Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
Olvasói családunk Köszönjük a fotókat és a leveleket! Alighogy megjelent az Olvasói családunk első összeállítása, máris jöttek a levelek. Legtöbben örömteli élményekről, baráti találkozókról, egy-egy közösség hangulatos, vidám ösz- szejöveteléről számoltak be, s küldték el az eseményt megörökítő fényképeket. A levelek másik csoportjában szomorú hangulatú, fájó emlékeket, az élet keserű pillanatait idézik fel olvasóink. S ez természetes, hiszen életünkben egymást váltják a vidám és a szomorú pillanatok, a boldog és a boldogtalan időszakok. Mindenkit ér öröm, ugyanakkor bánat is. S én éppen arra ösztönöztem olvasóinkat, hogy ezekről az emlékezetes élményeikről tudósítsanak. Köszönöm, hogy nem késlekedtek, s bízva lapunkban, írásaikat, személyes kincseiket, egy-egy kedves fotót vagy verset elküldték számunkra. Olyan sok élménybeszámolót és fényképet kaptunk, hogy a mai összeállításunk után holnap ismét jelentkezünk az Olvasói családunk oldallal. Akik tehát nem találkoznak mai számunkban írásukkal, figyeljék a holnapi Petőfi Népét. Továbbra is várjuk a családi vagy baráti összejövetelről szóló leveleiket és a fényképeket. Benke Márta, szerkesztő Keresztelő a Nagytemplomban • A kecskeméti Magyar László és Kalocsai Mariann második gyermeke Dávid, akit az édesapa öccse, Zoltán tartott a keresztelő szertartásnál. (Fotó: P. S.) A kisgyermek születése után következő másik nagy családi esemény a keresztelő. A kecskeméti Nagytemplomba az elmúlt vasárnap hat kisgyermeket vittek el, s tartottak a megszentelt keresztvíz alá. Fejes László apátplébános kedves szavakkal mondta el a szülőknek, a keresztszülőknek, hogy mennyire fontos az életben a keresztség, a hit, a vallásos nevelés. Idősek napja Régi szép hagyományként megőrizve tartották meg nemrégen az idősek napját Szentkirályon. Szabó Gellért polgár- mester ünnepi köszöntője után az óvodások és az iskolások kedveskedtek kis műsorral. Ezt követően a helyi népdalkórus és a néptánccsoport lépett fel. A rendezők virágcsokorral köszöntötték a megjelent legidősebb nyugdíjasokat. Név szerint: Takács Istvánt és Deák Ferencnét, akik 92. életévüket töltik be. Új hagyományként köszöntötték azokat a házastársakat, akik nemrégen ünnepelték vagy a közeljövőben ünnepük 50. házassági évfordulójukat. így Hencz Imre és felesége, Verdon István és felesége, id. Habran János és felesége, Vörös László és felesége. Egészségi állapotuk miatt sajnos nem tudtak megjelenni a szintén jubiláló Kincses Lajos és felesége, valamint Sz. Tóth József és felesége. Köszönet illeti Tohai Jánost, aki az ebéd alapanyagát, a két birkát felajánlotta, valamint Fehér Istvánné vállalkozót, aki vállalta az ebéd ingyenes meg- főzését. Az ízletes ebéd elfogyasztása után minden jelenlévő a rendezőktől egy kis ajándékot kapott. A hátralévő idő kellemes hangulatban, nótázással, beszélgetéssel telt el. — halasi e. Egy féltve őrzött kép az édesapáról • 1943 késő nyara. Az arcokon mosoly játszik, mind a tizenket- ten bizakodóan néztek a lencsébe. A családi kép, amit Horváth Ilona a szerkesztőségbe hozott, fél évszázaddal ezelőtt készült, Kecelen. A kecskeméti asszony így emlékezett a múltra.- Dolgos emberek voltak a nagyszüleim, három fiút neveltek fel: apámat, Andrást, aki a kép bal szélén egyenruhában áll, valamint Jánost és Ferencet. Mellettük állnak a feleségek, apám előtt ül anyám. Milyen békés, mosolygós az arca! Nem tudhatta, milyen megpróbáltatásokat hoznak a következő évek. A kép jobb szélén ül a nagymama, mögötte második férje, Szabó József. A nagymama mellett állok én, világos ruhában, mellettem unokatestvéreim. Apámról ez az utolsó itthon készült felvétel, ezután indult a frontra, ahonnan csak tábori lapokat kaptunk, majd azt sem. Ottmaradt az én szép fiatal apám a Donnál. Harminchárom éves volt. Sokáig hittük, hogy fogságba esett, visszajön, - nem így történt! Törekvő-igyekvő parasztfiúként jelentkezett továbbszolgá- latra, mert Kecelen is már leventeoktató volt. De hiába volt minden kiemelkedési szándéka, csak a kép maradt utána, meg a kitüntetései, kisezüst, nagyezüst, vitézségi érem. Amikorra ideért a front, már nagyon nehezen éltünk, főként holmijainkat adogattuk el az édesanyámmal. Azután egy tanyára kerültünk, a rokonság segített, anyám napszámot vállalt, és lankadatlanul kereste az é- desapámat, írt mindenfelé, ahol elképzelte, hogy megtud valamit. Az ötvenes években már nagyon beteges volt, örültem, hogy az iskolából kikerülve, a császártöltési tanácsnál kaptam munkát, és egy kicsit javítottam a sorsunkon. Korán mentem férjhez, reméltem, hogy anyámat magamhoz veszem, gyó- gyíttatom. De már csak a Kékgolyó utcába jártam vele. A házasságom nem sikerült, de tudtam, talpon kell maradnom, mert mit is szólna apám, ha feladnám?! A Kecskeméti Konzervgyárban dolgoztam - összesen harminc évig - bérelszámolóként, titkárnőként. Itt ismertem meg második férjemet, akinek két fiamat köszönhetem: Andrást, aki karosszéria- lakatos, és Józsefet, aki kárpitos lett. Munkás életemben ők jelentik a sikert, az örömöt. Meg a kis lakás a Széchenyivárosban, amit berendeztem. Néha előveszem a képeket, nézem a szüléimét és arra gondolok, hogy most már nincsenek mellettem, de szorgalmukkal, törekvő életükkel, tisztességükkel példát mutattak nekem, hogy tiszta ember maradhassak, olyan, amilyenek ők voltak. Csinos Családanyák Csapata • Együtt a Csinos Családanyák Csapata. Egy kosárlabdacsapat látható a képen, akik Cs. Cs. Cs. (Csinos Családanyák Csapata) néven sportolnák - mintegy 12 éve - együtt, mindnyájan a KSC NB-I-es csapat tagjai voltunk. A hetenkénti edzések, mérkőzések mellett több rendezvénnyel erősítjük az „együttes” életünket. Tavaly Párizsban voltunk, februárban síelni megyünk Szlovákiába. Meghívást kaptunk Izraelbe - Haifa városába egy tornára -, ahová áprilisban utazunk. A közös névnapokat Tisza- kécskén Szálaménál, a születésnapokat Horváthnénál, az évzárót a HB sörözőben, a jelmezes farsangi bulit Kerpe- ricsné otthonában tartottuk. Májusban Szekszárdon játszottunk előmérkőzést a Bp.-i Honvéd öregfiúk bemutatóján. A bajai lányokkal minden évben nagy csatákat vívunk. Őszszel ők jönnek Kecskemétre. Terveink között szerepel a tapolyai kosártársaink megsegítése, akikkel a béke idején sok mérkőzést játszottunk. Felkeressük azokat, akik 1947/- 48-ban megalapították Kecskeméten a kosárlabdát. 1995-ben megrendezzük a kecskeméti kosarasok, edzők, vezetők II. országos találkozóját. (1985-ben szerveztük az I. összejövetelt, melyre közel 400-an jöttek el.) A röviden összefoglalt sportéletünket csupán tanulságként közöljük: nagy sportolók és nem sportolók többet legyenek együtt! A nehézségeket, gondokat így könnyebb átvészelni. Az akarat, a lelkesedés, a vidámság, az egymással törődés és segítés adja azt, hogy szeretünk együtt lenni! Cs. Cs. CS. (Kecskemét) • • Öregdiákok találkozója Szentkirályon Szentkirályon születtem, e- lemi iskoláimat Felső-Szentkirályon, a Szolnoki Úti II. Számú Általános Iskolánkban végeztem. A találkozóra azok a diáktársaim jöttek el, akikkel annak idején együtt koptattuk a tanyai iskola padjait. Iskolatalálkozónk fénypontja volt, hogy ismét ott lehetett volt tanítónk, tanárunk, a Lővétei házaspár. Minket betűvetésre Lővétei Jó- zsefné, Rózsika néni tanított. Férje pedig a felső tagozatot tanította, sikerrel. Hiszen az iskolából többen is felső, illetve középfokú végzettséget szereztünk. Ez az ő eredményes tevékenységüknek köszönhető. Egyébként, a neves pedagógus házaspár jó egészségnek örvend, Nyárlőrincen élik nyugdíjaséveiket. A képen középen látható a Lővétei házaspár, s körben ott vannak a találkozóra eljött diákjaik, összesen 33 em-. bér. Kenyeres Dénes ✓ Évfordulóra készülünk 1996-ban lesz 100 éve annak, hogy 1896-ban Hódmezővásárhelyen megkezdte működését az Alsófokú Földműves Iskola. Az évfordulóra egy ünnepi évkönyvet kívánunk megjelentetni. Az ünnepi ülésszakkal egy időben nyílna meg az a kiállítás, melyen azon fellelhető dokumentumokat, tárgyi emlékeket mutatnánk be, melyeket össze tudunk gyűjteni az agrár- szakoktatásról. Ezért várjuk volt diákjainktól a fényképeket, tablókat, tankönyveket, szakkönyveket, jegyzeteket, újságokat, bizonyítványokat, értesítőket, okleveleket, tanárokról, diáktársakról készült karikatúrákat, festményeket. Az ünnepi évkönyvben helyet adnánk rövid írásoknak, melyek egy-egy nevezetes eseményről szólnak, vagy egy-egy mulatságos esetet mutatnak be. Dr. Bicsérdy Gyula főigazgató-helyettes Hódmezővásárhely Küldjön egy fényképet! • Nem mindennapi eseményről számolunk be önöknek: Kiskőrösön 1994. február 24-én házassági esküjét erősítette meg Hazafi Pál és Kiss Anna. Az 50. házassági évfordulót 3 fiuk, 3 menyük, 6 unokájuk és 1 dédunokájuk körében ünnepelték.
