Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-04 / 2. szám
6 PETŐFI NÉPE 1994. január 4., kedd A gyermeki jogok védelme érdekében • A gyermeknek joga van családban nevelkedni. A kormány 1990. március 14-én írta alá a gyermekek jogait szabályozó ENSZ-egyez- ményt. Olyan emberi jogokról van szó, amelyek speciális garanciákat és védelmet igényelnek: el kell ismerni a gyermek jogát a szociális biztonságra, a családban nevelkedésre, arra, hogy az őket érintő kérdésben véleményt nyilváníthassanak. Az egyezményhez való csatlakozást sosem tekintettük formaságnak, hanem kötelezettségvállalásnak arra, hogy a hazai szabályokat összhangba hozza az ENSZ-okmánnyal. Ezt tette a kabinet legutóbbi ülésén, amikor módosította a családjogi törvényt. Kimondta: a jövőben nem születhet olyan, a gyermekek jogait érintő jogszabály, amely figyelmen kívül hagyja a nemzetközi egyezményt. Erre azért volt szükség, mert a kormány úgy találta, hogy a gyermeki jogok szabályozása és az ezzel összefüggő jogi garanciák hiányosak. A szabályozásnak a gyermek inkább tárgya, mint alanya, nincsen olyan általános szabály, amely biztosítaná a gyermek véleménynyilvánítási jogát az őt érintő lényeges kérdések eldöntésében. Ezen a helyzeten kívántak változtatni, amikor alapvető célként jelölték meg, hogy a gyermek aktívan részt vehessen a sorsát érintő kérdések eldöntésében, a mindennapok problémáitól kezdve a pályaválasztásig, vagy akár a szülői ház elhagyásáig. A gyermeket - életkorának és érettségének megfelelően - tájékoztatni kell az őt érintő kérdésekről, be kell vonni a vele kapcsolatos döntési folyamatba. Bizonyos alapvető kérdések a 14. életév betöltése után nem rendezhetők a gyermek beleegyezése nélkül. Ennek szellemében, ha a szülők különválnak, úgy a szülői felügyeletet az a fél gyakorolja, akihez a gyermeket elhelyezték. A házasság felbontásakor lehetőség van arra, hogy a szülők - akár peren kívül - megállapodjanak a gyermek elhelyezéséről, és ezzel összefüggésben a közös szülői felügyeletről. A szülői felügyelettel és a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ügyekben a bíróságnak és a gyámhatóságnak indokolt esetben meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ugyanígy az apai elismerés, az örökbefogadás során sem mellőzhető a 14. életévét betöltött gyermek meghallgatása, véleményének figyelembevétele. Mint ahogy nem hozható döntés a pályaválasztásról sem a gyermek akarata ellenére. A 16. életévét betöltött gyermek viszont lehetőséget kap az önálló munkavállalásra. Tehát a szülőnek a gyermekét olyan partnernek kell tekintenie, akivel a legkényesebb kérdéseket is meg lehet, meg kell vitatni. Juhász Judit Évente 8 millió beteg gyermek hal meg Megkezdődött a leggyakoribb és legveszélyesebb gyermekbetegségek elleni végső csata - írja a világ gyermekeinek helyzetéről szóló ez évi jelentésében az ENSZ Gyermeklapja. Öt betegség még ma is évente 8 millió gyermeket ölt meg. „Ez sokszorosa annak, amennyien a világ összes háborújában és éhínségében elpusztulnak. És mégis, a modem világ fő gyermekgyilkos betegségeinek leküzdésében elért eredmények jórészt ismeretlenek” - mutat rá a jelentés. A kanyaró például az 1980-as évek elején évente 2 millió gyermek halálát okozta. Ezt sikerült a felére csökkenteni. A hasmenéses megbetegedések áldozatai az évi 4 millióról 3 millióra, a szamárköhögéseké 700 ezerről 400 ezerre, s a tetanuszban elpusztult csecsemők száma 1 millióról félmillióra csökkent. Ugyancsak csökkent azoknak a gyermekeknek a száma, akik vírusok és mikro- nutriensek okozta betegségek következtében válnak süketté, bénává, szellemileg visszama- radottá vagy vakulnak meg. A gyermekbénulás 1980-ban még félmillió gyermeket tett nyomorékká, 1992-re ez a szám 140 ezerre apadt. Ez az előrelépés annak az évtizedes oltási programnak köszönhető, melynek célja, hogy a fejlődő világban a gyermekek legalább 80 százaléka részesüljön védőoltásban. A világ politikai vezetői által 1990-ben a gyermekekért megrendezett csúcsértekezleten elfogadott célok között szerepel a leggyakoribb gyermekbetegsé• Becslések szerint évente negyedmillió gyermek vakul meg. gek, valamint az alultápláltak számának felére csökkentése, tiszta ivóvíz biztosítása a gyerekek számára, a családtervezési szolgáltatások hozzáférhetővé tétele 2000-ig. A fejlődő világ gyermekeinek 90 százaléka olyan országokban él, ahol ezeket a célkitűzéseket már nemzeti cselekvési tervekbe foglalták. A legtöbb fejlődő ország 1995 végéig megpróbálja elérni a célok egy részének valóra váltását, így a kanyaró okozta halálesetek 95 százalékkal való csökkentését, a tetanusz felszámolását, a rehidrá- ciós terápia 80 százalékos alkalmazásával a hasmenéses kiszáradás megelőzését, a gyermekbénulás, és bizonyos országokban a mikronutriensek hiánya miatt kialakuló fogyatékosságok felszámolását. Állítsuk meg a negatív folyamatokat! Az UNICEF szerint újult erővel kell megállítani és megfordítani a most zajló negatív folyamatokat. A legfőbb betegségek megelőzése, a gyermek- halandóság csökkentése, a helyi közösségek tiszta ivóvízzel való ellátása, az alapoktatás biztosítása minden gyermek számára. A családtervezési ismeretek általános hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné, hogy az emberek a maguk erejéből kiemelkedjenek a szegénységből, szükségtelenné válnának a túl népes családokés csökken a környezetre nehezedő nyomás. Az alapvető emberi célok elérése 2000-ig nemcsak morális és humanitárius parancs, hanem az egyetlen járható út a szegénység, túlnépesedés, környezeti ártalmak enyhítésére. E célok érdekében a 90-es években évi 25 millárd dollárra lenne szükség. Ez az összeg alig haladja meg a világ éves gazdasági termelése 1 százalékának a tizedét. Az UNICEF attól tart, hogy a nemzetközi kérdések napirendjén továbbra is csak igen hátul szerepelnek a legszegényebb emberek problémái. De előbb-utóbb ennek meg kell változnia. Majdnem bizonyos, hogy néhány éven belül a szegénység legsúlyosabb problémáinak elhanyagolása növekvő társadalmi megosztottsághoz, gazdasági szétziláltsághoz, politikai nyugtalansághoz fog vezetni. Éokozatosan eltűnik a haladás, a demokrácia és a nemzetközi stabilitás megteremtésének jelenleg adott lehetősége.” A HIDEGHÁBORÚ HATÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKRA Demográfiai robbanás fenyeget • Leginkább az afrikai gyermekek a kiszolgáltatottak. A XXI. század közeledtével a szegénység, a népességnövekedés és a környezet romlása veszélyeztetik a fejlődő világ jelentős részét. Hiba lenne, ha e jelenségeket egymástól függetlenül vizsgálnánk. Tévhit, hogy mivel robbanás nélkül múlt el, a hidegháború nem hagyott nyomot maga után. Valójában a hidegháború rombolóbb volt az emberiség történetének bármely háborújánál, legsúlyosabb következményei pedig még csak ezután várhatók - mutat rá az ENSZ Gyermek- lap idei jelentése a világ gyermekeinek helyzetéről. A hidegháború, számos fejlődő országban elősegítette katonai diktatúrák létrejöttét és ezzel az emberi jogok megsértését és az emberi szükségletek figyelmen kívül hagyását. Eközben a természeti erőforrásokat, az emberi energiát és alkotókészséget inproduktiv célokra használták fel, a sürgető emberi és természeti problémákat pedig elhanyagolták, így ezek egyre súlyosabbá váltak. A hidegháború csúcspontján évi mintegy 1000 milliárd dollárt költöttek katonai célokra, mely a világ szegényebb fele egyéves jövedelmének felel meg. Nincs statisztika, mely kimutatná, milyen kárt okozott ez az emberiségnek, illetve, hogy mit lehetett volna elérni ez idő alatt. Ha e hatalmas összegnek csak a töredékét ésszerűen a társadalmi és gazdasági fejlődésre fordították volna, akkor - feltételezhetjük - olyan világban élhetnénk, amelyben a tömeges éhezés, az alultápláltság, a megelőzhető betegségek, az írástudatlanság, a népességrobbanás és a környezet globális romlása a múlté lenne. Nemzetközi összefogásra lenne szükség A világ népességének mintegy egyötöde teljes szegénységben él. Sorsa egyre reménytelenebb. Ha a népességnövekedés rátája változatlan marad, a szegények száma egy emberöltő alatt megnégyszereződik. A következő negyven évben Fekete-Afrika lakossága csaknem megháromszorozódik. A bioszféra állapotának komoly romlása nélkül nem támogathatók tovább az iparilag fejlett országok fogyasztási szokásai és környezetszennyező gyakorlata, melyeket ugyanakkor nehéz lesz megtagadni a világ azon népesebb országaitól, amelyek gyors gazdasági fejlődésnek néznek elébe. A szegénység gyors népességnövekedéshez vezet. A népes családra kölönösen ott és akkor van szükség, ahol és amikor rossz a lakosság egészség- ügyi állapota, és sok gyermek hal meg, amikor a betegek és öregek egyetlen támaszát a gyerekek jelentik, nagy távolságból kell cipelni az élethez szükséges vizet és fát. az embereknek a ház körül és a földeken szükségük van a gyerekek segítségére, és a nőknek korlátozott lehetőségük van a tanulásra és boldogulásra. Ugyanakkor a népességrobbanás maga is a tartós szegénység kiváltó okává válik. A földet túl sok gyermek között osztják szét. Nő a munkanélküliség, a bérek alacsonyak maradnak. A szülőknek kevesebb idejük és pénzük jut arra, hogy gyermekeik egészségével, táplálkozásával és oktatásával törődjenek. Az állami egészségügyi ellátás és az oktatás túlterhelné válik. Mivel családok milliói számára nem jut elegendő föld vagy munkalehetőség, a legtöbb embernek nincs más választása, mint az elvándorlás. De az a terület, melyet az erdők felégetésével tisztítanak meg, gyorsan elveszti termőképességét, a domboldalak erodálódnak, a fák kivágása és a legeltetés miatt teret hódít a sivatag. A kényszer- helyzetben élők akaratlanul is hozzájárulnak a talajerózióhoz. Lepusztulnak a Himalája és az Andok hegyoldalai, környezeti katasztrófa következik be Haitiben, a Dominikai Köztársaságban és Etiópiában. A szegénység és a népesedésnövekedés tehát tovább súlyosbítja a környezeti károsodást, aminek következtében tovább szűkülnek a szegények megélhetési lehetőségei. De a városba vándorlók sem járnak sokkal jobban. Túlzsúfolt, egészségtelen környezetbe kerülnek, vagy csak olyan területen tudnak letelepedni, ami senkinek se kell. Ezek távol esnek a munkalehetőségtől és ellátástól, vasútak, repülőterek közelében, iparilag szennyezett vidéken, bűzös vágóhidak szomszédságában, meredek hegyoldalakon, földrengésveszélyes területeken, szeméttelepek, csatornák vagy mocsarak mellett helyezkednek el. E jelenségek a fejlődő világ majd minden térségében újra és újra megismétlődnek, eredményük még nagyobb szegénység és elkeseredettség. Ahhoz, hogy a világ szegény népessége maga teremthesse elő megélhetését és biztosíthassa jövőjét, nemzetközi összefogásra, a kereskedelem, a segélyek, az adósságok, a beruházások és a technológia- átadás jelenleg uralkodó szabályainak és gyakorlatának megváltoztatására van szükség. Erőfeszítések a betegségek leküzdésére A védőoltások elterjedése nagy általánosságban nőtt. A 2000-re kitűzött célt, a 90 százalékos védettséget 18 fejlődő ország, köztük Kína, Indonézia, Malajzia, Mexikó és a Fülöp- szigetek már elérték. Az oltáshoz használt infrastruktúrát a legtöbb országában A-vitamin osztására is felhasználják. Az A- vitamin hiánya miatt évente mintegy 250 ezer gyermek vakul meg, és további milliók betegségekkel szembeni ellenállási képességét csökkenti. Elérhető közelségbe került a jódhiány felszámolása is. A fejlődő országokban legalább 50 millió gyerek szellemi és testi fejlődését akadályozza a jódhiány, és évente több mint százezer kretén jön a világra. Huszonnégy ország indított eddig jódozási programot, köztük Bangladesh, India és Kína, ahol a fejlődő világ gyermekeinek mintegy fele él. A nyugati féltekén 2 év óta nem történt új gyermekbénulá- sos megbetegedés, Afrikában és a Közel-Keleten is gyermekbénulásmentes zónák jönnek létre. De az UNICEF arra is felhívja a figyelmet, hogy néhány országban a 90-es években visszaesett az oltási szint. Egyes országok óriási, bár kevéssé elismert erőfeszítést tettek az egészséges ivóvíz biztosítására. India és Bangladesh vidéki lakosságának 80 százaléka például ma már viszonylag könnyen jut tiszta vízhez. Más területeken ugyanakkor túl lassúnak tartja a fejlődést az ENSZ. Annak ellenére, hogy évente 3 millió gyermek hal meg tüdőgyulladásban, gyakorlatilag nem sokat tettek e betegség leküzdéséért. Egy tucatnyi országban készített tanulmány bizonyítja: 50 százalékkal csökkenteni lehetne a tüdőgyulladás okozta haláleseteket, ha a helyi közösségek egészségügyi dolgozóit megtanítanák az antibiotikumok használatára. Bár a tüdőgyulladás leküzdésére már 60 ország készített tervet, kevés jele van az előrelépésnek e területen. A fejlődő országok falvait továbbra is drága és felesleges gyógyszerekkel árasztják el, míg azok az olcsó antibiotikumok, melyekkel a betegség gyógyítható lenne, nem állnak a legjobban rászorulók rendelkezésére. Továbbra is csaknem hárommillió gyermek hal meg évente hasmenéses megbetegedések következtében, annak ellenére, hogy egyszerű kezeléssel meg- menthetőek lennének. „Ha az áldozatok jobb módú családokból kerülnének ki - mondja az UNICEF főigazgatója - nem valószínű, hogy a hatásos és olcsó gyógyszerek felfedezése után 25 évvel ilyen nagyszámú gyermeknek kellene elpusztulnia. Ráadásul mindez az oktatás • Van bénulásmentes zóna is. gondjaival is párosul. A fejlődő országok gyermekeinek több mint 90 százaléka elkezdi az iskolát, de 4 év után már kétharmaduk sem jár iskolába.
