Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
1994. január 11., kedd PETŐFI NEPE 5 KÉSZÜLŐDNÉK A HORGÁSZOK Alakul az idei versenynaptár • Egy korábbi nemzetközi horgászverseny. A megyénkben működő 67 horgászegyesületben arra számítanak, hogy mintegy 22 ezer horgász vált engedélyt az idén. Amint Hobler Jánostól, a megyei horgász szövetség verseny- felelősétől megtudtuk, ebben az évben kiemelt szerepet szánnak a halfogó bajnokságok megrendezésének. Szombaton Kalocsán ülnek össze, az ottani egyesületi székházban, hogy megvitassák a tavalyi versenyek tapasztalatait, és megválasszák a halfogó szakbizottságot. A javaslatok alapján összeállítják a verseny- naptárt is. Az „A” csoportban 15 csapat küzdhet a bajnoki címért, a „B”-ben pedig 15-20 csapat nevezésére számítanak. Az ifjúsági csapatoknál már tavaly is nagy volt az érdeklődés, így elképzelhető, hogy 30 csapatra duzzad a mezőny. Az már biztosnak látszik, hogy júliusban Baja kapja a rendezési jogot az országos első osztályú csapatbajnokság megrendezésére, de itt lesz a megyei egyéni halfogó, és a pénzdíjas Türr Kupa nyílt horgászverseny is. Ezen felül az ifjúságiak A- és B-csoportos horgászversenyére is a Sugovica versenypályáján kerül sor. Papp Zoltán ELAKADT A KÁRPÓTLÁS Csanádon fogytán a türelem — Tétlenségre van ítélve az érsekcsanádi földrendező bizottság - mondja Sípos Sándor elnök. - Sajnos két év óta nem tudjuk elérni a kárrendezési hivatalnál, hogy az érintett gazdaságok érvényes határozattal kijelöljék a kárpótlási földeket. A falu legjobb földjei a Hosszúhegyi Kombinát használatában voltak, és az igényelt területeknek jó ha felét jelölték ki. Az egyik részén 130 milliós jelzálog van, ezért lehetetlen az értékesítése, de olyan is van, ami privatizáció alá esett. Húsz hektár gyümölcsös csak papíron létezik a földhivatalnál, mert a gyakorlatban kivágták. — Valószínű, hogy a jelzálog miatt idén is sok tábla marad parlagon - panaszkodik tovább Sípos Sándor. - Szinte érthetetlen, hogy a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság a korábbi erdőknek csak a tíz százalékát akarja kárpótlásra kijelölni. Összesen 240 aranykorona értékben. Pedig sem a csemetekertet, sem Veránkát nem kértük, viszont elvárjuk, hogy a homoki részeken biztosítsanak erdőket. Hiába kérjük az illetékes hivatalokat, hogy döntsék már el végre, mely állami területeket ajánlják fel kárpótlási célra, a kígyó bekapja a farkát. — Eddig két árverést tudtunk csak tartani, és az állampolgárok részéről befutott 28 ezer 700 aranykoronával szemben mindössze 3600 aranykorona kerülhetett kalapács alá - folytatja a helyi földrendezők elnöke. — Ez alig száz hektár. A helyi szövetkezettel is gondunk van, mert bár született négy határozat, egy sem jogerős. A kár- rendezési hivatal utasította a szövetkezetét, hogy jelöljön ki 18 ezer aranykorona értékű területet, de az különböző okokra hivatkozva csak kilencezret ajánl. Gyorsított eljárást is ígértek már nekünk, most mégis itt tartunk. Az emberek türelmetlenek, a bizottság pedig bízik benne, hogy előbb vagy utóbb sikerül egyezségre jutni. A Csanádiak gazdálkodni szeretnének. Tesényi Rózsa Beolvasztott Lenin-szobor? Három életnagyságú bronzszobor után kutatnak a rendőrök Somogy megyében. A kaposvári volt pártszékház előtt felállított, majd 1991 őszén lebontott, Lenin és a Tanácsköztársaság somogyi mártírjai címet viselő hétalakos kompozíció Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A szobrokat két esztendeje a Városgazdálkodási Rt. telepe melletti mocsaras területre szállították, ahol azok őrizetlenül, arccal a földre fektetve vártak további sorsukra. Először a múlt év októberében jelentették a rendőrségnek, hogy egy eltűnt közülük. Nem sokkal később nyoma veszett újabb két szobornak, amire akkor derült fény, amikor a művész szülővárosában, Siófokon szerették volna bemutatni őket egy kiállításon, a város fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Király Ferenc, Kaposvár rendőrkapitánya elmondta: arra is fel kell készülni, hogy az egyenként 4—5 mázsás szobrokat már beolvasztották valamelyik színesfém-feldolgozóban. Ha ez így van, akkor nehezen bizonyítható bárkire is, hogy ellopta a szobrokat. A rendőrség hamarosan közzé teszi a szoborcsoportról készült fényképet az újságokban, remélve, hogy a lakosság segítségükre lehet a nyomozásban. A vizsgálat kiterjed a felelősség megállapítására is. MAGUNKON SEGÍTENI CSAK MI TUDUNK Hozhat-e fellendülést az idegen töke? A sikertelen emberek azzal áltatják magukat, hogy mindent meg tudtak volna csinálni, ha lett volna pénzük. Ez van a reményt vesztett pártokkal is. Minden párt választási programjának közös eleme a nyugati tőke beáramlásában való hit. Ez a naiv hit azonban nagy veszélyeket rejt magában. A külföldi tőke többnyire csak akkor hoz pozitív eredményeket, ha nem kell csalogatni. Minden olyan tőkeáramlás, ami mögött politikai erők, megkülönböztetett kedvezmények állnak, több kárral, mint haszonnal jár. A kapott pénz nem segít Még tizenéves koromban olvastam egy szociológiai felmérést nagy pénzt nyerő egyének és családok sorsáról. Kiderült, hogy a munka nélkül szerzett, váratlan summa nem javított, hanem rontott az érintettek sorsán. A pénzzel csak az tud bánni, aki megtanulta megszerezni. Ezt az érvelést mindenki azzal utasítja el, hogy rá ez nem vonatkozna. O tudna okosan élni a szerencsével. Aztán azt is megtanultam, hogy minél reménytelenebb helyzetben van egy társadalom, minél nehezebb abban munkából meggazdagodni, vagy akár csak tisztességesen megélni, annál nagyobb kultusza van a szerencsejátékoknak. Valamiben kell reménykedni. Ha a munkában nem lehet, kell a szerencsében. Közgazdászként arra is rájöttem, hogy az elmaradott területeken dotációkai, támogatásokkal nem lehet segíteni. Akit támogattak, lemaradt Európában a nemzeti államokon belül minden olyan terület, amelyet elmaradottként támogattak, egyre jobban lemaradt. Azokban az országokban csökkent a különböző területek közötti differenciálódás, ahol azt nem erőszakkal, adminisztratív eszközökkel akarták csökkenteni. Nincs az a pénz, amellyel el lehetne érni a felzárkózást, ha az nem történne meg belső erőforrásokból, azaz mások pénze nélkül is. Számomra a legmeggyőzőbb a dél-olasz példa. Az elmúlt harminc évben az ország északi feléből mintegy 200 milliárd dollárnyi összeget pumpált a politika délre. Megépítették az infrastruktúrát, felhozták az alkalmazottak bérszintjét, támogatták az oda vitt beruházásokat, osztogatták az adókedvezményeket. Az eredmény azonban a fokozódó lemaradás. A keletnémet példából pedig az is kiderül, hogy a pénz még ott sem sokat számít, ahol a felzárkózás feltételei adva vannak. Ha Jaltában nem adják ezt az országrészt is oda Sztálinnak, ők kezdettől fogva tartották volna a nyugatnémet szintet. A lemaradás ebben az esetben a politikai kiszolgáltatottság függvénye volt, nem belső okok idézték elő. Ez az országrész az utóbbi pár évben 100 milliárd dollárnál több támogatást kapott a simább és gyorsabb felzárkózás érdekében. Ehhez képest a velük összehasonlítható csehek jóformán semmit. Mégsem lehet kimutatni, hogy az utóbbiak a külföldi források hiánya miatt lemaradnának. A dollárt elviszik az újgazdagok De tételezzük fel, hogy a keletnémeteknek elég lesz az a 100 milliárd dollár, amit már megkaptak. Hol van a világon az a pénz, amelyik a többi volt szocialista országnak ilyen mértékű támogatására futná? A nyugati politikusok büszkék, ha tízmilliárd dollárt adnak az oroszoknak. pedig a keletnémet tapasztalatok alapján ennek a hússzorosa se volna elég. Mert azt aligha lehet tagadni, hogy a keletnémetek voltak minden tekintetben a leginkább alkalmasak a gyors és olcsó felzárkózásra. Dél-Amerika ezer milliárdnál több hitelt kapott az olajárak robbanása után. Ettől sem oldódtak meg a problémáik. Ezzel szemben az ottani újgazdagok közel ekkora összeget mentettek ki és vittek Észak-Ameri- kába. Az olajtermelő mohamedán országok az árrobbanás óta ezer milliárdnál is nagyobb többlet- bevételhez jutottak, mégsem lehet kimutatni semmiféle felzárkózási folyamatot. Csak saját erőnkre támaszkodhatunk Mindezeket a példákat nem lehet vitatni, mégis úgy vannak vele a politikusok, mint az egyének: lehet, hogy minden kormány elfecsérelte a rázúduló sok pénzt, de mi másként tennénk. Ezt megcáfolni nem lehet. De azt talán elhiszik az illetékesek is, hogy tizedakkora támogatást sem remélhetünk, amennyi elég volna. Sok az alamizsnára váró és kevés az ilyen célokra rendelkezésre álló forrás. Akár akarjuk, akár nem, más megoldás nincs, mint itthon megteremteni a fellendülés forrásait. Nem a Nyugathoz kell kérelmeinkkel fordulni, hanem a lakosság egészéhez. Csak mindnyájunk munkája, vállalkozó kedve és optimizmusa hozhat megoldást. Ha ez már meglesz, még a külföldi tőke is csörgedezni fog. De csak akkor. A címben föltett kérdésre tehát az a válasz: kell az idegen tőke, de a gazdasági gondok megoldásához saját erőnkre kell támaszkodnunk. Kopátsy Sándor Szakszervezeti egyeztetés a Malévnál A Malév Rt. igazgatótanácsa és a légitársaságnál működő hat szakszervezet képviselőinek első egyeztetésén a felek ismertették álláspontjukat, és néhány kérdést tisztáztak - mondta hétfőn Abos Brúnó, a Malév Rt. igazgatótanácsának tagja. A légitársaság vezetése és az érdekképviseletek pénteken délután ültek tárgyalóasztalhoz, hogy közösen értelmezzék azt az állásfoglalást, amelyet a szakszervezetek készítettek és juttattak el a tulajdonoshoz, az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasághoz. A tárgyalás témájáról Abos Brúnó - a szak- szervezetek kérésére - részleteket nem kívánt elárulni, azt azonban elmondta: az állásfoglalás kilenc pontja a cég működésével és a vezetőség döntéseivel foglalkozik. A megbeszélésen a szakszervezetek képviselői többek között a légitársaság 4000 alkalmazottjának aggályait ismertették. A szakember remélte: közös megoldásokat találnak majd a problémák orvoslására további egy-két egyeztetést követően. A tárgyalásokat várhatóan a jövő hét elején folytatják. A bátyai kertészek bíznak a piacban • Bátyán nagyon sok mezőgazdasági vállalkozó él kertészkedésből. Legendás szorgalmukról több publicista is megemlékezett már. S iám. ha kell, s ha lehet, télen is dolgoznak. Bár messze földön híres terményük elsősorban a fűszerpaprika, mást is termesztenek. A hirtelen jött őszi hó sokukat megakadályozta, hogy földjébe kerüljön a korai fajta fokhagyma. A jó idő beálltával a jó gazda gondosságával előkészített talajon most pótolják az elmaradt munkát.. Az emberek azt remélik, hogy piacot is találnak majd a terméknek. A bátyaiak hozzáértését ismerve előre megmondhatjuk, hogy a fokhagyma minősége nem okoz majd csalódást. S a kalákában végzett munka közben nekik is szükségük van egy kis pihenőre. (Kép és szöveg: Papp Zoltán) AMIT MÉG NEM HALLOTTUNK A JAPÁNOKRÓL Kevesebbet dolgoznak, többet szórakoznak A közfeladatokról Kalocsán 1993 alapvető változások éve volt Kalocsa városban. A közfeladatokat az önkormányzat kommunális intézménye végezte, amelynek igazgatója, Korsós Lajos az 1993-as évről kijelentette, hogy az sikeres volt számukra. A köztisztasági, parkfenntartási, útkarbantartási, szemétszállítási és tárolási, temetkezési, temetőfenntartási, útkarbantartási és még sok más feladatuk mellett 200 közmunkást foglalkoztattak. Ezzel egyszeriben a város nagy munkáltatói között találták magukat. Tavasszal és nyáron elindult a szennyvízhálózat építése, a gázprogram megvalósítása, valamint az útépítések, amelyek mind-mind plusz feladatot jelentettek. A költségmegtakarítás érdekében épületbontásokra kaptak megbízást, amelyeknek határidőre történő elkészítése tette lehetővé az új postaépület kivitelezésének megkezdését. Szinte nem múlt el nap évtizedek óta, hogy ne olvasott volna a világ terjedelmes tanulmányokat a japán titok egyszerű nyitjáról: arról, hogy a felkelő nap fiai sokkal többet dolgoznak ugyanannyi, sőt kevesebb bérért, mint mások; hogy főnökük egyetlen szavára nemcsak hétköznap túlóráznak rendszeresen, hanem bejönnek szombaton és vasárnap is. Ráadásul a japánok sokkal rövidebb szabadságot kapnak és kevesebb a fizetett ünnepük is. És ha ehhez a stuttgarti vagy a chicagói munkás, mérnök s tisztviselő naponta még azt is elolvasta, hogy a japán átlag-dolgozó jóval ritkábban- megy betegállományba, mint ő, óhatatlanul némi lelkiismeret- furdalással vehette tudomásul: bizony, ő is hozzájárul ahhoz, hogy vállalata (mint ahogy Európa és Amerika szinte minden vállalata) hatékonyságban, nyereségben elmaradt „az ördöngös kis távol-keleti fickók” szorgalma és nem utolsósorban áldozatkészsége mögött. Most viszont sokasodnak annak a jelei, hogy ennek az állapotnak immár vége. Recesszió, gazdasági pangás mindenütt van ma a világon, de következménye Japánban a legegyedibb: megkezdődött az öngerjesztő lendület: a nem egyszer a hírhedt karosival /túlhajszoltságból következő halállal!/ végződő munkaőrület gyors leépülése. Az természetes, hogy a konkurencia - elsősorban az Egyesült Államokban, de Európában is - örül ennek. Ami meglepőbb: rengeteg japán is osztja ezt az örömöt. Mivel a bajok ellenére a munkanélküliség mindössze 2,7 százalék ebben az országban, és a cégek zömmel még igyekeznek megtartani azt az ígéretüket, hogy alkalmazottaikat életfogytiglanig foglalkoztatják, a dilemmát a legtöbb nagy cég a munkaidő /és persze a kereset/ csökkenésével akarja megoldani. A megkérdezett japánok 62 százaléka nyilatkozott úgy a kormány felmérőbiztosainak: maga is úgy érzi, ideje kevesebbet dolgozni és többet élvezni az életet. Igaz, azt csak minden második megkérdezett vállalta, hogy a kevesebb munka ára kevesebb fizetés is legyen... Az előbbi felmérésből az is kitűnik: az új helyzetnek különösen a fiatalok örülnek a felkelő nap országában. Ezért számít sok szociológus arra, hogy a japán munkamorált „most ütik ki a világ szorítójá- ban”. Ami miatt persze - érthetően - ki örül. ki szomorkodik a világban.
