Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-09 / 57. szám

1994. március 9., szerda Megyei körkép 5 BESZELGETES AZ IGAZSÁGÜGY-MINISZTERREL Túlterheltek a magyar bíróságok A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportjának meghívására Baján járt pénte­ken dr. Balsai István igazság­ügy-miniszter, a KÉSZ alapító tagja. A városi bíróságon tartott előadása előtt válaszolt lapunk kérdéseire.- Miniszter úr, most vizsgál­ják az 56-os sortüzeket. Tudna-e valamit mondani a Bács-kiskun megyei, illetve a bajai történtekről?- Konkrét információkkal nem szolgálhatok, mivel a mi­nisztérium hatásköre teljesen más. Az ügyészség Budapestre koncentrált illetékességgel 33 ügyben nyomoz. Ezek közül a legelőbbre tartanak azok az ese­tek, melyekben letartóztatási indítványok voltak. Tudomá­som szerint az itteni ügyek ezek között nem szerepelnek, csak később várhatók. Valószínűleg azokban áll legjobban a nyomo­zás, amelyek a legismertebbek, mint a mosonmagyaróvári és a salgótarjáni sortűz. Dr. Balsai István miniszter- A magyar bíróságok na­gyon leterheltek, sok polgári ügy tárgyalása évekig is eltart. Lehet az igazságszolgáltatás munkáját meggyorsítani?-Előfordulhat, hogy ügyek elhúzódnak, éppen ezért szeret­nénk is ezen változtatni. Első­sorban a polgári eljárásjog re­formjára gondolunk, természe­tesen már nem ebben a parla­menti ciklusban. Folyik már az intenzív előkészítő munka, mely a bíróságok dolgát meg­könnyíti, és ezzel együtt meg­erősíti az ügyfelek igazságszol­gáltatásba vetett hitét is.- Hol tart a büntetőtörvény­könyv módosítása?- Amit akartunk, azt megtet­tük. A legégetőbb feladatokat il­letően a közelmúltban fogadta el a parlament az új szabályozás gazdasági fejezetét. Ez a gazda­sági bűncselekményekre vonat­kozik, beleértve a bankszférát és a hitelezési csalásokat is. A piacgazdaságtól távol álló jelen­legi tényállások helyett olyan büntetőjogi eszközöket tartal­maz, amelyek ugyan nem jelen­tenek megoldást, de legalább valamiféle fenyegetettséget en­nek az áldatlan helyzetnek a fel­számolására. Zalavári László Megverték az idénymunkások A Lajosmizse 159. szám alatti tanya tulajdonosát súlyo­san bántalmazta négy, Románi­ából érkezett idénymunkás. A hatvanéves T. Albert és fele­sége alkalmi italmérésből egé­szítette ki szerény jövedelmét, s gyakran foglalkoztattak a ház körül romániai idénymunkáso­kat is. A négy erdélyi magyar nemzetiségű férfi március hato­­dikán érkezett a tanyához, s kér­ték, éjszakára hadd maradhas­sanak. A tulajdonos ezt megen­gedte. Este kilenc körül a négy erdélyi idegen pénzt kezdett követelni a gazdától, s ütlegelni kezdték az idős férfit. Ez aztán megtette hatását, T. Albert ki­menekült saját házából, fele­ségét otthagyva a lakásban. A négy követelőző férfi nem bánt kesztyűs kézzel az asszonnyal. A hölgy megrémült, és húszezer forintot odaadott nekik. Ez azonban nem volt elég; ke­­zét-lábát megkötözték, és egy székhez erősítették. Ezek után felforgatták a házat, és amit ta­láltak, azt elvitték. TÉRSÉGI ÖSSZEFOGÁS AZ ELSŐ LÉPÉS Településfejlesztés nyugat-európai támogatással 1 A hátrányos helyzetűnek számító Fülöpházára is ráférne a Phare program támogatása. A helyi problémák megoldá­sában nem lehet felülről irányí­tott módszerekkel, külső be­avatkozással eredményt elérni, mert a kívülállók sohasem ért­hetik annyira a gondok lénye­gét, mozgató rugóját, mint a helybeliek. A fejlett demokráciákban ez a gondolkodás már természetes, de nekünk még szoknunk kell az öntevékenységnek ezt a for­máját. A Phare keretében mű­ködő területfejlesztési program pontosan erre az önállóságra épít, amikor a települések kö­zötti együttműködés fejlesztését tűzi ki célul. Mi a program lényege? - kérdeztük Diósi Andrástól, a Phare Programiroda munkatár­sától.- Az Európai Unió országai­ban bevált gyakorlatot követve azt szeretnénk elérni, hogy az egyes régiók települései össze­fogjanak a közös célok megva­lósítása érdekében. Egy-egy régió nagysága különböző: al­kothatja 5-6 település vagy akár egy egész megye. De a megva­lósuló programok természete­sen a megyehatárokon is át­nyúlhatnak.- Melyek lehetnek a „közös célok”?- A gazdaság fejlődése szempontjából fontos ötletek megvalósítása. Ezen belül nem elsősorban az infrastruktúra fej­lesztését szolgáló elképzelések, hanem a közvetlen haszonnal járó, a térség folyamatos fejlő­dését előmozdító vállalkozások beindítása a cél. Például a helyi adottságoknak megfelelő me­zőgazdasági tevékenység - gyógynövények termesztése, biotermékek előállítása —, vagy a túrizmus fejlesztése, a falusi turizmus feltételeinek megte­remtése, a környéken található termálvíz hasznosítása. De hogy mindez működhessen, szükség van az úgynevezett lágy infrastruktúra - vagyis az oktatás, a képzés - lehetőségei­nek bővítésére, kialakítására is. Az ehhez hasonló ötletek meg­valósításához ad szellemi és anyagi segítséget a Phare Iroda. Persze, az előbb felsorolt pél­dák csak a mi elképzeléseink. Az igazi programokat, terveket maguktól a települések lakóitól várjuk. Hiszen ők tudják, mi­lyen lehetőségek rejlenek lakó­helyükön és környékén.- Mennyi pénze van az Iro­dának a programok finanszíro­zására?-Az Európai Uniótól 1,8 millió ECU-t, vagyis csaknem 200 millió forintot kaptunk erre a célra. Ebből fedezhetjük a fejlesztési tervek elkészítésé­nek és megvalósításának költ­ségeit. Azt reméljük, hogy ezek a programok csak elindí­tói lesznek egy fejlődési fo­lyamatnak, s a kezdeti támoga­tás után az egyes települések, régiók lakói, önkormányzatai, vállalkozói önállóan tevékeny­kednek majd .- Hogyan szerez tudomást az Iroda a támogatandó kez­deményezésekről?-Áprilisban írjuk ki azt a pályázatot, amelyre az ország egész területéről várjuk a je­lentkezéseket. Az értékelést követően júliusban szeretnénk megkezdeni az igényelt össze­gek kifizetését, hogy az ötleta­dók minél előbb hozzá tudja­nak látni saját terveik megva­lósításához. Ferenczy Europress A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel Jelenleg mindössze huszon­hét éves Pulya Sándor, Hódme­zővásárhely, József Attila utca 38. szám alatti lakos, akit a me­gyei bíróság dr. Bodóczky László vezette büntetőtanácsa életfogytig tartó fegyházra ítélt. A fiú, miután tizennyolc éve­sen kikerült az intézetből, albér­letbe költözött és Szegeden, a klinikán segédápolóként he­lyezkedett el. Itt ismerkedett meg Kátai Gabriellával, aki ápolónő volt, és aki a hétvége­ken elvitte Kiskunfélegyházára, a szüleihez és a nagymamájá­hoz. A szülők és a nagymama megkedvelték Pulya Sándort, Félegyházán munkahelyet sze­reztek neki, szállást és teljes el­látást adtak, méghozzá ingyen. Idős Kátai Istvánnéban, a nagymamában az is felvetődött, hogy örökösének teszi meg. Neki azonban — három év után — már terhessé vált a csa­lád életvitele, s hosszabb-rövi­­debb időre elhagyta Kátaiékat. Közben mindig arra vágyott, hogy autót vagy motorkerékpárt vesz. Az ehhez szükséges ösz­­szeget pénznyerő automatán, vagy totón akarta megnyerni. Ezért minden pénzét ezekre köl­tötte és el is vesztette. Elkezdett lopni. 1990. július 30-án pél­dául 26 ezer forintot lopott Ká­­taiéktól és azt eljátszotta. A csa­lád azonban ezt is megbocsáj­­totta neki — bár a bíróság el­ítélte — és csak két év múlva, 1992. június közepén tiltották meg, hogy a házban tartózkod­jon, de megengedték neki, hogy a hobbin lévő házban lakjon. Egy hónap múlva azonban Pu­lya Sándor Hódmezővásár­helyre költözött és segédmun­kásként dolgozott. De fizetését is eljátszotta. 1992. november 13-án Buda­pestre utazott, ahol játékter­mekben, pénznyerő automatá­kon játszott. Minden pénzét el­vesztette és este 19 óra 41 per­kor indult vissza. Kiskunfél­egyházán azonban leszállt a vo­natról azzal a szándékkal, hogy a hétvégét Kátaiéknál tölti. El is ment a Szőlő utca 10/1 szám alatti házhoz — ahol a nagy­mama lakott — bekopogott, de mert senki nem válaszolt, úgy gondolta, a nagymama a hobbin lévő házban tölti az éjszakát. Elhatározta, betör a házba és megszerzi a nagymama pénzét. Be is jutott a lakásba, ahol az egyik asztalfiókban 38 ezer fo­rintot talált, majd egy fényké­pezőgépet. Ezeket magához vette és el akart távozni a ház­ból. Azonban meglepődve ta­pasztalta, hogy idős Kátai Ist­vánná hálóingben, otthonkában a szobaajtóban várja. Úgy döntött, hogy leleplezé­sének megakadályozása érde­kében megöli a 88 éves asz­­szonyt. Rátámadott, betuszkolta a szobájába, megütötte, behúzta a sötétítő függönyt, kést kere­sett, de annak pengéje a szúrás­tól meghajolt. Újabb kés után nézett, de az eltört. Az idős ál­dozat azonban még nem vesz­tette el az eszméletét, noha tá­madója már jó néhányszor meg­­szúrta. Ekkor Pulya kiment a konyhába, elővett egy 23 cen­timéter hosszú kést és azzal nagy erővel mellkason szúrta áldozatát, akinek az arcát ko­rábban már letakarta. Később az orovosok megállapították, hogy az áldozatot 16 szúrás érte, s kö­rülbelül egy órán belül meghalt. A tettes ezután még pénz után kutatott, de mert nem -ta­lált, a három kést becsomagolta egy konyharuhába és a templom melletti szeméttartóba dobta. Kiment az állomásra és az éjféli vonattal Hódmezővásárhelyre utazott. Kátaiék a gyilkosságot másnap délben fedezték fel. Egyből Pulya Sándorra gyana­kodtak, akit a rendőrök meg is találtak Vásárhelyen. Nála volt még 35 ezer forint és a fényké­pezőgép is. A fiatalember ta­gadta a bűncselekmény elköve­tését. Később azonban beismerő vallomást tett. A bíróság — mérlegelve az enyhítő és súlyosbító körülmé­nyeket — Pulya Sándort nyere­ségvágyból, különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnös­nek és ezért főbüntetésül élet­fogytig tartó- fegyházbüntetésre ítélte, s mellékbüntetésként 10 évre eltiltotta a közügyektől. Kimondta, hogy a vádlott csak 15 év letöltése után bocsájtható feltételes szabadságra. Ugyan­akkor elrendelte az 1991-ben kiszabott, de három évi próba­időre felfüggesztett 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. Kötelezték, hogy fizessen meg 122 ezer forint bűnügyi költséget. Az ítélet még nem jogerős. Gál Sándor Kiskunhalasi megállapodás a református egyházzal (Folytatás az 1. oldalról) Amennyiben nem állami, il­letőleg önkormányzati fenntar­tású intézmény közoktatási fel­adatot vállal át, az oktatási tör­vény értelmében a felek megál­lapodást köthetnek. Miután a tíz évre kötendő megállapodás anyagi tehervállalást is jelent, nem szívesen vállalkoznak rá az önkormányzatok. Pedig a ma­gániskolák és óvodák, valamint az egyházi intézmények elsza­porodásával egyre időszerűbb probléma ez a településeken. Halason a reformátusok óvo­dát és gimnáziumot, a katoliku­sok általános iskolát működtet­nek. Az önkormányzat kinyil­vánított véleménye, hogy a ha­lasi polgárok gyermekei egyenlő támogatásban részesül­jenek, bármely felekezethez tar­tozzanak, bármely világnézet talaján álljanak is. Ezt az egyen­lőséget azonban nem ugyanúgy értelmezik a képviselők, illető­leg az egyházközség tagjai, sőt az egyes képviselők között is véleményeltérések vannak. Va­lahányszor az egyház oktatási intézményei valamilyen apro­póból a közgyűlés elé kerülnek, ez a véleménykülönbség újra felszínre kerül. Nem véletlenül, éppen a közoktatási megállapo­dás hiánya miatt. A kérdés mindig az, kí­vánja-e, s milyen mértékben támogatni ezeket az intézmé­nyeket a város az adófizetők pénzéből az állami normatíván felül. Az egyház s az őt támo­gató képviselők szerint az egyenlőség az önkormányzat esetében is egységes normatívát kell jelentsen. A képviselők többsége szerint azonban az egyenlőségnek egyben diffe­renciálást is kell tartalmaznia, hiszen akkor biztosít egyenlő esélyt minden polgárának a vá­ros, ha figyelembe veszi az in­tézmény helyzetét, s ahhoz méri a támogatását, hogy az meny­nyire szorul rá. Ámbár — vélik az egységes normatív támogatás hívei — ugyanezt a mérlegelést nem teszi meg mégsem a város az önkormányzati intézmények esetében. Nem teszi függővé támogatásának mértékét a kü­lönböző alapítványi és egyéb forrásoktól, ha saját iskolájáról, óvodájáról van szó. A Szilády református gimná­zium esetében elutasította - az óvodánál megkötött - megálla­podást a közgyűlés. Az egyház­­községnek esélye van arra, hogy a megyei önkormányzat­nál kezdeményezzen hasonlót, illetőleg végső soron a szak­tárca minisztere köthet ilyen megállapodást. Hajós Terézia Vöröskeresztes megállapodás A Magyar Vöröskereszt ve­zetői kétoldalú megállapodást írtak alá a közelmúltban Kijev­­ben és Minszkben az Ukrán, il­letve a Belorusz Vöröskereszt­tel. Az együttműködési megál­lapodás alapján a magyar hu­manitárius szervezet segítséget nyújt a csernobili katasztrófa áldozatainak, és részt vesz a tér­ségben élő rászoruló gyermekek rehabilitációjában. A két, hatá­ron túli vöröskeresztes szerve­zet pedig a II. világháború és az azt követő időszak magyar ál­dozatai sírjainak gondozásában, valamint a hamvak hazahozata­lában nyújt segítséget. Kerékpárlámpák a börtönből Köztudott, hogy a hazai bün­tetésvégrehajtási intézetekben napjainkban a fogvatartottak­­nak, kivált az előzeteseknek ke­vés munkalehetőség adódik. Pedig éppen ezek a börtönlakók azok, akik a bírói ítéletre várva, feszült lelkiállapotban, nagy bi­zonytalanságban töltik napjai­kat, A kecskeméti börtönben idén február közepétől kerék­pár- világítási eszközök szerelé­sét kezdték meg. Mégpedig az első bűntényesek és a fiatalkorú előzetes letartóztatottak részle­gében. A munkát a kecskeméti székhelyű Progress Kft. bizto­sítja. Az első napok betanulása után ma már naponta több, mint kétezer biciklilámpát állítanak össze az itt dolgozók. Mint megtudtuk, a tíz érintett börtön­lakó szívesen vállalta a munkát. Amellett ugyanis, hogy értel­mes tevékenységet végezhet­nek, keresményüket hazküldhe­­tik családjuknak, vagy elkölthe­tik az intézet boltjában. • Minden nap kétezer kerékpárlámpát gyártanak a fogvatartottak a kecskeméti börtön műhelyében. A BETEGNEK AZ IS SZÁMÍT KI GYÓGYÍTJA Magatartás-szempontú orvoslás Magatartás-szempontú or­voslás címmel tart előadást ma március 9-én délután fél kettő­kor, a városháza dísztermében dr. Tringer László egyetemi ta­nár, a Psychiátriai Szakmai Kol­légium elnöke. A neves szakte­kintély a tisztiorvosi szolgálat megyei rendezvényére, érkezik Félegyházára. A város vonzás­­körzetében valamennyi orvos, egészségügyi dolgozó, szociális és mentálhigiénés szakember meghívót kapott az érdekesnek tűnő előadásra. Az egészségügyben is, a technikai fejlődés eltőtérbe ke­rülése egyre inkább a kapcsola­tok elszemélytelenedését hozza magával. Pedig a személyiség mint gyógyító tényező, évszá­zadok óta ismert. A beteg em­ber saját öngyógyító erőinek mobilizálása rendkívül fontos az eredményes megelőzésben és gyógyításban. Ennek a hagyománynak az életben tartására kell egyre in­kább törekedni az orvos-beteg kapcsolatban is. Ezt a szándékot fejezi ki ez az előadás is, amely várhatóan nagy érdeklődésre tart számot. b.n.k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom