Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
1994. február 8., kedd • A lakiteleki Antológia Kiadó könyvének borítója. Június 21-22.: Solt, Tass Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, a Duna-Tisza közén tömegesen vállalkoztak a parasztok a tanácshatalom megdöntésére. Különösen a Duna bal partján, Dömsöd és Kalocsa között nyúltak sokan fegyverhez. Teljes hírzárlat mellett a budapesti vörös vasasezredet küldték az ellenforradalmi zendülés leverésére. Az ezred parancsnoka Fehér Imre ezredes, hivatásos katona volt. Szabályos ütközetben kellett megtörni az elszántan védekező paraszti szabadcsapatok ellenállását. Szamuely különvonata az előnyomuló vörös vasasezred nyomában haladt. Soltig jutott el, ahol megállásra kényszerült a különvonat, mivel az ellenforradalmárok fölszedték a síneket. Szamuely addig sem akart tétlenkedni, amíg megjavítják a pályatestet. Leguríttatta a szerelvényről az olajzöld királyi gépkocsit és testőreinek kíséretében visszaautózott Tass községbe. Itt már a felülkerekedett vörösök őrizték az elfogott zen- dülő parasztokat. Kettőt közülük - Vörös István és Kovács István szalkszentmártoni földműveseket - kötél általi halálra ítélt Szamuely. Az ítéletet a Lenimfiúk egyik felettese, Kerekes Árpád hajtotta végre. Segítségére volt a hóhérlásban Szamuely egyik testőre, a bivalyerős Somogyi János. Kerekes Árpád magasra erősítette a hurkos kötelet, mire Somogyi János beledöfte a szuronyt Kovács István oldalába, így emelte meg, hogy Kerekes felakaszthassa. Kecskeméti kivégzések Kecskeméten rögtönítélő bíráskodást folytatott a III. tengerészzászlóalj forradalmi törvényszéke. Erre Szamuely adott utasítást, amelyet Berkes Ferenc huszonhat éves újságíró, kormányzótanácsi megbízott közvetített Kecskemétre a Soltnál tartózkodó különvonatról. Huszonöt vádlottat hurcoltak ítéletre. Valamennyiüket a Kalocsa környéki falvakban ejtették foglyul, vagy tartóztatták le... Kivétel nélkül minden vádlottat a felismerhetetlenségig összevertek kísérőik. Ütötték, rúgták őket, míg Kecskemétre nem értek és még a forradalmi törvényszéknek mondott ítélethozók előtt is folytatták a kíméletlen bántalmazásokat. Ezt ... helyeselte Tóth Pál harmincöt éves betűszedő, a rögtönbírás- kodás elnöke, Baneth István huszonöt éves pincér, a vádbiztos, illetve a szavazóbírák: Kónya Sándor és egy Dittrich nevezetű huszonnégy éves vasmunkás. Öt személyt ítéltek golyó általi halálra, köztük mind a négy solti vádlottat: Horváth József harminchárom éves földművest, Szabó István huszonhárom éves napszámost, Hús Lajos huszonhét éves napszámost. Tar János huszonhét éves volt. Az ítélet kimondása után azonnal agyonlőtték őket. • Az egyik hírhedt Lenin-fiú. A Kun Béla személyes parancsnoksága alá rendelt terrorkülönítmény vezetője, Cserny József. PETŐFI NÉPE TANÁCSKÖZTÁRSASÁG A DUNA MENTÉN ÉS A KISKUNSÁGBAN A proletárdiktatúra igazi arcképe „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér: acél. Erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát...” Egy nyíregyházi gabonakereskedő fia, Szamuely Tibor mondta a fenti szavakat Győrött, 1919. április 20-án. S noha évtizedeken át tanulhattuk az iskolákban a „dicsőséges Tanácsköztársaság” történetét, s ünnepelhettük évfordulóját, a fenti idézetet nem volt módunkban ismerni. A „fehérterror" volt az, amiről szabad volt tudnunk. Most megjelent egy könyv. A címe röviden csak ennyi: Vörös könyv 1919. A Tanácsköztársaság igaz története. Igaz, mert teljes története. Korrekt könyv. Szerkesztője, Gerencsér Miklós eredetiben közli a 1919-es proletárdiktatúra szinte valamennyi fontos dokumentumát. Nem titkolja, hogy a vörösök gyermekeket üdültettek, s ők voltak, akik lefegyverezték a Magyarországot megalázó Vyx alezredes budapesti szpáhiezredének katonáit. Am megtudhatjuk a könyvből azt is, hogy milyen kíméletlenül véres terrorral bánt el a Tanácsköztársaság mindenkivel, akiket azzal gyanúsított, hogy ellene fordultak. Szinte személyes ismerőseinkké válnak a hírhedt terrorlegények, a Lenin-fiúk. A vöröskatonák kezdetben fegyelmezetten, elvből gyilkolnak. Kivé gzik azt is, aki soraikból méltatlan a forradalomhoz. A forradalmi törvényszék szerint. Csak a bomlás napjaiból vannak dokumentált hírek a vörösök fosztogatásairól is, de ezek a napok már a sorozatos, esztelen, a törvényszerűen öncélúvá vált öldöklés napjai. Már forradalmi törvényszék sincs, csak a páncélvonatán kedélyesen időző Szamuely Tibor intése. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk a könyvből. A válogatás elsősorban a rémtetteket mutatja be. Ennek oka, hogy az egyebekről hallhattunk eleget az elmúlt évtizedekben. Azokat az eseményeket emeltük ki - de ezeket sem tudtuk teljeskörüen - amelyek a mai Bács-Kiskun megye területén történtek. A mai Bács-Kiskunban három olyan terület található, ahol komolyabb ellenállás mutatkozott a kommunizmussal szemben. (Legfőképpen az egyénileg gazdálkodó parasztok voltak azok, akik nem szívlelték a proletárdiktatúrát.) Kecskemét és környéke (elsősorban Szentkirály) az egyik ilyen kísérlet színhelye. Ennél jelentősebb Sólh’adkert és Kecel környéke, Kalocsa és Dunapataj pedig valóságos fegyveres ellenállási központ. Ennek megfelelően borzalmas volt a megtorlás... • A könyvben korabeli fotókat is láthatunk. Olyan azonban nincs, amelyik a mai Bács-Kiskun területén készült volna. A felvételen látható akasztást 1919. április 22-én követték el a vörösök Sátoraljaújhelyen. Áldozatuk a Szatmárcsekéről elhurcolt tiszai folyambiztos, Papp József. • A proletariátus nevében fellépő Szamuely. (Nyíregyházi gabonakereskedő fia.) Soltvadkert, Kecel - lövöldözés Dunapataj i rémtettek Dunapatajon elzárva vártak sorsukra a levert ellenforradalom elfogott résztvevői. Megérkezve Szamuely a községházán ítélkezett felettük. Gyűlölete jeléül azt sem engedte meg, hogy arccal álljanak eléje. Hátat kellett fordítania a vádlottnak. Szamuely néhány másodpercet szánt egy-egy elítélendőre és szó nélkül, kézlegyintéssel adta tudtára Kerekes Árpádnak és Kovács Lajosnak, hogy kit kell felakasztanak. Tizenöt dunapataji gazdálkodót ítélt kötél általi halálra, s valamennyit ki is végezték. Szamuely nyugodt közönnyel, kényelmesen cigarettázva nézte Kerekes Árpád és Kovács Lajos hóhérműködését. Ez a két főszereplő seregnyi bőrruhással együtt már egész gyakorlattal, iparszerűen cselekedte az életek kioltását. Áldozataikat addig verték, szurkálták, amíg ki nem rúgták maguk alól a széket. így haltak meg tizennégyen: Sándor Ernő, Elkán Gyula Lajos, Herold Sándor, Tóth András, Dudás József, Fiteró Miklós, Máté Gábor, Tűzkő Kálmán, Nagy Lajos, Csizmadia József. Kincses József, Sass Lajos, Ribári József és egy ismeretlen nevű áldozat. Vendég Józsefet is felakasztották, de leszakadt a kötélről. Futva próbált menekülni. Hóhérai lövéssel terítették le, majd amikor beérték, puskatussal agyonverték. így járt két fővárosi fiatalember is. Amíg az egyiket akasztották, a másik menekülni próbált. így jutott Vendég József sorsára. Nevük nem maradt fenn. A kalocsai megtorlás Szamuely délután érkezett Kalocsára bőrruhás terroristáival. Ő maga bevonult a törvénykezési palotába testőreinek kíséretében, más Lenin-fiúk pedig hozzáfogtak a kivégzések előkészítéséhez, noha még senkit le nem tartóztattak. Mivel a főutcát díszítő öreg berkenyefák koronája magasra nőtt, végig szegeket vertek a fák törzsébe a hurkok megtartására... Egyenként kerültek Szamuely elé. Ő pedig valamennyi esetben csak ennyit mondott: „Szeget neki.” Felhős, fülledt időben, este hat és hét óra között kezdték az akasztásokat... A ki végzendőket egyszerre kísérték erős fegyveres fedezettel végzetük helyszínére. Áldozataikat a már ismétlődő módon fosztották meg az élettől: székre állították, s addig verték, szurkálták őket, amíg ki nem rúgták maguk alól a széket... Az előző napon felakasztották helyére új áldozatok kerültek... Változatlan összetételben működött a hóhércsapat: Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Sturcz Károly és Pervanger Mihály oltotta ki az életeket. Elsőnek Horváth Lajos huszonegy éves joghallgatót, tartalékos tüzér hadnagyot akasztották fel; neki ígért teljes bántat- lanságot Fehér Imre ezredes, ha önként átengedik Kalocsát a vörösöknek. Horváth Lajos után következett Vargacz Gergely negyven- három éves földműves, Bemáth József harminckét éves napszámos, Varajti József tizenhét éves parasztfiú, Romsics János negyvenéves földműves, Kővágó Sándor huszonnyolc éves gépész, Berta Antal huszonkét éves napszámos. Utoljára Zs. Vargacz Józsefet taszigálták a bitóhoz. Mielőtt felállt volna a székre a negyvenöt éves parasztgazda, pipára gyújtott. Mivel már halott függött minden olyan berkenyefán, amelyet Kerekes Árpád alkalmasnak talált az akasztáshoz, félbeszakították a kivégzéseket. Megebédeltek a Lenin-fiúk, majd sortüzekkel folytatták Szamuely ítéleteinek végrehajtását a törvényszék udvarán... Agyonlőtték Szabadi István harminchét éves napszámost. Este ismét, immár megszokottan az érseki palota díszebédlőjében gyülekeztek vacsorára a Lenin-fiúk. Szamuely csendes elégedettséggel jelent meg közöttük és így szólt: „Hol moshatnám meg a kezemet? Hullaszaga van.” Soltvadkerten is eleinte a helyi vörösök próbálkoztak az ellenforradalmi megmozdulás letörésével, de a zendülők bizonyultak erősebbnek. Kiskunhalasról jövet százhúsz vörös kar- hatalmista zúdult rá a községre és rémületkeltő célzattal szakadatlan lövöldözésbe kezdtek. Puskákból, pisztolyokból, gépfegyverekből ontották a golyózáport, ahol végigszáguldottak. Nem kérdeztek senkit, nem tárgyaltak senkivel, még a helyi vörösökkel sem, amíg végig nem robogtak egész Soltvadkerten. Vad lövöldözésükkel megölték Jugász György hatvankét éves, Kesztl Gáspár negyvenéves, Lehoczky Ádám huszonkét éves, Schneider Henrik • Kun Béla Részlet Kun Bélának 1919. augusztus 1-jén az Újvárosházán mondott beszédéből: „A proletariátus cserben hagyta nem a vezetőit, hanem önmagát. Hidegen és nyugodtan meg kell állapítanom: megbukott a proletárdiktatúra. Megbukott gazdaságilag, politikailag és katonailag. Nem így kellett volna megbuknia, ha itt rend van. Ha gazdaságilag és politikailag lehetetlen lett volna is egyelőre az átmenet a szocializmushoz, a kommunizmushoz, akkor is, ha itt öntudatos és forradalmi proletártömegek vanharmincnégy éves, Szentgyör- gyi János harmincéves, Eritt- mann György ötvenkét éves, Schuller Henrik hetvennyolc éves, Mátyási János ötvenkét éves, Haász Ferenc tizenkilenc éves helyi lakost. A halottakon kívül sokan súlyos sebesülést szenvedtek. Mind az elhunytak, mind a sebesültek kivétel nélkül földműves emberek voltak. Kecel község határában a 4. vörös századnak próbálták útját állni az ellenforradalmi felkelők rossz fegyverekkel, hevenyészett fedezékekből. Tíz keceli lakost - Borbély Jánost, Turosi Ferencet, Dán Istvánt, Laváti Jánost, Beck Andrást, Szanter Mihályt, Lajkó Józsefet, Sebestyén Pált, Simon Mihályt, Wullman Ferencet - lőttek le. Amikor a Kecel határában lévő Szarkástelepre értek, három jászsági vöröskatona: Csordás István, Makai István, Rafael Farkas kivált a csatárláncból, hogy átkutassa az intézői lakot. Gyanútlanul fogadta őket az ellenforradalmi megmozdulásban teljesen vétlen uradalmi intéző, a negyvenöt éves Benediczki Pál; hét gyermek apja, karján a legkisebb, egy kétéves leányka. Csordás István felszólítására agyonlőtték az intézőt, aki elejtette a gyermeket zuhantában. Mit sem törődve a három vöröskatona a házban támadt bor- zadályos riadalommal, feltörték a borospincét és jókedvű ivá- szatba kezdtek. nak, akkor nem így kellett volna megbuknia a proletariátus diktatúrájának Szerettem volna más véget. Szerettem volna, ha a proletariátus a barikádon harcolt volna: inkább meghal, de nem hagyja ott az uralmát.” Szerencsére nem így történt. Kun Béla a Szovjetunióban az önmagát is felfaló terror áldozata lett. Szamuely Tibor, miután Ausztriában elfogták, agyonlőtte magát. Az oldalt szerkesztette: Bálái F. István Kun Béla: forradalmi epilógus
