Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
1994. február 21., hétfő PETŐFI NÉPE 7 A VITÁK MEGELŐZÉSE ÉRDEKÉBEN Hasznos tudnivalók a spárgáról Mivel tavaly komoly viták voltak a megyében a spárga átvétele körül, az alábbiakban szakértőnk a szükséges tudnivalókra hívja fel a figyelmet. A spárgaszezont Bács-Kis- kunban minden évben nagy várakozással várják az érdekeltek. A termelőket az árak, a forgalmazókat a minőség, a mennyiség alakulása, és az exportlehetőségek foglalkoztatják. Védekezés a spárgalégy ellen Ahhoz, hogy a spárga mind a két fél elvárásait kielégítse, az első lépéseket a termelőknek kell megtenni, ami nem is olyan egyszerű. A november elején lezúduló nagy hó miatt sokan nem tudták a sprágaszárat letakarítani, ezért ezt minél előbb végezzük el. Lehetőleg kézzel húzzuk fel a szárakat, hogy a talajban ne maradjon szárcsonk, ugyanis az előző évi szármaradvány talajban történő korha- dási anyaga színezheti a fehér sípokat. Az eltávolított szárat lehet komposztálni vagy elégetni. A szakszerűen komposztált szár trágyaként felhasználható, az égetés pedig az áttelelő kórokozókat pusztítja el. A kora tavaszi munka sekély (5-6 cm) tárcsázással kezdődik, amivel az áttelelő és a kelő gyomokat hatásosan lehet irtani. Március végén a halványított (fehér) és a zöldspárgát is károsító spárgalégy ellen kell védekezni, mivel annak rajzása ebben az időszakban kezdődik, s csúcspontját április közepére éri el. Különösen nagy károkat tehet a második éves ültetvényekben. A lárvák a spárga hajtásában élnek és nehezen hozzáférhetők. Ezért tojásrakás idején 4-5 naponként permetezni kell. A kártevők ellen Wofatox 0,6- 1,4 1/ha, Sumithion 50EC 0,2%, Dimexron 50 0,05-0,1%, Eka- lux 3 dl/ha ajánlható. A spárgarozsda ellen a Rézo- xiklorid 50 WP 0,4-0,5%, Cineb 80 0,3-0,6%, Perocin 75 0,3-0,6% jó hatású. A védekezést fiatal ültetvényekben május közepétől háromhetenként célszerű megismételni. A spárga sípjai 10 °C talaj- hőmérsékleten már növekedésnek indulnak, ezért a bakhátakat időjárástól függően március végén érdemes a sorok fölé felhúzni. Ha a koraiság érdekében 0,05 mm vastag színtelen polietilén fóliával takarjuk a bakhátakat, azokat március első napjaiban célszerű elkészíteni. A betakarítás a nagy munka A fóliatakarással 10-17 nappal korábban szedhetők a sípok, mert a takarás a talaj felmelegedését elősegíti, az éjszakai lehűlést mérsékli. A takarás hatására a hozam és a minőség is javul. A spárga betakarítása nagy munka, mert naponta célszerű kora reggel és késő délután szedni. A kétszeri szedéssel növelhetjük az I. osztályú sípok arányát, mert nem színesedik a síp feje. A leszedett sípokat hideg vízben (+2-3 °C) kellene mosni, válogatni, osztályozni. A viták elkerülése érdekében ajánlatos a minőségi előírásokat betartani. Az extra osztályban az alak szabályos, a sípfej zárt. A spárgasípon csak néhány enyhe rozsdafolt a megengedett, amelyeket a felhasználó a normál hámozással eltávolít. A zöldspárgának teljesen zöldnek kell lenni, a sípok nem lehetnek rostosak. A kötegelt spárga sípjainak metszése merőleges legyen. Az I. osztályú sípok szabályosak, esetleg enyhén görbült, a fej zárt, enyhe rozsdafolt és enyhe rózsaszín árnyalat megengedett. A zöldspárga a síp hosszának 80%-áig zöld legyen. A síp vége kissé rostos lehet, a metszés merőleges. Szigorú minőségi követelmények Rendkívül lényeges(l): A termelők az áru leadása előtt pontosan tájékozódjanak a különböző minőségi osztályokban elfogadható méretarányokról, mert ez adja az okot a legtöbb félreértésre és vitára. Az ép spárgasíp nem lehet rothadt. Szakszerűen mosott, gyakorlatilag tiszta, minden látható idegen anyagtól mentes, friss megjelenésű és szagú, kártevőktől mentes, rágcsálók és rovarrágás által okozott sérülésektől, nyomódástól, idegen íztől, szagtól mentes legyen, nem lehet üreges, repedt, hámozott, törött. A szedés ideje alatt, ha száraz és meleg az időjárás, kis vízadaggal (10-15 1/m2) 2-3 alkalommal érdemes az ültetvényt öntözni, mert ezzel a síphozam tömegét, minőségét lehet javítani. Sok vizet ne adagoljunk, mert lehűti a talajt, a sípok lassabban fejlődnek, ami árcsökkenési periógusba torkollhat. A betakarítás után időszerű munkákról a megfelelő időben tájékoztatjuk olvasóinkat. Fehér Béláné dr. Kecskemét KERTBARÁTOK FIGYELMÉBE (Ribiszke)bokros teendők a ház körül Lassan kifelé megyünk a télből, s ha enyhülnek a hidegek, már találhatunk tennivalót a telken, a ház körül. Foglalkozhatunk például a piros és fekete ribiszke-, a köszméte- (és újabb hibridjeik: a riszke- vagy rikő-) bokrokkal. Annál is inkább, mert ezek a sok helyütt sövényszerepet is betöltő bokrok általában a kertek mostohagyermekei, kiesnek a kertészkedők figyelemköréből, pedig roppant hálásak még az alkalmankénti gondozásért is. Ha elhanyagoljuk őket, elsűrűsödnek, termésük mennyisége csökken, minősége leromlik, rovarkártevők veszik be magukat ágaik közé, fölgyorsul elöregedésük és aljukat fölveri a gyom, főként a szinte kipusztít- hatatlan tarack. Leginkább az elhanyagolt ribiszkebokrokat lepi meg a pajzstetvek sokasága, s üli meg tövüket a taplógomba. Ápolásukat, rendbehozatalukat elsőként a beteg részek maradéktalan eltávolításával kezdjük. A következő fázisban a már elöregedett, kevés termést hozó, ágas-bogasságukról jól felismerhető 4-5 éves ágakat kell kimetszeni, szintén tőből. Az akár sűrűn, akár ritkán előtörő egyéves vesszőkből is mindösz- sze annyit hagyjunk meg, amennyi a kivágott termővesz- szők pótlására szükséges. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a bokroknak az a legelőnyösebb, ha egyik évről a másikra legfeljebb kis mértékben terebélyesednek. Az így rendbetett bokrainkat azonban a tavasz beköszönte után se hagyjuk teljesen magukra; mert különféle kártevők, kórokozók bármikor megtámadhatják őket. MA MÁR SAJNOS CSAK DÍSZMADÁR A kiskunfélegyházi keringögalamb története Félegyházán már a múlt század közepén tenyésztették, a török megszállók által hozott ázsiai keringőgalamb-fajtákat olvasztották be a hazai galambfajtákba. A volt török hódoltság területén városonként más és más fajták alakultak ki, és kitenyésztőik városuk nevéről nevezték el őket. Félegyházán fésűs és sima fejű keringőgalamb-fajták voltak jellemzőek. A fésűsöket módosabb ipart űző mesteremberek, kereskedők és tehetősebb földesgazdák, a sima fejűeket a szegényebb rétegbe tartozó galambászok tenyésztették. A kiskunfélegyházi keringőgalamb rajzos (szívhátú) és egyszínű változatban terjedt el, közülük a rajzosok lettek a népszerűbbek. A századforduló táján született galambászok elmondása szerint már nagyapáik is tenyésztették ezt a fajtát. A fésűsöknek nagyon jó szállóknak kellett lenniük. Az olyan galambot, amelyik nem szeretett repülni, kiselejtezték. Fontos volt még, hogy a galamb szemgyűrűi pirosak vagy hússzínűek legyenek. Nem vettek és nem tűrtek meg pacalszínű szemgyű- rűjű galambot, mert azt betegnek vagy csukott szeműnek tartották. Leggyakoribb volt a vörös szíves, kevesebb a sárga, ugyanakkor fekete és kék csak alig-alig volt. A sárgák a vörösekhez hasonló minőséget értek el, a feketék és a kékek gyengébbet. A 30-as évek táján azt a galambot tartották igazi félegyházinak, amelyiknek csőre középhosszú, feje nagy, mint a bagónak (bagolynak), szemgyűrűi pirosak, fésűje szálas, fehér bélésű, széles, terült, enyhén hátra dűlő és kagyló alakú, nyaka rövid, úgy tűnjék, mintha a feje a vállai közül nőtt volna ki, lábai olyan rövidek, mintha görgőkön gurulna, nem pedig lépkedne, teste alacsony és rövid. Továbbá kívánatos volt még a szívhátúaknál, hogy nagy kerek eleje legyen. így nevezték és nevezik még napjainkban is Félegyházán és környékén az élőkét. Az elejének, élőkének csaknem a begy aljáig kellett terjednie. Úgy mondták, hogy nagylabda elejes. Az alsó faroktámasztó tollak színét nem határozták meg. Mindezen kívánalmakon kívül jó falkaszálló- nak és költőnek is kellett lennie. Ezek a galambok a keringő nevet is azért kapták, mert a levegőben, kis köröket írva, élénk röpmodorban, magasan, zárt falkában keringtek a házak felett. így volt ez a hatvanas évek elejéig, az egyéni gazdaságok megszüntetéséig és a modem, emeletes házak megjelenéséig. Addig ugyanis számos galambász volt egyéni gazdálkodó, és nagy létszámú keringőgalamb-állománya volt. Naponta annyiszor hajtotta fel, ahányszor idegen, kósza galambot látott a levegőben. Hiszen a ga- lambászat savát-borsát egymás galambjának befogása, majd a befogott galamb visszaváltása jelentette. A téeszesítés után a föld nélkül maradt galambászok közül többen távoli városokban kerestek munkalehetőséget, egyre többen számolták fel fal- káikat. Akik Félegyházán vagy annak közelében találtak megélhetést, és továbbra is kertes házakban laktak, megtartották ugyan galambjaikat, de jórészt áttértek a zárt tartásra. Napjainkra a szálló fésűsfal- kák megszűntek, helyenként ugyan hajtanak még egyet- egyet vegyes összetételű fal- kákban, de általában már csak a név emlékeztet arra, hogy a közelmúltban repülésükkel menynyi örömet szereztek kedvelőiknek. A fajta díszgalambbá vált, és ezzel lezárult egy sikeres korszak tenyésztésének történetében, és kezdetét vette a kiállításokra történő tenyésztés, a repülés helyett a galamb szépsége került előtérbe. KI MINT VET, ÚGY ARAT! Nincs elég fémzárolt tavaszi vetőmag? • Sok termelő úgy vélte tavaly, hogy nem muszáj fémzárolt vetőmagot alkalmazni. Már a földben pihennek az idei kalászosok. A start jól indult, kifagyásra sehol nem panaszkodnak a gazdák, a sok csapadék és az eddig leesett hó jót tett a vetésnek. De hogy valójában milyen termés várható, az az időjáráson túl függ attól is, hogy milyen minőségű vetőmag került a földbe. — Aggodalomra nem látok okot - mondja dr. Neszmélyi Károly, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet főigazgatója. - A kalászosok vetéséhez volt elegendő fémzárolt vetőmag, a készletek fedezték a hazai igényeket. Igaz, hogy a korábbi évek átlagához képest jelentősen visszaesett a vetőmagtermelés. Tavaly megfordult a folyamat, mintegy 20 százalékkal nagyobb területen foglalkoztak a nemesített szaporítóanyagok előállításával. Javult a vetőmagok minősége is: amíg 1992-ben a teljes vetőmagtermésnek még csak 60-65 százalékát lehetett fémzárolni, addig tavaly már 80-85 százaléka megfelelt a követelményeknek. Ez a mennyiség egymillió hektár kalászos gabona vetéséhez elegendő. — A tavaszi vetésű növényekhez is van elegendő minőségi vetőmag? — A tavaszi árpa vetésterülete várhatóan 250 ezer hektár lesz, mintegy 50 ezer tonna magra volna szükség, de a raktárakban jelenleg mindössze 12 ezer tonnányi áll rendelkezésre. A hiányt importból kell fedezni. Hasonló a helyzet a tavaszi vetésű zabbal is. Várhatóan 50 ezer hektárt vetnek az idén a gazdaságok, a tavaly fémzárolt 541 tonna vetőmag nem fogja fedezni az igényeket, szükség lesz vetőmagimportra. Kukoricából a fémzárolt készletek fedezik a szükségletet. A takarmány-, illetve pázsitfüvek minősített vetőmagigényét ugyancsak importból kell pótolni. — A gazdaságok egy része drágának találja a minősített vetőmagot, saját terméséből igyekszik kigazdálkodni. Mit gondol erről a szakember? — Sok termelő döntött már tavaly is így, és várhatóan ez a tendencia az idén is folytatódik. Hogy megéri-e nekik az olcsó vetőmaggal bajlódni? Ők tudják. Szerintem a drágább, de minőségileg jobb fajta megszolgálja az árát. A kormányzat hektáronként 2500 forintos vissza nem térítendő támogatást nyújt a vetéshez, s a termelők többsége ezt a pénzt a minőségi, fémzárolt vetőmag vásárlására fordítja. — Lassan már törzsvendég lesz nálunk nyaranta az aszály. Milyen az intézet vetőmagajánlata szárazságtürőbb fajtákból? — Míg az elmúlt évtizedekben a nemesítésnél elsősorban a mennyiségi szempontok érvényesültek, ma a beltartalmi értékek és a szárazságtűrő képesség élvez elsőbbséget. A szárazságot jobban tűrő vetőmagvakból van már választék. Igaz, több kellene, de a kínálat bővítésének némiképp gátat szab, hogy az ilyen vetőmagvak nemesítése az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe. — Megfelelnek-e a magyar nemesített vetőmagvak a nyugat-európai követelményeknek? — Mind a fajtaválasztékban, mind a minőség tekintetében lépést tudunk tartani az Európai Unió legszigorúbb követelményeivel. (újvári) IDŐSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEM Télvégi lemosópermetezés Válogatnak a sertések A sertések képesek kiválogatni az eléjük tett kétféle takarmányból a nagyobb tápértékűt - állítják brit tudósok. A legutolsó kutatások azt mutatják, hogy a sertések még azt is megérzik, hogy az amúgy kinézetre teljesen azonos takarmányok közül melyik tartalmaz több aminosavat. A kísérletek arra irányultak, hogy képesek-e a sertések a minden egyéb tekintetben azonos takarmányokat a lizintartalom alapján megkülönböztetni. Egy megelőző vizsgálat ugyanis azzal az eredménnyel járt, hogy két eltérő fehérjetartalmú takarmányból a sertések éppen any- nyit esznek, hogy a keverék fedezze a fehérjeszükségletüket. Az idei enyhe telet nagy valószínűséggel kórokozók és kártevők tömegei vészelték át. Elszaporodásukat a télvégi lemosópermetezéssel csökkenthetjük, illetve előzhetjük meg. A lemosópermetezés a következő kártevők ellen feltétlenül indokolt: — Pajzstetvek, levéltetvek, atkák, körtebolha. Ebben az esetben valamelyik olajos lemosószert (Agro Plusz, Nevi- kén) érdemes választani, amelyek közül főként az előbbit ajánljuk. — Lisztharmatfertőzések ellen a kéntartalmú Nevikén, a Tiosol (mészkénlé) és a Bári- umszulfid (régi nevén Neopol) téli hígítása hatékony. — Az alma- és körtevarasodás, monília, gnomóniák, levéltikkasztó gombák, tafrinás le- vélfodrosodás, rozsdagombák, málnavessző-betegségek ellen rézkészítményekkel (Rézoxik- lorid 50 WP, Rézoxiklorid 450 FW, Bordóilé-alapanyag, Bor- dóipor, Rézgálic, Rokkol 400 SC) védekezünk. Ha például lisztharmatfertőzés és atkakártétel együtt lépne fel, válasszuk a Nevinként. Lisztharmatfertőzés és varasodás együttes károsítása ellen a Bordódé plusz Kén FW, lisztharmat és tafrina ellen ugyancsak e két szer hatásos. Ha varasodás és levéltetű- kártétel jelentkezett egyszerre, keverjük össze az Agro Pluszt és a Rézoxiklorid WP-t, s ezzel permetezzünk. (Kertészet és Szőlészet) A NOVEMBERI HAVAZÁS MIATT Halasszuk el az almafák metszését! A tavalyi aszályos tavaszt és nyarat követően a csapadékos szeptember a gyümölcsösökben elindította a levelek és hajtások újabb növekedését, szinte egy második vegetációt. A szárazság következménye volt az is, hogy a levélfoltoso- dást és korai levélhullást okozó gombák fertőzése 1993 nyarán minimális volt. A betegség még a nem permetezett gyümölcsösökben sem vitte el a leveleket. így november közepén a szokatlanul korai havazás még lombos állapotban érte a gyümölcsfák többségét. A levelekben elkészült tápanyagot a fa nem tudta átmenteni a vesz- szőkbe, szinte nem volt őszi lombszíneződés, levélsárgulás. A vesszők nem értek be, vagyis a fák nem készültek fel a télre. Ezért érzékenyebbek a hidegre. A fagykárosodás jelenleg még nem mérhető fel. Ezért ajánlatos, hogy az al- matermésűeknél a metszést minél későbbi időpontig, rügypattanásig halasszuk el! A csonthéjas gyümölcsfák metszésének optimális időpontja - a gutaütést, korai elhalást okozó két sebparazita (Pseudomonas syringae és Leucostoma cincta) fertőzésének megelőzése miatt amúgy is - a rügyfakadás utáni időszak. A nedvkeringés megindulása után könnyebben felismerhetjük a fagyott, elszáradt vesszőket és ágakat, így azokat levágva az egészségeseket hagyhatjuk meg. A metszést tehát, amit az enyhébb telek idején már februárban elkezdünk, az idén biztosan későbbre halaszthatjuk.
