Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. március 16., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Kellemes meglepetés! Tegnapi, ünnepi lapszámunkban azt írtuk, hogy szeretnénk kellemes meglepetést, ajándékot átnyújtani olvasóinknak azzal, hogy a Petőfi Népét március 15-én százezer példányban ingyenesen juttatjuk el olyan családokhoz is, ahol eddig még nem, vagy csak alkalmanként olvasták a lapot. Felhívtuk néhány terjesztéssel foglalkozó munkatársunkat és véleményt kértünk tőlük arról: hogyan fogadták a Petőfi Népét a falvakban, városokban. Különösen fontos ez akkor, ha tudjuk, hogy a nemzeti ünnepen egyetlen országos napilap sem jelent meg a megyében, csak a Petőfi Népe. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy az év eleje óta működik önálló terjesztési hálózatunk, amelynek célja — természetesen a szerkesztőségi kollektívával együtt — az olvasók gyors és pontos tájékoztatása. Baján összesen 4 300 példány fogyott el az ünnepi Petőfi Népéből, s bizony ez — amint ottani munkatársunktól megtudtuk — kevésnek bizonyult. Főleg a város lakótelepein élő embereknek jutott belőle, akik elmondták: rendkívül örülnek annak, hogy az ígérethez híven valóban kora reggel — még munkába indulás előtt — a ládában találják az újságot, amit magukkal vihetnek. Bár a nemzeti ünnepen természetesen nem mentek dolgozni, de a lap akkor is jól jött. Végre nem kellett újság, vagyis friss hírek, információk nélkül tölteni a napot. Asbóth Györgyné a Szabadszálláson és a környékén működő terjesztési ügynökségünk vezetője. Ő arról a tapasztalatáról beszélt, milyen nagy örömet szerzett a szerkesztőség, a kiadóhivatal az olvasóknak az ünnepi számmal. Összesen hétezer példányt hordtak szét a kézbesítők. Egy szabadszállási bácsi pizsamában szaladt a kézbesítő után, kezében az újsággal, mondván, hogy itt valami tévedés lehet, mert ők nem előfizetők. A kézbesítő megnyugtatta, hogy ez egy tiszteletpéldány, nem kell érte fizetni. Akkor azt mondta, hogy ez igazán gavallér ajándék.- Ezen a környéken természetesen mezőgazdasággal, földdel foglalkozó emberek élnek, tehát korán kelnek — mondta Asbóthné. De nem tudnak olyan hamar elindulni a földekre, hogy az újság ne lenne ott a ládában. Már a Petőfi Népével a kezében megy sok ember a határba. Szabadszállási körzetünkben elismeréssel fogadták a különszámot - fejezte be az ügynökségvezető. Még egy adat aga, hogy mire képes terjesztési hálózatunk: a Petőfi Népe tegnapi, százezer példányban megjelent ünnepi számát is kora reggel kapták meg az előfizetők, a többiek a délelőtt folyamán. Nem kis munka volt százezer újságot eljuttatni az olvasókhoz.- Három órára már mindennel megvoltunk! — fogalmazott Asbóthné. — gál — A panellakások falai nem dőlnek ki Száz forint béremelés Megbotránkozással olvastam a Petőfi Népe március 2-ai számában a Kidőlnek a panelek? című cikket. Bár kérdőjeles a cím, a megfogalmazás alkalmas arra, hogy a még kevésbé hozzáértő tömegekben pánikot keltsen. Ezért a kérdésre sietve adok szakértői választ: A panelek nem dőlnek ki! Csodálkozom azon, hogy a polgármesteri hivatal cikkben említett szakembere — ismeret hiányában — tájékozódás nélkül, bizonytalan nyilatkozatával lehetőséget adott a vaklármának. Ugyanis tudnia illenék, hogy a betonba előírásosan beágyazott acélbetétek nem korrodálódnak. A betontakarás kielégítő, megfelelő voltáról pedig roncsolásos feltárás nélkül is bármikor meg lehet győződni, ultrahangos vizsgálattal. További megnyugtatásul tudatosítani kellene azt a körülményt is, hogy a század elején történt földrengés és más geofizikai tények miatt Kecskemét körzetét az országban a legmagasabb földrengés-veszélyeztetettségi zónába sorolták, s emiatt más házgyárak épületeinél jóval magasabb panelvasalási és csomópontkészítési követelményeket elégítenek ki a kecskeméti házgyár termékei. Ráadásul a penelcsomópontokban végzett hegesztések — melyek rejthetnek szubjektív hibát — itt csak a szerelés közbeni stabilitást szolgálták, de a szerkezeti célt szolgáló kapcsolatok egy világviszonylatban is egyedülálló szabadalommal készültek, melynek szakítószilárdsága biztonsággal meghaladja az összekötött betonacélét. Ez a megkülönböztetett földrengésbiztonsági állapot még kétségtelenebbé teszi az itteni házgyári épületek állékonyságát, ami pedig a másutt készülteknél is megnyugtatóan jónak bizonyult, a robbanás okozta panelkidőlések esetén is. Ne aggódjon tehát senki a paneles épületek hosszútávú állékonysága miatt! Engem inkább az a gond foglalkoztat, hogy ha 50-100 év múltán ezek az épületek erkölcsileg elavulnak, hogyan fogják utódaink elbontani? Bízom azonban abban, hogy a plazmavágási módszer akkorra úgy kifejlődik, hogy megoldja a gondot. K. Szabó Kálmán ny. oki. építészmérnök Kutyaügy Reagálni szeretnék a március 2-án megjelent, Bizakodva vártuk a januárt című cikkükre. Szeretném, ha soraim megjelennének a Petőfi Népe hasábjain, hogy azok, akik még ezután vesznek részt dajkaképzésen, a beígért magasabb közalkalmazotti fizetés reményében, előre tájékozódjanak, mikortól fogják megkapni azt. Kolléganőmmel együtt én is bizakodva vártam a januárt, a beígért emeléssel, mivel tavaly májusban elvégeztük a dajkaképzőt. Fizetésünk az elmúlt évben bruttó 12 700 forint volt, nekem 18 évi, kolléganőmnek 27 évi munkaviszony után. Jött a január és jött a nagy pofon, mivel kormányunk olyan határozatot hozott, hogy csak a közalkalmazotti munkahelyen eltöltött éveket lehet elszámolni, így mi is megkaptuk a nagy béremelést, 100 forintot, mivel a B1 tábla 2. fokozatába tartozunk. Az előző munkahelyen eltöltött időt nem lehet beszámítani. Igazságtalannak tartom ezt az intézkedést, mivel ott is levonták az SZTK-t. Kormányunk megígérte, hogy majd 1995-től be lehet számítani a más munkahelyen eltöltött időt is, és akkor megkapjuk a rendes bérünket. Csakhogy az ígérgetéssel tele a padlás, két éve 1994-re ígérték, most 1995-re ígérik, ígérgetésből nem lehet megélni. Teljes szívemből kívánom, hogy a tisztelt törvényhozóink éljenek soká ennyi fizetésből, mint amennyit nekünk adnak. Megalázó érzés számunkra, hogy ennyire lebecsülnek bennünket, semmibe veszik a munkánkat, amely nélkülözhetetlen az óvodában, hiszen az óvodapedagógusok munkáját segítjük, támogatjuk. Kérem Önöket, közöljék levelemet, de a nevem és a címem maradjon a szerkesztőségben. Egy sértett dajka Válasz buszmegállóügyben A Petőfi Népe február 9-ei számában Feltételes megálló kellene címmel megjelent levélben foglaltakra az alábbiakban válaszolunk. A kecskeméti, helyi autóbuszvonalaink közül leghoszszabb a 15-ös járaté. A busznak 60 perc alatt kell megtennni egy fordulót, melynek során 30 megállóhelyet érint, 13 forgalomirányító-lámpás útkereszteződésen, két jelzőlámpás vasúti kereszteződésen halad át. Az említett okok miatt e járataink buszvezetői nagyon nehezen tudják tartani a menetidőt, s csúcsidőben néhány perces késés is előfordul. Ha tehát még egy helyen megállna a 15-ös, tovább növekedne menetideje, s ez késéseket, ennek következtében csatlakozási gondokat, az utazóközönség túlnyomó többségének pedig kellemetlenséget okozna. A fenti tények miatt nem áll módunkban a 15-ös számú járat részére megállót létesíteni az Alföld Áruház előtt. Fridrich József vezérig.-helyettes, Fabó György helyi üzemigazgató Jótékonysági koncertek Napjainkban egyre ritkábban fordul elő, hogy anyagi vagy szellemi javak felajánlásával kopogtatnak be a szociális intézmények ajtaján. Ezért is gondolunk nagy hálával a kecskeméti Kodály-iskola megkeresésére. Az iskola a közelmúltban két alkalommal adott jótékonysági hangversenyt a kecskeméti szociális gondozó központ javára. A szívet-lelket gyönyörködtető ének és muzsika a kisnyugdíjas idős emberekért szólt, akiken intézményünk újszerű kezdeményezéssel kíván segíteni, olyan embereket, akik képtelenek háztartási gépeik javításának vagy cseréjének a fedezetét előteremteni. Áz ő nevükben is köszönjük a Kodály-iskola vezetőinek, tanárainak és növendékeinek, hogy a hangversenyek bevételét e nemes célra fordíthatjuk. Ezúton köszönjük meg az iskolának a legutóbbi, farsangi zenés bohózatot is, mellyel a Margaréta Otthon lakóit és a gondozási központ klubtagjait szórakoztatták. Trungel Ilona városi vez. gondozó Bizonytalan földtulajdon Nap mint nap olvasom a Petőfi Népét, s látom, hogy az olvasók hozzászólnak, mások segítséget kérnek az újság szerkesztőségétől. Nos, ez adta a bátorságot nekem is, hogy kéréssel forduljak Önökhöz. Ugyanis arról van szó, hogy 1993. április 9-én a férjem kárpótlási földtulajdonhoz jutott a szülei után. Azt reméltük, hogy a földhivatal még 1993-ban kiméri a területet. Sajnos, ez nem történt meg, lassan már egy éve. Kutat kellene fúrni, vetni kellene, de így, a bizonytalan határok miatt semmit nem tehetünk. Kérem Önöket, kérdezzék meg a megyei földhivatalt, mikor akarják végre birtokba adni a földet? Egyébként a föld, amelyről szó van, a solti Kossuth Tsz tulajdonában volt, a Hitre-dűlőben. Szíves közreműködésüket előre is köszönöm. Maradok tisztelettel: Tóth Lajosné Solt, Bocskai u. 6. Most vették el a földemet A gazdik okoznak gondot A kutyások védelmében című levélre válaszolva, először is le kell szögeznem, itt már rég nem arról van szó, hogy szeretjük vagy nem szeretjük a kutyákat. Sokkal inkább arról, hogy a kutyatulajdonosok elfelejtenek határt szabni maguknak. Én kertes házban lakom, kerítésen kívül és belül gyönyörűen parkosítottam, és persze az egész tele kutyapiszokkal. A tujafám kipusztult, mert a kutyák állandóan oda vizelnek, de egyetlen kutyatulajdonos sem jelentkezett, hogy megtéríti a káromat, vagy feltakarítja a parkomat. Szeretném megkérdezni a levélíró hölgyet, hogy ha a lakásától távolabb jelölnének ki kutyasétáltató területet, elvinné oda is a kutyáját? Ha mégis, egy idő után ezt a területet is takarítani kellene. Vagy a saját kutyája piszkában tapicskolna? Az igaz, hogy a környezetet nem csak a kutyák piszka szennyezi. Kollárik Tiborné Kecskemét Utastársaim okulására Március 1 -jén történt, hogy a kecskeméti kórház előtt lévő buszmegállóban várakoztam a 14.10-kor érkező bajai gyorsított járatra. Felszálltam az autóbuszra, s a buszvezető meglepetésemre közölte velem, hogy nem hajlandó elvinni, szálljak le az autóbuszról. Kérdeztem tőle, hogy komolyan beszél-e? Komolyan beszélt, azt kifogásolta, hogy nem tőle vettem a bérletet. Nagyon mérges lettem, leszálltam, mert ahogy beszélt velem, az nem mindennapi volt. Itthon elmondtam a férjemnek az esetet. Azt mondta, ő nem szállt volna le, hiszen rendes megállója van ennek a járatnak Ágasegyházán. Kérem, közöljék levelemet utastársaim okulására. Bozó Istvánná Ágasegyháza Kossuth ut 35 A március 2-ai lapszámban megjelent, A kutyások védelmében című olvasói levélre szeretnék röviden válaszolni, abból az apropóból, hogy a le- vélíró egy korábban megjelent levél írójának azt tanácsolja, nézzen meg egy területet, melyet kutyásoknak jelöltek ki. Az igazi veszélyt nem a kutyák jelentik, hangsúlyozza a levélíró. Valószínűleg nem a Kecskeméten lévő, Reile Géza-Bagi László-Damjanich utcák által határolt területre gondol. Ott ugyanis valóban nem a kutyák, hanem a gazdáik (tisztelet a kivételnek) okoznak gondot. Itt nem a szép és okos ebek kedves látványában gyönyörködhetünk, hanem csak boszszankodunk nap mint nap. Pihenni nem tudunk, nem lehet tévézni, nézni ugyan lehet, csak A március 9-ei lapszámukban megjelent Lakbér saját lakásért? című olvasói levélre (Rofa Tibomé Kecskemét, Arany J. u. 10.) az alábbiakat válaszolom. Á lakásvásárlás a lakóház működtetésében nem egyszerű átmenetet jelent. Eddig ez a KIK-FOR feladata volt, a társasházzá alakulás után viszont a tulajdonosok döntenek a működtetés feladatairól. Ezért a KIK-FOR-ral megállapodtunk, hogy a váltás időpontja 1994. március 31-e lesz. Addig a KIK-FOR feladata a fenntartás, üzemeltetés. Április elején hívjuk össze a lakógyűléseket, s ettől kezdve a lakóközösség által kijelölt szervezet intézi majd a ház ügyeit. Vevőinket előre tájékoztattuk arról, hogy a márciusi lakbért is be kell fizetni. A kérdéses ház lakógyűlésén is elmondtam ennél részletesebben az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Azt, hogy a hangját, azt nem lehet hallani. S ez így megy két év óta, amióta ezt a területet kutyasétáltatónak kialakították. Sétáltatás helyek a gazdik azzal szórakoznak, hogy egymásra uszítják az ebeket, s azok órákon át csaholnak, vonyítanak. Ha leszólunk, hogy miért kínozzák a kutyáikat, trágár hangon kiabálnak vissza. Az az érzésem, nyárra elviselhetetlen helyzet alakul ki ezen a házakkal körülvett, kalickának nevezett területen. Aki kijelölte és megépítette ezt a helyet, valószínűleg jót akart, csak a helyet nem jól választotta ki. Bennünket, lakókat nem kérdeztek meg. Hangsúlyozom, nem a kutyák ellen szólok, hanem a nem hiszem, hogy állatszerető gazdáik ellen, mert ők jelentik a veszélyt. (Név és cím a szerk.-ben) az aláírás, az ügyvédi ellenjegyzés stb., körülbelül két hetet vesz igénybe. A szerződést a vevő(k) egyoldalúan írták alá, mivel az eladó részéről erre a polgármester úr jogosult. A szerződés aláírásának időpontja az a nap, amikor azt az eladó is aláírja. Erre 1994. március 4-én került sor. Az ebben megfogalmazott feltételek tehát korrektek. Sajnáljuk, ha e körülményre nem kellő hangsúllyal figyeltünk és nem hívtuk fel nagyobb nyomatékkai vevőink figyelmét, amiért is elnézést kérünk. A feltett kérdésekre pedig az egyértelmű ^ válaszom: A SZERZŐDÉS 10. pontja érvényes, a befizetett vételárat pedig nem a Porta Kft., hanem a számlaszám tulajdonosa használja fel. Tisztelettel: Kákonyi József ügyvezető igazgató, Porta Kft., Kecskemét Csak az egyik fél írta alá Sok bosszantó jogsérelmet sikerült már orvosolni a Petőfi Népe segítségével. Ezért kérem panaszom közlését, remélve, hogy található megoldás. Most, amikor a földtulajdonát vesztett parasztság sérelmeit igyekeznek gyógyítani, s a jogtalanul elvett földek visszaadása történik, a saját, jussolt földemet most vették el tőlem. Háromezer négyzetméter térmértékű szőlőt örököltem édesanyámtól az 50-es évek elején. A szőlőt annak ellenére, hogy az egyik helyi szövetkezetbe be kellett vinnem, először részesművelésben, majd haszonbérleti szerződéssel használhattam 33 éven át. A földingatlanok utóbbi rendezése, kijelölése és kiosztása során azt reméltem, hogy a közös gazdaság az általam használt szőlőterületet nekem, mint egykori tulajdonosnak visszaszármaztatja majd. Hiszen e lehetőséget hatályos jogszabályi rendelkezés is tartalmazza, illetve kötelezően írja elő. A szövetkezet azonban figyelmen kívül hagyta jogszabály adta jogaimat és a szőlőm mellett lévő 7 hektárnyi földterülettel együtt az enyémet is elidegenítette, mégpedig gyep gyanánt. Holott telepített és jól termő szőlőültetvényről van szó, melyben kis cserepes létesítményt építettem az elmúlt évtizedekben. Ezt a vevő tudtom nélkül lelakatolta és a helyiségbe való bemenetelemet önkényesen megakadályozta. Ezáltal a bent lévő munkaeszközeimhez sem juthattam hozzá. Hiába figyelmeztettem, hogy intézkedése sérti jogaimat, a figyelmeztetés nem használt. A szőlőm elvétele miatt is hiába tiltakoztam, senki nem volt, aki érdemben intézkedik. Elszomorít, hogy amikor sokan visszakapják vagyonukat, nekem megakadályozzák, hogy birtokba vehessem. Martinék Mihályné Jánoshalma Tompa Mihály utca 15. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Csillapodjál apukáin. Ez csak a naptári tavasz kezdete. Bevonulási segély A honvédelmi törvény szerint a hadköteles a sorkatonai szolgálatra való behívása esetén egyszeri bevonulási segélyre jogosult. Ez világos fogalmazás, mégis gond van a segéllyel. Kecskeméten a bevonulok és hozzátartozóik csak a bevonulás napján, 1994. február 23-án vettek erről tudomást. De kérdezem: a leadott behívóparancs helyett kapott igazolással hová, kihez kell fordulni? Továbbá: gyermeke bevonulása esetén a szülő is felveheti ezt az összeget? Ugyanis a hozzátartozóval február 24-én a városi jegyző érdemben már nem foglalkozott. A kiküldött behívóparanccsal együtt miért nem kaptak erről tájékoztatást az illetékesek? Kovács Mihályné Kecskemét, Világ u. 7 1
