Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-18 / 295. szám

1993. december 18., szombat PETŐFI NÉPE 7 • A kormány által létrehozott tényfeltáró bizottság kiadványa. IGAZSÁGÜGY! MINISZTÉRIUM Tényfeltáró Bizottság -1993. A kötet olvasása közben Furcsa, egymásnak ellentmondó érzések hatása alá kerül, aki a köny­vet olvassa. Egyrészt a rideg, részre­hajlás nélküli tárgyilagosság, amely nemhogy nem vált ki érzelmeket, hanem a szándékos óvatosságra is következtetni enged: a szerzők ne­hogy indulatokat keltsenek. Másfelől egy-egy dokumentumrészlet, sok­szor csak egy mondat, döbbenetes hatást kelt. Például hivatkoznak az 1956. október 24-én kelt jegyző­könyvre, mely szerint Földes László kijelentette: „Reggel ? óra óta nem lőttünk a tömegre.” Érzelmeket csak a kommentár nélküli korabeli doku­mentumrészlet vált ki, rendszerint valamilyen pártjelentés, valamelyik bizottság jegyzőkönyve, vagy orvosi látlelet. Megütközve ol’vashatjuk azt a javaslatot, amely Németh Károlyt terjesztette fel kitüntetésre: „...hatá­rozott utasítást adott tűzparancsok kiadására”. • A legtöbbet vitatott sortűz, a Parlament előtti vérengzés előtt néhány perccel készült a felvétel 1956. október 25-én. GYURKÓ LAJOS KATONAI DIKTATÚRÁJA Lövések Bács-Kiskunban A bizottság által összeállított tér­kép Bács-Kiskun megyében hét tele­pülésen jelez sortüzet: Kecskeméten, Tiszakécskén, Szabadszálláson, Kis­körösön, Kalocsán, Jánoshalmán és Baján. (A közelmúlban ezen kívül Lajosmizsér'ól történt kezdeménye­zés a helyiek által halálos kimenete­lűnek ismert, 1956 októberében tör­tént sortűz kivizsgálására.) A sortü­­zek többsége november 4-e előtt, ok­tóber 26-án és 27-én dördült el. A legtöbb halálos áldozatot a tisza­­kécskei eset követelte, de jelentős volt a halottak száma Kecskeméten is. (Ismereteim szerint Kecskeméten október 26-án és 27-én, a katonaság által földről és levegőből leadott sor­­tüzek legalább 6, de lehet, hogy több mint tíz halálos áldozatot követeltek. Ebben nincsenek benne az elfogott, s vizsgálat nélkül a helyszínen kivég­zett civilek. B. F. I.) Külön kell fog­lalkoznunk Gyurkó Lajos vezérőr­nagy személyével, aki a szóban forgó napokban - több adat szerint is - a megye katonai diktátoraként visel­kedett. A kormány által felállított tényfeltáró bizottság jelentése az alábbi módokon tesz róla említést: „A Katonai Bizottság (Czinege Lajos és Hazai Jenő közreműködésé­vel) kidolgozta a katonai diktatúra tervét. Ennek megfelelően ténylege­sen kinevezésre is kerültek a katonai diktátorok: Gyurkó Lajos Kecskemé­ten, Csehi Tibor Cegléden, Szegeden pedig Halász Gyula..." „...valójában a Katonai Bizottság nem vonta vissza a tűzparancsot. Erre az időszakra esnek a Gyurkó La­jos vezérőrnagy által elrendelt - re­pülőgépek bevetésével is félelmete­sebbé tett - sortüzek, valamint a ber­­zencei és mórahalmi határőr-sortűz is.” „A Gyurkó Lajos vezérőrnagy, kecskeméti katonai diktátor hatalma térségében történt véres események - Kecskeméten belváros és cigányvá­ros (HL. 31. jegyzék 1957/T. 9.), Ti­szakécskén,' Csongrádon, Kiskőrö­sön, és másutt - olyan Összefüggő rendszert képeznek, amelyek felderí­tése még további vizsgálódást igé­nyel. Önmagában a tiszakécskei re­pülőtámadás (17 halott és 110 sebe­sült áldozattal) története ismert. Ez azonban még nem elégséges a kér­déskör tisztázásához.” A jelentésben ennyi hozható kap­csolatba — november 4-e előtt - Bács-Kiskun megyével, illetve még annyi, hogy „A bizottság részletei­ben tanulmányozza még a dunaújvá­rosi, stb .... szabadszállási és kalocsai sortüzek eseményeit. Ezekről, vala­mint az időközben felbukkanó sortü­­zekről a jövőben adunk számot.” Gyurkó Lajos, valamint politikai helyettese, Sucin József említésre ke­rül a jelentésben a november 4-ét kö­vető sortüzek kapcsán is. Előbbi Egerben, utóbbi Salgótarjánban. Tehát mindketten ott működtek, ahol a legvéresebb volt a leszámolás. KÖNYVBEN ÖSSZEGYŰJTÖTT DOKUMENTUMOK A MÉSZÁRLÁSOKRÓL A tényfeltáró bizottság jelentéséből Fegyvertelen emberek közé lövetni - legyen bár a gyülekező tömegnek határozott célja elévülhetetlen bűncselekmény. 1956. október 23-a és december vége között Magyarországon körülbelül ötven ilyen sortüz dördült el, amelyek több száz halálos áldozatot követeltek. A sortüzek el­­rendelői és végrehajtói - az alkotmány előírásaival összhangban - az ügyészi szervek által hivatalból üldözendők, s bíróság elé állítándók. A Magyar Köztársaság kormánya 1993. január 21-én kelt határozatával tényfeltáró bizottságot hozott létre, hogy a történész eszközeivel segítsék megállapítani: milyen sortüzek voltak a jelzett időben, s hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot milyen megtorlás követte? A tényfeltáró bizottság elkészítette első jelentését, amely könyv formájában is megje­lent. A korabeli dokumentumokat is közlő kötet elolvasása döbbenetes hatással van azokra is, akik már felnőttként éltek abban az időben, s tud­tak valamit a forradalomról, illetve a levert szabadságharcot követő időkről. Az elmúlt évtizedek ugyanis nem tették lehetővé, hogy ki-ki megismerje 1956 igazi borzalmait. A hazug propaganda a felkelők által elkövetett néhány népítéletet felhasználva festett hamis képet az esemé­nyekről. A valóság: a legfelső politikai vezetés által tudatosan előkészí­tett, megfélemlítő és megtorló jellegű kegyetlen sortüzek azokkal szem­ben, akik az utcán szabadságot és nemzeti függetlenséget követeltek. MILYEN FORRÁSOKAT HASZNÁLTAK? Mit tekinthetünk sortüznek? A bizottság az 1956 végén, 1957 elején a hatalom rendeletére készült jelentéseket, tényleírásokat is forrás­anyagként használta, mint ahogyan a periratokat, különféle megjelent visszaemlékezéseket és a felkérésre írt szakértői tanulmányokat. Igyekez­tek a történeti helyzetképet is ponto­sítani. Tisztázandó kérdés volt, hogy mit tekintsenek sortűznek. Erre ezt a választ adták: „Sortűznek tekintjük azt az ese­ményt, amikor félfegyverzett egyen­ruhás, reguláris alakulat vagy félre­guláris csoportosulás tüzet ad le a ha­tározott céllal csoportosuló civil tö­megre, illetve fegyvertelen civil cso­portokkal együtt lévő fegyvertelen egyenruhásokra.” Külön vizsgálták a harci cselekmények közötti, az ob­jektumvédő, a tömegoszlató és a megtorló jellegű sortüzeket. • Az egész ország felkelt, s a megtorlás is országos volt. ELŐSZÖR AZ ÁVÓS0K LŐTTEK Sortüzek november 4. előtt • Halottak a Parlament előtti téren 1956. október 25-én. A mészárlás több mint száz áldozatot követelt. NOVEMBER 4. UTÁNI GYILKOSSÁGOK Kegyetlen megfélemlítés A tényfeltáró bizottság jelentése külön fejezetben foglalkozik az 1956. november 4-e utáni sortüzek­­kel. Ebben az időben a szovjet csapa­tok már leverték a szabadságharcos felkelők ellenállását, s a forradalom utóvédharcai csak - főként a mun­kástanácsok által szervezett - sztráj­kokra és tüntetésekre korlátozódtak. Főleg decemberben mutatkozott meg az elsősorban volt ÁVH-sokból szervezett kádárista karhatalom dics­telen gyávasága. (Mi másnak nevez­hetnénk, amikor a pufajkások fegy­vertelen tömegre, nem egyszer gyermekekkel felvonuló asszo­nyokra lőnek, miközben az utcasar­kon szovjet tank biztosítja az ak­ciót!?) November 5-én Kádár Jánosnál megjelent Úszta Gyula vezérőrnagy, aki parancsot kapott egy öttagú újabb katonai tanács felállítására. Tagjai: Úszta mellett Gyurkó Lajos, Ilku Pál, Ugrai Ferenc, és Kovács Imre. Ké­sőbb ide csatlakoztak a karhatalmi ezredek parancsnokai: Csémi Károly, Pesti Endre és Borbás Máté. A vi­déki városokban az MSZMP szer­vezte a karhatalmat, Bács-Kiskunban Homoki Imre alezredes volt a pa­rancsnok. A Belügyminisztériumhoz tartozó karhatalmi erőket Czinege Lajos, Kaszás Ferenc, Trombitás Dezső és Földes lászló vezette. Mün­­nich Ferenc katonai helyettese, Úszta Gyula december 4-én, a nőtüntetés után összehívta a katonai tanácsot. A jegyzőkönyv (HL. 31 1957/31 jegyzék 139 öe.) nem hagy kétséget szándékuk felől. „Az ezred- stb. pa­rancsnokok tisztában vannak, mert kioktatást kaptak alkalmazásuk lé­nyegéről, a fegyvertelenek legyilko­­lásának tervéről. Ugrai Ferenc köz­bevetése: ,hajladók-e tüzelni a töme­gekre’ és .készítsék fel a tiszti ezre­­deket a várható eseményekre’; .gyor­san és kegyetlenül le kell számolni velük’; végezetül Ilku Pál javaslatára csak szóbeli parancsok léteztek a sor­tüzek végrehajtására.” „Mindezek a parancsok hamar be­teljesedtek a salgótarjáni, egri, mis­kolci és tatabányai sortüzeknél épp­úgy, mint olyan kis falvakban, mint Tinnye vagy Kevermes... 1956. de­cember 6-án a vörös zászlós tüntetés volt az első olyan erőpróba, ahol a hatalom új formában lépett színre. Célja elsősorban a „lakosságprovo­­kálás volt” majd „a kialakult tömeg­­megmozdulások véres szétverése”. Említhetjük a Druzics Drágóék ál­tal elfogott, majd minden vizsgálat nélkül tarkón lőtt öt személyt, a tata­bányai hat halottat, s a salgótarjáni vérengzést, amelyen tárcserét köve­tően is(!) lőttek a menekülők hátába, a miskolci és egri halottakat, mind-mind a karhatalom gyalázatos tetteinek következményei. A bizottság jelentése szerint 1956-ban Magyarországon az első (mindjárt halálos áldozatot is köve­telő) sortüzet Debrecenben adták le október 23-án, délután 18 és 19 óra között. A tűzparancsot helyben adták ki (Komócsin Zoltán, Herczku Jó­zsef, Kiár Miksa), mivel a Budapest­ről tanácsot kérő Szalai István rendőr főhadnagy ezt a választ kapta: „...szó sem lehet arról, hogy szétzavarják őket, mert erről tud a párt...”. Az eset világossá teszi: ,,.t.a helyi hatalom első számú gyakorlója a megyei párt­titkár volt, akinek önálló intézkedés­ként...a tűzparancs kiadásának lehe­tősége is jogában állt.” A kiadvány utal Felkai Tamás „Fehér kocsin piros vér” című do­kumentumgyűjteményére, melyből egyértelműen megbizonyosodhatunk arról is, hogy Budapesten, a rádiónál kik lőttek először. „A központi men­tőszolgálat esetnaplóinak tanúsága szerint ...21 óra 12 perctől a Bródy Sándor utca környékéről csupán civil sebesültek lőtt sebeinek ellátására került sor. Az első ÁVH-st, akit lö­vés ért, 22 óra 14 perckor látták el.” (A kommunista propaganda évtize­dekig azt állította, hogy az „ellenfor­radalmárok” használtak először fegyvert.) Az ÁVH fellépése „meg­félemlítő, megtorló jellegű tűzcsapás volt, s ez vezetett végül az épület ost­romához”. Október 24-én éjjel 02 órakor ala­kult meg az MDP Központi Vezető­ségének alárendelt Katonai Bizott­ság. Elnöke Apró Antal, tagjai Fehér Lajos, Földes László, Kovács István és Mező Imre. „...ez a testület kizáró­lag fegyveresen szándékozott letörni a forradalmat.” „A Katonai Bizottság (Czinege Lajos és Hazai Jenő) köz­reműködésével kidolgozta a katonai diktatúra tervét, „...ténylegesen ki­nevezésre is kerültek a katonai diktá­torok, Gyurkó Lajos Kecskeméten...” Október 26-án és 27-én a könyv szerint 37 sortűz dördült el az or­szágban. A szerzők valószínűsítik Mosonmagyaróváron Dudás IsP’án felelősségét, de további vizsgálatot tartanak szükségesnek. A Parlament előtti sortűzzel kapcsolatban új, szovjet részvételre mutató dokumen­tumra utalnak. (Bács-Kiskunnal kü­lön foglalkozunk.) A kötet említ olyan eseteket is, melyeknél a „tö­megoszlató sortüzek” szabályzatban lefektetett módja szerint jártak el. • Kecskeméten 1956. október 26-án vonult az utcákra a forradalmi tömeg. A Gyurkó Lajos vezette katonaság négy halottat hagyott a téren. ■f — HjiHuiHui Kormán. itiTKim nrui Híltt fexfciUlML- MTtttiikáttlHU lffil lil fftMvlt rtjnariX *«■ a brtiUÚTtlihUtko■ tw tmtt tiIh. 3* A A ftitJilntt MKtVidiI k*p»e«Utbafc a B*lgíUr Járni lií<m Xfefaiaita 139 «érditfct, iHkküitsli a./ 17 aír Jmlra lr1c«a«tt a VéthAa tar (Határ*« 9 íírclt sfltát rts? oic Hifi <rth «u tátrí kardit Yal&a aegtimlti 1» tatai aßt ét utit luat itf, fe,/ A íézdléaalrtt féppLsatat7*.19Ta4Ar akosta. *./ 1 sérti Lé sak a fcérraial aéatak fellse BÍlésival a k9rat!c««4 adatokat iSaSlJüil A tarai fk b(katalán nyitásai Itfllrél 11 iasVb'ft Oldal rét U * Hátolxil » a Tanaira* saáiatftaál a lBraétit bakstsUaés* iriaya pattom aaa áUapltkaté aag. 4»/ Uallélcltmi Malta ataktak a tára a tát, tűk aal napik frágpuHan kérbéntakat itbagyták. • Kórházi jelentés a salgótarjáni sortüz után. A halottak és sebesültek többségét hátulról, tehát menekülés közben érte a golyó. VEZETŐK A PARANCSOK MÖGÖTT Ez volt a politikai szándék A bizottság jelentése megállapítja: „...mind a politikai döntéshozók, mind az abban részt vevő parancsno­kok teljes mértékben tisztában voltak azzal, hogy a karhatalom tevékeny­sége nem korlátozódik egy olyan rendfenntartó, a közbiztonságot sza­vatoló tevékenységre, amely bizto­sítja az alapvető emberi jogokat. Kezdettől fogva tudták, hogy a ma­gyar forradalom célkitűzéseinek megsemmisítése és hatalmuk biztosí­tása csak a fegyveres erőnek a tilta­kozó polgári lakosság elleni olyan alkalmazásával lehetséges, amely sú­lyosan sérti az emberi jogokat.” A súlyos atrocitások a hatalom legmagasabb szintjéről jóváhagyot­­tak, sőt elvártak voltak. Például Ká­dár János hálálkodó megnyilatko­zása Csémi Károly előtt a Nyugati pályaudvarnál agyonlőtt öt fogoly kapcsán ezt éppúgy alátámasztja, mint a Debreceni Katonai Bíróság ítélete, amely egy, a termelőszövet­kezetből kilépett személy halállal végződő bántalmazását jogszerűnek nyilvánítja. S a salgótarjáni véreng­zés kitervelt forgatókönyve - a tö­meget úgy csalták a főkapitányság előtti térre - ugyanúgy ezt bizonyítja, mint egy-egy tüntető hangadónak célzott, halálos lövéssel való leterí­­tése. A forradalom idején a falvak­ban sokan léptek ki a termelőszövet­kezetekből. Ézeket már decemberben „elbeszélgetésre” hívták, s a kisza­badításukat követelő feleségek közé lőttek, (pl. 1956. december 22-én Tinnye községben, halálos kimene­telű lövést adva le.) A végszó Úszta Gyula kijelentése legyen: a karhatalom csak azért állja meg a helyét, mert a szovjet hadsereg mögötte van... írta és szerkesztette: Bálái F. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom