Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

2 PETŐFI NÉPE 1994. január 3., hétfő KÉRDŐJELEK A legfontosabb a család A kérdést annak idején már Cicero is feltette: meg tudja-e oldani a család azt, amit Róma nem tud? A szándék éppen ebből követ­kezően nyilvánvaló: az ENSZ közgyűlése azért mi­nősítette 1994-et a család nemzetközi évének, hogy új­ból tudatára ébressze az emberiséget: a család a tár­sadalom alapvető sejtje, s egyben a demokrácia legki­sebb eleme, amelynek annál nagyobb a közösségformáló szerepe, minél több közös gonddal küszködik a világ. A pápa pontosan fogalmazott, amikor arra hivatkozva fe­jezte ki egyetértését a világ- szervezet céljaival, hogy ab­ban a válságban, amelyet az emberiség jelenleg átél, „meghatározó a család je­lentősége”, mivel az „hozzá­járulhat a világ békés jövő- jéhez”, mint „a szolidaritás, a befogadás és a testvériség megtestesítője”. Tehát a tár­sadalom kér igazában még többet a családtól? Igen. S mit ajánlhat ezért cserébe a világ? Tiszteletet azok iránt, akik fenntartják és összetart­ják a családokat, bármi tör­ténik is körülöttük. S megkü­lönböztetett figyelmet azok­nak, akik - a magyar katoli­kus püspöki kar szavaival - „szegénységben vagy hábo­rús országban élnek", akik „arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját hazájukat, vagy fájdalmak és szenvedé­sek nehezednek" rájuk. Szerencsétlen évkezdés Rosszul kezdődött az év egy francia hajó 61 utasa számára: a Marseille és a dél-korzikai Porto-Vecchio között közle­kedő Monte Stello szombaton zátonyra futott a Szardínia kö­zelében lévő Barrettini szigeté­nél. A balesetben senki sem sé­rült meg, de a hajó gépházát, va­lamint a rakodótér egy részét elöntötte a víz. Az utasokat he­likoptereken kimentették, a ka­pitány és kilenc matróz azonban a fedélzeten maradt a mentés érdekében. A japán partoknál elsüllyedt egy ciprusi hajó, s a személyzetből csak 12 embert sikerült kimenteni, 17 matróz valószínűleg életét vesztette. Kanada partjainál egy libériái zászló alatt közlekedő hajó járt szerencsétlenül a háborgó ten­geren. A 36 főnyi személyzet közül vasárnap délelőttig nem sikerült még senkit megtalálni. Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim, Barátaim, határainkon innét és túl élő ma­gyarok: közös hazánk magukat más nemzet fiainak valló polgá­rai; s mindazok, akiket háború vihara vetett ki otthonukból, s most nálunk találtak menedéket - engedjék meg, hogy meleg szeretettel köszöntsem önöket az új esztendő küszöbén. Egy nehéz esztendő végeztével, és - bár cáfolna rám az idő! - egy nehéznek ígérkező év első per­ceiben. Amikor négy évtized múltán felborult a félelem egyensúlya, s a világ a közösen elveszített hidegháború keser­ves árát fizeti; amikor nagy, kö­zös pátriánk - Európa - szoron­gató gondjai közt a politikai­gazdasági egységhez vezető keskeny ösvényt keresi; amikor szűkebb térségünk, Kelet-Kö- zép-Európa újonnan visszanyert szabadsága birtokában elavult gazdasága, elgyötört társadalma megújításának emberfölötti fel­adatával birkózik. Sokan köszöntjük ma és sok­féleképpen köszöntjük az új esztendőt: néhányan dúsgazda­gon, sokan szerényen vagy épp szorongató szegénységben. De egy biztos: valamennyien bé­kességre kiéhezve. Békességre: a bennünket környező tágabb és szűkebb vi­lággal, de mindenekelőtt önma­gunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a világgal is megbékélni. A társadalom élő emlékezete két nemzedéknyire nyúlik visz- sza. Az idő óta ezrével vándo­roltak ki innét magyarok. S ez­rével menekültek a szülőföld­jükről ide be is. Az idő óta gyil­kos kézre adtak itt zsidót, ci­gányt, mert zsidónak, cigány­nak született. S kikergettek in­nét németet, mert német, s az otthonából kiűztek délszlávot, mert délszláv. Ezerszám üldöz­tek munkást, parasztot, urat, arisztokratát, mert másként szemlélte a világot, mert mun­kás volt, paraszt, úr, vagy arisz­tokrata. Az idő óta üldöztek itt volt üldözőket, s üldözték egy­mást új üldözők. S ezerszám kí­vánták meg, s vették el a más házát és mezejét. Ezrek hittek, s tették, amit a hitük diktál, ha rossz is; százezrek tettek úgy, mintha hittek volna, s tették, amit elvártak tőlük. Mert féltek. S mindeközben éltek és túlél­tek: eltemették a szüleiket, el­vesztettek egy világháborút, gyermekeket nemzettek és szül­tek, fölnevelték őket, harcko­csik széttaposták a forradalmu­kat, ők végezték a dolgukat, fölhúzták a házat, fát ültettek, építették-szépítették a közös hazát, betegek voltak és gyógyí­tottak, tanultak és tanítottak, s mikor nagysokára megnyílt a nagyvilág, kimentek és nyitott szemmel körülnéztek, ők, a mindenkori „ügyeletes” több­ség. Mindeközben észben tartot­ták a maguk sebeit, de alig gon­doltak a másokéval, amit talán épp ők ütöttek, ha mással nem, hát részvétlenséggel vagy kár­örömmel. Igen: voltak és vannak köz­tünk - miközöttünk! - csillag­szemű nők, akik, ha telefüstölt szobába lépnek, magától kinyí­lik az ablak, s beárad rajta a tiszta levegő. És vannak sugár­zóan igazmondó, igazságtudó férfiak. A mindennapok hősei és szentjei, akiket arról lehet fölismerni, hogy tartósan béké­ben élnek önmagukkal. Róluk senki nem vezet listát, nem tömörülnek szövetségbe, nem igazolják egymás múltbeli tetteit, nincs mit titkolniuk, fe­ledtetniük vagy túlteljesíte­niük. Mert tudják - ők tudják! -, amit mindenkinek tudnia kéne: hogy minden társadalomban ál­landó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbillen a kettő mérlege, az idő helyrebillenti. Törvény­szerűen. Bosszúval, ami bosszút szül, kár az idő dolgát késlel­tetni. Meg azt, hogy az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál többje belőle: a szeretet. A nehéz év küszöbén mind­annyiunknak azt javaslom: bé- küljünk ki önmagunkkal, fogad­juk el, hogy magunk is, mint bárki más, esendő emberek va­gyunk. Sem jobbak, sem rosz- szabbak, sem többek, sem keve­sebbek. Ebben a nekünk rendelt kis hazánkban magunkért, egymásért - egymás sebeiért és azok gyógyultáért! - egyetem- legesen felelősek. Kössünk hát ma éjjel békét - ki tudja, hátha tartósnak bizo­nyul? Mindannyiunknak boldog új évet kívánok! Optimistán nyilatkoztak az államfők Washington: Bili Clinton amerikai elnök szombati rádió­beszédében hangsúlyozta, hogy a tavaly elért eredmények elle­nére további kemény munkára van szükség az összes állam­polgár biztonságának és jólété­nek a megteremtéséhez. Kö­szöntve az amerikai népet az új esztendő alkalmából, az elnök aláhúzta, hogy megelégedett­séggel és derűlátással tölti el a gazdaság remek teljesítménye, a deficit csökkenése, a kamatlá­bak és az infláció alacsony szintje. Utalt az Észak-Ameri­kai Szabadkereskedelmi Szer­ződés és a GATT-megállapodás sikeres aláírására is. Prága: „Úgy gondolom, új állami létünk első esztendeje szétoszlatta a tavalyi félelmek nagyobbik részét” - jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök, a televízióban elhangzott újévi ünnepi beszédében. Ha­vel, a Csehszlovákia kettéválása óta eltelt egy év mérlegét meg­vonva, felhívta a figyelmet arra: a két utódállam, Csehország és • Vajon mit hoz az idei év a világ népeinek? Szlovákia nem omlott össze, a kettéválás nem rengette meg Közép-Európát. Párizs: Egységre és szoli­daritásra szólította fel a franciá­kat hagyományos újévi köszön­tőjében Francois Mitterrand francia államfő. A nemzetközi eseményekről szólva úgy vélte: 1993 olyan év volt, amikor a háborúk, a nyomor és a zűrza­var világszerte felélesztették a faji gyűlöletet és a nacionalista szenvedélyeket, amikor a nö­vekvő egyenlőtlenségek miatt a Kelet népei immár kételkedni kezdtek az általuk oly régóta várt szabadság jótéteményei­ben. Párizsban egyébként szil­veszter éjszakáján mintegy fél­millió ember özönlötte el a Champs Elysée-t, hogy így ün­nepelje az új év beköszöntét. Bécs: Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó po­litikai válságok láttán nyilván­való az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a bizton­ság terve is, amelynek megva­lósításában az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár hangsúlyozta szombaton újévi beszédében. Majd az EK-hoz való csatlakozást előkészítő tár­gyalásokra utalva kifejtette, hogy Ausztria szerepet akar vál­lalni az új Európa megteremté­sében, mert a kívülállásnak gazdasági, szociális, sőt politi­kai következményei lennének. Washington diplomáciai kampánya NATO-ügyben Az amerikai kormányzat be­ható diplomáciai kampányt in­dított, hogy meggyőzze a vona­kodó kelet-európai országokat: az azonnali NATO-tagság köve­telése helyett fogadják el a szö­vetség fokozatos kibővítésének a tervét - írta szombati számá­ban a The Washington Post külügyminisztériumi forrásokra hivatkozva. A lap értesülése szerint a meggyőzési hadjárat elsősorban a Cseh Köztársasá­got, Lengyelországot és Ma­gyarországot vette célba, tehát azt a három országot, amely hangoztatja, hogy szüksége van a szövetség biztonsági garanciá­ira. A The Washington Post utalt rá, hogy az amerikai kor­mányzat ellenzi a NATO gyors ütemű kibővítését, mert attól tart, hogy a kiterjesztéssel csu­pán elidegenítené magától Oroszországot, illetőleg a Nyu­gatot ellenségnek tekintő orosz nacionalisták kezére játszana vele. Az újság idézte Stephen Oxmant, az európai és kanadai ügyekért felelős amerikai kül­ügyi államtitkár-helyettest, aki a békepartnerség koncepciójá­ról kijelentette:-Az elképzelés lényege az, hogy ne jöjjenek létre új meg­osztó vonalak Európában. A lap szerint a kezdeményezés eluta­sítása a kelet-európai partnerek - kiváltképpen Prága, Varsó és Budapest - részéről egyértel­műen aláásná a koncepció szö­vetségi szintű felkarolását, amelynek kimondását a NATO januári brüsszeli csúcsértekez­letétől várják. A visszautasítás sebeket ejtene. Ha a kelet-euró­paiak nem hisznek benne, akkor nincs értelme az egésznek - vé­lekedett egy meg nem nevezett külügyi tisztviselő. A The Was­hington Post hozzátette, hogy a partnertség elvetése rávilágí­tana az érintettek félelmeire, amelyek szerint a koncepció tu­lajdonképpen nem más, mint egy új Jalta, a Nyugat hallgató­lagos belenyugvása abba, hogy Kelet-Európa orosz vonzási pá­lyára kerül, akárcsak a második világháború után. • A Fehér Ház, csakúgy mint régen, most is messzemenően figyelembe veszi Moszkva érdekeit. EZ TÖRTÉNT A VILÁGBAN Mivel érkezik Clinton Moszkvába? Bili Clinton január 12-én kezdődő moszkvai látogatásának előkészítésére Washingtonba utazott vasárnap Georgij Ma­medov, orosz külügyminiszter-helyettes. Mamedov indulása előtt elmondta: az amerikai fővárosban véglegesítik a talál­kozó napirendjét. A washingtoni megbeszéléseken a két or­szág kül- és belpolitikájára vonatkozó kérdésekről tárgyal­nak majd, de szó lesz leszerelési kérdésekről is. Bili Clinton a brüsszeli NATO-csúcsot követően látogat Moszkvába, ahol három napot tölt majd. Menekülnek Castro országából Az 1993-as év volt a kubai forradalom történetének legne­hezebb esztendeje, de az ország idén már megkezdheti a ki­lábalást válságos helyzetéből - hangoztatta Fidel Castro ku­bai állam- és kormányfő szombaton, az ország nemzeti ün­nepén mondott másfél órás beszédében, Santiago de Cubá- ban. Castro nem tett említést azonban a kubai vezetés to­vábbi reformelképzeléseiről. Rekordot döntött az elmúlt év­ben az amerikai partokra menekült kubaiak száma. 1993-ban több mint 3500-an menekültek a szigetországból Floridába, az Egyesült Államok déli partvidékére. Ez a szám 43 száza­lékkal több az előző évinél, s a legmagasabb a rekordnak számító 1980-as esztendő óta - közölték az amerikai parti őrség illetékesei. Kabuli újévköszöntő tüzérséggel Több tucat halálos áldozata és több száz sebesültje van a Kabulban, az afgán elnök és a kormányfő hívei között két napja tartó harcoknak, amelyek mögött megfigyelők kormányellenes puccskísérletet sejtenek. Kabulban a szem­benálló felek rakétákkal és tüzérséggel is lőtték egymást és a harcokba a légierő is beavatkozott. Gulbuddin Hekmatjar miniszterelnök csapatait immáron támogatják Dosztum tá­bornok afgán-üzbég fegyveresei is. Rabbani elnök szóvivője bejelentette: csapataik elfoglalták a főváros repülőterét, amit Dosztum alakulatai ellenőriztek 1992 óta. Indián támadás Dél-Mexikóban Indián felkelőcsoportok fegyveres támadást intéztek a hét végén több dél-mexikói város ellen, az ország középső vidé­kén, s négyet közülük elfoglaltak. A magát Zapatista Nem­zeti Felszabadító Hadseregnek nevező, eddig ismeretlen csoport nyilatkozatot tett közzé, amelyben hadat üzent a szö­vetségi kormányzatnak. Az indián parasztokból álló csoport azért fogott fegyvert, hogy elérje egy átmeneti kormány lét­rejöttét, a politikai rendszer átalakítását, a földreform végre­hajtását, illetve a városi és falusi szegények problémáinak a megoldását. Az összecsapásokban heten vesztették életüket, tizennyolcán pedig megsebesültek. Karabahban dörögnek a fegyverek Elkeseredett harcok folytak az új esztendő első napjaiban az Azerbajdzsánba ékelt, örmény többségű Karabahban. Újévkor az örmények 15 harckocsi támogatásával támadást indítottak a magát függetlenné nyilvánított terület déli ré­szén, egy víztározó térségében. Az azerbajdzsán erők állták az ostromot, azonban a halálos áldozatokat követelő harcok vasárnap is folytatódtak. Vádemelés belügyi tábornokok ellen Bűnszövetkezet szervezésének és vezetésének vádját emelte a lengyel legfőbb ügyészség Wladyslaw Ciaston és Zénón Platek volt belügyi tábornokok, a Biztonsági Szolgá­lat vezetői ellen. A vádemelés egybeesik azzal, hogy a varsói vajdasági bíróságon végéhez közeledik a 80-as évek két ve­zető belügyi tisztje ügyének tárgyalása, amelyben a Jerzy Popieluszko katolikus pap meggyilkolásával végződő akció vezetésével vádolják őket. A két tábornokon kívül öt további volt belügyi funkcionáriust is bíróság elé kívánnak állítani. Az ügyészség szerint a vezetők által szervezett bűnszövetke­zet tevékenysége 1981 és 1984 között a minisztérium kere­tein belül a katolikus papság, valamint az ellenzéki politiku­sok ellen irányult. Őrangyal vigyázta az álmát A részeg vasutasokra úgy látszik külön, szakképzett őran­gyal vigyáz - legalábbis ezt látszik bizonyítani egy lengyel- országi eset. Egy 40 éves vasutas az eszméletlenségig leitta magát, de elindult haza. Szorgalmasan dolgozó alkoholtöl­tete azonban néhány lépés után legyűrte, s lefeküdt az első helyen, ahol otthonosan érezte magát - a vasúti sínekre, ahol elaludt. Ahogy az meg van írva, jött is a vonat. A Chelmből érkező személyvonat vezetője ugyan észrevette a síneken fekvő férfit, de már hiába fékezett, a szerelvény végigment rajta. Visszarohantak, előre felkészülve a rettenetes lát­ványra. Kár volt az izgalomért: a vasutas egyetlen karcolás nélkül úszta meg az esetet. Szerencséjét annak köszönhette, hogy , teljesen mozdulatlanul feküdt a két sín között, s nem ébredt fel, amikor a szerelvény eldübörgött fölötte. • Olyan halat adjon kedves, amelyik szörnyethal, ha meglátja az otthoni konyhaasztalomat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom