Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-14 / 61. szám

1994. március 14., hétfő PETŐFI NÉPE 5 Félegyháza köszönti a diákokat Városunk nevében szeretettel köszöntőm az országos talál­kozó valamennyi vendégét, résztvevőjét. Külön öröm a számomra, hogy egy olyan ren­dezvény részese lehetek, amelynek létrehozói és vendé­gei is fiatal emberek, amelynek időpontja éppen március, az új­jáéledő, természet hónapja. Kiskunfélegyháza a kiskunok városa. Büszke címerünk ez ne­künk: legendás emlékeket sej­­dít, történelmi sorsot jelez. Ily­­lyés Gyula írja, hogy Petőfi szü­lei otthagyják Kiskőröst, Fél­egyházára költöznek. A módos, színmagyar városba, amelynek lakosai büszkén emlegetik származásukat. A Petrovics csa­ládot olyannyira befogadta ez a város, hogy fiukat. Petőfi Sán­dort őrzi legjobban szívében, óvó emlékezetében a félegyházi nép, több száz éven át. Itt van az a hely, ahol Petőfi Sándor meg­tanult járni, itt tanult meg be­szélni, itt vannak azok az utcák, amelyeken csatangolt, itt lova­golt a nádparipán, itt ismerte meg a barátságot, a tanítói szi­gort. itt erősödött meg testben és lélekben. Félegyházán min­denki a maga földijének, szel­lemi ősének mondja Petőfit. A városban és a kiterjedt ta­nyavilágban évtizedeken át Pe­tőfi szavától nevelődtek a gyermekek hazafiakká. Petőfi napjainkban is jelen van Fél­egyházán. A főtéren minden a költőre emlékeztet, hosszasan sorolhatnánk az emlékhelyeket. Hiszen Félegyháza népe a hálá­ját „költő nagy fiának” - tehet­ségéhez mérten kifejezte. A Középiskolák Országos Talál­kozója résztvevőinek felaján­lom, bemutatjuk városunkat, Kiskunfélegyházát. Elsősorban mindazt, ami Petőfi nevével, emlékével kapcsolható, bízva abban, hogy szívükben, lelkűk­ben, értelmükben megerősítik a magyar nép kiemelkedő egyéni­ségének, Petőfi Sándornak az emlékét, érdemeit, évszáza­dokra érvényes példamutatását. Ficsór József polgármester Petőfit az egész nemzet magáénak tekinti • Petőfi szellemének lángja ott lobog a mai fiatalok szívében is. Több neves kutatót, tanárt és irodalmárt is Kiskunfélegyhá­zára vonzott az országos diákta­lálkozó. A rendezvénysorozat védnökei közé tartozik a Petőfi Sándor Társaság. Petőfi mai je­lentőségéről dr. Losonci Mik­lóssal, a társaság elnökségi tag­jával beszélgettünk. — A találkozó eseményei, hangulata meggyőzött arról, Pe­tőfi költészetének halhatatlan­sága, szellemének lángja ott lo­bog a mai fiatalok szívében is. Igen nagy boldogsággal tölt el ez engem, hisz a Petőfi Társa­ságnak nem is lehet más célja, mint fellobbantani és gondozni ezt a lángot, hogy soha ne alud­jon el. Ez hivatása, küldetése.- Vajon csak ünnepek alkal­mával tapasztalható ez, vagy Petőfi géniusza a jelenkor hét­köznapjaira is hatással van?- Ünnepekre szükség van. Ez gyorsulást ad a szíveknek. De az életté vált költészet a hétköz­napok szürkeségét is ünnepé tudja varázsolni. Az én tapasz­talatom az, hogy Félegyházán, Kecskeméten, Aszódon, de szinte mindenhol az országban, a ma élő fiatalokat lelkesíti Pe­tőfi költészete, lelkesítik őket negyvennyolc emlékei.-Tudna-e állást foglalni a születési hely körül zajló vitá­ban?-Már maga az csodálatos, hogy - akár Homérosz esetében - városok versengenek Petőfi­ért. És ez így is helyes. A ma­gyar ember egy kicsit kötődik a hazai táj minden szegletéhez. Petőfi Sándor tehát mindenütt született, és újraszületik minden pillanatban. Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Szabadszállás te­kintse őt mindig is sajátjának, ahogy annak tekinti az egész magyar nemzet. G.O. Versmondóverseny a költő emlékére Szombaton délután irodalmi felkészültségüket, előadóképes­ségüket mérték össze a talál­kozó résztvevői. Mert hagyo­mány, hogy ezeken az országos rendezvényeken versmondó­versennyel tisztelegnek a diá­kok Petőfi emléke előtt. A tizenegy iskola egy-egy ta­nulójának szavalatát hallhatták az alagsori klubot zsúfolásig megtöltő érdeklődők. A ver­senyzők mindegyike először egy kötelező verset adott elő: Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeményét. Ezután ke­rült sor a versenyzők szabadon választott verseire, melyeket legtöbben valódi átéléssel tol­mácsoltak. Az öttagú szakmai zsűrinek nehéz feladata volt a szépen és színvonalasan elő­adott szavalatok értékelése. „Itt csak nyertesek vannak...” - mondta a zsűri elnöke, Csekei Sándor, de azért mégis megszü­letett a végeredmény. Első helyezett lett Sziráki Béla Aszódról, felkészítő tanára Hódi Gyuláné volt. Második he­lyezést ért el a sárbogárdi Pusz­tai Ildikó, akit Géro A. Pétemé készített fel a versenyre. A har­madik helyet pedig Szabó Il­dikó érdemelte ki Pápáról. Az ő felkészítő tanára Horváth La­­josné volt. A Bács-Kiskun me­gyei közgyűlés elnökének, Kő­törő Miklósnak a különdíját Kudron Ildikónak, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola di­ákjának ítélte oda a zsűri. Fel­készítő tanára Jónásné Farkas Ágnes volt. Bakos Aranka Jól sikerült a bemutatkozás • Petőfi és az iskola kapcsolatáról szóltak a résztvevők. Pénteken este, az iskolák bemu­tatkozásával vette kezdetét a Pe­tőfi nevét viselő középiskolák országos találkozója Kiskunfél­egyházán. Az aszódi, a bony­hádi, a két budapesti, a pápai, a kiskőrösi, a fehérgyarmati, a sárbogárdi, a szolnoki, a mező­­berényi gyerekeket és tanáraikat a házigadák nevében Tóth Gyu­láné, a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola igazgatója üd­vözölte. Ezt követően került sor a találkozón részt vevő iskolák diákjainak ismerkedésére. Ma­guk választhattak, hogy szóban, videókazattán vagy magnósza­lagon mutatják-e be iskolájukat és városuk sajátosságait. Persze mindezt a Petőfihez kapcsolódó emlékek tükrében. A gyerekek ötletessége, kimeríthetetlen fan­táziája és humoruk hangulatos és emlékezetes estét teremtett. Szombaton a városháza dísz­termében Kőtörő Miklós, a me­gyei közgyűlés elnöke, dr. Lo­sonci Miklós, a Petőfi Sándor Társaság elnökségi tagja és Fi­csór József polgármester kö­szöntötte a résztvevőket. Min­dig itthon - mindig velünk címmel Fekete János tartott elő­adást, majd dr. Fazekas István méltatta dr. Mezősi Károly Pe­­tőfi-kutató emlékét. B.A. Sajnos, kevesen pályáztak Petőfi- illusztrációkból nyílt kiállítás a vendégváró iskola alagsori klubjában. A tárlatot Terescsényi Endre, a Holló László Képzőművészkor veze­tője nyitotta meg.-A beérkezett pályamunká­kat értékelve, részben örömet, részben pedig csalódottságot éreztünk - mondta. - Örültünk, hogy a mai fiatalok közt sokan vannak, akik szeretik és átérzik Petőfi magyarságát, hazaszere­tetét. Csalódtunk pedig azért, mert egy országos pályázatra több munkát vártunk. És azért is, mert Kiskunfélegyházáról érkezett a legkevesebb alkotás. A legtöbb pályamunkát a kiskőrösiek küldték - a babért is ők aratták le. Iskolájukból az első helyet Rideg Zoltán, a má­sodikat Szmutka Katalin, a harmadikat pedig Farkas Éva nyerte el. A bonyhádi Pálfi Andrea alkotását különdíjjal ju­talmazta a zsűri. A további programokról A mai események döntően a gépészeti szakközépiskolában zajlanak. Kilenc órától irodalmi vetélkedőn mérik össze felké­szültségüket a csapatok, 15 óra­kor pedig a költő örökmécsesé­nél és dr. Mezősi Károly emlék­táblájánál lesz koszorúzás. A Petőfi nevét viselő közép­iskolák országos találkozóján részt vevő tizenegy iskola kép­viselői holnap ott lesznek a dél­előtt tíz órakor kezdődő városi ünnepségen, s csak ezt köve­tően utaznak haza. Kiskőrösi gyerekek sikerei • Nem vallottak szégyent a kiskőrösi középiskolások. A Petőfi Sándor Gimnázium, Kertészeti Szakközépiskola és Kollégium diákjainak képzőművészeti alkotásai az első három helyet, vers­mondójuk a különdíját nyerte el. Galambos Sándor felvételén a csapat boldog tagjai láthatók. Diákok látogatása a Kiskun Múzeumban # Vasárnap reggel a félegyházi Kiskun Múzeumba látogattak a Petőfi nevét viselő középiskolák találkozójának résztvevői. A vendégeket dr. Fazekas István, múzeumigazgató fogadta, aki rövi­den ismertette a város, illetve a Jász-Kunság történetét. Ezt követően a diákok megtekintették a múzeum különböző állandó és ideiglenes kiállításait. (Szász András felvétele) A SZABADSÁGHARC HÁNYATOTT SORSÚ KÖNYVEI Hozzáférhető helyen a ritka gyűjtemény A félegyházi Kiskun Mú­zeum Hegyesi-gyűjteményének 1848/49-es szabadságharccal foglalkozó anyaga több szem­pontból is igen jelentős. Hegyesi Márton nagyváradi ügyvéd, lapszerkesztő, történeti szakíró értékes könyvtára csa­ládi kapcsolatok révén került Kiskunfélegyházára. Hegyesi 1907-ben bekövetkezett halálát követően igényesen gyarapítón könyvgyűjteményének sorsa évtizedekig bizonytalan volt. 1912-ben a kolozsvári 1848-49 Történelmi Ereklye Múzeum próbálkozott a hagyaték meg­szerzésével, anyagi fedezet hiá­nyában eredménytelenül. Hegyesi Márton özvegye 1943-ban meghalt. A könyvtá­rat három gyermeke, Anna, Er­zsébet és Katalin örökölte. He­gyesi Anna Erdélyben, Erzsébet (Kovásznay Marcellné) Héví­zen, Puskás Béláné Hegyesi Ka­talin pedig 1916 óta Félegyhá­zán élt. A háborús viszonyokra tekintettel Puskásné-, édesanyja halála után a gyűjteményt Kis­kunfélegyházára szállíttatta, s 1952-ben a múzeumban letétbe helyezte. Elhatározását kény­szerhelyzet szülte. Államosítot­ták ugyanis a házát, a több ezer kötet tárolása így megoldhatat­lanná vált. Ezért döntött úgy, hogy a ráeső örökrészt a félegy­házi múzeumnak adományozza, azzal a kikötéssel, hogy apja végakaratának megfelelően kü­­löngyűjteményként kezeljék. A nővéreitől megváltott teljes könyvtárat 1957-ben ajándé­kozta a Kiskun Múzeumnak. A könyvgyűjtemény mintegy háromezer műve Hegyesi Már­ton igen széles körű érdeklődé­sét tükrözi. Az egyetemes törté­nelem, jog, természettudomá­nyok, nyelvészet, pedagógia, szépirodalom mellett a magyar történelem, ezen belül az 1848/49-es forradalom és sza­badságharc története kitüntetett szerepet tölt be. Maga is kutatta a korszakot, két főbb munkája a Biharvármegye 1848/49-ben és Az 1848/49-iki harmadik hon­védzászlóalj története. A szabadságharcot érintő művek mintegy egyharmada német, francia, angol, horvát, orosz, román nyelvű kiadás. El­kötelezett kutatóként és gyűjtő­ként könyveit kritikával olvasta. Lapszéleken jegyzetelt, a témá­hoz kapcsolódó írásokat, az események résztvevőinek, szemtanúinak leveleit a megfe­lelő helyen csatolta. A gyűjte­ményt egyrészt ezek az egyedi vonások teszik a maga nemében páratlanná. Az összefoglaló munkák mellett katonatörténeti, politikatörténeti, helytörténeti feldolgozások, kronológiák, memoárirodalom, az emigráció története, a kor sajtója, a sza­badságharc szépirodalmi meg­jelenítése, albumok, almana­chok széles választékát kínálja a gyűjtemény. Hegyesi Márton nem nevez­hető a szó klasszikus értelmé­ben könyvtáralapítónak. Célja saját korának szolgálata volt. Leánya igyekezete azfcnban in­tézményi kereteket biztosított a művelődéstörténeti értékkel bíró könyvtár együttmaradásá­­hoz, mely a Kiskun Múzeum egyik büszkesége. T.G.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom