Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
6 Színes világ 1993. január 5., kedd Itt a whisky, hol a whisky? • Kocsma a határon. Az egyik oldalon az amerikai, a másikon a kanadai törvények érvényesek. NÉGY ÉVTIZEDIG HALLGATTAK RÓLA Atomkísérlet 45 ezer áldozattal Közel négy évtizedig mély hallgatás övezte a hétpecsétes szovjet államtitkok egyikét. A New Scientist című brit tudományos folyóirat most orosz információkra hivatkozva közölte: 1954 szeptemberében Georgij Zsukov marsall parancsára a szovjet hadsereg egyik alakulata olyan hadgyakorlatot hajtott végre, amely közel 45 ezer fiatal katona életébe került. A második világháború legendás hadvezére ugyanis elrendelte, hogy az Urál-hegység déli körzetében, 350 méter magasságban robbantsanak fel egy atombombát, amelynek ereje 40 ezer tonna TNT-hatású katonai robbanóanyagnak felelt meg. A marsall és a kíséretében lévő politikai vezetők tisztes távolságból figyelték az eseményeket. A gumicsizmában kivezényelt, gázmaszkos alakulatoknak a nukleáris villámcsapás, sokkhatás és hőhullám után katonai manővert kellett végrehajtaniuk. A katonákkal csak a robbanást megelőzően közölték, hogy kísérletben vesznek részt. Azt sem tudta senki: milyen mértékű sugárzás éri majd az érintetteket. 1991-ben bizottság alakult Oroszországban, hogy utólag kivizsgálják az esetet. Ennek vezetője, Samed Sajmikamedov, aki maga is részt vett az 1954-es kísérletben, közölte a brit folyóirat munkatársával, hogy 45 ezer katonatársának több mint kilenctizedé időközben meghalt. Legtöbbjüknél fehérvérűség, illetve valamilyen más rákbetegség lépett fel, sokuk küszködött látási zavarokkal, bőrbetegséggel, mozgász- szervi bántalmakkal, vagy halláskárosult lett. Sajmikamedov azt is közölte, hogy a katonák annak idején ,jutalmul” új egyenruhát kaptak. Csak azzal nem törődött senki, hogy megmérje: mekkora radioaktív sugárzást szenvedtek el a katonák. Sugártitkok Amerikában is Antoine Momeau álmai a szó szoros értelmében nem ismernek határokat. Agya fejtől az Egyesült Államokban, lábtól Kanadában fekszik. Éppen háza alatt húzódik a határ. A határvonalra épült házak arról tanúskodnak, hogy itt valaha az országhatárok holléte nem volt annyira fontos, mint az, hogy az épület lapos területen álljon. Ä legenda szerint egyébként az 1842-ben kijelölt államhatárnak eredetileg sokkal délebbre kellett volna húzódnia, az amerikai földmérők azonban leitatták kanadai kollégáikat, majd könnyűszerrel elirányították őket. « A kistelepülés, Escourt Station (amely így még az amerikai Maine államhoz tartozik) elszigeteltségére jellemző, hogy a falubeli amerikai határőr őrs telefonszáma elé québeci körzetszámot kell tárcsázni. Az Egyesült Államok felé fordulva csak a nagy semmibe bámulhat az ember, megfordulva pedig látni a kanadai vasutat. Á legközelebbi amerikai település 72 kilométerre van. Saját államukban a falu tucatnyi lakóját szinte nem ismeri senki, a kanadai hatóságok azonban árgus szemmel figyelik őket. Számukra csak gond, csempészek paradicsoma a kis falu, ahol a magas kanadai dohányadó kijátszásával biztos megélhetésre lehet szert tenni. Momeau asszony kettős állampolgár, s mi sem természetesebb számára, mint ez a szó szerint „nemzetközi” életforma. A helybelieket szórakoztatja ez a kettős állapot. Nem úgy a kanadai vámhivatalnokokat. Ez utóbbiak minden haragja a falu vegyesboltjára irányul. A teljes egészében még amerikai oldalon álló boltban a dohányáru nagy részét kanadaiak vásárolják fel. Olyannyira, hogy a már kanadai oldalon lévő Escourt nevű helységgel összekötő gyaloglódat mindenki csak „Dohány út”-nak nevezi. Az elmúlt néhány évben a vámosok és a bolt macska-egér játéka egyre jobban eldurvult. Gyakori eset, hogy a Kanadába visszatérőket átkutatják, vagy a bolt postai küldeményeit nem engedik át a határon. Nem a bolt az első vállalkozás, amelyből a helység lakói hasznot húznak, kijátszva a magas kanadai adókat és a korlátozásokat. Igaz, a házak mögött már benőtte a gaz azt a mozivásznat, amelyet a québeci autósmozik betiltása idején állítottak föl. Momeau asszony sem rest, házában alkalmanként whisky- vel kereskedik. - Amikor az amerikai vámosok jönnek, akkor a kanadai felébe megyek a háznak, amikor a kanadaiak, akkor a whiskyvel együtt átlépek a másik oldalra - mondja nevetve a fesztelenül vidám asszonyka. Kanada több ízben ajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy megveszi a falut. Sikertelenül. De az idő így is az északi országnak dolgozik. A fiatalok elvándorolnak, a határvonalra épülő házak felújítását, bővítését már mindkét ország tiltja. Ki tudja, mi vár Escourt Sta- tionre? GAZDASÁGI HÍD FÖLDRÉSZEK KÖZÖTT Kína keresi helyét a világban Az utóbbi hónapokban belo- pózott a nemzetközi köztudatba egy új fogalom: „Nagy Kína”. Bár a megnevezés történelmi érvekre alapozott területi igények képzetét kelti, inkább gazdasági jellegű meghatározásról van szó. Az újszülött fogalom zsenge kora ellenére máris jelentős fejlődésen ment keresztül: eredetileg Kína, Hongkong, Tajvan és Makao rohamosan integrálódó gazdaságának jelölésére használták, ám kevéssel létrejötte után kezdték beleérteni a Délke- let-Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Európában élő mintegy 25 millió kínait is, pontosabban azok gazdasági erejét. Egyszerűbben fogalmazva, „Nagy Kínán” jelenleg a kínai etnikumhoz kapcsolódó tőkét és szaktudást értik. A fogalom e tágabb értelmének stabilizálódásához jelentősen hozzájárult a kínai etnikumú üzletemberek világtalálkozója, amelyet november végén rendeztek meg Hongkongban. A Kínai Népköztársaságból, Hongkongból, Tajvanról, Makaóról, az ASEAN tagállamaiból, Amerikából, Ausztráliából és Európából érkeztek részvevők. Kis túlzással „Nagy Kína alkotmányozó gyűlésének” is nevezhetnők ezt az értekezletet, hiszen a mintegy 800 jelenlévő - köztük Li Kuan-Ju szenior miniszter, Szingapúr legbefolyásosabb politikusa, Vang Kuang-jing, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Szövetség elnöke és Henry Fok hongkongi pénzmágnás - megpróbálta lerakni „Nagy Kína” gazdasági működésének elvi alapjait. A találkozó központi kérdése az volt, hogy milyen pilléreken nyugodhat egy ilyen, földrészeken átívelő gazdasági híd. A résztvevők egybehangzó megállapítása szerint a legfőbb támaszték nem lehet más, mint a hidat használó gazdasági szereplők közös érdeke. A külföldön megtollasodott kínaiak nyilvánvalóan érdekeltek az üzleti hazatérésben: a tőke köztudottan oda törekszik, ahol konjunktúrát, olcsó munkaerőt és tág piacot talál, s a Kínai Nép- köztársaság ilyen szempontból most eszményi hely. Megvan az érdekeltség a másik oldalon is: a külföldi kínai vállalkozók súlyos hiányokat pótolhatnak, sőt máris pótolnak a kínai gazdaságban. Erre a kapcsolatra Kínának óriási szüksége van erőltetett ütemű modernizációjában, nyitási politikájában. Nagy hiányt szenved például jól képzett, idegen nyelveken is beszélő közgazdászokban, pénzügyi szakemberekben és menedzserekben. A külföldi kínaiak egyelőre pótolhatatlanok a kelet-ázsiai ország modernizációs terveiben. A Nyugat üzleti körei nem helyettesíthetik őket, noha azok is nagy lehetőségeket szimatolnak a kínai piacban, és versengve törekszenek oda. „Nagy Kína” eszméjének felvetődése politikai hullámokat is ver. Riadalmat kelt a délkelet-ázsiai országokban, ahol aggódnak, hogy Peking megpróbálja kiterjeszteni rájuk befolyását. • Kína egyik különleges gazdasági övezetének látképe. • Titkos rakétakísérlet egy katonai bázison. Sztálin kéme megszólal A Fehér Ház miniszteri szintű tárcaközi munkacsoportot hozott létre hétfőn azoknak a kísérleteknek az átfogó kivizsgálására, amelyeket radioaktív anyagokkal hajtottak végre embereken a negyvenes és ötvenes években az Egyesült Államokban. Mark Gearan, az elnöki hivatal tájékoztatási igazgatója a hétfőn tartott egyeztető értekezlet után kijelentette, hogy minden késedelem nélkül és a legalaposabban a végére akarnak járni az ügynek. Jelezte azt is: ha a vizsgálat során bebizonyosodik, hogy a kormány megbízásából végzett kísérletek maradandó károsodást okoztak a sugárfertőzésnek kitett alanyokon, akkor óhatatlanul felvetődik a kártalanítás kérdése. A titokban végrehajtott kísérletek a közelmúltban kerültek ismét az érdeklődés középpontjába, amikor a nukleáris robbantásokat nyilvántartó energiaügyi minisztérium által közzétett iratokból újabb részleteket hoztak nyilvánosságra (1986-ban a kongresszus már foglalkozott a témával, ám akkoriban nem kavart nagy port az ügy.) Hazel O’Leary energiaügyi miniszter szerint 600-800 embert tettek ki radioaktív sugárzásnak; feltehetően voltak közöttük olyanok is, akiknek tudta és beleegyezése nélkül zajlottak a tesztek. Edward Markey képviselő, a témakör szakértője hétfőn úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint a kísérletek egészen a hetvenes évekig folytatódtak. Erőszakos videojátékok A videojátékokat gyártó ipar az amerikai kongresszus nyomására kénytelen lesz osztályozni a játékokat, hogy ezzel segítse a szülők döntését arról, milyen játékok valók gyermekeknek. Az akció január 8-án kezdődik Las Vegasban, ahol mintegy 200 gyártó tart értekezletet ebben az ügyben. Decemberben a szenátus meghallgatásra idézte be az ipar képviselőit, majd törvényi szabályozással fenyegették meg a cégeket, ha nem hajlandóak önként osztályozni a videojátékokat. A szenátust felháborították olyan játékok, mint a „Halálos ütközet” és az „Éjszakai csapda”. A Halálos ütközet című játékban marcona harcosok megölik egymást, majd kitépik az ellenfél szívét, levágják fejét és összetörik gerincét. Az Éjszakai csapdában apácákat üldöznek fekete álarcos gyilkosok, akik utána vért szívnak a megölt nővérek nyakából. A videojátékok ellen hozott intézkedés része annak a kampánynak, amelyet az amerikai kongresszus indított a társadalomban mindinkább elharapódzó erőszak ellen. A szenátusi meghallgatás során a gyártók megígérték, hogy osztályozni fogják a videojátékokat. 1100 vállalatot tömörítő szövetségük az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb egyesülete. A 85 éves hölgy a moszkvai Arbat közelében lévő, szépen berendezett, háromszobás lakásán eddig nem fogadott újságírókat, nem állt a sajtó reklektor- fényében. Sőt, kifejezetten kerülte a nyilvánosságot. Jó oka volt rá. Nem pusztán az, hogy most negyedszázada a Vörös Hadsereg alezredeseként ment nyugdíjba, hanem az, hogy Maria Poljakova asszony - amint most napvilágra került - Sztálin egyik legfontosabb németországi ügynöke volt. Apját, a cári diplomatát a forradalom után az új rendszer is alkalmazta, ennél fogva Maria sokat élt külföldön és anyanyelvi szinten, mindenféle akcentus nélkül beszélt többek között németül. 1932-ben a szovjet titkosszolgálat beszervezte, titkos tanfolyamra küldte, amit két hónap alatt kitüntetéssel elvégzett. Ezt követően a szép, művelt 24 éves lány megkapta első németországi megbízatását: szerezze meg a Krupp-művek egyik acélötvözetének leírását. Nem igazán fiatal lánynak való feladat, de ő megoldotta. Úgy, ahogyan moszkvai főnökei legszebb álmaikban elképzelték: Maria ujja köré csavart egy technikust, aki megszerezte neki a leírást, amit aztán az orosz ágyúk gyártásánál sikerrel felhasználtak. Hitler hatalomátvétele után tért vissza Németországba, de már sokkal nehezebb megbízatással. Ügynökhálózatot kellett szerveznie „az ellenség barlangjában”. És megszervezte, nem is akárhogyan, ez lett a világhírű Rote Kapelle /Vörös Zenekar/ kémhálózat magva. A Svájcban is, 1934-ben befészkelődött gárda /gondoljunk híres magyar tagjára, „Dórára”, vagyis Radó professzorra/ 1936-ban megszerezte a két legjobb német légvédelmi ágyú gyártási titkait. Mint Maria asszony, hallókészülékét néha megigazítva, mostani első interjújában el- mondta:ebben az időben érte a talán legnagyobb csapás. A hálózat egyik legértékesebb tagja, Ilse Stöbe, a külügyminisztérium munkatársa lebukott. — Tudtommal ő volt az egyetlen nő, akit Hitler lefejeztetett - emlékezett meghatódva a hölgy, aki akkor maga is közel került a halálhoz. Nem Berlinben, hanem Moszkvában. Apját, testvérét, első férjét utólérte a sztálini tisztogatás, ő viszont új és új feladatokkal kémkedett a Führer birodalmában. A háború után megkapta a Le- nin-rendet, és taníthatott a moszkvai kémiskolán. — A múltamról senkinek sem beszélhettem, a félelemtől Gorbacsov szabadított meg, hálás vagyok érte — mondta, de amikor az újságíró megkérdezte, igazi-e a neve, az öreg hölgy csak mosolygott és ...hallgatott. FEB
