Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-24 / 274. szám
1993. november 24., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Több olyan levelet is kaptunk az elmúlt napokban, amelyekből sajnos nem derül ki, hogy honnan írta a feladó, de azt sem lehet megtudni, ki az, aki a sorokat papírra vetette. Egy idős néni aláírású levél például azt tartalmazza, hogy az illető nagyon jól érzi magát egy klubban és másoknak is azt javasolja, keressék fel a kis közösséget. Azt kérjük, legalább a várost, a községet tüntessék fel, mert így nem tudunk mit kezdeni levelükkel. Nem értjük azt sem, hogy vannak, akik teljesen „ártalmatlan” témáról tudósítanak bennünket — például megdicsérnek egy intézményt — mégis azt kérik, hogy a nevüket ne tegyük közzé. Mások életrevaló javaslattal fordulnak hozzánk és általunk a közvéleményhez, de hozzáteszik: nem akarnak a nyilvánosság előtt névvel és címmel szerepelni. Itt üzenünk annak a tompái családnak is, amelynek tagjai azt kérik tőlünk, tudjuk meg, hogyan lehet „segédvezetői” engedélyt beszerezni. Természetesen utánanézünk a lehetőségeknek és levélben tájékoztatjuk olvasónkat. Várjuk továbbra is névvel ellátott leveleiket. A szerk. Mai mese egy garnitúráról A KISFIAM VALÓBAN MEGSZÜLETETT Családi pótlék és anyakönyvi kivonat Kellemetlen eset történt velünk ülőgarnitúránk megvásárlása során. Ennek próbáltam hangot adni az alábbi kis írásban. Bár a körítés meseszerű, a tények — sajnos — valósak és roppant bosszantóak. Volt egyszer egy kerek erdő, s annak közepében ott éldegélt Egyszeri a feleségével és gyermekével, mígnem egyszer megjelent a jó tündér, akit az egyszerűség kedvéért az erdő lakói csak MITAX-ORGAN-nak hívtak és aki azt mondta Egyszerinek: ' — Csukd be a szemed és kívánj bármit, én teljesítem. Ráadásul előleg befizetése nélkül, kamatmentesen. De azt sorsoláson döntjük el, mikor teljesül a kívánságotok. Egyszeriék nagyon megörültek a váratlan lehetőségnek és kiválasztottak egy ülőgarnitúrát. Telt-múlt az idő és alig két hónap múlva értesítést kaptak, hogy a jó tündér őket sorsolta ki, így várhatják álmaik bútorát. Felháborodásomat szeretném leírni. A minap beszélgettünk, hogy hamarosan jön a villanyszámla, a tv-előfizetési díj, meg a többi fizetnivaló. Nevetve mondja az egyik, hogy ők ugyan nem fizetnek már mióta tv-díjat. Én magam is sokat tudok olyanokat, akik tudnák fizetni és mégsem fizetik. Mi, akik kis keresetből vagyunk, van, aki egyedül neveli a gyerekeit, azok becsületesen fizetik. Mi is tudnánk hová tenni azt a 600 forintot. Van, amikor fizetés előtt jön, amikor egyáltalán nem tudjuk kifizetni. Kicsit szigorítani, ellenőrizni kellene az ilyeneket. Mert legtöbb lakásban van tv. Ha ők is becsületesen fizetnének, Nemrégiben Bajáról Kiskunfélegyházára igyekeztünk a férjemmel és a lányommal a késői órákban. De mert egy csomagot be kellett vinnünk Kecskemétre, ezért az 52-es főúton haladtunk. Mivel már elég éhesek voltunk, úgy gondoltuk, hogy a legközelebbi, nyitva tartó csárdánál megállunk. Ez a hely a Kígyósi csárda volt Solt és Fülöpszállás között. Az étterem meglepően gondozott, tiszta és hangulatos volt. Elég sűrűn étkezünk étteremben és így van viszonyítási alapunk. A felszolgáló hölgyön fehér blúz, fekete alsó volt, nem holmi tirke-tarka göncök. Nagyon kedvesen, udvariasan bántak velünk. Az ételről nem is beszélve. Nagyon gyorsan és isteni vacsorát kaptunk, rendkívül gusztusos díszítéssel. De a nagy meglepetés csak ezután jött. Újabb két hónap telt el, bútor sehol. Egyszeriék telefonáltak jó tündérnek, hogy valami nem stimmel. Az közölte, hogy tündértársa, a Bácsborsódi Bútorkészítő és Szolgáltató Betéti Társaság elfelejtette értesíteni Egyszeriéket néhány megváltozott körülményről. Például arról, hogy a bútorgyár nyáron leállt, a megrendelt bútor ára közben potom 10 ezer forinttal emelkedett. A feledékeny tündértárs három hónappal a sorsolás után adott életjelt magáról egy levél formájában. Ebben az állt, hogy a mellékelt háromféle kárpit közül lehet választani. Viszont egyik sem hasonlított ahhoz, amit Egyszeriék kiválasztottak a mese elején. Egyszeriék most félelemmel vegyes izgalommal várják ülőgarnitúrájukat, bízva abban, hogy bár árban, színben nem a tervezettet kapják, valami hasonlóság mégiscsak lesz. Ifj. Kiss Károly, Kőrösladány lehet, hogy nem is kellene enyit fizetni. Van, ahol tv, video, autó, hobbi, külföldi nyaralás és akkor az ilyenek nem fizetnek. Mi, akik egyik napról a másikra nem tudunk kijönni a pénzből, helyettük is fizetünk. Ha köteleztek bennünket, hogy fizetni kell, akkor mindenki fizessen. Aki pedig nem tudja felmutatni, hogy fizetett, visszamenőleg fizettessék meg vele a díjat. Azt hiszem, így jó összeget be tudnának szedni a lakosságtól. Ne csak mi húzzuk a rövidebbet, akik becsülettel fizetünk. Azt hiszem, sokan egyetértenek velünk. Egy olvasójuk Kiskunfélegyháza Betért az étterembe, s a melletünk lévő asztalhoz ült egy fiatal pár. Tatárbifszteket szerettek volna enni, de az nem szerepelt az étlapon. A felszolgálónő udvariasan elnézést kért és megkérdezte a szakácsot, akit kb. két-három percre láttunk és nem lehetett több húszévesnél, hogy el tudná e készíteni. A szakácsnő bólintott, hogy igen. Tíz perc múlva gyönyörűen tálalt, díszített két tálat hozott a felszolgálónő a vendégeknek. Nagyon jólesett látni, hogy két ilyen fiatal hölgy örömét leli munkájában és nem unott képpel állnak a vendég szolgálatában. Ezúton szeretnénk gratulálni a tulajdonosnak a csárdához és munkatársaihoz. Azt hiszem, sok fiatalnak lenne mit tanulnia az ottani dolgozóktól. Faragó Mihálvné Kiskunfélegyháza Aligha van olyan állampolgár, aki a bürokrácia packázásait jó néven venné. Magam is háborgók, ha szenvtelen ügyintézők aktatologatásait tapasztalom. Az én mostani esetem azonban túlnő a hagyományos, torz tapasztalatokon. Ezért szeretném bosszúságom történetét az olvasók figyelmébe ajánlani. Persze, szívesen levelezgetnék továbbra is a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékesével, de kispénzű, leszázalékolt nyugdíjas vagyok, és nekem nem mindegy, mikor juthatok hozzá a gyermekem után törvény szerint engem jogosan megillető családi pótlékhoz. Harmadik gyermekem 1993. június 6-án született a kiskunhalasi kórház szülészeti osztályán. Mikor vittem haza a kicsit a kórházból, a Akit a betegei tisztelnek Negyedszázada dolgozik a kecskeméti Rákóczi úti körzeti orvosi rendelőben dr. Zágoni Miklós belgyógyász. Kellemes személyisége és lelkiismeretes, gyógyító munkája alapján betegei szeretik és tisztelik, bizalommal vannak iránta. Jellemző rá a beteg ember tisztelete, a tapintatos bánásmód, a fokozott segítőkészség, az alaposság, kiegyensúlyozottság, az orvosi hivatás példaadó és elismerésre méltó gyakorlása. A betegei többségének ez a véleménye. Tisztelettel kérem és javaslom, hogy a Petőfi Népe egy újságcikk keretében a nyilvánosság előtt méltassa és ismerje el dr. Zágoni Miklós orvos munkáját. Sz. L., Kecskemét Az áldozatos munkáért Hét éve állok a kecskeméti Izsáki úti kórház pszichiátriai és ideggondozó intézet orvosainak, áplóinak kezelése alatt. Ez idő alatt sokszor és sok más betegtársamat visszasegítették az életbe és sokszor segítették át a nehéz pillanatokon, órákon. Volt, hogy én is úgy gondoltam, nem bírom tovább, de erőt adtak nekem. Szeretném ezt most megköszönni a magam és sorstáraim nevében is elsősorban dr. Szili Éva és dr. Krékics József főorvosoknak, valamint az osztályon dolgozó valamennyi nővérnek, ápolónak. Külön hálával gondolok Vajda Sándoméra, aki engem akkor is istápol és gyámolít, gondoskodik rólam, amikor nem vagyok kórházban, pedig nem tartozunk egy fedél alá. Természetesen nem csak velem törődik. Két és fél éves kora óta nevel egy állami gondozott kislányt, noha tíz éve egy tüdővel él. Az ilyen orvosok, az ilyen ápolók fél gyógyulást jelentenek a beteg embereknek. Végül hadd írjam ide véleményemet a lapról: eddig elégedettek vagyunk a Petőfi Népével, mert amit megígértek az áremeléskor, azt meg is tartották. Valóban színvonalasabb lett az újság. További jó munkát kíván: B. L., Kecskemét Buszmegálló! November nyolcadikán egy új buszmegálló létesült Szabadszállás-Balázspusztán. így megoldódott a gyerekek iskolába és óvodába járása. Az újság segítségével szeretnénk köszönetét mondani a KUNSÁG VOLÁN részéről Friedrich József és Somodi Béla uraknak, valamint Szabadszállás polgármesterének, Bak Istvánnak, amiért kérésünket teljesítették. Kérem, hogy közöljék köszönő levelemet, de a nevem és a címem maradjon a szerkesztőségben. A család lapja Tizenöt éve vagyunk házasok és 14 éve járatjuk a Petőfi Népét. Nagy előszeretettel olvassuk, mert sok érdekes dologról írnak. Nálunk az újság a család lapja. A férjem főleg a sportrovatot nézi át, a gyerekek és én pedig minden cikket, mert mindegyik érdekes és érdekel. További munkájukhoz sok erőt és jó egészséget kíván egy háromgyermekes anyuka. Halász Lászlóné, Kunbaja Kossuth utca 7. kézitáskámat, benne az összes személyi irataimmal elvesztettem az úton. Benne volt az újszülött kisfiam anyakönyvi kivonata is. Háromszáz forintért váltottam egy új anyakönyvi kivonatot, amit kísérőlevéllel megküldtem a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóság címére. Onnan viszszapostázták a születési anyakönyvi kivonatot olyan indokkal, miszerint ,,..a másolat alapján nem áll módunkban a családi pótlékot folyósítani.” Nem akartam hinni, hogy létezik ilyen, s tovább kísérleteztem. Immáron ötödik alkalommal küldtem be az okiratot, de minden alkalommal visszaküldték azzal az intelemmel, hogy az eredeti anyakönyvi kivonatra tartanak igényt. Képtelenek az igazgatóság illeté-Én a magam nevét nem írom ki, az illető meg bizonyára ráismer magára. Október 28-án, csütörtökön 92 éves anyósom ügyében ki kellett menni Helvéciára, az önkormányzathoz. Amíg a feleségem több mint két óra hosszat bent tárgyalt, az öreg Skodámon rajta maradt a világítás. Amikor már úgy gondoltam, hogy jön, be akartam indítani a kocsit. Sajnos nem indult, lemerült az akkumulátor. Megpróbáltam tologatni, de rögtön ott termett egy jóvágású, bajuszos, ötvenes úriember és felajánlotta a segítségét, hozta is rögtön a vontatókötelet, bár mondtam, hogy nekem is van. Egy éppen ott lévő fiatalemberrel meg is húzták a kocsimat, talán öt Feleségem november 12-én a kiskunfélegyházi Béke téri hentesüzletbe ment, hogy vásároljon marhahúst és darált sertést. Megjegyzem, hogy a feleségem hetvenéves, szívbeteg. Én is beteg ember vagyok. A hentesüzletben egy fiatalaszszony több kiló sertéskörmöt vett és azt össze is vágták neki. A feleségem is kért belőle egy kilót, s a pénztárosnő megkérdezte: jó lesz-e egyben? ő kérte, hogy vágja össze, mert nincs, aki feldarabolja. Erre megszólalt az unokám korú gőgös hentes, hogy a néni szerezzen egy szomszéd barátot, aki majd összevágja. A feleségem rászólt, hogy Zolika, mi lenne, ha teljesítenék a vevők kívánságait? Vagy a sertést, a marhát egészben kell aladni? Ügyes-bajos dolgaim a kecskeméti rendőrség ügyfélszolgálati „csarnokába” vezéreltek, ahol mindig több száz ember vár ügyeinek elintézésére (gépkocsiátírás, jogosítvány, személyi igazolvány stb.) A személyi igazolványt kiadó ablaknál egy reszkető kezű, 86 éves bácsi bottal a kezében szerette volna elveszett személyazonossági igazolványát pótolni. Mint ahogy az lenni szokott, nem voltak meg a szükséges kellékek — illetékbélyeg, két darab fénykép (csak egy volt), így a bácsit, aki jószerével menni is alig tudott, jogszerűen elutasították, s ebben nincs semmi kivetnivaló. Szegény öreg ember reszkető lábakkal, kezekkel tanácstalanul állt és nem tudta, mit csináljon. Egy nagyon Kérem, közöljék írásomat - magánvéleményként — annak kapcsán, hogy az új MEGAMORV-telepet le akarják bontani. Piacgazdaságot akarunk — hangoztatják. Nagyon valószínű, hogy a világ előtt ez áll egyedüli útként. Azonban közgazdasági egyetemet nem végzettek is tudják: elsőrendűen nem iskola, hanem kereskedelmi érzék és pénz, pénz, és újra csak pénz szükséges hozzá. A pénz ugyanis - ez eléggé közismert - hatalom. Az tudja a környék legjobb földjeit megkaparintani, akinek volt módja sok vagyonjegyet összevásárolni. Az tud magának, de másoknak is hasznos terveket megvalósítani, akinek pénze van. Az üzenheti meg a kevesebb tőkével rendelkezőnek, hogy ajánlatosabb lesz érdekeltségi területét elhagyni, akinek többje van... Vigyázzanak azok, akik pillanatkes dolgozói megérteni, hogy ami nincs meg, azt nem tudom elküldeni. Ami megvan, az másolat, amely igazolja, hogy a harmadik gyermekem is létezik. Az eredeti anyakönyvi kivonat hiánya miatt a kisfiam betegbiztosítási igazolványát sem hajlandók részemre megküldeni, ami nehezíti a szükséges orvosi kezelés elvégeztetését. Nem tudom, kinek tulajdonítsam a lélektelen ügyintézést, s kihez kell fordulnom, hogy újszülött fiam után az 1993. június havától esedékes családi pótlékot — visszamenőleg is — megkapjam. Talán majd, ha elolvassák panaszos levelem, ismertté válik, hogy ki volt az, aki ilyen elszomorító módon packázott velem. Hupp Mihály József Jánoshalma, Kossuth u. 10. perc sem telt bele, az autó elindult. Nagyon szépen megköszöntem és csak udvariasságból megkérdeztem, hogy mivel tartozom. Rávágta, hogy " kétszáz forint. Még jó, hogy volt nálam háromszáz forint, mert különben a kocsit vitte volna el. Kifizettem, arra is tekintettel, hogy közben elpanaszolta: munkanélküli. Jó tíz perc múlva az illető bement a sarki cukrászdába és kb. húsz perc múlva jött ki onnan, kis bajszát nyalogatva. Gyanús volt nekem, hogy nem a munkanélküli pénzből iszogatott. Végül csak annyit teszek hozzá, hogy már én is jó néhány kocsit meghúztam, de eszembe se jutott, hogy pénzt kérjek érte. Borzasztóan felidegesítette feleségemet ez a neveletlen magatartás. Még ebben az állapotában ment a feleségem a Béke téri zöldség-gyümölcs üzletbe, ahol a fiatalember illedelmesen köszönt és megkérdezte, mi történt. Elmondta és a férfi felháborodott. Aztán segített belerakni az árut a szatyorba, nyugtatta a feleségemet. Ez a különbség a két üzlet között, az ott dolgozó emberek modora, műveltsége, jóérzése között. Az egyik jót nevet a saját butaságán, a másik helyette is szégyenli magát. Mi lesz az ilyen hentesféle gyerekekkel, ha ők is a hozzánk hasonló korba kerülnek? F. J., Kiskunfélegyháza Holló Lajos utca helyes, ifjú hölgy hozzálépett, levezette a lépcsőn, megvette számára a hiányzó bélyeget, kivezette az utcára, megmutatta azt a fényképész műtermet, természetesen elkísérte egészen odáig, ahol a hiányzó fényképet megcsináltathatta. Azután visszajött a hölgy saját ügyeit intézni, nem törődve azzal, hogy emiatt várakozási idejét jóval meghosszabbította, mert természetesen jóval hátrébb került az eredeti helyzeténél a sorban. Véletlenül tudtam meg, mikor jóval később, egy óránál is több idő múlva, a nevén szólították, hogy Csenki Máriának hívták a hölgyet, aki ezt a számomra megkönnyeztető cselekedetet végrehajtotta. H. F., Kecskemét nyilag a pénz nélküli hatalommal rendelkeznek, mert nemsokára a pénz jut hatalomra! Még akkor is, ha önfejű és -célú tervei vannak. Megteheti. Az irigység, a gyűlölködés helyett inkább azon kellene fáradozni, hogyan tehetnénk a pénzzel rendelkezők jóindulatát közhasznúvá. Morvái úr bizonyára nemcsak a maga érdekére gondolt tervei végrehajtásában (annak ellenére sem, hogy szibériai kutatásai kudarcot vallottak). Segíteni akarásról tanúskodó megnyilatkozásai munkahelyeket, olcsóbb bevásárlási lehetőséget biztosítanának a környék számára is. Vigyázzunk! A pénz totális hatalomra kerülése felé tartunk. Ez csak akkor nem vezet világkatasztrófához, ha az történik, ami Zákeussal a Lukács evangéliuma 19. fejezetében. Engedni kellene a jószándékú milliomosoknak, nem pedig akadályozni őket. B. L., Izsák Miből gondolja, hogy én régi ejtőernyős vagyok? Felháborodva írok Kellemes meglepetés volt Lemerült az öreg Skodám Különbség két üzlet között Néha ilyen is előfordul A pénz és a hatalom 7 FOGADÓÓRA Fapoloska Olvasónk a kecskeméti Rávágy tér környékéről, az Árpád kőrútról érkezett. Panasza — amely a környék minden lakóját érinti — a következő volt: — Október elején vettük észre, hogy szellőztetéskor vagy ajtónyitáskor fapoloskák lepik el a lakásunkat. A házakat körülvevő fákról érkeznek a rendkívül büdös, barnásvörös, a bolhánál valamivel nagyobb bogarak. A ház közös képviselője bement az önkormányzati hivatalba, megkereste az "illetékest, aki tudott a gondunkról, de azt mondta, sajnos, a permetezésre nincs pénze a hivatalnak. Évekkel ezelőtt fémszigetelést szereltettünk fel az ablakokra, mert valamennyi rosszul szigetelt. Most, mivel tönkrementek, leszedtük a lapokat és döbbenve tapasztaltuk, hogy alattuk rengeteg fapoloska gyűlt öszsze. Természetesen valamennyit eltávolítottak, de így sem csökkent a bogarak inváziója. Mindenki a maga módján próbál védekezni. Van, aki permetez, sorban leöldösi őket, esetleg lehúzza a vígöblítővel. Tudjuk azonban, hogy nem ez a végső, az eredményes megoldás. Nem tudjuk viszont, hogy véglegesen hogyan szabadulhatnánk meg a kellemetlen bogaraktól, amelyek már ellepik a bútorokat, ruhákat, sőt az ennivalónkat is. Varga Imréné, Kecskemét Árpád körút 17. Lejegyezte: — sei — Mindennapi bosszúságok Mindennapi bosszúságunk van a gyufával, mert az mindent csinál, csak nem gyullad meg. A tizedik szálnál már nincs dözsölési felület a doboz oldalán. Már az asszonyok is káromkodnak, ha tüzet vagy petróleumlámpát kell gyújtani. De úgy látszik, a gyárban is tudják, hogy rossz a gyufa minősége, mert a doboz csak félig van töltve, viszont az ára följebb ment. A volt Jugoszláviában háború van, mégis jobb gyufát gyártanak, mint a miénk. . A gyufára pedig szükségünk van, hiszen a petróleumlámpát is meg kell gyújtani, ha este nem akarunk vaksötétben gubbasztani. Olvasni szeretnénk és ez egy fél liter petróleumba kerül, viszont már abból is 104 forint egy kilencdecis flakon (ebben a flakon ára is benne van, de azt semmire nem tudjuk használni, vissza nem veszik, ha eldobjuk, kétszáz év múlva is megtalálhatja valaki). A nyugdíjasnak viszont minden fillért meg kell fogni ahhoz, hogy fent tudja tartani magát. Sajnos én is lemondtam a Nők Lapját és a Szabad Földet, pedig 1957 óta jártak nekem, szeretek is olvasni. így már csak a Petőfi Népe maradt, meg a rádió. Horváth Emiíné, Orgovány Bajban vagyunk! Tisztelt Olvasók! Ha Önök között van olyan jószívű ember, vállalkozó, aki kölcsön tudna adni 80 ezer forintot egy évre, nagyon megköszönném. Várom jelentkezését annak a becsületes embernek, aki egy négygyermekes, rokkant családapán segíteni tudna. Előre is megköszönöm. Név és cím a szerkesztőségben Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor /
