Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-26 / 276. szám
OTTHONUNK Kedves Olvasónk! Otthonunk című mellékletünk, melyet figyelmébe ajánlunk, több szempontból is rendhagyó. Első alkalommal jelentkezünk egyetlen témában ilyen gazdag összeállítással és e kiadvány kézbesítésével kezdi meg munkáját a Petőfi Népe terjesztői hálózata. Amint már hírül adtuk, január 1-jétől saját terjesztőink viszik házhoz a kora reggeli órákban a Petőfi Népét. A hétvégén ezt a terjesztési rendszert szeretnénk kipróbálni, ezért péntektől vasárnapig minden előfizetőt felkeresnek kézbesítőink, hogy átadják ezt a mellékletet. A Petőfi Népe 16 oldalas pénteki számát a heti tv-műsorral az előfizetőknek is a postás viszi. Az árusítóhelyeken természetesen együtt kapják meg olvasóink lapunkat és az Otthonunk mellékletet — összesen 28 oldalt — változatlan áron. Kérjük, ha bármelyik példány kézbesítése elmaradna, jelezzék olvasószolgálatunknál! Kisbútorok nagy ötletek • Régi fotel piros kockás vászonnal felújítva. # A megunt lámpa apró virágos, otthon is elkészíthető, hajtogatott ernyővel sokkal vidámabb. • Romantika a divat a lakás öltöztetésében is. • Képünkön földig érő, fodros szegélyű terítő borítja a régi asztalt, fotelokat, sőt az ágyat is. A függönyt ugyanebből az anyagból készítették. Szerkesztette: Károlyi Júlia K Ü LÖN SZÁM A tartalomból: Interjú Zsadon Andreával 3. old. Rendezze be! Lakberendezési játék értékes nyereményekkel 12. old. LÁTOGATÓBAN A GÉRÓ-TANYÁN # Téli udvar. Kecskeméttől nem is olyan távol, az 54-es főút közelében van egy kis „paradicsom”, melyet néhány beavatott helybélin túl főleg az ország más vidékein és a külföldön élők őriznek igazán az emlékezetükben. A magyar népi kultúra valamennyi, hagyományosan használt nyersanyaga használati tárggyá, az ember életét megszépítő és megkönnyítő eszközökké vált itt az alkotó kifogyhatatlan képzelőereje és szorgalma folytán. Döngölt falú mesebeli ház, farönkökből öszszerakott padlózat, búbos kemence, faragott asztal, faderékba vésett komód, fából készült, kosszarvat idéző székek — sorolni sem győzöm a sok látványosságot, ami belépéskor fogad. „Sajnos, most üres a termem, mindent elvittek a megrendelők” — szabadkozik házigazdám, Géró György, aki „csak fafaragónak” vallja magát, hivatalosan népi iparművész, valójában pedig a lakókörnyezet építésének, szépítésének művészi léptékű mestere. Mi ösztönözte arra, hogy éppen itt és ilyen formában teremtse meg a maga sajátos világát, hol kezdődött ez a jelenleg is tartó alkotó munka? — A 70-es évek elején Pesten éltem s egy ismerős kislány „kicsábított” a művésztelepre, ott ismerkedtem meg a vésővel. De mivel a fővárosban kevés a fa, nagyon nehéz volt gyakorolni. Sokszor az út melletti fák ágait tördeltük le, hogy legyen megmunkálható anyagunk. Ezért 1971-ben otthagytam Budapestet, s olyan helyet kerestem, ahol sok fa van a közelben. Részben ezért, részben mert Kecskeméten születtem esett a választásom erre a helyre. Akkor még puszta terület volt az egész, minden, ami most itt látható, az eltelt időszak terméke. Számomra ez a munka az alkotást, az önmegvalósítást és egyben az életformát is jelenti. Nagyon sok látogatóm van és szeretném olyan körülmények között fogadni őket, amilyenre mindig szívesen emlékeznek vissza. Jóleső érzés volt számomra például, hogy München egyik focicsapata nem várt győzelmét nálam ünnepelte meg. Csak azért jöttek el olyan távolról, hogy az én disznótoros vacsorám mellett örüljenek a sikerüknek. — Biztosan élményt jelent a sok visszatérő vendég, de egy idő után teher is lehet. Hova lehet akkor „menekülni" ? — Körülbelül négy éve, hogy szinte idegenforgalmi látványosságnak számítunk, és ez nagyon fárasztó — veszi át a szót Géróné Törzsök Enikő a háziasszony, aki emellett a pedagógiai intézet munkatársa, pszichológus. Különösen nyáron nagy a forgalmunk. Szerencsére van egy kétszobás városi lakásunk, ahová visszahúzódhatunk. — Itt kint minden berendezési tárgy a férjed munkája. Mi a helyzet a városi lakással? — Bent vannak modem bútorok, de azért Gyuri ott is megmutatta magát. A konyhabútort egészében ő csinálta, vagyis a konyha népies jellegű. A szobában van egy dupla ág, amit részben térelválasztónak használunk, részben virágok futnak fel rajta. Az egész olyan, mint egy műalkotás. Ezt az ágat hetekig kereste az erdőben, mire rátalált. így lett az egyik karácsonyi ajándékom. Vannak faliképek, különböző használati tárgyak, fatálak, virágtartók, melyek mind az ő alkotásai és valami fantasztikus módon harmonizálnak a modem bútorokkal. Azt hiszem, ez volt a BNV-n aratott sikerének a titka is, hiszen az emberek többségének modem háza, lakása van, tehát azzal harmonizáló bútort keres. Gyuri olyan gyönyörű, egy rönkből faragott fotelt készített, ami tökéletesen beillik ezekbe a lakásokba. • Szóval a benti lakásunkon is meglátszik, hogy ő lakja, bár igazából ő csak a tanyán érzi jól magát. — Én ezt az építkezést egy minden percében izgalmas és átgondolt alkotásnak szánom — folytatja a beszélgetést a házigazdám. Itt lévő munkáimmal szeretném megkövesíteni, belevésni a homokba az agyagot, a fát, és az embereknek azt akarom megmutatni, hogy másképp is lehet építkezni, másképp is lehet gondolkodni, nem csak sémákban. Egy családi ház építéséhez nem kellenek milliók, csak szemléletváltás, hiszen körülöttünk van az anyag, csak ki kell aknázni, ki kell bányászni. Kibányászom az agyagot, abból a falat rakom fel, az üregekből csinálom a pincét, az aknákat, az úsztatót és a medencét. így nem kell tégláért járni, fuvarost fizetni. Csupán a föld kincseit kell felszínre hozni és magasba emelni, megmutatni hogy a természetes anyag mire képes. Baráth Edit • A ház gazdája és gazdasszonya. • A mennyezetet különleges gerendaszerkezet tartja. ELŐZETES A LAKÁSKULTÚRA DECEMBERI SZÁMÁBÓL Vendéglátó: a Haumann család A Lakáskultúra című folyóirat decemberi száma képes-információs összeállításai karácsonyra is szóló praktikus ajánlatai, IKEA-nyerményjátéka mellett ismét sok ötlettel, eredeti megoldással kialakított otthonokba kalauzolja olvasóit. A Lakáskultúra vendéglátója ezúttal Haumann Péter, akit Baló Júlia keresett fel otthonában. Az alábbiakban részleteket adunk közre a folyóirat decemberi számában megjelenő riportból. ...„Elszánt düh volt bennem az élettel szemben: miért nem magától értetődő, hogy az ember tisztességes lakáshoz jut?” — emlékezik a házigazda, amikor annyi év és annyi lakás után immár itt, a véglegesnek tartott, szép, kis ház nappalijában beszélgetünk, és közénk egy óriás hibiscus ága hajlik a biedermeier ülőgarnitúra kiegészítőjeként. Itthon a család: Agnes, a feleség, az anya; s a három gyerek: Dávid, aki Székesfehérvárott kezdi felsőfokú tanulmányait, a negyedikes gimnazista Petra s Máté, a legkisebb — hetedik osztályos tanuló. Kivételes pillanat, hogy együtt a család, s a családfenntartó: Haumann Péter. — Kicsit mozdulatlan a lakásunk. A régi bútorok, a szőnyegek a heves létezés mellett nyugalmat, örökkévalóságot, állandóságot adnak — ő így fogalmaz. — Szeretem a szép, régi tárgyakat, csodálom őket, elmélázom felettük — szinte kilopnak az időből —, mert amúgy mintha hajszolnám a részleteket, a pillanatokat. Persze, az örökkévalóságra berendezett lakás átka is fenyeget: nem biztos, hogy funkcionálnak is az egyes beszerzett bútordarabok. Mi itthon nézegetjük a Lakáskultúrát, de azt veszem észre, hogy a szép lakásokban kicsit merev az élet. — 1977-ben költöztünk ide, súlyos viszontagságok után. 1974-ben még rendőri karhatalommal késztet• A család. tek távozásra minket korábbi lakásunkból — egy hónapos babánkkal, Dáviddal. Megtörtént ezután, hogy egy év alatt ötször költözködtünk! Emlékszem rögtönzött gardróbunkra: kapanyélen lógtak a ruháink... A kilakoltatás óriási energiát adott: egyszer majd csak azért is kertes házban lakunk! ... — Akár hiszed, akár nem: az egész lakásunk stílusát ez a háromezer-hatszáz forintos láda szabta meg, amit a Maiéter laktanya bizományis pincéjéből vásároltam, Ágnes születésnapjára. Akkor kaptam rá az ízére: mit jelent egy öreg bútor. A ládikó 1827-ben készült, a zár még mindig az eredeti, ma is működik, és van benne rejtett fiók. Aztán az intarziás szekreter következett. Szükségünk volt egy ebédlőasztalra. A Domusban hetvenezer forintért kínálták azt, ami tetszett volna. Végül is ezt a szecessziós, ólom- és gyöngyház berakásos, kinyitható asztalt megvásároltam székekkel, hirdetés útján, tizenkétezer forintért. Hat- és tizenkét személyes így ez a bútor, amelyhez hasonló módon vásároltuk a damasztabroszt is a szalvétákkal. S mi mindezt használjuk is itthon: a tárgyakat, a készleteket, a csészéket... Centiről centire válogattuk a textíliákat, kerestük az egyes darabokat; addig nem volt például csillárunk, ameddig nem találtuk meg a nekünk tetszőt. • Szecessziós asztal és székek. Az UVEP ajánlata: porcelán étkészletek, kávés-, teásszettek, süteményestányérok. Üvegpoharak, vázák, kancsók, kompótoskészletek, kristályáruk, jénai áruk. Szaniteráruk: fehér csempe • rozsdamentes és zománcos mosogatók • gáztűzhelyek • gázkazánok • villanybojlerek • lakásfűtők • vízmelegítők • konvektorok • csapok • csaptelepek • víz- és gázcsövek. Háztartási műanyag áruk nagy választéka. Várjuk Önöket! Kecskemét, Máriahegy 419 /E5-ös úton, Bp felé balra/ Tel.: 76/482-252 Fantázia és hagyomány
