Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-26 / 276. szám

OTTHONUNK Kedves Olvasónk! Otthonunk című mellékletünk, melyet figyelmébe ajánlunk, több szempontból is rendhagyó. Első alkalommal jelentkezünk egyet­len témában ilyen gazdag összeál­lítással és e kiadvány kézbesíté­sével kezdi meg munkáját a Pe­tőfi Népe terjesztői hálózata. Amint már hírül adtuk, január 1-jétől saját terjesztőink viszik házhoz a kora reggeli órákban a Petőfi Népét. A hétvégén ezt a terjesztési rendszert szeretnénk kipróbálni, ezért péntektől vasár­napig minden előfizetőt felkeres­nek kézbesítőink, hogy átadják ezt a mellékletet. A Petőfi Népe 16 oldalas pén­teki számát a heti tv-műsorral az előfizetőknek is a postás viszi. Az árusítóhelyeken természetesen együtt kapják meg olvasóink la­punkat és az Otthonunk mellékle­tet — összesen 28 oldalt — vál­tozatlan áron. Kérjük, ha bárme­lyik példány kézbesítése elma­radna, jelezzék olvasószolgála­tunknál! Kisbútorok nagy ötletek • Régi fotel piros kockás vászon­nal felújítva. # A megunt lámpa apró virágos, otthon is elkészíthető, hajtogatott ernyővel sokkal vidámabb. • Romantika a divat a lakás öl­töztetésében is. • Képünkön földig érő, fodros szegélyű terítő borítja a régi asz­talt, fotelokat, sőt az ágyat is. A függönyt ugyanebből az anyag­ból készítették. Szerkesztette: Károlyi Júlia K Ü LÖN SZÁM A tartalomból: Interjú Zsadon Andreával 3. old. Rendezze be! Lakberendezési játék értékes nyereményekkel 12. old. LÁTOGATÓBAN A GÉRÓ-TANYÁN # Téli udvar. Kecskeméttől nem is olyan távol, az 54-es főút közelében van egy kis „paradicsom”, melyet néhány beava­tott helybélin túl főleg az ország más vidékein és a külföldön élők őriznek igazán az emlékezetükben. A magyar népi kultúra valamennyi, hagyomá­nyosan használt nyersanyaga haszná­lati tárggyá, az ember életét megszé­pítő és megkönnyítő eszközökké vált itt az alkotó kifogyhatatlan képzelőe­reje és szorgalma folytán. Döngölt falú mesebeli ház, farönkökből ösz­­szerakott padlózat, búbos kemence, faragott asztal, faderékba vésett ko­mód, fából készült, kosszarvat idéző székek — sorolni sem győzöm a sok látványosságot, ami belépéskor fo­gad. „Sajnos, most üres a termem, mindent elvittek a megrendelők” — szabadkozik házigazdám, Géró György, aki „csak fafaragónak” vallja magát, hivatalosan népi ipar­művész, valójában pedig a lakókör­nyezet építésének, szépítésének mű­vészi léptékű mestere. Mi ösztönözte arra, hogy éppen itt és ilyen formá­ban teremtse meg a maga sajátos vi­lágát, hol kezdődött ez a jelenleg is tartó alkotó munka? — A 70-es évek elején Pesten éltem s egy ismerős kislány „kicsábí­tott” a művésztelepre, ott ismerked­tem meg a vésővel. De mivel a fő­városban kevés a fa, nagyon nehéz volt gyakorolni. Sokszor az út mel­letti fák ágait tördeltük le, hogy legyen megmunkálható anyagunk. Ezért 1971-ben otthagytam Buda­pestet, s olyan helyet kerestem, ahol sok fa van a közelben. Részben ezért, részben mert Kecskeméten szület­tem esett a választásom erre a hely­re. Akkor még puszta terület volt az egész, minden, ami most itt lát­ható, az eltelt időszak terméke. Szá­momra ez a munka az alkotást, az önmegvalósítást és egyben az élet­formát is jelenti. Nagyon sok látoga­tóm van és szeretném olyan körül­mények között fogadni őket, ami­lyenre mindig szívesen emlékeznek vissza. Jóleső érzés volt számomra például, hogy München egyik foci­csapata nem várt győzelmét nálam ünnepelte meg. Csak azért jöttek el olyan távolról, hogy az én disznóto­ros vacsorám mellett örüljenek a si­kerüknek. — Biztosan élményt jelent a sok visszatérő vendég, de egy idő után teher is lehet. Hova lehet akkor „me­nekülni" ? — Körülbelül négy éve, hogy szinte idegenforgalmi látványosság­nak számítunk, és ez nagyon fárasztó — veszi át a szót Géróné Törzsök Enikő a háziasszony, aki emellett a pedagógiai intézet munkatársa, pszi­chológus. Különösen nyáron nagy a forgalmunk. Szerencsére van egy kétszobás városi lakásunk, ahová visszahúzódhatunk. — Itt kint minden berendezési tárgy a férjed munkája. Mi a helyzet a városi lakással? — Bent vannak modem bútorok, de azért Gyuri ott is megmutatta ma­gát. A konyhabútort egészében ő csi­nálta, vagyis a konyha népies jellegű. A szobában van egy dupla ág, amit részben térelválasztónak használunk, részben virágok futnak fel rajta. Az egész olyan, mint egy műalkotás. Ezt az ágat hetekig kereste az erdőben, mire rátalált. így lett az egyik kará­csonyi ajándékom. Vannak faliké­pek, különböző használati tárgyak, fatálak, virágtartók, melyek mind az ő alkotásai és valami fantasztikus módon harmonizálnak a modem bú­torokkal. Azt hiszem, ez volt a BNV-n aratott sikerének a titka is, hiszen az emberek többségének mo­dem háza, lakása van, tehát azzal harmonizáló bútort keres. Gyuri olyan gyönyörű, egy rönkből faragott fotelt készített, ami tökéletesen beil­lik ezekbe a lakásokba. • Szóval a benti lakásunkon is meg­látszik, hogy ő lakja, bár igazából ő csak a tanyán érzi jól magát. — Én ezt az építkezést egy min­den percében izgalmas és átgondolt alkotásnak szánom — folytatja a be­szélgetést a házigazdám. Itt lévő munkáimmal szeretném megkövesí­­teni, belevésni a homokba az agya­got, a fát, és az embereknek azt aka­rom megmutatni, hogy másképp is lehet építkezni, másképp is lehet gondolkodni, nem csak sémákban. Egy családi ház építéséhez nem kel­lenek milliók, csak szemléletváltás, hiszen körülöttünk van az anyag, csak ki kell aknázni, ki kell bá­nyászni. Kibányászom az agyagot, abból a falat rakom fel, az üregekből csinálom a pincét, az aknákat, az úsz­­tatót és a medencét. így nem kell tég­láért járni, fuvarost fizetni. Csupán a föld kincseit kell felszínre hozni és magasba emelni, megmutatni hogy a természetes anyag mire képes. Baráth Edit • A ház gazdája és gazdasszonya. • A mennyezetet különleges gerendaszerkezet tartja. ELŐZETES A LAKÁSKULTÚRA DECEMBERI SZÁMÁBÓL Vendéglátó: a Haumann család A Lakáskul­túra című folyói­rat decemberi száma képes-in­formációs össze­állításai kará­csonyra is szóló praktikus ajánla­tai, IKEA-nyer­­ményjátéka mel­lett ismét sok öt­lettel, eredeti megoldással kia­lakított ottho­nokba kalauzolja olvasóit. A La­káskultúra ven­déglátója ezúttal Haumann Péter, akit Baló Júlia keresett fel ott­honában. Az alábbiakban részleteket adunk közre a folyóirat decem­beri számában megjelenő ri­portból. ...„Elszánt düh volt bennem az élettel szemben: miért nem magá­tól értetődő, hogy az ember tisztes­séges lakáshoz jut?” — emlékezik a házigazda, amikor annyi év és annyi lakás után immár itt, a véglegesnek tartott, szép, kis ház nappalijában be­szélgetünk, és közénk egy óriás hi­biscus ága hajlik a biedermeier ülő­garnitúra kiegészítőjeként. Itthon a család: Agnes, a feleség, az anya; s a három gyerek: Dávid, aki Székesfehérvárott kezdi felső­fokú tanulmányait, a negyedikes gimnazista Petra s Máté, a legkisebb — hetedik osztályos tanuló. Kivéte­les pillanat, hogy együtt a család, s a családfenntartó: Haumann Péter. — Kicsit mozdulatlan a lakásunk. A régi bútorok, a szőnyegek a heves létezés mellett nyugalmat, örökkéva­lóságot, állandóságot adnak — ő így fogalmaz. — Szeretem a szép, régi tárgyakat, csodálom őket, elmélázom felettük — szinte kilopnak az időből —, mert amúgy mintha hajszolnám a részleteket, a pillanatokat. Persze, az örökkévalóságra berendezett lakás átka is fenyeget: nem biztos, hogy funkcionálnak is az egyes beszerzett bútordarabok. Mi itthon nézegetjük a Lakáskultúrát, de azt veszem észre, hogy a szép lakásokban kicsit merev az élet. — 1977-ben költöztünk ide, sú­lyos viszontagságok után. 1974-ben még rendőri karhatalommal késztet­• A család. tek távozásra minket korábbi laká­sunkból — egy hónapos babánkkal, Dáviddal. Megtörtént ezután, hogy egy év alatt ötször költözköd­tünk! Emlékszem rögtönzött gardró­bunkra: kapanyélen lógtak a ruhá­ink... A kilakoltatás óriási ener­giát adott: egyszer majd csak azért is kertes házban lakunk! ... — Akár hiszed, akár nem: az egész lakásunk stílusát ez a háromezer-hatszáz forin­tos láda szabta meg, amit a Maiéter laktanya bizományis pincéjéből vá­sároltam, Ágnes születésnapjára. Akkor kaptam rá az ízére: mit je­lent egy öreg bútor. A ládikó 1827-ben készült, a zár még mindig az eredeti, ma is működik, és van benne rejtett fiók. Aztán az intarziás szekreter következett. Szükségünk volt egy ebédlőasztalra. A Domus­­ban hetvenezer forintért kínálták azt, ami tetszett volna. Végül is ezt a sze­cessziós, ólom- és gyöngyház bera­­kásos, kinyitható asztalt megvásárol­tam székekkel, hirdetés útján, tizen­kétezer forintért. Hat- és tizenkét személyes így ez a bútor, amelyhez hasonló módon vásároltuk a damasz­­tabroszt is a szalvétákkal. S mi mindezt használjuk is itthon: a tár­gyakat, a készleteket, a csészéket... Centiről centire válogattuk a textíliá­kat, kerestük az egyes darabokat; ad­dig nem volt például csillárunk, ameddig nem találtuk meg a nekünk tetszőt. • Szecessziós asztal és székek. Az UVEP ajánlata: porcelán étkészletek, kávés-, teásszettek, süteményestányérok. Üvegpoharak, vázák, kancsók, kompótoskészletek, kristályáruk, jénai áruk. Szaniteráruk: fehér csempe • rozsdamentes és zománcos mosogatók • gáztűzhelyek • gázkazánok • villanybojlerek • lakásfűtők • vízmelegítők • konvektorok • csapok • csaptelepek • víz- és gázcsövek. Háztartási műanyag áruk nagy választéka. Várjuk Önöket! Kecskemét, Máriahegy 419 /E5-ös úton, Bp felé balra/ Tel.: 76/482-252 Fantázia és hagyomány

Next

/
Oldalképek
Tartalom