Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
Lovassági pisztoly Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt számtalanféle lő- és szálfegyvert használtak a honvéd huszárezredek katonái s tisztjei. Volt, amit a szabadságharc során állítottak elő, volt, amit a harcok során zsákmányoltak, más részüket pedig külföldön szerezték be. Az én fegyvergyűjteményemben van egy 1844-es mintájú, osztrák gyártmányú, Augusztin-rendszerű gyutacsos, lovasságnál rendszeresített pisztoly. Ez a fegyver a császári ezredek lovasalakulatainál volt rendszeresítve 1844-1859 között, s az átszervezések során került valamelyik magyar huszárezred birtokába. A pisztoly 17 mm-es űrméretű, kovás típusból lett átalakítva gyutacsos fegyverré. A gyutacsos pisztolyok mint hadifegyverek, a kovásokhoz hasonlóan, a huszárezredek fegyverei közé tartoztak. A honvéd huszárok a közvetlen harcban, közelharcban - a szükség és az egyéni belátás szerint - használták. A pisztoly gyutacsos elsütőszerkezetű, előtöltős kézi lőfegyver volt. A markolatkupak, az elsütőbillentyű foglalata, s az első csőfoglalvány-karika sárgarézből készült, míg a pisztoly fémrészei faágyazatban nyugszanak. Teljes hossza: 423 mm, súlya: 1550 gramm. A tömegéhez viszonyítva elég nehéz volt. Az elsütés után a cső végét megfogva még ütésre is alkalmasnak bizonyult. A leírt lőfegyver a szabadságharc dicső korszakát idézi. A magán- és a közgyűjtemények nagyon féltett darabjai közé tartozik. Kenyeres Dénes BÜSZKÉK LEHETÜNK ELŐDEINKRE Baja a forradalom ügye mellett Ügy érzem, mintha a bajai emberek kicsit restellnék, hogy 1848/49 viharai elkerülték a Duna-parti várost. Pedig szó sincs erről, csak az itteni események feledésbe merültek. Én azt állítom: büszkék lehetünk elődeinkre! Arra, hogy egy ilyen kisváros - Bajának csak tizenötezer lakosa volt akkor -, azonnal kiállt a forradalom ügye mellett. De nézzük az eseményeket! Miután a dunai hajók hozták-vitték a híreket, a bajaiak már március 16-án értesültek a pesti történésekről. Alig két napra rá eljutott üzenetük a Közcsendi Bizottmányhoz. A város üdvözölte a kinevezendő első felelős magyar kormányt, „amelynek törekvéseit támogatni szent kötelességének • Mészáros Lázár tartá”. Alig egy hét múlva, március 27-én ünnepi tanácsülést tartottak, melyen a városatyák úgy döntöttek, hogy „a 12 pontot a tanács és a község ünnepélyes egyhangúsággal magának fogadva felkarolja”. Hogy a történelmi napok mily nagy hatást gyakoroltak a város közönségére, a legjobban talán az április 9-én kibocsátott nyilatkozat bizonyítja, melyet a közgyűlés, átirat formájában, eljuttatott Batthyány Lajos miniszterelnökhöz. De nem csak szavakkal, tettekkel is bizonyították a bajaiak a forradalomba vetett hitüket. Októberben besorozták az első száz bajai honvédet a nemzeti őrseregbe, az év végén pedig felajánlották a város 9 harangját Kossuth Lajosnak, a Közcsendi Bizottmány elnökének. Gál Zoltán A méltatlanul mellőzött Táncsics Budáról a hajóhídon keresztül, a fogatból a lovakat kifogva, a lelkes pesti fiatalok húzták Táncsics kocsiját Pestre. Útba ejtették a Nemzeti Színházat is, ahol a forradalmi mámorban felhevült tömeg rá akarta venni, hogy foglalja el a király helyettese, a nádor díszpáholyát. A börtönből frissen szabadult író ennél fontosabbnak tartotta, hogy a forradalom vezetőivel találkozzon. A bizottmány tagjai azonban csak addig örültek Táncsicsnak, amíg meg nem szólította őket.- Kendtek - kezdte beszédét és nem értette, hogy a forradalmi bizottmány tagjai miért néznek rá olyan hidegen. Táncsics ezzel a bevezetéssel akarva-akaratlanul is vérig sértette a testület többségében nemesi származású tagjait, akiket tekintetes uraimnak kellett volna szólítania. Az utca népe azonban változatlanul éltette Sztáncsicsot, mert eredetileg így jegyezték be az anyakönyvbe. Az ünneplés sodrában jutott néhány perce a családnak is. Aprócska lánya sehogy sem tudta családi nevüket kimondani. Ezt hajtogatta: Táncsics. S e nevet őrizte meg az utókor. Táncsics Mihály tevékenységéről viszonylag keveset tud a lakosság, legfeljebb annyit, hogy 1848. március 15-én a fellelkesült ifjak kiszabadították budai börtönéből, és diadalme• Táncsics Mihály netben hozták Pestre. Táncsics különös ember volt. Görög példaképéhez, Szokratészhez hasonlóan, bátran vállalta az elítéltetést, amikor fellépett a Habsburg-menarchia diktatúrája ellen. Nézeteivel a magyarok többsége egyetértett, a Habsburg-ház ellenében nyilvánosan mégis kevesen álltak ki mellette. 1846-ban külföldön adta ki, majd itthon is terjesztette Hunnia függetlensége című munkáját. Ezért a hazai cenzúra megkerülése, a fennálló rend elleni izgatás, a nyílt lázadásra való felbujtás vádjával perbe fogták. A forradalom győzelmének mámorában a nép kiszabadította börtönéből, így valóra válthatta régi álmát: kiadta saját lapját, a Munkások Újságát. Ebben bátran támadta az országgyűlési képviselőket. . A szabadságharc után ismét börtönbe vetették, s általános amnesztiával, 1857-ben szabadult. A magas kort megélt, hányatott sorsú Táncsicsot nemcsak kortársai, hanem az utókor is méltatlanul mellőzte. Keresztszentelés a nyíri kápolnánál Idén ötödik alkalommal rendezik Kecskemét-Hetényegyházán, a nyíri erdészháznál a március 15-ei megemlékezést. A gyönyörű környezet, a jó levegő egyébként is vonzó, nem véletlen tehát, hogy több százan keresik fel évről évre a Szulyovszky-féle erdészházat. A hely - szerencsére - nem tűri a semmitmondó protokollt, így mindig méltó, de fesztelen az ünnepség. Ma 11 órakor kezdődnek az események. Megtekinthető az 1848-49-es szabadságharcgyűjtemény és a Szent Hubertus-kápolnánál lévő keresztet megszentelik. A nemzeti ünnep tiszteletére a prédikációt dr. Dankó László, Kalocsa-Kecskemét érseke, az ünnepi beszédet pedig dr. Józsa Éábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára mondja. Meghívott díszvendég lesz Bessenyei Ferenc, Kossuth-díjas színművész, Mészáros József mester• Bessenyei Ferenc a nyíri erdészháznál az 1991. március 15-ei nemzeti ünnepen. edző és Dalnoki' Jenő. Az ünnepségen részt vesznek és találkoznak olvasóival a Petőfi Népe és a kiadó munkatársai is. • Az 1848-49-es szabadságharc-gyűjtemény egy részlete. 1884-BEN ÍRTÁK MÁRCIUS 15-ÉRŐL Petőfi hiteles arcképe Viszonylag sok Petőfi-ábrázolást ismerünk Magyarországon, de a festmények, szobrok között nagy ellentmondások, eltérések vannak. Ez abból adódik, hogy az alkotók általában egy-egy, már elkészült mű után dolgoztak. Létezik Petőfiről egy hiteles arckép is, melyet a költő 1847 körül készíttethetett magáról Pesten, s menyasszonyának, Szendrey Júliának szánta. A kép hosszú időre eltűnt, s csak fárasztó kutatómunka után sikerült kideríteni hollétét. Végül 1948-ban a Beliczai család padlásáról került elő. A 7x10 centiméteres dagerrotípia borzalmas állapotban volt, ezüst felülete feketére oxidálódott, sejteni sem lehetett, hogy kit ábrázol. A dagerrotípia tisztítását Escher Károly fotóművész végezte el. Először egy hasonlóan rossz állapotú lemezt hozott rendbe, s a szennyeződés alól Kossuth Lajos egy addig ismeretlen képe tűnt elő. Ezután még két évig nem nyúlhatott a feltételezett Petőfi-képhez, mert meg kellett várni, hogy a Kossuth-kép hogyan reagál az időre. A kép állapota nem romlott. A dagerrotípiát ugyanazon módszerrel tette láthatóvá, mint az előzőt. A tisztítás után kiderült, hogy sikerült megmenteni az egyetlen és egyben hiteles Petőfi-ábrázolást. Mester B. László • Petőfi hiteles, megmentett képmása. Kossuth félegyházi beszéde Van-e magyar ember, ki e napot ne ismerné? Egy 95 éves félegyházi öregember 1934-ben azt mesélte egy újságírónak, hogy ő még hallotta Kossuthot beszélni egy kocsmaasztal tetejéről 1848- ban a Hattyú épület előtt: „[...] a nagy ember gyújtó szónoklatára Félegyházáról is minden épkézláb ember katonának ment, aminek aztán meg is lett a foganatja, mert verték az osztrákot az ország minden táján, mint a záporeső [...]”. De járt-e valóban Kossuth Félegyházán, s ha igen - mikor? Szerelemhegyi Tivadar 1882-ben Nagykőrösön megjelent Kis-Kun-Félegyháza város monographiája című művének első lapján ez a két sor olvasható: „Üdvözlöm a csatákban megbámult haragos kunokat...!” Alatta a magyarázószöveg. „Kossuth Félegyházán tartott lelkesítő beszéde.” Bár az idézet az eltelt közel másfél évszázad alatt legendássá vált, további konkrétumok Kossuth állítólagos félegyházi látogatásáról nem szerepelnek szerelemhegyi monográfiájában. Ugyanilyen bizonytalanok azok a későbbi utalások is, amelyek ezzel kapcsolatosan a különböző tanácsi, illetve közgyűlési jegyzőkönyvekben vagy a helyi sajtóban jelentek meg. A valódi bizonyítékot Bánkiné Molnár Erzsébet: Járt-e Kossuth Félegyházán? című, 1987-ben megjelent tanulmánya adja. Bánkiné kitartó levéltári kutatásai során olyan dokumentumokra bukkant, amelyek alapján ma már biztosan állítható, Kossuth valóban járt Kiskunfélegyházán. Az első bizonyíték egy korabeli pénzügyi kimutatás, amelyben 1848. október 6-án a következő bejegyzés szerepel: „Pólyák kocsis vitte Kosutot Kecskemétre atam 1 porciót”. Tehát a Szegedről Pest felé utazó Kossuthot félegyházi kocsis szállította Kecskemétig. Ezt a tényt más forrásdokumentumok is igazolják, amelyek alapján immár biztosra vehető, hogy az emlékezetes félegyházi látogatást második toborzóútján tette a nagy hazafi. A második, döntő jelentőségű dokumentum az a kocsmárosi számla, amelyet a hajdani félegyházi nagyvendéglő nyújtott be megtérítésre a város elöljáróságához. A nyugtaként szolgáló számlán a következő beírás szerepel: „Dattum október 7, szeméi 18, Ebéd méltóságos Kossut Lajos miniszter ur 26 ft”. A számlán, amelyet nyilván az ebédet követő napon készítettek, a kocsmáros részletesen felsorolta az elfogyasztott ételek és italok árát, egyben a szolgák ebédjét is. Tehát Kossuth Lajos valóban volt Félegyházán, amelynek nagy vendéglőjét, korabeli nevén Duttyánt, az idő tájt Böhm Antal bérelte. A vendéglő szembe nézett a Hattyú.kocsmával, míg a két épület közti tér egyik oldalán a görögök boltja (a mai Halászcsárda épülete), szemben vele pedig a városháza állt. A félegyházi öregek emlékezetében ezen a téren, vagy ha még inkább pontosítani akarunk, a Petőfi téri díszkút környékén hangozhatott el az emlékezetes beszéd. Bár a beszéd szövege nem maradt fenn, figyelembe véve a történelmi helyzetet, valamint Kossuth szónoki eszközeit, joggal feltételezhető, hogy nem hagyott ki egy olyan lehetőséget, amely toborzóútjáról hazatérve Félegyházán kínálkozott, hogy polgárait a szabadságharcban való részvételre szólítsa, s gyújtó szavaival a haza védelmére hívja a „csatákban megbámult haragos kunokat”. Szász András „Van-e magyar ember, kinek szive nagyot ne dobbanna, ha emlittetni hallja? Bizonyára nincs! Sokat tanult a nemzet elfeledni, sokra fátyolt borítani, a mi sebet okozott, sebet, mely oly lassan tudott beformi, de e napot elfeledni nem tudta, emlékét, mint szebb jövő zálogát, szivében hordta a száműzött bujdosó, szivében a honában hontalan magyar. Milyen jól esett egykor füzénél melegedni, felejteni, a mi fájt s remélni boldogabb jövendőt, mely minden magyar szivének titkos, rejtett vágya volt. E nap tudott melegíteni, sebet begyógyítani, reményt, bizalmat emberbe önteni, tudott félénket hőssé, gyermeket férfiúvá tenni. E nap tudott megmozdítani egy mozdulatlan földdarabot, melyről a világ csak annyit tudott, hogy ott egy magyarnak nevezett kis nép álmodozik századok óta. E nap fel tudott ébreszteni egy alvó nemzetet, melyei költői, tudósai örökre elsirattak. És e nap milliókat tett polgárokká, becsületes, munkás kezeket adva a nemzetnek: a jövendő Magyarország támaszait; és e nap szabaddá tette a gondolatot.” (Idézet a Kecskeméti Függetlenségi Párt politikai és közművelődési közlönyének, amely minden csütörtökön és vasárnap jelent meg, 1884. március 16., vasárnapi ünnepi számából.) • A szabadságharc hőseinek emléktáblája a kecskeméti Nagytemplom homlokzatán látható.
