Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)
1993-12-15 / 292. szám
1993. december 15., szerda A Feszty-körkép kálváriája és feltámadása Szinte hihetetlen, mi mindenhez kell érteniük a restaurátoroknak. Nem elég kívülről betéve ismerniük a különböző korok művészeti stílusjegyeit, kitűnő kézügyességgel is kell rendelkezniük. A fizika, kémia tudományára ugyancsak nagy szükségük van mindennapi munkájuk során. Csak ha mindezeket tudják, akkor lehet esélyük rá, hogy rendbehozzák a régi, nagynevű mesterek megrongálódott alkotásait. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban még a szokásosnál is keményebb fájia vágták fejszéjüket a lengyel restaurátorok: két éve dolgoznak a Feszty-körkép helyreállításán. A feladat nagyságát jól érzékelteti, ha elmondjuk, az eredeti alkotás csaknem 1700 négyzetmétert tett ki, ám ennek kétharmada teljesen tönkrement. Végzetes bombatámadás Mi történt valójában ezzel a csodálatos, monumentális alkotással? A választ Szabó G. Lászlótól, a Feszty Alapítvány titkárától kapjuk meg, ám előtte részletesen beavat bennünket a kép keletkezésének történetébe. A múlt században Európa-szerte sok körkép született. Egy körutazása során határozta el Feszty Árpád festőművész, hogy ő is készít egy, a külföldiekéhez hasonlatos, nemzeti történelmünk jeles eseményét felidéző panorámaképet. Apósa, Jókai Mór beszélte rá, hogy a millennium évfordulójára vigye vászonra a magyarok bejövetelét. A képet a festő, társaival együtt, 1894-re elkészítette. Még ez év május 13-án, pünkösd napján felavatták. A Városligetben helyezték el, itt látogathatta a nagyközönség egészen a második világháborúig. Aztán 1944-ben bekövetkezett a tragédia. A főváros egyik bombázása alkalmával a körkép épületét gyújtóbomba-találat érte. A tetőszerkezet kigyulladt, és a festmény egy jelentős része pillanatok alatt a lángok martalékává vált. A megmaradt darabok a földre zuhantak, és ott áztak egészen ’45 nyaráig. Ráadásul a baj nem jár egyedül: valaki két, 8x15 méteres darabot kikanyarított a vászonból. Két olyan részletről van szó, amely önmagában, környezetéből kihasítva is csodálatos festmény lehet. (Egyébként a kép tele van ilyen és ehhez hasonló pompás részletekkel. Még szerencse, hogy több „alkalmi gyűjtő” nem dézsmálta meg a sérült panorámát.) Az egyik ellopott darabon ökrök vontatta szekereken vonulnak a harcosok családjai. A másikon egy erődítmény üszkös romjainál a menekülni próbáló aszszonyokat fogdossák össze a katonák ágyasnak, rabszolgának. Az elmondottak alapján elképzelhető, mennyire tönkrement az alkotás. ’45 nyarán aztán végre alakult egy körképmentő egyesület, amelyik célul tűzte ki, hogy rendbehozatja, és ismét felállíttaja az alkotást. Ám akkoriban erre nem • A kép talán legismertebb részlete szerencsére viszonylag épségben átvészelte a hányattatásokat. volt pénz. Csupán annyit tudtak tenni, hogy védett helyre vitték a sokat gyötört vásznat. Viasszal vasalt vászon A nemzeti emlékpark létrehozásának gondolatát először 1970-ben Erdei Ferenc fogalmazta meg, aki akkor az Akadémia főtitkára volt. Abban az időben meglehetősen eretneknek hatott Erdei érvelése: „a magyar nemzeti múlt folyamatosságát, a magyar nemzeti identitást mindenképpen ki kell fejezni egy nemzeti emlékparkban”. Ennek az elképzelésnek a szellemében összehívott egy országos emlékbizottságot, amelynek olyan neves tagjai voltak, mint László Gyula történész. A híres professzor vetette fel, hogy ha lesz emlékpark Ópusztaszeren, akkor a rendbehozott Feszty-körképet ott kell felállítani. Az elgondolást nem csak az emlékbizottság, hanem a kulturális tárca is támogatta. így vihették a szegedi Móra Ferenc Múzeumba a körképet, és megbízták az intézményt, végeztesse el rajta a halszthatatlan állagmegóvást. Ä sok hányattatás miatt a vásznon ekkor már számtalan helyen feltöredezett, felkagylósodott a festék. A kor technológiájának megfelelően a magyar restaurátorok viaszt vasaltak a vászon hátoldalára, meggátolva ezzel a festék további lepergését. Ezt követően a panorámakép évekig aludta Csipkerózsika-álmát a múzeum raktárában, hiszen nem volt épület, ahol el lehetett volna helyezni, és a pénz hiánya is késleltette a restaurálást. A pénz, és megint csak a pénz. 1 Ez a csatajelenet, ha töredezve is, de megmaradt az utókornak , • A körkép épülete óriási jurtára emlékeztet. • Valamennyi munkafolyamatot videóra vesznek. Azt a kezdetektől fogva mindenki jól tudta, aki csak egy kicsit is értett a művészetekhez, hogy a restaurálás nagyon sokba fog kerülni. Ezért húzódott sokáig a végleges döntés. Végül a ’80-as évek végén a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Csongrád Megyei Tanács művelődési osztálya kiírta a pályázatot a restaurálásra, amelyre két pályamunka érkezett. Az egyiket a korábbi állagmegóvást irányító Kisterenyei Ervin és társai, a másikat a wroclavi lengyel körkép restaurálását is elvégző lengyel szakemberek nyújtották be. Óriásvászon Lengyelországból Bár a bírálóbizottság a magyarokat javasolta, ám az országos emlékbizottság mégis a lengyelek mellett döntött. A magyarok pályázatában az állt, hogy még el kell végezniük egy sor kísérletet, a versenytárs azonban kész technológiát kínált. A szerződést 1991 júniusában írták alá, és szeptemberben már munkához is láttak. A kivitelezést öt szakaszra osztották. Az elsőben egy átalakított raktárban alaposan átvizsgálták a képet. Ekkor derült ki, hogy a sok hányattatás során hatalmas gombatelepek fejlődtek ki az öreg vászonban. Nyilván, ezeket ki kellett onnnan pusztítani, s ugyanakkor kioldani az állagmegóváskor belevasalt viaszt. Az első szakasz nyolc hónapig tartott. A másodikban a kép megfoltozását, a montírozást, a hordozóvászon felfüggesztését végezték el. Nem akármilyen feladatról volt szó, hiszen az egész kép 120 méter hosszú és 15 méter magas. Először fel kellett feszíteni a helyére a hordozóvásznat. De ekkora méretű anyagot sem volt ám könnyű szerezni. Európában egyedül a lengyelországi Lodzban szőnek nyolcméteres tekercseket. Ezeket lekezelték gombásodás elleni szerrel, majd összeragasztották a csíkokat. Alul vascsöveket húztak az anyagba és lesúlyozták. Ez így állt több mint öt hónapig. A súlyozás következtében a vászon „behasasodott”. Épp ez volt a céljuk a lengyel szakembereknek, hiszen mint mondják: a behasasodásnak nagy szerepe lesz a panorámahatás keltésében. Ugyanúgy, mint a megfelelő világításnak éj a kép előtt körben futó terepasztalnak is. Ha minden igaz, a középső podesztre (emelvényre) fellépő néző úgy fogja érezni, hogy az események középpontjába került. Persze a világításnak és az illesztéseknek olyan tökéleteseknek kell lenniük, hogy ne látszon, hol van vége a terepasztalnak, és hol kezdődik maga a kép. Ilyen tökéletes hatást azonban csak nagyon alapos előkészületekkel, precíz, összehangolt munkával lehet elérni. A lengyelek éppen ezért nem voltak restek elutazni a helyszínre, köveket, növényeket gyűjteni, és fényképek százait készíteni. A sok helyütt hiányzó eredeti festményrészek pótlásánál jó szolgálatot tesz a körkép hű másolata, a Morelli Gusztáv által készített metszet, valamint egy korabeli fotósmester reprodukció-sorozata. Sokat beszéltünk a képről, de még nem ejtettünk szót arról az épületről, amelyben megkapja - a remélhetőleg végeleges - helyét. A hatalmas, betonból, fából, üvegből emelt, jurtát formázó házban a panorámaképet csak mesterséges fény világítja meg. A légkondicionálásnak köszönhetően a hőmérséklet állandóan 20 Celsius-fok lesz, 40 százalékos páratartalommal. Kiállítások a panoráma mellett A háromszintes épületben, a tévhittel ellentétben, nem csak a körkép kap helyet. Mellette lesz még három állandó kiállítás. Az egyikben a kolostor-, monostorromokból előkerült ásatási leleteket mutatják be. A másik a „Promenad 1896” címert kapta. A promenad sétányt, korzót jelent, és a múlt század végén Magyarországon fellelhető összes ruhaviseletet mutatják itt be bábukon. A harmadik kiállítás címe: A magyarok útja az Uráltól a Kárpátokig. Az épületbe jelenleg nem léphetnek be kívülállók, odabent mégis nagy a nyüzsgés. A lengyel restaurátorok komoly munkatempót diktálnak maguknak. Az első két szakaszt időben és kiváló minőségben teljesítették. A héttagú nemzetközi szakértőcsoport a munkafázis végeztével igen elismerően szólt róluk. Szabó G. László szerint a restaurátorok eddig a szerződésben vállalt határidőhöz képest is három-négy hónapos előnyre tettek szert. Jó esély van tehát rá tehát, hogy 1995 nyarára átadják az újjászületett Feszty-körképet. Azt a monumentális alkotást, amely nemzeti történelmünk nagy pillanatát örökítette meg, amikor Árpád fejedelem mai hazájába vezette népét. Gaál Béla Az ovális szoba titka A mindenkori hatalom jelképe az Egyesült Államokban a Fehér Ház ovális dolgozószobája. Amíg az elnök jól megérdemelt szabadságát töltötte, némileg átalakították, mégpedig úgy, hogy hűen tükrözze lakója személyiségét, ám egyúttal az amerikai elnöki intézmény méltóságát is. Első pillantásra talán nem is annyira feltűnő a változás. Pedig a színek megváltoztak, erősebbek, nyomatékosabbak lettek. Alapvetően a kék, a fehér, a piros (az amerikai zászló színei) és az arany dominál. Kaki Hockersmith, a fődekoratőr mondja, akit Bili Clinton szülőhazájából, Arkansas államból hozatott: - Azt hiszem, az elnök azt akarta, hogy a szoba olyan hazafias, katonás légkört sugalljon, amely jellegzetesen visszaadja annak az országnak a nagyságát, amelynek az élén áll. A csillagok, a sasmadarak, a babérkoszorúk mind ezt hivatottak tükrözni. Hát milyen is akkor az új ovális dolgozószoba - Clinton-stílusban? Az óriási méretű - csaknem kilenc méter hosszú - Szőnyeget kicserélték. Korábban világoskék volt, most sötétebb: közepére beleszőtték az elnöki pecsétet, körülötte ötven fehér csillag, a szövetségi államokat jelképezve: zöld olajágak alkotják a széles szegélyt, amelyet itt-ott aranyló babérkoszorú-mintázatok és vörös rozetták törnek meg. Új, krémszínű drapériák kerültek fel a rózsakertre néző ablakokra, szegélyük ugyancsak sötétkék. A kandalló mellett álló két karosszék új kárpitot kapott, ezúttal aranyszínűt, és a televíziók képernyőjéről is jól ismert két kanapé, amelyeken az elnök külföldi és hazai nevezetességekkel szokott társalogni, szintén más ruhába öltözött: vajszínű és bordó csíkok váltják egymást, a párnák sötétvörösek. A bennfentesek szerint azonban nem is annyira a külső változott meg, mint inkább a hangulat... George Bush idejében az íróasztal fiókjai telistele voltak teniszlabdákkal és baseballkesztyűkkel, s miközben az elnök az előtte ülőkkel beszélgetett, egy fekete-ezüst markolatú, monogramját viselő svájci katonai késsel játszadozott. Bili Clinton precízen bezárja a fiókokat, asztalán nincsenek papírok szétszórva. Kés helyett egy aranyozott olló díszeleg az asztalon, no meg egy levélnehezékként használt bronzbéka. Ám más is van az elnöki dolgozószobában, ami kizárólag gazdája egyéniségére vall. Szinte rajongásig tisztelt példaképének, John F. Kennedynek mellszobra ott díszeleg az egyik könyvespolcon, és visszahozatta a néhai elnök által használt íróasztalt, amelyet mellesleg Viktória királynő ajándékozott az Egyesült Államoknak 1880-ban. Az íróasztal mögötti kis asztalkán, két• A híres szoba mostani lakója. oldalt, Abraham Lincoln és Franklin D. Roosevelt mellszobra. Balra pedig, csaknem hivalkodóan, egyéni „ízként” Rodin Gondolkodójának egy bronzmásolata. És, persze, a személyes tárgyak: apró állatfigurák, Winston Churchill színes szobrocskája, családi fotók feleségéről, Hillaryról, Chelsea nevű lányukról és az elnök édesanyjáról, Virginia Kellyről, egy apró játékbusz, annak a járműnek miniatürizált változata, amelyen a kampány idején Bili Clinton és A1 Gore az országot járta, és egy lova nyakára hajló indián harcos. Mi tagadás, a házigazda büszke az otthonára. - Mit mondjak? Nekem borzasztóan tetszik... Itt van például a két kanapé. Megerősíttettem a rugókat, mert annyira besüppedtek már. Aki rátelepedett, szinte a földig süllyedt benne... - mutogat körbe az elnök. Persze, nem minden elnök élt azzal a lehetőséggel, hogy saját ízlésének megfelelően átalakíttassa a Fehér Házat, a nyugati szárny délkeleti szögletében meghúzódó ovális dolgozószobát. Ez igazán csak az utóbbi időkben vált divattá. (Jelenlegi formájában a helyiséget egyébként először Franklin Delano Roosevelt használta.) Tudniillik nem olcsó mulatság. Az a szőnyeg például, amelyet George Bush nézett ki magának, 49 625 dollárba került. Most a Fehér Ház raktárában fog pihenni. Azt mondják, hogy az új elnök által kért átalakítások teljes összege el fogja érni a 400 000 dollárt. Ámde, a számlát nem a kincstárnak kell állnia, hanem magánadományokból óhajtják fedezni. Rácz Péter • Az ovális szoba, ahol fontos döntések születtek, s születnek ma is. Kelendő keleti műkincsek Közép-Európát a kommunizmus összeomlása óta kifosztják kulturális javaiból, a nyugati szabadpiac joghézagai pedig még tovább ösztönzik e kulturális tisztogatást - ezt állapították meg egy, a közelmúltban megrendezett szakértői értekezleten, amelyet az Európa Tanács tartott Prágában. Mint az értekezleten kiderült, évente sok tízezer értékes műkincset lopnak el templomokból és múzeumokból nyugati bűnszövetkezetek, gyűjtők és - talán - árverési cégek felbérelte bűnözők. 1990 óta évente tizenöt-húszezer műtárgyat loptak el és exportáltak Csehországból. További tizenöthúszezerre tehető az olyan műkincsek száma, amelyeket tulajdonosaik csempésztek ki az exportengedélyezési szabályokat megkerülve. Az orosz ikonok ezrei Finnországon, Lengyelországon, valamint a fekete-tengeri kikötőkből Olaszországon át jutnak ki. A másik oldalon, Nyugat-Európában szinte egyetlen országban sem számít bűncselekménynek illegálisan exportált műtárgyakat importálni. A legtöbb közös piaci ország nem ratifikálta az 1970-es UNESCO-megállapodást az illegális műtárgy-kereskedelemről, mert úgy vélték, hogy a műtárgyak abban foglalt definíciója túl széles, és a kereskedőktől megkövetelt igazolások túl sok bürokráciát okoznának. Az EK helyébe lépett Európai Unió (EU) mostanában vezet be szabályokat az illegálisan exportált műkincsek viszszaszerzésére a tagállamok között, de ez nem vonatkozik más európai országokra. A prágai tanácskozáson jó néhány javaslatot dolgoztak ki a keleti kormányok számára: listázzák a műtárgyakat, erősítsék az őrzést, jobban büntessék a műkincslopást és a csempészetet, bőkezűbben jutalmazzák a vámosokat, tegyék adómentessé a műtárgyak belső, hazai forgalmát. De még ha valóság lesz is ezekből a tervekből, a parttalanul szabad nyugati piac vonzerejét sokáig nehéz lesz leküzdeni.
