétele miatt is hi­ába tiltakoztam, senki nem volt, aki érdemben intézkedik. Elszomorít, hogy amikor so­kan visszakapják vagyonukat, nekem megakadályozzák, hogy birtokba vehessem. Martinék Mihályné Jánoshalma Tompa Mihály utca 15. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Csillapodjál apukáin. Ez csak a naptári tavasz kezdete. Bevonulási segély A honvédelmi törvény szerint a hadköteles a sorkatonai szol­gálatra való behívása esetén egyszeri bevonulási segélyre jogosult. Ez világos fogalma­zás, mégis gond van a segéllyel. Kecskeméten a bevonulok és hozzátartozóik csak a bevonulás napján, 1994. február 23-án vet­tek erről tudomást. De kérde­zem: a leadott behívóparancs helyett kapott igazolással hová, kihez kell fordulni? Továbbá: gyermeke bevonulása esetén a szülő is felveheti ezt az össze­get? Ugyanis a hozzátartozóval február 24-én a városi jegyző érdemben már nem foglalko­zott. A kiküldött behívóparanccsal együtt miért nem kaptak erről tájékoztatást az illetékesek? Kovács Mihályné Kecskemét, Világ u. 7 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom