Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-02 / 27. szám
1994. február 2., szerda 11 Kedves Olvasóink! Továbbra is rendkívül változatos témákkal fordulnak hozzánk olvasóink. Igyekszünk helyet adni a kéréseknek, és — amint tapasztalhatják — hetenként megtelik a két oldal. Természetesen minden ügyben nem tudunk segíteni. Ilyen például annak a tassi olvasónknak a kérése is, aki azt szeretné, ha a televízió Dallas című műsorát helyezzék át más időpontra, mert a mostani, délután fél hatos kezdés túl korai, főleg, ha megkezdődnek a tavaszi munkák. Többen kifejtették véleményüket azokról a szörnyű bűncselekményekről is, amelyek az utóbbi hetekben történtek az országban. Mindegyik levélnek az a mondanivalója, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, amit „a lakosság nyolcvan százaléka helyeselne” — fogalmaz az egyik levélíró. Ketten is foglalkoznak azzal az esettel, amikor egy tanár megpofozta tanítványát. A két levélnek más-más a kicsengése. Mindkét levelet közöljük. Várjuk további leveleiket. A szerk. A mentősök dicsérete! A Tisztelt Szerkesztőség című lapoldalon megjelenő levelek szerzői nagyon ritkán, vagy egyáltalában nem emlékeznek meg — dicsérőleg — a sok ember életét megmentő mentő- szolgálat dolgozóiról. Ezúton szeretném pótolni a sok-sok hálás köszönet elmaradását. 1993. december 10-én 11 órakor a régi megyei tanács épületének portáján szívinfarktust sejtető fájdalmaktól lettem rosszul. A portás hívására a mentők négy perc alatt már az én 120 kilómat gyömöszölték be a járműbe. Ha bármennyire tele is van a padlásuk a köszö- nömmel — amint azt gyakorta emlegetik —, én mégiscsak azt tudom mondani, üzenni: Mentősök! Hálásan köszönöm. id. Rozsnyai Gábor Kecskemét, Halasi u. 3. Bukkanok pedig vannak Sajnos, harmadszor is írnom kell Önöknek a kiskunfélegyházi vasút-közúti kereszteződésekről, a Kecskeméti Közúti Igazgatóság által készített mesterséges bukkanókról. Legutóbb arról számoltam be, hogy a Kiskunfélegyházi Városi Polgármesteri Hivatal igazgatási osztálya a múlt év október 7-iki határozatában kötelezte a közúti igazgatóságot arra, hogy záros határidőn belül szüntesse meg a bukkanókat, és az eredeti állapotot állítsa visz- sza. A határozat elleni fellebbezésnek nem volt halasztó hatálya, tehát az igazgatóság köteles lett volna végrehajtani a városi döntést. Nem tette. Ehelyett fellebbezett a városi bírósághoz. A fellebbezés 1994. január 4-én érkezett a Kiskunfélegyházi Városi Bírósághoz 1993. október 13-iki keltezéssel. Valami itt nincs rendben. Megjegyzem, hogy az épületek állaga azóta csak romlott, a lakók pedig az elviselhetetlen zajtól idegesebbek lettek.. Azt is elmondom, hogy én nem vagyok érdekelve az ügyben, csak mint az érintett családok „képviselője” írtam önöknek. A városi bíróság a tárgyalást 1994. február 3-ra tűzte ki. Várjuk a fejleményeket. K. I. Kiskunfélegyháza Nem elég csak a határozat Kecskemét város önkormányzata a Petőfi Népe egyik tavalyi számában olyan nyilat- koztatot tett közzé, amely szerint „sok határozatot hoztunk”. Az 1993. december 28-i újságban azt olvashattuk a Védik a közterületek rendjét című cikket — merthogy erre is határozatot hoztak a városatyák. Hát sajnos, ez a védelem nem látszik meg. Például már embereket marnak meg a kóbor kutyák a város új lakótelepén, fényes nappal. Az autók napokig gázoltak keresztül az új kórház előtti úttesten egy kutya tetemén. A mentőállomás előtt a felfestett járdán gépkocsik parkolnak, pedig ugyanott, az ellenkező oldalon tágas parkoló van kihasználatlanul. A kiserdő fái között is autók állnak. A Petőfi Sándor utcában, a fűrészfogas házak oldalánál a járdán — már régen elolvadt a hó — bokáig érő latyak, szemét van, volt. A kutyák falkákba verődve kóborolnak a Széchenyi- városban. Az Akadémia körúton, a Bongó játékterem előtt este 17 óra tájban milliókat érő autók parkolnak a járdán, a füvesített területen. Rendőri ellenőrzés nincs. Úgy látszik, hogy városunk átalakul. Igen jól fizetett vezetői nem járnak az utcán, néznek, de nem látnak. Mert a bársonyszékekből az utca szennye nem látszik. Bizony, uraim. Nem elég határozatot hozni, a munkák elvégzésére kijelölt szerveket ellenőrizni is kellene. Van munkaerő bőven. Végezzenek következetesebb irányító munkát, hozzákapcsolva a sokkal szigorúbb ellenőrzést, mert városunk igen szennyezett. Összegezve tehát elmondható, hogy önkormányzati határozat, rendelet van, de a betartását, a végrehajtást a kutya sem ellenőrzi, pedig belőlük — ahogy már írtam — falkákba verődve kóborolnak ezen a tájon. Uraim! Nem bálozni kellene, inkább rendet teremteni! Kalapos Jenő, Kecskemét Világ utca 4. Nekemjött a mozgóbolt Szeretném megkérni önöket, hogy ha lehetséges, közöljék a levelem a Petőfi Népében. Abban reménykedem ugyanis, hogy ha az illetékes elolvassa, megszólal a lelkiismerete. Még a múlt év júliusában történt, hogy belejött az autónkba egy Robur mozgóbolt, amit T. Sándor kecskeméti lakos vezetett. Az autónk baloldalát összetörte. Nem hívtunk rendőrt, mert elismerte, hogy teljes egészében ő a hibás, sőt erre tanúk is voltak. Adott egy betétlapot, szabályszerűen kitöltve. Lefényképezték az autónkat, és azt mondták a kárszekértők, hogy 1-2 héten belül kifizetik. Akkor azt hittem, úgy is lesz. Sajnos, tévedtem. Ugyanis a biztosító nem fizet, mivel a károkozónak nincs, és nem is volt a Roburra biztosítása. Felkerestem T. Sándort, hogy akkor ő fizesse ki a káromat, amit okozott, de erre nem volt hajlandó. Sőt, a biztosító többszöri felszólítására sem reagált. Az eset óta Kisfáiba nem jár ki a mozgóbolttal. Nekem két beteg gyermekem van, a kisebbik cukorbeteg, sokat kell járnunk orvoshoz. Az autóra nagy szükségünk van. Megcsináltatnánk, ha T. Sándor kifizetné az általa okozott kárt. Őszintén szólva abban bízom, hogy elovassa a levelem és rendezi a tartozását, amifélév elteltével már esedékes lenne. Nem tudom, hogy tanult kereskedő létére ennyire nincs tisztában a becsület fogalmával? Gyenes Sándorné Kisfái, 242. MI MÁR FELESLEGESEK VAGYUNK? Tolószékhez kötve, támogatás nélkül Tisztelt Szerkesztőség! Nem ez az első levél, amelyet a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásával összefüggésben közreadunk a lapunkban. Korábban egy édasanya írt hasonló tartalmú levelet, most pedig egy tiszakécskei olvasónk keresett meg bennünket soraival. Levelét - kissé rövidített formában — közöljük. 1932-ben születtem és huszonhárom éves koromban kaptam meg a Heine-Medin kórt, ami négy végtag és törzsbénulással járt. Voltam vastüdőben, hét évig feküdtem kórházban, de a legszomorúbb, hogy tolószékhez kötött, járóképtelen, 100 százalékos rokkant maradtam. Rákényszerültem, hogy megtanuljam az órásmesterséget, később ez lett a nyugdíjkiegészítő tevékenységem. 1963-ban vettem egy Velorexet, hogy közelebb kerüljek az emberekhez, így ismerkedtem meg a feleségemmel, aki a mai napig ápol, sőt gondozza 102 éves édesapámat is. Az órajavításhoz minden támogatást és mentességet megkaptam, de a rendszerváltozás után megszűntek a kedvezmények, így az iparengedélyem vissza kellett adnom. Van egy személygépkocsim, amit a feleségem vezet. Erre a kocsira 1980-tól 1990-ig kaptunk 420 liter benzinjegyet támogatásként, illetve később pénzt, megfelelő összegben. 1991-ben már csak 200 liter benzinnek megfelelő összeget kaptunk, 1992-ben és 1993-ban pedig már csak 120 literre való pénzt. A legújabb rendelet alapján azonban már csupán hatezer forintra vagyok jogosult. Pedig én - illetve mi, igazán nem tudjuk igénybe venni a tömegközlekedést, csak a saját járművünket, ha van pénzünk az üzemanyagra. Kétszer kértem mentőt. Először egy fő jött az autóval, de nem tudott feltenni. Másodszor már sikerült a mentővel a kórház belgyógyászati osztályára érni reggel nyolc órára, de a kocsinak más dolga is volt. így én délelőtt tíztől este hétig vártam a mentőre. Nem tudom, kik hozzák ezeket a rendeleteket, de ilyenekre is kellene gondolniuk. Vagy mi, hatvan év felettiek már nem számítunk, feleslegesek vagyunk ebben az országban? A jelek erre utalnak. Gondoljanak bele: most kaptam hatezer forintos támogatást egy évre. Ugyanakkor a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 7 ezer 980 forint, de az erre volt kedvezményt elvonták. Vagyis az egyik zsebbe betették, a másikból meg kivették. De mondhatnám úgy is: nesze semmi, fogd meg jól. Bállá János, Tiszakécske Móricz Zs. u.3. Életforma! Sok és értelmetlen a vita Olvasom a Petőfi Népében, hogy a nyugdíjasok igazságosabb nyugdíjemelést követelnek. Szegények. Nem olvasták a 18. számot, amelyben arról tudósítanak, hogy minimum havi 7 480 forint nyugdíjat biztosítanak. Mennyi is az én kiadásom? Helyszűke miatt nem részletezem, de a lényeg a következő: Lakásköltség, Petőfi Népe-elő- fizetés, tagdíj. Összesen 6 781 forint. Még mindig marad 699 forintom élelemre, ruhára, és ami marad, azt eliszom, elkártyázom, nőkre költőm. Isten áldása legyen a magyar igazságon. Őszintén és szívből kívánom, hogy mindazok, akik nekem ezt az életformát garantálják, 100-120 évig éljenek 7 480 forintból havonta. Hegedűs József, nyugdíjas Kecskemét, Árpád krt.19 Színvonalas Sok éven keresztül megrendelője voltam a Petőfi Népének, de 1992 őszén lemondtam az előfizetést az akkori áremeléskor, viszont alkalmanként azóta is megvesszük a lapot. A lap új mérete elég jó, az viszont helytelen „újítás”, hogy ketté van választva az újság. Jó lenne visszatérni a jól bevált „egykére”. Az múlt heti PN-TVR újságmelléklet viszont kellemes meglepetés volt a családomnak és nekem is. Ennek külseje és tartalma nagyon színvonalas. Az RTV-melléklet műsorajánlata képekkel gazdagítva bizonyára sok olvasónak örömet okoz. Remélem, nem haragszanak rám, hogy egy-két gondolatot leírtam a megújult Petőfi Népéről. Eredményes munkát kívánok az újság készítőinek, és jó egészséget a jövőben is. Schiszier István Soltvadkert Nincs róka Kétszer fordult már hozzánk a szabadszállási Gyenes La- josné, aki szerint a szomszédjában rókát tenyésztenek. A napokban két alkalommal is a helyszínen jártunk, hogy személyesen győződjünk meg, a panasz jogosságáról. Felkerestük az állítólagos „rókatenyészetet”, de a helyszínen nem találtunk rókát, sőt még annak a nyomait sem. Mivel Gyenes néni panaszával már dr. Bak István polgármesterhez is fordult, megkérdeztük őt is. — Egyszerűen nem tudunk mit tenni. Gyenes néninek úgy látszik, sajnos, ez a problémája a mániája. Ezzel zaklatja szomszédait, az önkormányzatot és most már azt újságírókat is. Részleteket az Alföldi Lapok e heti számában olvashatnak. Szeretnék néhány szót ejteni a kecskeméti KGST-piaccal kapcsolatos vitákról. Az a sok értelmetlen vita és állásfoglalás a kérdés körül, már régen értelmét vesztette, hiszen a szegénysorban élő emberek nagyobbik része régóta tudja mire megy ki a játék a törvényalkotásnál. A sok rendszabály a kispénzű emberek teljes kizsákmányolásához, majd végül földönfutóvá válásához vezet. Ez a kormány, amely minket képvisel, védi, ápolja érdekeinket, egy napot ki nem hagy, hogy sújtsa a népet. Kérdem én, a tisztelt kormány miért nem ad olyan becsületes megélhetésre alkalmas fizetést, ami által nem lesz szükség majd a KGST-piacra? És akkor nem ott vásárolnánk, hanem a fényes, pompás áruházakban. Merász polgármester urat még nem láttam a piacon a tömegben tolakodni valamiért. Valószínű, hogy nincs rászorulva ilyen pazar időtöltésre. Neki tehát teher a KGST-piac, csúfos folt a város területén. Lehet, de nekünk, a létminimum alatt élőknek pedig igenis hasznos, mert enyhít a gondunkon, a bajunkon. Pedig a piacot a polgármester úrnak kellene elsődlegesen támogatni. Ha Nyugaton van rá mód és lehetőség, akkor itt is adjanak neki utat és teret. Befejezésül csak azt mondhatom, hogy ha értünk, mellettünk nem tudnak, vagy nem akarnak tenni semmit, akkor legalább egyszerűen élni hagyjanak bennünket, nincstelen embereket. Ladányi Miklós,Kecskemét Szent Gellért utca 3/b Készülődés a farsangra A fajszi napköziotthonos óvodában is nagy a készülődés a farsangra. Óvónők, gyerekek, szülők egyaránt nagyon várjuk. A faliújságokra már felkerültek a bohócok, álarcok, jelmezek, a termeket csak a farsangi mulatságra díszítjük fel. Nálunk hagyomány, hogy gyümölcsnapot tartunk, amihez az „alapanyagot” a szülők adják. A nagycsoportos Anita már le is rajzolta, hogy ő mi szeretne lenni farsangkor. Ezt a szép rajzot szeretnénk a Petőfi Népe olvasóinak bemutatni. Az idei évtől a mi óvodánk is előfizetője a lapnak, amely minden dolgozónak megnyerte a tetszését. Bátyai Józsefné Kiss Istvánná Rendben szórakozni Lajosmizséről, a Pacsirta utca 27-ből érkezett hozzánk Homoki Józsefné, szülésznő. Szerkesztőségünket azért kereste fel, mert a benzinkút környékén levő diszkó helyett azt szeretné javasolni, hogy a város művelődési házában tartsák ezeket a társas összejöveteleket, így ugyanis elkerülhető lenne, hogy rendőrt kell hívni, és az italfogyasztás ellenőrizhető volna. Az önkormányzat pedig így jutna bevételhez. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Az ajtó előtt Első panaszosunk Gosztolya József (Kecskemét, Ipoly u. 39.) meglehetősen feldúltan mondta el a vele történteket.- A hét végén beteg lett a feleségem, és csakhamar észrevettük, hogy a számára hatásos kalmopirin tabletta kifogyott. Vasárnap lévén, így már csak a kórházi ügyeletet kereshettük volna fel azért, hogy receptre felírják a gyógyszert, mivel számára ez a tabletta egyértelmű gyógyulást jelent. Ügy gondoltuk azonban, hogy nem terhelünk betegségével orvost, hanem jómagam elindultam a főtéri patikába. Kevéssel múlt kilenc óra, mintegy huszonötén álltunk a metsző szélben a patika ajtaja előtt. Lassan haladt a sor, a kicsi ablakon keresztül kaptuk az orvosságot és adtuk az érte járó pénzt. Amikor az előttem álló a tabletták árán túl még nyolcvan forint felárat is kifizetett, nem is sejtettem semmit. De azután én kértem egy levél kalmopirint, aminek az ára 34 forint. Ekkor jött a meglepetés. Ugyanis tőlem szintén kértek nyolcvan forintot, ami ügyeleti díj — tájékoztattak az ablak mögül. Majdnem kétszerese a gyógyszer árának! Bevallom, nagyon fölháborodtam ezen az eljáráson, mert, ha mondjuk a gyógyszer árának 10, vagy húsz százalékát teszik rá, mint ügyeleti díjat, azt még elfogadom, de hogy a kétszeresét, - azt nem! Utcán álldogálva, várakozva, miért sújtja a kisnyugdíjast a patika? Hozzáteszem, hogy blokkot sem kaptam, tehát bizonyítani sem tudom, amit elmondtam! Szeretném tudni, hogy magánpatikában is így felverik a gyógyszer árát vasárnap - és be sem engedik az embert!? Becsület Becsületes megtalálót keres Szabó Zoltán (Kerekegyháza, Rákóczi u. 65.), a megyei kórház dolgozója.- Az elmúlt pénteken is a kórház területén, az úgynevezett belső parkírozóban állítottam le a kocsimat. Úgy hittem, ezen a helyen teljes biztonságban van, ezért nem zártam be az ajtaját. Utólag már belátom, hogy rosszul cselekedtem. Értéket nem hagytam az autóban, csak egy diplomatatáskát. Ezt vette ki a tolvaj a Volks- wagen-Jettából a kora délutáni órákban, bizonyára azt hitte, nagy érték van benne. Hogy mi volt benne? Személyes iratok, számlák és egy bélyegző, A tolvajnak ez nem jelenthet értéket, nekem viszont nagyon fontos valamennyi. Tisztességes jutalomban részesítem, ha visszahozza, akár a kórházba, akár kerekegyházi lakásomra. És gyorsan hozzáteszem, hogy a táskára sem tartok igényt, ám a benne levő tárgyak és papírok nagyon fontosak számomra! Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor
