Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-19 / 270. szám

1993. november 19., péntek PETŐFI NEPE HÁROM ÉV UTÁN ÚJRA IDŐS ASSZONYT GYILKOLTAK A KÖZSÉGBEN Félelem és rémület költözött Dunapatajra KINEK KELL FELNIE? Tényfeltárás ötvenhatról Dunapatajon az elmúlt hét csütör­tök óta nem lehet nyitott kaput ta­lálni. Félnek az öregek. Bezárnak aj­tót, abalakot, de még így sem tudnak aludni. Ülnek az ágy szélén, figyelik a csendet, lesik a lopakodó neszeket. Félnek, mert tudják, aki bármi áron pénzt akar, azt nem állíthatja meg a gyenge zár, lakat. így volt ez három éve is, amikor az idős Vincze Erzsi­két ölte meg a kegyetlen gyilkos. S mintha sorsszerűén következett volna be, éppen három évre rá, alig pár nap híján, a 71 éves Bori nénit ta­lálták meg vérbe fagyva. Egyre in­kább igaz a mondás: a halálban egyenlők vagyunk, de nem az elmú­lás módjában. Mind többen vannak közöttünk, akik e felbolydult, vajúdó társada­lomban, ahol az emberélet fabatkát sem ér — bűnözők agresszív csele­kedetei miatt halnak meg. Miért kel­lett egy idős, két év óta egyedül élő asszonynak ilyen tragikus körülmé­nyek között meghalnia? Milyen a szörnyű tett visszhangja? Ezeknek a kérdéseknek eredtünk nyomába a gyilkosságot követő napokban. Mennyit ér ma egy emberélet? A nagyközség főút melletti kocs­mája kora délután tele van iszogató, beszélgető emberekkel. Még mindig a csütörtökön felfedezett gyilkosság a téma. — Senki sem tudja, mennyit ér ma egy emberélet. De tény, hogy egyre kevesebbet — mondja egy közép­korú asszony, aki a népes férfitársa­ságot tartja szóval. Régen, ha otthon volt a gazda, a betörő hanyatt-hom­lok menekült. Ma nem nenekül, ha­nem öl. Mint eső után a dudva, annyi a rossz ember. S ne máshol keressük, hanem itt a faluban! Az idősek most járnak a vasboltba. Új zárat vesznek, láncot, meg lakatot. Késő estig ösz­­szeülnek, csak akkor mennek haza. Az én apám azt mondta, hogy rossz ember előtt nincs zárt ajtó. Amint megszólítjuk a társaságot, nem hagyják abba. Tudják, az öreg­ember kiváló célpont az ilyen semmi embereknek. Nehezen mo­zog, elmenekülni, visszaütni nem tud. Ha egyedül él, lehet, hogy csak napok múlva fedezik fel. De ráfize­tett, akárki is volt! Aztmondják, nem találta meg a pénzt. Pedig az öregek rejtekhelyeit csak három ember is­Érthető okokból sűrűn hivatkoztak az elmúlt negyven évben a kiskun­sági hadműveletek felidézésekor szovjet hadijelentésekre és visszaem­lékezésekre. Sajnos, ezek többsége meglehetős pontatlan. A november elsején kiadott közlemény szerint Kecskemétet súlyos harcok után fog­lalták el. „Pontos adatok még nin­csenek, de eddig 2000 ellenséges ka­tona és tiszt holttestét számolták ösz­­sze.” Itt kő kövön nem maradt volna ilyen súlyos, véres harcok után. Ok­kal számíthatnak ezért 49 év múltán is közérdeklődésre a hiteles, vissza­­gondolások. Olyanok például, mint Nyárádi Gábor Embernek maradni című köte­tében olvashatók. A honvéd páncélo­sok egyik lövészszázadának pa­rancsnoka Horthy felhívását a ma­gyar háborús részvétel befejezésének tekintette. Egységét ezért Kistelek térségéből Budapestre irányította. „Kiskunfélegyházáig csupán har­minc kilométer, de jó másfél órába tellett, mire így a város határába ér­tünk. Az út már zsúfolt volt, a hábo­rúnak búcsút mondott emberek, jár­müvek elárasztották a szemhatárig.” A kiskun város előtt váratlanul két Nimród páncélgépágyú zárta el az utat. „Köpcös tábornok ágált a fény­­kévében. mögötte magvar és német meri: ők maguk, a rablók, meg a rendőrök. Ha bővebbet akarnak tudni, itt van a Filna Pista. Ő polgári őr, járt is a helyszínen, vele beszélje­nek — mutatott egyikük az ajtón ki­forduló fekete kabátosra. Aki erőszakoskodik az asszonyokkal A harminc körüli polgári őr kész­séges, látszik rajta, még mindig zak­latott a Ranga néni halála miatt. — Nekem a körzeti rendőrök szól­tak, hogy valami hatósági tanú félé­nek menjek velük, de addigra már a két szomszéd bácsi vállalkozott a feladatra. Nézze, amióta erre a társa­dalmi munkára adtam a fejem, egyre többet látok a falu sötétebb dolgai­ból. A nyáron, innen pár száz méterre találtam egy, a hányadékába fulladt embert. Az éjszakai járőrözések is felnyitják az ember szemét. Persze most mindenki találgat. Ott, a sarkon most fordul be egy idősebb ember gumicsizmában. Az elmúlt nyáron történt, hogy erőszakoskodott egy egyedül élő asszonnyal, akkor bevit­tük az őrsre. Azt megelőzően is számtalanszor előfordult, hogy ha­sonló dolgokat művelt. Ha beiszik, kora ellenére rájön az asszonyok hajkurászása. Éppen egy hete történt, hogy egy fiatalasszonyt zaklatott a saját lakásán, mire az a szomszédba menekült át. Akkor éjjel állítólag a szárkúpokban aludt, mert égre-földre kereste az asszonyka férje, meg a család. Ha megtalálják, lehet, hogy agyon is verik. Amióta ez a nagy munkanélküliség van, mind több a gond a faluban, pedig két rendőrünk is van, akik többnyire rendet tarta­nak. Én a nénit kevésbé ismertem. Azt tudom, hogy van két nagyon rendes fia. Az egyik Kalocsán él, a másik itt a faluban. Szinte naponta látogatták anyjukat, mert az apjuk két éve meghalt. Az úgynevezett Varga utcában laknak, amiről én többet nem is mondok, menjen be a polgármesteri hivatalba. Félelem költözött a faluba Schram Gábor polgármester rég­óta első számú vezetője a nagyköz­ségnek, szinte mindenkit személye­sen ismer a közel ötezer lelket szám­láló település lakói közűi. katonák akréja előreszegezett gép­pisztollyal.. — Vissza! Vissza! Nem adjuk fel a harcot! Nincs fegyverszünet. Aki nem engedelmeskedik, fel kell koncolni.” Prónayfalván (Tázláron) keresz­tül, Jakabszállás határát érintve föld­­utakon jutottak el a Kiskunhalasról Kecelre vezető úthoz. Néhány órát pihenhettek. „Este erős csatazaj Kiskunhalas felől. Riadó! [...] Támadásuk észak­ról és délről átkarolásszeriien tört a város mögé.” A kitörő csapatok elkínzottan tá­molyogtak vissza. „Mi is indítottunk. Kecelig meg sem álltunk. Egy hét telt el a fegyver­szüneti proklamáció, s alig három nap a harcok kiújulása óta. E három nap alatt azonban negyven-ötven ki­lométeres területsávot veszítettünk, s oda lett a Duna-Tisza közti hadsereg java, oda a becsület s a harckészség utolja is.” Jakabszálláson próbálták talpra ál­lítani a magyar páncéloshadosztályt. „Mi a kecskeméti út mellett, egy kócos kis tanyán lábadoztunk, a zász­lóaljtörzs a faluban. Zászlóalj? Jó­szer ént egy század. Amikor vasárnap a reggeli órákban az orosz csapatok Kiskunfélegyházánál egy széles sáv­ban áttörték védelmünket,, a hadosz­— Megfagyott a levegő körülöt­tünk. Amióta ez az eset történt, az időskorúak azt kérdezgetik tőlem: Mi lesz velünk, ki véd meg bennün­ket? Sajnos, sok az idős, egyedülálló ember, akik most rettegnek, zárkóz­nak. Egyedüli remény az lehet, ha gyorsan kézre kerítik a gyilkost. Nagy baj az is, hogy Dunapataj tipi­kusan Duna menti település, ahol a régi építési hagyományok tükröződ­nek. Rengeteg a köz, zegzugos kis utca, ami átláthatatlan. A Varga utca elnevezés egyébként a periférikus részt takarja. El kell ismemi, rossz környéknek számít. Ugyan számta­lan becsületes ember, család lakik ott, de oda települtek a faluba beván­dorlók, akikről sok mindent nem tudni. Ott él a segélyre szorulók többsége is. Ha jól emlékszem, egyetlen egy cigánycsalád lakik arra, de azokkal nincs különösebb gon­dunk. Három éve történt egy gyil­kosság, akkor is idős asszonyt öltek meg. A mostani óriási hatást váltott ki, szinte páni félelem uralkodik. A vagyonőrök és rendőrök megdupláz­ták a járőrözést, ezt talán némi meg­nyugvást hozhat. Rendes, tisztességes asszony volt A szörnyű tetthely, a Mezősor 12. sz. alatti ház, az utca utolsó előtti portája környezetében a legtakaro­­sabb. Valamikor tomácos parasztház lehetett, de homlokzatára redőnyös ikerablakot tettek. A fakapu zöldre festve, minden arra utal, hogy az ott élő rendet, tisztaságot szerető ember volt. Mindez azért is szembetűnő, mert az előtte lévő ház udvarán óriási a rendetlenség, kidobott szék, alkat­részdarabok vannak a hóban. Az utca vége alig 50 méterre van, az árvízvé­delmi töltés zárja az utat. Ha a tettes nem a falu felé menekült, az ártér jó fedezéket adott. A sűrű hóesésben minden békés, a kutyák sem ugatnak, egyedül Bori néni házának kéménye nem füstöl. Lezárták, csütörtök óta Csipkerózsika-álmát alussza. Az utca végén lévő sarokház szinte megszó­lalásig hasonlít az előzőre. Jó fél óráig zörgettünk, mire mozdul va­lami. A szomszéd mosolygós, idős bácsi, csak az újságíró szóra nyit aj­tót. Kéri az igazolványt, már indu­lunk a kocsihoz, mert abban maradt, amikor mégis betessékel bennünket. Jó véleményem van magukról, jöjje­tály Kerekegyházán foglalt állást." A lajosmizsei út mentén várták a további parancsot. Viszonylag biz­tonságból szemlélhették, hogy „Rá­ták jelentek meg Kerekegyháza fö­lött, s zivatarszerüen zúdították alá ökölnyi bombáikat. S a támadások rövidebb-hosszabb szünetekkel meg­ismétlődtek, parancsnokságainkat verték kegyetlenül." A hajdani kecskeméti piarista diák, Szamosi József memrégiben Münchenben kiadott Pasziánsz című kötetéből tudható, hogy nagyjából ő is ezt az utat járta be 1945 vérzivata­ros őszén egy kisebb egység pa­rancsnokaként Jakabszállásig. Ott azonban Solton át Úszódnak fordul­tak. Meglepve tapasztalta; a falu elöl­járósága a községháza előtt feketébe öltözve várta a szovjeteket. A Kecskeméten élő dr. Földi Já­nos szerint is erős harcok voltak Kis­kunfélegyháza, Bugac térségében. Maga is megsebesült a Vereb­­kocsma környékén kialakult tűz­harcban. Mégis úgy vélhető, hogy viszonylag kis erők vettek részt a kiskunsági, inkább utóvédcsatáro­zásnak, mint döntő csatáknak tekint­hető harcokban. Heltai Nándor nek csak — mondja barátságosan . Tudják, én voltam az egyik hatósági tanú, hát én mindent láttam. Szerin­tem kedden, úgy kora délután érhette a halál. A kamrában lepték meg, ahol éppen csirkét tisztított. Az én felesé­gemmel vették közösen a napokban. Nemrégiben szabadult egy gyilkos Mi nem vettünk észre az egészből semmit. Csak az tűnt fel, hogy szer­dán és csütörtökön nem láttuk a szomszédasszonyt. Ugyan kertszom­szédok vagyunk, de az öl fától nem látunk át. Még a férje halála után is jól tartotta magát. Különösebben nem volt beteg, csak nagyot hallott. Volt hallókészüléke, de azt vagy nem tudta, vagy nem akarta használni. A fiain, menyein, unokáin kívül csak a postás járt hozzá, senki idegent nem fogadott. A kaput mindig zárva tar­totta, csak a bejárati ajtó volt nap­közben nyitva. Arról is tudni kell, ha valaki be akar menni, meg kell azt emelni, mert szorul. Nem volt gaz­dag asszony, szerényen élt. A szobá­ban kutatási nyomokat láttunk, de nem sok ideje lehetett a gyilkosának, az biztos. A rendőrök lefoglaltak egy-két dolgot — részletesen el­mondta, mit, milyen sérüléseket lá­tott, de a nyomozás érdekében ezt nem részletezzük —, az értékeit is megtalálták, kivéve egy dolgot. Tud­ják, azért is nyitottam ilyen nehezen ajtót, mert mi is ketten élünk a fe­leségemmel, azóta félünk. Persze nem csak mi, hanem minden idős, itt a környéken is van belőlük bőven. De rossz emberből is! Nemrégiben szabadult egy gyilkos. Tudja, ez a Varga utca bizony erről híres. Pedig amikor úgy 50 éve ide költöztem, csak csupa rendes ember lakott itt. Most meg van itt midenféle körülötr tünk. Már szinte nem is merünk be­menni a faluba, vásárolni a boltba, mert mindenki azt kérdezi tőlem: — Mondja, hogyan történhetett meg a tragédia? — Nem tudom. Csak azt tudom, hogy minden kapuba nem állíthatnak rendőrt. Ha nem egyedül él, akkor sincs védve az ember, mert a fiatalok elmennek reggel, s mire hazaérnek, ezek a disznók kétszer is megnyúz­zák a nagymamát. Nekik vajon mit kellene átélniük ahhoz, hogy ne kö­vessenek el ilyen Isten és ember el­leni gazságot Zsiga Ferenc Hadtudományi konferencia — A lakosság elsősorban a biz­tonságot várja a fegyveres testületek­től és azt, hogy soha ne váljanak önálló politikai erővé, vagy a szélső­séges politika eszközévé - hangsú­lyozta Cseh-Szombathy László, az MTA levelező tagja Balatonkenesén, a Magyar Hadtudományi Társaság második országos tudományos kon­ferenciájának ülésén a hadsereg és a civil társadalom kapcsolatáról szólva. Több előadó kitért a NATO-hoz való csatlakozás kérdé­sére, amellyel kapcsolatban Pirityi Sándor, a Magyar Hadtudományi Társaság vezetőségi tagja kijelen­tette: Kelet- és Közép-Európa orszá­gai ma egymást akadályozzák a NATO-ba való bejutásban, és nehe­zítik a bővítés feltételrendszerének kidolgozását is. A társaság plenáris ülésén foglal­koztak a rendőrség, a határőrség, va­lamint a vám- és pénzügyőrség mun­kájával is. Elmondták, hogy a rend­őrség feladatait egyre képzettebb és nagyobb létszámú állománnyal látja el; az utóbbi három évben 4500-zal növelték a létszámot, ám ez idő alatt a bűncselekmények száma 140 ezer­ről 440 ezerre szökött föl. A Magyar Hadtudományi Társa­ság konferenciája ma befejezi négy­napos tanácskozását. — Vannak olyan bűnök, amelyek az egész emberiség jövőjét, létét ve­szélyeztetik. Ezek üldözése a nem­zetközi jog alapján az ENSZ minden egyes tagállamára kötelező érvé­nyűek - hangsúlyozza dr. Kahler Frigyes, az Igazságügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett bűnök tényfeltáró bizott­ságának tagja. — Konkrétan milyen bűnökre gondolnak az igazságtételi törvény megalkotói? Kinek kell most félnie? — A háborús és emberiségellenes bűnök közé sorolható, ha valaki fegyvertelen, tiltakozó tömegbe lö­vet, illetve erre parancsot ad. Fontos, hogy itt nem elsősorban a végrehajtó kiskatonát ítéli el a törvény, hiszen, ha megtagadja a parancsot, akkor ő is az életével fizet. Ugyancsak egyete­mes bűnnek számít a hadifoglyok kínzása, törvénytelen kivégzése. — Mire számíthatnak azok az ut­cai „önkéntesek”,. akikről fotók, ta­núvallomások alapján szintén bebi­zonyosodhat, hogy fegyvertelen em­berekre támadtak és ok nélkül öltek? — Nagyon nehéz általánosságban megmondani, hogy kire mi vár. Minden egyes ügyet külön kell meg­ítélni. az adott körülmények pontos ■ ismeretében. Ezért is nagy jele: >­­ségű a tényfeltáró bizottság munkája, amelyben zömmel történészek dol­goznak. A korabeli dokumentumok -Az elmúlt hetek sajtóvitáiban az egyik leggyakrabban emlegetett téma a rádió és a tévé közszolgálati jellege volt. Valójában meghatároz­ható-e, hogy milyen követelményt je­lent az elektronikus sajtó „közszolgá­lata” - kérdeztük dr. Kajdi Józseftől, a miniszterelnökség közigazgatási ál­lamtitkárától. — A kérdésre egyértelműen igen a válasz, hiszen a tavaly el nem foga­dott médiatörvény ezt már tisztázta. Tény persze, hogy nehezen kodifi­kálható fogalomról van szó; egy-egy műsorról csak akkor állítható, hogy eleget tesz a közszolgálatiság köve­telményének, ha megfelel bizonyos alapelveknek, amelyeket a törvény­­javaslat részletesen felsorol. — Ilyen például az, hogy a hazai és külföldi eseményekről, tényekről és vitatott kérdésekről részletesen és átfogóan, pártatlanul köteles beszá­molni a média. Egy másik követel­mény: a műsorszolgáltatás köteles gondoskodni a vélemények, nézetek sokféleségének kiegyensúlyozott bemutatásáról. További feltétel az irodalmi, művészeti alkotások, a kul­turális, vallási és világnézeti értékek, a közhasznú és egészséges életmód, valamint a környezetvédelmi ismere­tek hasonló módon történő bemuta­tása, a tárgyszerű tájékoztatás. — Csakhogy jelenleg nincs médi­atörvény - tehát e követelményeknek nincs jogi hátterük. — Miután a törvény nem született meg, a televízió, illetve a rádió szer­bíróság! iratok, pártszervezeti, kato­nai és kormányülésekről szóló jegy­zőkönyvek, filmek, fotók, rádiós hanganyagok - mellett a személyes visszaemlékezések is bizonyítékul szolgálnak. — Milyen eredményekre jutottak eddig és mikorra várható az első „56-os per”? — Most készül a sortüzekről szóló jelentésünk, amely az egész ország­ban mintegy 50 esetet tár fel. Például az Egerben tüzelő pufajkások közül nagyon sok név szerepel a dokumen­tumokon; parancsnokukat, ha még életben van, minden bizonnyal fe­lelősség terheli. A tényfeltáró bi­zottság adatai alapján az ügyészség emel majd vádat és a bíróság ítélke­zik majd. Az is biztos, hogy ha élné­nek, Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek is el kellene számolniuk 1956-os tetteikkel. Ám a halál után csak a történelmi felelősség állapít­ható meg, büntetőjogi eljárás ellenük már nem indulhat. — A felelősségre vonás hány em­bert érint és milyen büntetésre szá­míthatnak? — Pontos számot nem lehet tudni, körülbelül száz emberről lehet szó. A büntetés maximuma az életfogytig­­láríi 'szabadságvesztés. De a büntetés kiszabásánál szintén sok szempontot kell a bíróságoknak majd mérlegelni, hiszen többségében már idős embe­rekről lesz szó. -némefh­vezeti és működési szabályzatába csaknem szó szerint belekerültek e követelmények, amelyeket mindkét intézmény önmagára nézve kötelező érvényűnek fogadott el. Megjegy­zem: amíg az említett kritériumok a törvényjavaslatban szerepeltek, semmiféle kifogás nem merült fel el­lenük. Jómagam úgy vélem, hogy ha ezeket az alapelveket közelítőleg is érvényesíti a két elektronikus média, eleget tud tenni a közszolgálatiság követelményének. — Azt azért nem könnyű elbírálni, hogy ki miként tartja be a szabály­zatba foglaltakat. — Mindkét intézménynek van to­vábbi zsinórmércéje, amely megíté­lésem szerint hathatósan segíti a köz­­szolgálati jelleg érvényesítését: a BBC etikai kódexének hazai viszo­nyokra alkalmazott változata. Ebben tételesen, szerkesztőkre, előadókra „lebontva" szerepelnek a korrekt, hi­teles tájékoztatás feltételei. — Ezen túlmenően: a rádiónál és a televíziónál egyaránt működik társa­dalmi felügyelő bizottság, amelynek tagjai a lakosság legkülönbözőbb ré­tegeiből kerülnek ki. E testületek ré­szint a szervezeti szabályzat, részint az etikai kódex alapján vizsgálják, értékelik a műsorokat. Véleményük, figyelemfelhívásuk nyomán az in­tézmények vezetői az általános sza­bályokat megsértő dolgozókkal szemben a törvényes, munkajogi eszközöket alkalmazhatják. K. T. • A pataji Varga utca, ahol a megölt asszony háza is van. TÖRTÉNELMÜNK ELTITKOLT ESEMÉNYEI Ráták Kerekegyháza fölött • Ranga néni házának kamrarésze, ahol a gyilkos lesújtott. • Emlékezés a tiszakécskei sortüz áldozataira. (PN-archív) MEGKÉRDEZTÜK AZ ÁLLAMTITKÁRT: Mit jelent a közszolgálati tévé?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom