Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)
1993-12-22 / 298. szám
1993. december 22., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Változatlanul érkeznek hozzánk a kárpótlással összefüggő levelek. Mostani összeállításunkban is olvashatnak két ilyen írást, s ez azt mutatja, hogy élénken foglalkoztatja az embereket mindaz, ami a téma körül tapasztalható. Ugyanakkor meglepő, hogy mi mindent észre vesznek levélíróink, akik nyitott szemmel járják a városokat, a megyét. Most, karácsony előtt néhány nappal érthetően megszaporodtak azok a levelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az emberek többségét mégis a szeretet, a megértés, az egymás segítésére irányuló törekvés vezérli. Persze, most sem maradnak el a keserűséget, a csalódást, netán a kilátástalanságot tükröző írások. Várjuk további leveleiket. A szerk. Csak gratulálni tudunk Már forog az újabb szerencsekerék és mi még meg sem köszöntük, hogy Fortuna ránk köszöntött. Ajándékcsomagot nyertünk, amelyben volt minden finomság a kis családom és az ismerőseink részére. De a legnagyobb örömöt a Zizi jelentette másfél éves kisunokámnak: ezt a szót mondta ki először. Mi is, mint mindenki más, régi olvasójuk vagyunk. Egy kis időre a Népszabadságot járattuk mások tanácsára, de hamar visszatértünk kedvenc újságunkhoz, a Petőfi Népéhez. Van benne minden érdekes és mivel a mezőgazdaságban is dolgozunk, ilyenkor télen minden betűjét elolvassuk. Aztán visszük a lányomékhoz, hogy hozzájuk is eljussanak a friss hírek. Szívből köszönjük a nyereményt és csak gratulálni tudunk érdekes, színvonalas lapjukhoz. Továbbra is erőt, egészséget, jó munkát és kellemes ünnepeket kívánunk a szerkesztőség minden dolgozójának. Borbély Lajos és családja, Szalkszentmárton Örömöm keserűségre változott Kifejezni is nehezen tudom azt a hallatlan örömöt, amit a földkárpótlást elrendelő jogszabály megjelenése után éreztem. A kormány és a törvényhozók nemes szándékát mutatta, hogy az egykor ingatlanaikból kiforgatott tulajdonosok, illetve azok leszármazói kárpótlási jegy formájában visszakapják, amit egykor jogellenesen elvettek tőlük. Örömöm azonban rövidesen keserűségre változott. Amikor a kárpótlási igényemet benyújtottam, az 1992. évi II. törvény alapján termőföld-tulajdonszerzésre is bejelentkeztem. Erre tekintettel a kárpótlási jegy helyett számomra az OTP kiskunhalasi fiókja igazolást adott ki, amellyel 21 aranykorona értékben a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet kárpótlásra kijelölt földjén vehetek részt földárverésen. Két alkalommal el is mentem licitálni. Az ezres nagyságrendű aranykoronások azonban mindkétszer meghiúsították, hogy legalább egyetlen hektárnyi termőföld tulajdonosa lehessek. E vásárlási kudarc mondatja velem, hogy a kárpótlási törvénynek az a legnagyobb szépséghibája, hogy a kevés aranykoronával rendelkező liciteseket nem részesíti előnyben a cápákkal szemben, akik többnyire másoktól kapott felhatalmazások fölmutatásával fölvásárolják a termőföldeket ft szegény emberek elől. Amikor kifogásoltam az efféle gyakorlatot, az egyik milliomos földvásárló eképpen vigasztalt: sebaj öreg, majd eljöhet hozzám napszámosnak. Ezek után elképzelni sem tudom, hozzájutok-e valaha a kárpótlásul kapott aranykoronáim szerint megillető kis földecskéhez, hogy legalább a háznál szükséges terményeket megtermelhessem magamnak. Pásztor József, Jánoshalma, Bem József u. 116. A vevő választhat és jól jár Lapjuk december 9-ei számában jelent meg Noszlopy aláírással A vevő nem választ, de jó sokat fizet című cikk. A szerző az általa pangónak minősített magyar autópiac úgymond trükkös kereskedőin kívánta „elverni a port”, akik különféle látszólagos kedvezményekkel csalogatják magukhoz a vevőket, hogy azután például a náluk köthető biztosítás, valamint egyéb, ehhez tartozó költségek bekasszírozásával szedjék ki a vásárló pénztárcájából a maguk busás hasznát. Mivel az, írás cégünket, a Colonia biztosítót is érinti, engedtessék meg néhány megjegyzés. A vásárlót, ha készpénzben fizet a kereskedőnek, senki sem készteti arra, hogy bárkivel biztosítást kössön. Azonban ha lízingeli a kocsit - tehát a vételárnak csak töredékét fizeti ki - természetes, hogy a lízingbe adó ragaszkodik a cascohoz, hisz akár az első száz méteren totálkáros lehet az autó. S azon sem lehetne csodálkozni, ha az eladó előírná, hogy ez a biztosítás hol köttessék. A vevő ugyanis még nem teljes jogú tulajdonosa az autónak (pl. a kocsi elidegenítési tilalommal terhelt), s a pénz — kár esetén - gyakran a lízingbe adó kárát téríti meg. A fentiek ellenére a vevőnek nem kötelező a Coloniánál cascót kötni, de így gyorsabb az ügymenet a kereskedőnél. ahol a gépkocsit vásárolta, s helyben felveszik az esetlegesen később keletkezett kárát is. A vevő időt és fáradtságot takarít meg, hisz példáúl kárrendezés esetén úgy kapja meg a kijavított autó gyujtáskulcsát, hogy közben velünk nem is találkozott. Hasonlóan jól jár az ügyfél az általunk szorgalmazott jeladóval és az üvegbe karcolt rendszámmal is. Utóbbi a nyugati gyakorlat szerint töredékére csökkenti az autólopásokat. Nagy István a Colonia Biztosító kecskeméti területi igazgatója NAPJAINK HUMORÁBÓL ínséges időben ! AZ EGYETEM SZÁMOMRA CSAK ÁLOM MARADT Ne kívánjon ilyen áron kárpótlást Szeretnék válaszolni Moravcsikné december 8-án megjelent soraira. Azt írja, a demokráciában az a gyakorlat, hogy mindenki panaszkodik. Én így mondanám: legtöbbet azok, akiknek nem mindig van rá okuk. Azt is írja Moravcsikné, hogy a családfő, az apa levelezőn végezte el az egyetemet. Örüljön neki. En is végeztem volna boldogan, de nem sikerült. Első éves joghallgató voltam, amikor kivittek a frontra. Mire hazakerültem a kegyetlen háború, a szovjet lágerek poklából, már testileg-lelkileg összetört, huszonhét éves férfi voltam. A legszebb éveimet éltem át állati körülmények között. Kérdezhetném én is: miért? Soha életemben a légynek sem ártottam, nem politizáltam. Boldog voltam, amikor végre magyar földre tettem a Iában, mert reméltem, hogy végre itthon vagyok. Nagy csalódás ért. Állást sehol sem kaptam, mert értelmiségi családból származtam és az ilyen ember megbízhatatlan, osztályidegen, a nép ellensége volt. Az ön férje és családja nyugodtan alhat, nem kell félni, hogy éjjel megáll a kapu előtt a fekete autó és beviszik, jól összeverik, és azt sem tudja, miért kapta. Akkor ez divat volt. Abban az időben nagyon sok diplomás végzett alantas munkát, mégsem hőbörögtek, örültek, hogy a saját hazájukban valahogy élhettek. A kárpótlási jegyeket ne irigyelje ezektől az emberektől, hiszen hetven körüli kisnyugdíjas betegekről van szó. Ez a kárpótlás is csak jobbára azoknak kedvezett, akik ezektől az öregektől féláron felvásárolták, így a haszon az övéké lett. Gondolkozott-e már azon, kiknek van tőkéjük ezt a sok kárpótlási jegyet felvásárolni? Az elvtársaknak, akik velünk szemben ötszörösen kárpótolták magukat, hiszen kapták a nagy összegű végkielégítést. Nézzen jól szét, kik tudnak magánvállalkozásba kezdeni, kiknek van erre pénzük? Ezekre is gondoljon, ne csak ránk, meghurcoltakra, egy életre tönkrement, idős emnberekre. Nem kívánom önnek, hogy olyan áron jusson a jövőben kárpótláshoz, mint mi. Azonkívül mi sohasem kértünk kárpótlást. Ha semmit nem adtak volna, akkor sem hőbörögtünk volna. Megszoktuk, hogy mi az államtól soha egy fillér segítséget sem kaptunk. Az egyetem nekem a háború után csak egy álom maradt, mégsem lettem alkoholista, hanem szegényen is, de emelt fővel, tisztességben öregedtem meg. Ezt ajánlom önnek is. A munka nem szégyen, aki akar, az tud is dolgozni, ha néha rangon alul is. Ezt már más Is megérte, mégis talpon maradt. D. P., Kecskemét Diákétkeztetés A diákétkeztetéssel kapcsolatban írunk önöknek. Már másodszor találkozunk a téma kapcsán a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium nevével. A leírtak igazságtartalmát nem vonjuk kétségbe, de a következőket szeretnénk elmondani: Lehet, hogy a konyhai adminisztráció nem volt teljesen rendben, de az ételek ízletesek és az adagok is megfelelőek. Az iskolai ebédlőben mindenki annyit ehet, amennyit kér. Sőt cukorbeteg és lisztérzékeny menzásoknak külön főznek. Mi a Bányai konyhájával elégedettek vagyunk, ezért levelünket az „audiatur et altera pars" elv alapján kérjük közzétenni. Az ügyet ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük. Az iskola 28 tanára nevében: Fehérné Molnár Marianna, Széki Mirella, Balog Edina A dolgozók nem szólhatnak Szeretném, ha ezt a pár soromat közölnék, hogy valaki lépne az emberek érdekében, mert most mindenki hallgat, fél az elbocsájtástól. így inkább mindenki kénytelen lenyelni mindent, hogy megőrizze a munkahelyét. Ez a munkahely a lajosmizsei NOVUSZ 90. Itt nem lehet betegnek lenni, csak ha valaki már menni sem tud. Igaz, még ilyen állapotában is elvárják, hogy dolgozni menjen, mert ha nem, akkor hetekig macerálják. A dolgozók nem szólhatnak egymáshoz, a székről nem állhatnak fel, bármilyen sürgős dolguk van. Ez csak egyeseknek adatik meg. Inkább a fiatal lányokat macerálják, mert nem akarnak túlórázni. Kérdezem én, lehet-e tizenhat éves lányt kötelezni nyolc órán túl arra, hogy dolgozzon, ráadásul túlórapénz nem létezik. így kinek volna kedve túlórázni? Egyik szombaton nem ment be tizenhat éves lányom és ezért fegyelmit kapott. Az nem volt baj, hogy előtte való héten hazahordta a munkát a műszak után és este nyolcig csinálta. Tudom, hogy a fegyelmi jogtalan, mert fiatalkorút nem lehet kötelezni túlórára. Alá is írattak velem egy papírt, hogy hozzájárulok a nyolcórás munkájához. Ezek után kénytelen volt leszámolni, mert idegileg nem bírta. Igaz, azt mondta a főnöke, ha egyszer feláll, vagy megszólal, fegyelmivel elküldi. így inkább hazajött. Amikor voltak a csúszós utak, elesett a jégen és egész nap fájós karral dolgozott, mert az orvoshoz sem engedték ki. B. T.-né (Név és cím a szerk.-ben.) Nem jött meg az ülőbútor Azokat az embertársaimat figyelmeztetem, akik nem tudnak zsebből kifizetni egy bútort, televíziót, hűtőt. Ezen a problémán kívánt segíteni g MITAX-Örgan Kft., amely kamatmentes részletfizetési kedvezménynyel „elégíti ki” a megszorult embereket, szerződésben vállalt kölcsönös kötelezettségekkel szerezve magának bizalmat. A tevékenység alapjaiban nemes, a baj máshol van. Ez év júliusában rendeltem tőlük egy ülőgarnitúrát, amelynek szállítását szeptember végére ígérték. Licitálás útján nyertük el a terméket, így a vételár felét rögtön befizettük, a fennmaradó összeget azóta is havi részletekben törlesztjük. Megjegyzem, a bútort a mai napig nem kaptuk meg. A MITAX-irodát betegség, árubeszerzés, szabadság, csökkentett munkaidő miatt az utóbbi időben állandóan zárva találtuk, s így kénytelenek voltunk utánajárni, kinél rendelték meg az ülőgarnitúrát. A bútorkészítő bt. tudatta velünk, hogy a bútor kész, de nem szállítja le, mert a MITAX és társa (akiről a szerződésben nincs szó) nem fizette ki a tartozását. Hová tűnik el a megrendelők által befizetett pénz és csak rájuk nézve kötelező a szerződés? Haranginé, Kecskemét (név és cím a szerk.-ben) Nevezhetném szállodának is Sok vívódás után úgy döntöttem, hogy írok önöknek. Igaz, nem vagyok előfizetője a lapnak, de mégis mindennapos vendég nálunk. Nagyon sok rosszat hallani manapság a bajai kórházról, valahogy én mégis másképpen látom ezt. Habár nem vagyok rendszeres bentfekvője egyik osztálynak sem, így csak ahol jártam, azt tudom dicsérni. Igen, kedves olvasók, ne döbbenjenek meg, dicsérni fogom, mégpedig a fül-orr-gégeosztályt. Ugyanis 1993. november 17-re lettünk beutalva hároméves kislányommal a gégészetre. Előzőleg már feküdtünk bent orrmandulaműtéttel, most pedig a torokmanduláját vették ki. Az öt napot, amit ott töltöttünk, nevezhetném szállodai ellátásnak is. Az a sok kedvesség mindenkitől — a főorvostól a takarítónőig. A nővérek segítőkészsége nagyok sok nyugtatót ad minden szülőnek, akinek gyermeke műtét előtt, vagy után áll. Bár a nyugtatót nem gyógyszerként adták, hanem látván, hogy a szülő meg van rémülve, hiszen a gyerekéről van szó, szinte mindent megcsináltak az aggódó szülő helyett. Rengeteg beteg megfordult az öt nap alatt vizsgálaton, ellenőrzésen stb. Mégis minden dolgozó a leghiggadtabban viselkedett mindenkivel szemben. Annyi minden jó leímivaló volna még róluk, hogy talán az egész újság is kevés lenne. Annyit azonban mindenképpen elmondok, hogy nagyon köszönöm minden ottdolgozónak a munkáját, segítségét és persze a kedvességét. Örökké hálás leszek ezért az öt napért. Aranyosné Schmidt Teréz Sükösd F áradtak a taxisok? ...Az a tapasztalatunk, hogy Kecskeméten a helyi taxisok nagyon fáradtak. Az állomásnál, a buszmegállóban a volánra borulva alszanak. Ez nem is csoda, hiszen 37 órát dolgoznak egyfolytában és természetes, hogy elfáradnak. De meddig lehet ezt büntetlenül, baleset vagy infarktus nélkül csinálni? Valamelyik nap is odamentem, hogy sürgős dolgom van, és mindhárom taxis aludt. Ilyenkor az lenne a megoldás, hogy a főnökük (ha van) tizenkét óra szolgálat után hazaküldené őket, hogy tessék otthon kipihenni magát, mert az embernek tizenkét óra egyfolytában éppen elég. Az utasok rovására megy így. Intézkedhetne a taxiskamara elnöke is. Amiket leírtam, az vonatkozik a Volán Taxira, a Hírős Taxira, mert amikor az egyik aludt, gondoltam, megyek a másikhoz. De ott is aludtak a fáradtságtól. Éjszaka volt már, és hívtam a diszpécsert, az is aludt. Vigyázzanak hát jobban, mert egy embernek csak egy élete van, és az utas nem mer a kocsijukba beleülni, mert attól fél. hogy a fáradtságtól nekimennek valaminek. Tisztelettel: Varga Pálné, Kecskemét, Budai utca (Egyetértünk olvasónk véleményével és bizonyára a taxisok sem úgy fogják értelmezni sorait, mintha bántani akarta volna őket. A levélből inkább a féltés, az aggódás hangja olvasható ki. Ugyanakkor megértjük a személyfuvarozókat is, akiknek anyagi leterheléséről éppen a közelmúltban irt a kamara elnöke — a szerk.) Autóstárs! Nyílt levéllel fordúlok Önhöz, mert 1993. december 9-én reggel 7 óra húsz perc körül a kecskeméti Budai kapunál nagyon sietett s nem volt alkalmam megbeszélni a történteket. Ön az AZY-I37 rendszámú Ladát vezette s meghúzta a kocsim oldalát. Ön pedig mögöttem várakozott, de hirtelen sávot váltott. Naiv módon azt vártam, hogy félreáll és megbeszéljük az elintézési módot, de Ón tovább hajtott. A következő lámpánál kénytelen volt megállni, de engem kinevetett és otthagyott. Tájékoztatásúl közlöm Önnel, hogy a festés 3 000 forintba került — önhibámon kívül. Végül azt tanácsolom, ha nem tudja elfogadni a Kresz-t, építtessen magának magánutat. Orbánné Fazekas Ágnes Kecskemét, Mátvás krt. 62 VISSZATÉRŐ ÖRÖM PAHIBAN • • Önkormányzati ajándék Szeretnék beszámolni a páhi önkormányzat segítségéről, amit a gyerekeknek nyújtott. Amióta ez az önkormányzat működik, minden évben ingyen kapják a gyerekek a tankönyveket, ugyanis az önkormányzat fizeti ki teljes egészében. Levelem aktualitását mégis az adja, hogy hagyomány már, miszerint a Mikulás-ünnepségen minden iskolás és óvodás gyermeknek az önkormányzat ajándékoz tartalmas kis csomagot. Karácsonykor a helyi kultúrházban fenyőfa ünnepséget rendeznek, ahol hatalmas karácsonyfa várja a gyerekeket. A műsort az iskolás gyerekek adják — a közönség pedig szülőkből, hozzátartozókból és érdeklődőkből s termélszetesen a tanárokból áll — s terített asztal vár mindenkit: szendvics, sütemény, üdítő, különböző déligyümölcs, mindez hatalmas mennyiségben és mindenki örömére. Nagyon jó hangulatot teremt az utána következő diszkó, s együtt táncolnak a gyerekek és a tanárok. Ebben az évben is, mint mindig, az utolsó tanítási napon, december 17-én volt ez a rendezvény. Egy kívánságunk lenne még. igaz, hogy ez elsősorban a gyerekeknek szól, de szép lenne, ha legközelebb meghívnák a nyugdíjas tanárokat is. Szeretném nyilvánosan is megköszönni az önkormányzatnak a gyerekek. tanárok és a szülők nevében is mindazt, amit tett. (A levélíró kérte, hogy nevét ne közöljük.) FOGADÓÓRA Vicces építők Felindúltan érkezett tegnap a szerkesztőségbe a 72 éves, kunszentmiklósi P. János. Sárosán. Arca, kabátja, inge, sálja, keze csupa-csupa sár volt. — Kérem szépen! — kezdte remegő hangon — Kecskeméten, a Nagykőrösi utca sarkán jötte. Ott, ahol most építkeznek. Ott történt velem ez az eset. A viccet hárman csinálják: egy harmincöt év körüli rakodógépkezelő, egy teherautó soffőr, meg egy másik férfi, aki a betonkeverő gép mellett áll. A rakodó kezelő belemarkol a földbe, fölemeli és visszapottyanja a sárba. Természetesen a sár szét fröccsen és aki éppen arra jár, annak bizony kijut a sárból. Hát én arra jártam. Ők meg hárman, mint akik jó viccet csináltak, hahotáznak a dolgon. Hogyan van ez kérem? Mert ha véletlenül történik ilyesmi, akkor elnézést kérnek. De akik ezt többször egymás után megcsinálják, és bámulják, hogy kire fröccsent a sár, sőt jót mulatnak a kárvallottakon, azok miféle emberek? Az idős férfi a szerkesztőségi mosdóban próbálta megát rendbeszedni. Mint mondta: ne gondolja róla senki odahaza, hogy Kecskeméten a pohár fenekére nézett. Kecskeméten, a Nagykőrösi és a Budai utca sarkán üzletház épül. A kivitelezést egy kecskeméti székhelyű kft. munkatársai végzik. — sei— Kimondhatatlan Kimondhatatlan volt a fájdalmam, amikor ez év november 19-én szeretett kislányomat — aki sajnos mozgássérült — súlyos betegséggel kórházba kellett vinni. Az azóta eltelt idő alatt életem a folyamatos kétség és a mély fájdalom jegyében telt. Most viszont boldogságomat és hálámat alig tudom szavakba önteni, mert drága kislányom, Kocsis Tündiké túl van az életveszélyen és a gyógyulás felé halad. Kimondhatatlanul nagy köszönettel tartozom ezért a kecskeméti kórház gyermekosztálya minden dolgozójának, elsősorban dr. Tóth György professzor úrnak, az osztály vezető főorvosának és dr. Gyenes Vilmos doktor úrnak. Ők azok, akik a nővérekkel, a többi orvossal együtt mindent megtettek kislányom életéért, egészségéért, emberfeletti erővel, fáradtságot nem kímélve szüntelenül harcoltak gyógyulásáért. Szeretettel és törődéssel vették és veszik körül. Én mint fájó szívű és még mindig aggódó édesanya, ezt a családom nevében is köszönöm. Kocsis Sándorné, Kecskemét, Bocskay u. 7. Televízió Rokkantnyugdíjból élő, napi gondokkal küzdő asszony szólított meg. — Előrebocsájtom, nem rólam van szó, hanem a szomszédomban lakó idős testvérpárról. Egyikőjük sok éve ágyhoz kötött beteg. Minden örömük, szórakozásuk egy televízió volt, de készülék most elromlott, és már nem is javítható. — Bizonyára akad az olvasók között olyan jószívű ember, akinek van egy fölösleges, üzemképes televíziója. Karácsonyra oly sokan cserélik ki újra, modernebbre a készüléküket, s talán valakinek eszébe jut s és örömet szerez vele két elesett embernek. (Cím a szerkesztőségben.) Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor
